Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-31 / 211. szám
N Szombat -y» • ,IV.4 +•» '*■ -‡»■ •Λ. HPEK Elestek Már megint kis, névtelen falucskák kialudt mécsesén zokog annyi gyermek, akik tanítóikat szerették. Megint szomorú névsort szedett ki a halál a tanítók táborából. Bajtor Imre varasdi, Szántó Imre egerádii, Kartoli Pál kupacpusztai, Papp János erdőgyoroki, Galambos István cseri, Peró Vince temerini, Pap Mihály székelymosoni, Pogány Mihály tekeházai, Osztroluczky János kremesei, Vies László mezőszokoli, Osváth Miklós jobbágytelki, Szabó János fertőendrei, László Ferenc nagyernyei, Benghia Miklós szörénykanizsai, Sztojka József szalaknai, Caltan Illés bányai. Brózik Károly kisjeszenei tanítók a harctéren elestek. Nagy György maroszvásárhelyi állami tanító, a 62-ik cs. és kir. gyalogezred tartalékos káplárja, május 6-án a Tuahov mellett vívott küzdelmes harcban kapott súlyos sebei következtében, életének 33-ik évében a tuchovi tábori kórházban meghalt. A paksi állami polgári fiúiskola tanári testülete jelenti, hogy kartársa, Hum József polgári iskolai tanár, a 3. honvédgyalogezred önkéntes tizedese, életének 35-ik, ügybuzgó működésének 14 ik évében, a karintiai harctéren szerzett súlyos betegsége következtében, a székesfehérvári katonai kórházban folyó hó 28-án meghalt. Székelykeresztúri Szabó József, felső népiskolai és polgári iskolai tanár, a budapesti első honvédgyalogezred hadapródőrmestere február hó 15-én a mezőlaborczi védővonalon százada élén elesett. Figyelemreméltó munkája „A székelykeresztúr vidéki nyelvjárás“ kéziratban van és megjelenését csupán katonai bevonulása akadályoztameg. Több apró tanulmánya maradt ezenkívül, amelyek a székely etimológiára vonatkoznak. Asztalos Béla, cs. és kir. 12. huszárezredben főhadnagy, a hadiékitményes katonai érdemkereszt tulajdonosa, július 17-én az orosz harctéren élésért. Jankovics Tivadar, a miskolczi 10. honvédgyalogezred századosa, a hadiékitményes katonai érdemrend mindkét osztályának és a katonai érdemkereszt III. osztályának tulajdonosa, az északi harctéren, századát rohamra vezetve, elesett. Hárai Horánszky Vilmos, a cs. és kir. gróf Hadik nevét viselő 3. huszárezred főhadnagya, a signum laudiis tulajdonosa, stb., életének 22-ik évében folyó évi június 24 én Czermin melletti ütközetben halálát lelte. . -»----- * — A fiumei képviselőtestület. Fiuméban az újonnan megválasztott városi képviselőtestület megalakulása és ezt követőleg a polgármester megválasztása augusztus végén lesz. — Koleraveszedelem Romániában. Sztacrescu és Szletinanu román hatósági orvosok ma kijelentették az Universul munkatársa előtt, hogy Romániát a kolera veszedelme fenyegeti. Több gyanús megbetegedés történt. Az orvosok szerint az orosz harctérről a katonaszökevények és a határszéli gabonaforgalmat lebonyolító fuvarosok hurcolták bea fertőző bacillusokat. A közegészségügyi hatóságok megtettek minden óvintézkedést. — Köszönet a sajtónak. Lukács György v. b. 1. I., országgyűlési képviselő, a hadi és népegészségügyi kiállítás elnöke, a Budapesti Újságírók Egyesülete és az Otthon Írók és Hírlapírók Köre elnökségéhez a következő levelet intézte: Tisztelt Elnökség! A Hadi és népegészségügyi kiállítás június utolsó napjain bezárta kapuit. A hazánkban eddig példátlan sikert — rövid néhány hét alatt mintegy 300.000 ember tekintette meg a kiállított gyűjteményeket — elsősorban annak kell tulajdonítanom, hogy nemzetünk minden rétege oly megértő támogatással és jóakaratú érdeklődéssel kísérte munkásságunkat. Hálás köszönettel kell megemlékeznem a magyar sajtó támogatásáról, amely nagymértékben előmozdította a kiállítás céljait. Fogadja tisztelt Elnökség a kiállítás bizottságai nevében ismételt hálás köszönetemet a nagyjelentőségű munkásságukért. — Házasság. Blockner Gyula épitész-tanár, m. kir. szkv. honvédfőhadnagy, augusztus 1-én déli 12 órakor vezeti oltárhoz Mautner Ilonkát a dohány utcai izraelita templomiban. Az entente gazdasági harcra készül. Az Ikdam