Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-14 / 73. szám
Vasárnap ~~ Uraim, aki lop, az lógni fog. Állítólag ez szüntette meg az orosz korrupciót. Valamelyik svéd újságban olvastam aztán egy bájos, megható történetet. Az orosz generálisnak jelenti az adjutánsa, hogy megjött a muníció. Az öreg generális mosolyog, legyint a kezével s odaszól az adjutánsnak: — Rendelj csak még egyszer muníciót. Amit most küldtek, annak a fele sem jó. Az adjutáns kimegy, egy fél óra múlva visszajön és jelenti, hogy a most szállított muníció kifogástalan. Az öreg generális felugrik, kirohan a mutációs ládákhoz, egyiket a másik után nyittatja fel, fenékig felturkáltat egy ládát, két ládát, tizet, húszat, százat és — egek csudája! — valamennyiben kifogástalan muníció van. Az öreg generálisnak könny szökik szemébe, arca elborul s melankólikus szomorúsággal sóhajt Fel. — A muníció jó, de a mi régi Oroszországunknak is vége. Az adjutáns most amúgy találomra belenyúl az egyik ládába s hatalmas megbotránkozással, még a megbotránkozásnál is hatalmasabb csizmaszálat húz ki a municiós ládából. Az öreg generális boldogan kiált fel: — No, hál' istennek, a mi régi jó Oroszországunk mégsem halt meg egészen. Valahogy úgy voltunk az orosz korrupcióval, mint ez az öreg generális. Belenyugodtunk, hogy a régi jó Oroszországnak vége, de egy kis orosz korrupciót mégis csak szerettünk volna látni. Egy egész kis darabot, egy falatnyit, egy makulányit, de orosz legyen és korrupció legyen. Hosszas keresés után végre rátaláltam. Nemrég egyik hadseregünknél jártam s ott az egyik vezérkari tiszt ezt mondta nekem: — Mi már sok oroszt fogtunk el. Sok orosz tisztet is. Köztük nagyszerűen elegáns, jólöltözött, parfümös, frissen borotvált embereket. Olyanok voltak, mintha ma indultak volna a harctérre s egy órával előbb még az udvari bálon táncoltak volna valamelyik nagyhercegnővel. S mégsem ezek voltak a mi legelegánsabb orosz foglyaink. A mi legelegánsabb foglyaink az orosz számvevő -at tisztek voltak. Hát ez az. Ez az a csizmaszár, amit a generális adjutánsa mégis csak megtalált a muníciós ládában. A számvevő-altiszt, aki lakkcsizmában jár, illatos szappannal mosdózik, a legjobb francia parfömöt használja és a tárcája tele van pénzzel, ez megmaradt a régi Oroszországból. Az orosz intendánsnak már a körmére néznek, az már nem lophat homokot a srapnellhüvelybe és papondeklit a csázulahetlem a lelkem keserűségét, amelyet eddig magamnak se akartam bevallani. — Óh te boldog szamár te, micsoda korlátoltság nyilvánul meg abban a fölényes mosolygásban, amelylyel engem levigyorogsz! Azt hiszed, isten tudja, milyen magas fokozata a bölcseségnek ugyanzat gondolni ma is, mint amit gondoltál augusztusban! Nos hát igenis, én mást gondolok most, mint gondoltam akkor és még csak azt se tudom, hogy melyik az igazi és a helyes, az-e, amit akkor gondoltam, vagy az-e, amit most gondolok. Jegyezd meg magadnak, hogy igazságok nincsenek, csak tények vannak. Az igazság, az isteni valami volna, a lény, az csak emberi. Kétszer kettő négy, ez se igazság, hanem csak tény: azért annyi, mert én annak látom. Lehet olyan logika is, amely szerint kétszer kettő nem négy, hanem öt és a lángeszű Bólyai Farkas osámiáit egy egész matematikai rendszert, amelyben ez így van és logikusan van így. Hogy nem vagyok konzekvens?! Ez a bugrisok legközkelezűbb vádja azokkal szemben, akik a tényekből vonják le a konzekvenciákat, nem pedig abból, hogy egyszer már vontak le következtetést. Akárhány