Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-12 / 71. szám
Péntek VILÁG 1915. március 12. 3 Harc a Dardanellákért Az új görög kormány első nyilatkozata a leghatározottabb kijelentés a további semlegesség mellett. A Dardanella-kérdésből tehát egyelőre a görög beavatkozás ki van kapcsolva; a legélénkebb elemi mondásban is állt volna az egész görög gondolkodással az az elhatárolztás, hogy Görögország segíyen megszerezni Oroszországnak Konstantinápolyt, mely fele nemzeti ideáljai vonzzák. A Toulon felől elindított csapatok még nem érkeztek meg, így tehát a szárazföldi ostromról még nem lehet szó. Újból és újból visszatér az az Oroszországból elindutott hír, hogy Oroszország egy több, mint százezer főnyi sereget fog szervezni, hogy Konstantinápoly ellen vonuljon és megelőzze ebben az angolokat és franciákat, mert Grey nyilatkozata óta Oroszországban is látják, hogy Anglia nem szánt feltétlen uralmat győzelem esetére sem Oroszországnak a Dardanellák és Konstantinápoly fölött. Oroszország tehát jobb szeretné nem szövetségesei kezéből kapni meg Konstantinápolyt. Kétségtelen, hogy Oroszországnak egyszerűbb útja volna a Fekete-tengeren át Konstantinápolyhoz, mint a szövetségeseknek a Dardanellákon át. De mily nehézségek torlódnak ezen az úton is, még hogy ha Oroszország csakugyan össze tudna egy számottevő sereget gyűjteni azzal a rendelketéssel, hogy Midiánál partraszálljon. Meg kellene előbb semmisíteni a török flottát! Erre az orosz flotta nem vállalkozhat. Ha már megvolna és Midiánál partra is szállna ez a sereg, le kellene előbb rombolnia a török erődvonalat, mely a Konstantinápolyhoz vivő úton akadályul áll, azonkívül le kellene vennie a török védősereget. Ha már ez is megvolna, számolni kellene azzal, hogy mit szól Románia és Bulgária egy hatalmas orosz sereg midnai partraszállásához? A Dardanelák ostroma A német lapok tudósítói megállapítják, hogy az ellenséges flottának még a Dardanellák első aknamezőjén sem sikerült átjutnia; minden jelentés tehát, mely arról szól, hogy ellenséges hajók a Darlanellák belső erődeit lövik, egyszerű hazugságok. Az Osmanischer Lloyd tudósítója írja a március 7-iki ostromról: Délután hat páncélos bombázta a szorosba vezető utat, ott azonban kitűnően vagyunk védve és a bombázás, amely eredménytelen volt, alig félóráig tartott. Négy óra táján négy hatalmas hadihajó, köztük Anglia leghatalmasabb hajója, a Queen Elisabeth, a szoros felé közeledett. Ezeket a hajókat az úgynevezett „magyar hegyfok“-ról bombáztuk igen sikeresen. Ezt a hegyfokot azért nevezik magyar hegyfoknak, mert 1452-ben, mikor Bizánc elestével a keleti császárság megszűnt, II. Mohamed szultán rendelkezésére, egy Orbán nevű magyar ágyúöntő ezen a hegyfokon állította fel az első török ostromágyút. Most ezen a fokon a legmodernebb ütegek, a harminc és felesek állanak és gyilkos tüzelést intéztek a négy hadihajóra. A négy hadihajó kíséretében levő két cirkáló bombázásunk hatása alatt elsülyedt. Láttuk, amint az egyik hadihajó parancsnoka lövésünktől találva, holtan esett össze. Pár nap előtt a Dardanellákban az a hír terjedt el, hogy az angolok flottabázisul Málta vizeit használják, mert Görögország részéről tiltakozástól félnek. Chaost tényleg elhagyták a hajók és csak néhány aknaszedő maradt ott. A Daily Chronicle legutóbbi számában szintén azt írja, hogy a Dardanellák melletti akció nem fog a remélt sikerrel járni. Az angol lap Gibraltárhoz hasonlítja a Dardanellákat és körülbelül azt írja a sorok között, hogy még a veszteség sem volna nagy baj, hiszen egy Gibraltárja már van Angliának. A Kölnische Zeitung szófiai távirata szerint oda az a hír érkezett, hogy Dimitriev Radkót, aki Galíciában