cikket közöl Lausanneban időző főszerkesztőjétől Cseuded hévtől. A török publicista megbízható helyről arról értesül, hogy a négyesszövetség államai között tárgyalások folynak szoros gazdasági szövetség létesítése iránt, amelynek feladata a háború utáni időre lenne, hogy a most egymással katonai szövetségben álló államok gazdasági és kereskedelmi téren is szorosabban együttműködjenek és egymást gazdasági téren mindenben támogassák. Ennek a szövetségnek éle elsősorban Németország ellen irányul, amelynek rendkívül fejlett ipara és kereskedelme a legnagyobb szálka a szövetségesek szemében. Németország és szövetségese meg tud lenni az ententek nélkül, — írja a török lap, — még nagy kérdés, hogy az entente államok nélkülözhetik-e majd a német behozatalt. — Párisi kritika. Egy zürichi lap párisi levelezője a következőket írja: Mikor múlt szombaton a pennisszonaire-ek (szabadságoltak) első vonatjai berobogtak, a béke sejtelme szállta meg a pályaudvaron várakozó tömeget. Nők ölelték meg férjeiket majd egyévi távollét után, anyák sírtak, mikor fiukat felismerték, akik visszatértében már nem is követtek. Minden egyes visszatérő katonát kíváncsian mustrált a tömeg. Csoportokban álltak a családok. A körút tele van erőteljes katonákkal. Mindegyek hátán ott fityeg a barna kenyérzsák, a „Musette“, tele háborús emlékkel, míg a fegyvereiket barátjaik oltalmára bízták. Nem mindenkinek van neje, nincs mindenkinek kihez visszatérni. A „halles“-ok negyedében láttunk egy deres katonát állni, bezárt lakás előtt, oly arckifejezéssel, amelyben harag és gyász volt, várta, amíg a felesége hazajön. Féltízig kellett ott kukoricáznia. A szomszédok suttogtak: — Látod, mifélét vett el . . . Aki tizenegyhónap előtt hagyta el, elcsodálkozik, hogy milyen keveset változott. A boulevard-on ugyanaz a semmittevő tömeg hullámzik, cifrábban, mert egyenruhák tarkítják. A női divat, amely Joffrekék-ről beszél, egyszerűbb, mint a francia parádés roham. A kávéházak zsúfolva vannak kozmopolita külsejű alakokkal. Csak az autóbuszok hiányzanak. — Az új tanév. Előre tudtuk, hogy a közoktatásügyi miniszter előbb, vagy utóbb, de a katonai nevelést, a katonaságra előkészítő drillt, beviszi az iskolába. Háború előtt is hangok merültek fel, hogy a gyermek kezébe rakjuk oda a puskát, most meg egészen időszerű forszírozni. Valamikor Moltke azt mondotta, hogy egészséges gyermeket neveljenek az iskolamesterek, a katonákat bízzák csak a hadseregre, majd csinál az az egészséges anyagból jó katonákat. Moltke hiába mondta ki az okos szót, ma céllövészetre akarják szorítani a tanulókat, mert a háborúban, ki tudja, hányadik puskalövés talál. A közoktatásügyi miniszter a tornatanárokra, nyugalmazott és tartalékos katonatisztekre akarja bízni a katonai intenzív nevelést. És ugyanakkor leiratot intézett az ország összes középiskoláihoz és tudatta velük, hogy a szeptemberben megkezdődő új tanévben a múlt tanév elején kiadott utasítások értelmében mindenütt az eddigi ideiglenes helyiségekben rendelkezésre álló tanerők maximális óraszámmal való igénybevétele mellett, a múlt tanévben történt módon kezdjék meg a tanítást, mert a mai helyzet lényeges változtatásokat előrelátható időn belül nem enged. Ez azt jelenti, hogy a katona-tanerőket nem fogják szeptemberben hazabocsátani. — Ünnepély Dunakeszin. Dunakeszin vasárnap a dunakeszi hadikórház a Nemzet Háza javára ünnepélyt rendez. A közreműködők között van Márkus Emília, Komlóssy Emma és Dióssyné Handel Berta is. * — Pusztító taifun. A Morningpost jelenti, hogy Sanghajban borzasztó taifun dühöng. A partvidéket yachtok, motorcsónakok és mindenféle más hajók roncsai lepik el. Az óriási szélvihar gyökerestül tépi ki a fákat, elvitte számos ház tetejét, másokat romba döntött. Kétszáz ember életét vesztette és nagyon sokan megsebesültek. —■ A vér és vas embere. Ma, július 30-án, van Bismarck halálának évfordulója. Ebből az alkalomból dr. Heinrich Kutschner egyetemi tanár róla ezeket írja: „Száz évvel ezelőtt jött