ember kérdezte tőlem tavaly, hogy hány éves vagyok, azt feleltem: negyven. Ha most fölteszik hozzám ugyanazt a kérdést, azt felelem: negyvenegy. Erre te diadalmasan konstatálod, hogy itikomzekvens vagyok. Hát mondd, nem vagy te ostoba? Hát lehetek én arról, hogy azóta simult egy esztendő? Tehetek-e én róla, hogy 1914 augusztusának most van a nyolcadik hónapja? . . . VILÁG 1915. március 14. *2 talpra. De a számvevő-altiszt még megmaradt a régi Oroszországból. Az még lophat. A régi jó Oroszország nem halt meg egészen. Magyar Lajos: Harc a Dardanellákért Athéni és párisi közlés szerint az ostromló hajók a Dardanellák külső bejárata előtt állanak most is, ott, ahol nyolc nap előtt állottak, egy más jelentés szerint angol és francia aknaszedő hajók megkísérelték a legkülső aknamező felszedését, ezen munkájuk közben a Dardanellák ütegei három aknaszedő hajót elsülyesztettek, mire az aknaszedőik útját fedező cirkálók és torpedózúzók visszavonultak. A Wolff-ügynökség egy jelentése elmondja, hogy angol és francia sorhajók tüzelést kezdtek a Medsidie erőd ellen, a szemközti Hamidie erőd tüzelése azonban visszavonulásra kényszerítette az ostromló hajókat, melyek elvonultak a tűzvonalról. Ezek a hajók minden adat szerint a szaroszi öbölből a Gallipoli földnyelven át lőtték az erődöket, azoknak ütegei azonban visszavonulásra kényszerítették őket. A szorosban az ostromló hajók azért sem tudnak bejutni, mert az aknamező pusztulással fenyegeti őket, az aknaszedőik munkáját viszont lehetetlenné teszi az erődök tüzelése. A Dardanellák tulajdonképpeni erősségei azon a ponton kezdődnek, melyek ostromához teljesen hiábavalóan fogtak hozzá az Agamemnon és Nelson típusú angol hajók és a francia sorhajóik. Ellenséges hajóik következten hevességgel bombázzák Szmirnát. Ez az ostrom a szövetségesek partraszállási kísérleteit szolgálja. Az ostromló flotta kudarca A Wolff-ügynökség tudósítója táviratozza Csanakaleből tegnapi kelettel. Vasárnap délben az Agamemnon és a Nelson típusú angol hajók, valamint francia sorhajók újból tüzelést kezdtek a Medsidie erőd ellen. Legnagyobb kaliberű lövedékeik tánora ellen a szemben levő Hamidie-erőd szintén legnehezebb ágyukkal megkezdte az ellentüzelést. A török erőd első lövései három találatot értek el, melyek egy ellenséges hajót kényszerítettek a tűzvonal elhagyására, amit az erőd legénysége viharos huroltkiáltással fogadott. Az ellenség azonnal heves tüzelést kezdett a Hamidie ellen. Harmincötcentiméteres gránátjai valósággal megremegtették a levegőt A lövedékek azonban a tengerbe estek és óriási vízoszlopot kavartak fel. Négy óra hosszáig tartó heves tüzérharc után az ellenség a Dardanellák kijárata felé elindult. Bár az ellenség 400 lövést adott le, a Hamicie-erőd mégis sértetlen maradt. Csak egy ezidőszerint lakatlan kaszárnya rongálódott meg. Rendkívül nagyszámú gránátszilánk fekszik mindenfelé. A március 11-re virradó éjszaka az ellenség cirkálók és torpedózuzók védelme alatt megkísérelte a legkülsőbb aknaöv eltávolítását, miután előbb nagyobb hajók a fényszórók állását eredménytelenül bombázták. A Dardanellák ütegei megkezdték a tüzelést, elsülyesztettek három aknakutatót, mire az ellenség dolga végzetlenül visszavonult. Török tengerészeti haderők az e hó tizedikére virradó éjszaka egy ellenséges szállítóhajót Mytiléne közelében elsülyesztettek. A Paris Journal jelentése szerint a szövetséges hajóhadak eddig még nem tudtak bejutni a tengerszorosba. Athéni jelentés szerint is: a francia