hadseregparancsnok, Pétervárra hívták, mert őt szemelték ki a Konstantinápoly ellen operáló hadsereg parancsnokául. Szófiában azon a véleményen vannak, hogy Oroszország, nagy emberszükséglete dacára, meg fogja tudni szervezni ezt a hadsereget Görögország további politikája Az athéni távirati iroda jelenti. A sajtó az új minisztérium bemutatkozó nyilatkozatának következő szövegét közli: Győzelmes háborúi után Görögországra nézve parancsoló szükség a hosszú békeidőszak, hogy dolgozhasson az ország fölvirágoztatásán. Görögország közhatalmának, valamint szárazföldi és tengeri haderejének szervezettsége, a népjólét fejlettsége megvédi Görögországot az ellen, hogy oly nagy áldozatokkal kivívott javait megtámadják és egyúttal lehetővé tesziik neki, hogy az állam érdekeinek szolgáló programmot valósítson meg és olyan politikát kövessen, amely megfelel a nemzeti tradícióknak. A dolgok ilyen állásánál a semlegesség az európai válság óta valóságos parancsolat volt Görögországra. Görögországnak azonban, mint eddig, úgy mostan is abszolút kötelessége, hogy a szövetségéből folyó kötelezettségeket teljesítse és saját érdekeit kielégítse, anélkül azonban, hogy megkockáztatná saját területe integritásának kockára vetését. A kormány tudatában van annak, hogy így az ország érdekeinek szolgál és meg van győződve, hogy a nép hazafiassága biztosítani fogja ez érdekek teljes védelmét. A kopenhágai Politiken-nek jelentik Athénből. Az új miniszterelnök a kamarák feloszlatását és új választások kiírását tervezi. Lehet, hogy egyelőre csak az elnapolás eszközéhez fog nyúlni. Athénból érkezett jelentések szerint Anglia Görögországtól kategorikusan politikai hitvallást kért s azzal fenyegette meg Görögországot, hogy abban az esetben, ha továbbra is barátságosan viselkedik a szövetségesekkel szemben, az Égei-tengeren meg fogja szorítani Görögország uralmát. Franciaország csalakozott e fenyegetéshez, sőt Anglia, hogy nyomatékot adjon szavainak, meg is szédlotta Lemnos szigetét. Mindazonáltal a görög koronatanács elutasítólag válaszolt. A Lokalanzeiger szerint a Sera ezeket jelenti: Venizelosz teljesen kegyvesztett lett s a király minden elismerő kézirat nélkül bocsátotta el. Megerősítést nyert, hogy Venizelosz kötelező nyilatkozatot tett a hárpias ententenak, anélkül, hogy ezekhez a király vagy minisztertársainak hozzájárulását megnyerte volna. A Riecs ezeket írja: Görögországnak a győzelmi zsákmányban való részesedése most már elesett. Oroszország a kis Görögország fölött napirendre tértás alkalmával föl is léptették. De Venizelosz a sakkhúzásra azzal felelt, hogy maga is támogatta választását. Zogratosz a kamarában egy párthoz sem csatlakozott. Venizelosz felajánlotta neki a nemzeti bank másodigazgatói állását, melyet el is fogadott, miután a mandátumot letette. Gunaris által külügyminiszterül meghivatva, készséggel vállalkozott, mert csak azért távozott a politikából, hogy ne kelljen Venizeloszt vakon követnie. A görög külügyminiszter Gunaris miniszterelnökön kívül Zografos az új görög kabinet legmarkánsabb egyénisége. A külügyminiszteri tárca viselője most hatvan körül jár, mielőtt aktív politikus lett, a sajtóban foglalkozott külpolitikai kérdésekkel és nagy tekintélyszámba ment. Kétszer volt a külügyek minisztere. Apja konstantinápolyi ember volt, aki az ottani pénzügyi világban nagy szerepet játszott; tőle nagy vagyont örököl. Zogratosz születésére nézve epiróta, a londoni reunió Albániához csatolta Epirusz egyrészét. Ennek a területnek túlnyomó görög lakossága tiltakozott, fegyveresen szegült ezen döntés ellen és autonómiát követelt magának. Venizelosz Zagrotoszt bízta meg a mozgalom rendbehozatalával, mert attól tartott, hogy az epiróták