a világra, mikor a nagy Napóleon csillaga villámfényben leáldozott. A világ örökösödési harcában, mikor világrészek és világtengerek csataterek és dijak, emlékezünk reá. Egy junker és egy nagyvilági hölgy fia, ősi régi családból származó, erdőn mezőig nőtt fel mint gyermek, idegenkedve a várostól. Ősei minden európai csatatéren küzdöttek, de Bismarck is a kard embere volt. Olyan volt, mint az apja: dacos gyermek, öntudatos fiatalúr. Az iskolák tudományos terhétől épp úgy félt, mint az akták elintézésétől. A porosz Junkerség birodalmából a politikába lépett, harcosa az istenkegyelmiéből való királyságnak és a militarizmusnak. Gyűlölője és megvetője minden fajta forradalomnak. De egyúttal hűs számító is. Ezért találta rendben valónak, hogy Poroszország Ausztria-Oroszország elől Olmütznél visszavonult, ezért akart harmynchatéves korában a frankfurti szövetségi tanácsban követ lenni és „Ausztria útjára lépni.“ „A vér és vas embere“ cselekkel él. Mestercselek mind egy világ ellenség ellen küzd, egy parlament és egy nép eben, amely átkozta őt, a trónörökös, a királyné, maga a király ellen. A régi idő beteljesítője, két ízben, a birodalomalapítás és a szövetség által, a német világuralom új forrásainak megalkotója, egy új európai hatalmú egyensúly megteremtője, harcosa az egyházpolitikai problémák megoldásának, a társadalmi kötelességek lelkiismeretes teljesítésének. Akkor célhoz ér. Hogy új kor jött, a világpolitika és világgazdaság kora, a többé nem „pasturált“ Németország kora, a társadalmi ellentétek szükségszerű kiegyenlítésének kora — ezt nem vette tudomásul, így pergik le az ideje. A vele való küzdelemben az uj ni nemcsak azért volt erősebb, mert császár volt, de mert benne a jelen és jövő embere küzdött a múlt embere ellen. Ezt a mindent latra vei politikus nem látta. Ebben van Bismarck egikuma. Keserűséggel és fájdalommal via száműzetést. Szitkozódott, hogy máso rontják a munkáját s „Gondolatai és emlékei "ben oly mennydörgés hallható, amely a elvonuló zivatarokra emlékeztet. Míg aztán a magányosság* hullongó hópihék módjára egészen eltemeti alakját. Csak aggastyán volt már. De a hit is volt és az egész német nép szeretete is volt, így lépett vendégszerető háza küszöbére az utolsó vendég, a halál. Bismarck mindig az erő és a valóság, a kézzelfogható dolgok és nem a gyenge gondolatok embere, volt. Erőszakkal és csellel varázsolta meg, igázta le barátjait és ellenségeit. Nem állított fel magának katedrát és az elvembereket, akik a „mindent csak semmit“ prédikálják, csak gúnyolni tudta. Mindig a célra irányult, de azért inkább az izzó szív, mint a kígyóokos értelem embere, hatalmas a gondolkozásban, gyűlöletben és szeretetben, a munkáját kőbe lehet bele vésni. Aki azonban a lélektan fényében mélyebben világít be lelke mélyébe, sok titokzatost és ellentmondót lel. Míg a nagy Napóleon úgy tudta rendezni gondolatait, mint a sublódot,a kancellár úgy küzdött velük, mint a külső ellenségekkel. „Valami gondolkozik és lépelődik bennem.“ A megfékezetlen erők ki nem egyenlített ellentétjátékában, amelyek közt lelke nyugtalanul inogy egyik pólustól a másikig.“ Ö, az ideges dalia, végtelenül mozgalmas problémák túlsúlyos korának viszszatükrözője. : ’• · • * Pufi-estély Siófokon. Huszár Károly, a közkedvelt Pufi, szombaton, július 31-én és vasárnap, augusztus 1-én a Szalkay-társulat főbb latrának közreműködésével Pufi-estélyt rendez a siófoki színkörben. Az estély iránt — amelynek programmja a Pufi-tréfák legjavából adódik — igen nagy az érdeklődés. Az összes jegyek elővételben elkelnek. A siófoki nyaraló és törzsközönségének két vidám estében lesz része. ^ . . !. .. — Megölte német feleségét. Barbier francia mérnök annak idején nejét, egy német asszonyt,, mert hadüzenet után is megmaradt német érzülete mellett, meggyilkolta. Nemsokára rá a mérnököt hadiszolgálatra hivták be és ezen bűne miatt a hadi osztálybiróság elé állították, amely tegnap egyhangulag felmentette, íjí-t-í ^ Vll^AC 1915. Julius 31. 11