és angol hadihajók még mindig csak azon a támaszponton vesztegelnek, amelyen a Dardanellák ettől már nyolc napja állanak. Konstantinápolyból a Milli-ügynökség szerint a főhadiszállás jelenti: A kaukázusi front-ról nincs semmi jelenteni való újság. Tegnap éjjel ütegeink néhány aknakereső-hajót, amelyek az aknavonalhoz közeledtek, elsülyesztettek. Az ellenség ma semmiféle akciót sem folytatott a Dardanellák ellen. Hadihajóink az Aegei-tengerben megtorpedóztak egy ellenséges torpedóhajót és két ellenséges hadihajót. A Dardanellákból érkező legutóbbi híradások szerint, az angolok nehéz veszteségeket szenvedtek. Egy partraszállott különítmény, amely az egyik információ szerint ezer, a másik jelentés szerint ezerötszáz emberből állott, a Skamander torkolatánál szomorú sorsot ért, amennyiben a török katonák ezt a csapatot részben megsemmisítették, részben elfogták. Az európai oldal egyik várából március kilencedikén este sikerült megfigyelni, hogyan merült el egy csapatokkal zsúfolásig megrakott hajó a nagy hullámzás következtében. II . Hágából jelentik. Athéni távirat alapján, hogy eddig az angolok a Dardanellák ostromában 140 halottat és 310 sebesültet vesztettek, két angol torpedónaszád és két aknakutató hajó elsülyedt, négy nagy csatahajó harcképtelen lett, a partraszálllási kísérletek alkalmával 700 angol katona részben elesett illetőleg megsebesült vagy fogságba jutott Csapatszállítás a Dardanellákhoz A bukaresti Universal-nek jelentik Gáláéból: Az angol-francia dardanellai flotta-akcióval kapcsolatban az oroszok nagy csapattesteket gyűjtenek össze az odesszai kormányzóságban, amelyeket alkalmas pillanatban Törökországba akarnak szállítani. Ezeknek a csapatoknak az a rendeltetésük, hogy azokkal a szárazföldi csapatokkal működjenek együtt, amelyeket a szövetségesek a Gallipoli-félszigeten akarnak kihajózni. Párisi jelentés szerint Marseilleből és Toulonból 10.000 francia katonával ismét elindult négy francia cirkáló kíséretében tizenhat szállítahajó.. Eddig több mint egy hadtestet indítottak útnak Málta felé. Egy Egyptomból elindított angol hadtest ezekkel a csapatokkal egyidőben készül a Dardanelláknál partraszállni. Az oroszok Odesszából még indultak el, ezek még ott állanak készenlétben. Szmirna ostroma A MEK ügynökég Szmirnából a következőkről értesül: Ellenséges hajók ma újból bombázták Vurlát. Egy ellenséges aknakereső délután aknára futott és elsülyedt. Egy ellenséges repülőgép erre felderítő utat tett Vurla felett. A szmirnai váli felhívást bocsájtott ki, melyben hangsúlyozta, hogy a hadsereg Szmirnát az utolsó vércseppig védelmezni fogja. Az erődöknél még elkeseredettebb lesz magának a városnak a védelme. A város minden talpalattnyi földjét vér fogja öntözni. A vár ajánlja a lakosságnak, különösen a nőknek és gyermekeknek, hogy az ország belsejébe vonuljanak vissza, ahol védve vannak az ágyú- és puskagolyók elől. David bej az ostromról A Szeged és Vidéke munkatársa beszélgetést folytatott Dsavid bejjel, aki Németországból hazautaztában kiszállott Szegeden. Dsavid bej a szultán megbízásából az Izmail vitézség érmet vitte el Vilmos császárnak. A kiváló török politikus ezeket mondotta: — A háború alatt Törökország és Magyarország szoros viszonyba kerültek, örömmel kell kijelentenem, hogy nálunk a legnagyobb csodálat és lelkesedés hangján emlékeznek meg az osztrák-magyar katonák bátor magaviseletéről. Törökországban a lakosság között a legnagyobb nyugalom van , bizalom a végső győzelem iránt. A bahatáro