miatt összeütközésbe kerül a hatalmakkal. Zogratosz itt két irányban dolgozott: fölfegyverezte az epirótákat, hogy ezek ellenállhassanak az albánoknak, másrészt iparkodott a hatalmak képviselőivel a kérdést az epirusziak kedvére elintézni. A tartomány iskolai és egyházi autonómiát nyert és bizonyos mértékig megnyugodott. Mikor Wied távozott és Albánia forradalom színhelye lett, Epiruszban is harcok dúltak, majd kitört a világháború és Venizelosz jogot nyert a hatalmaktól Epirusz megszállására. Zogratosz ekkor visszatért Athénbe, ahol epiruszi sikerei folytán igen népszerű lett. Hívei most Venizelosz ellen akarták őt kijátszani és egy athéni pótválasz Anglia blokádja Beresford angol tengernagy a régi haditörvény alapján, mely a tengeri rablók felakasztását rendeli el, azt követeli, hogy a német tengeralattjárók elfogott tisztjére alkalmazzák ezt a törvényt. Angagneur francia tengerészeti miniszter nyilatkozott az újságírók előtt londoni útjáról, az angol és francia flotta operációról, a Dardanellák ostromáról és a német blokádról. A francia tengerészeti miniszter nyilatkozatában megállapította, hogy ha el is sülyesztenek a németek hetenként egy pár hajót, ezzel nem befolyásolják a tengeri háborút. Szerinte a viszony, illetve a helyzet itt ugyanaz, mint a Zeppelineknek a városokkal szemben való hadviselésénél. Mert ha tesznek is kárt a Zeppelinek a városokban, azért sem Londont, sem Párist össze nem bombázhatják. Igen antimisztikusan nyilatkozott ellenben arról a blokádról, amelyet Anglia és Franciaország Németország kiéheztetésére visz keresztül, s odanyilatkozott, hogy a német blokádra a szövetségesek valódi felelete az a komoly elhatározás, melytől semmi sem télti el őket, hogy Németországot kiéheztetik. A miniszter kijelentette ezután, hogy a Dardanelláknál folyó operációkkal meg van elégedve és sok reménynyel néznek a legközelebbi hetek munkái elé. Tengeralattjáró’ harca Behnke, a német tengerészeti vezérkar főnökének helyettese jelenti. A brit admiralitás hivatalos közlése szeszedül az „U. 12.“ tengeralattjárót az Arid nevű angol torpedózuró nekirohanással elsülyesztette. A legénység megmenekült. A Hamburger Fremdenblatt jelenti Rotterdamból. Március 1. és 6-ika között az angolskandináviai vonalon kilenc útban volt angol gőzösnek nyoma veszett. A londoni hajótulajdonosok még tovább korlátozzák Hollandiába és Skandináviába rendelt hollandi teherszállítmányok elfogadását. A Rotterdansche Courant jelenti Londonból. A Grisner boutognei halászgőzös legénységét ma Newhavenben partra szállították. A hajó Beachy Headtól 20 mértföldnyi távolságra jelzést kapott egy német tengeralattjáró nászaidtól, hogy a hajó személyzete hagyja el a hajót. Miután valamennyien csónakba ültek, a tengeralattjáró elsülyesztette a gőzöst. A csónakot egy msik hajó megtalálta és a legénységet fedélzetére vette. Az angol kereskedelmi tengerészet gőzöseinek veszteséglistája a Berliner Zeitung am Mittag összeállítása szerint a háború eleje óta március elsejéig 111 gőzöst tüntet fel 400.000 tonna tartalommal, továbbá négy segédcirkálót 33.000 tonnával, nyolc vitorlást 10.000 tonnával, egy 107 tonnás shoonert, nyolc aknakutatót, összesen 1880 tonnával és egy ismeretlen nagyságú szállítóhajót. Ebbe az összeállításba nincsenek belefoglalva azok a hajók, amelyeknek elvesztését titokban tartják. A blokád körül A „Newyork Herald“ párisi kiadása szerint az amerikai kongresszus április első hetében, közvetlenül a húsvéti ünnepek után, ismét egybeül, hogy az elnök új törvényjavaslatait tárgyalja, amelyek a nemzeti védelem, főként pedig a partvidék védelme céljaira kilencszázmillió dollár megszavazását kérik. A „Times“ jelenti Torontóból: Az alsóház