Világ, 1918. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Szerkesztésig is Marsóhintai VI., Andrássy-út 47. szám. lukfizetési árak a magyar korona $20 zajaiba Egész évre 51 kor., öjévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy hóra 4 korona 60 ■dér. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap, ikra Budapesten és vidéken 18 pillér pályaudvarokon 20 fillér. VILÁG fix - évfolyam 1-so szám 1918 Budapest, KEDD január 1 Í1Mei5*ei frfvftítad Dca»?este 9'* VILÁG kiadóhivataában, Blackner Gyírí é» Najy. I a|lus is Társa, Teaczec Gyuta, LenpoW Gyeri, Leopold Cornil, §fclh»a« lásset Mezei Antaxie0*3* A“co!f, Eckstein Vernát hiršte^" írodakuan. — lfc».en: Uaaszuuelájcs Vojter, M. Duke* Natítf., Kdljlolf Kösse. Berlinben: Radolf Koman, Berlin NW. Unter den Linden 4folla Mérleg Ilyenkor mérleget szoktak csinálni a vállalatok, részvénytársaságok, amelyben megállapítják a követeléseket, tartozásokat, a nyereséget vagy veszteséget. Az újság, amely mint a Világ a közönségének ír és él, nyilvános támadásra van elkötelezve. Most, hogy kilenceskendős fordulóját ünepeljük annak, hogy ami újságunk hangja belecsendült a magyarközéletbe, most, hogy új esztendő kezdődik,megilletődötten és elfogult áhítattal gondoljuk fál azt, amelyik lezáródott. Sok fontos és nagydolgok történtek; irtózatosan sokat veszítettüinlv és példátlanul nagy dolgokat írhatunk a [követel oldalra. A vér és halál minden szörnyűsége tombolt végig Európán; szárazon és vizen, levegőben és tenger alatt gyilkolta, mosta, öldökélte egymást ember és ember. A borzalmas wabermészárols új rendeket kaszált le közülünk, a köny tengere megdagadt, kiáradt; a kváz feketesége mindennapi és megszokott. ■Szent értékek pusztultak el, rut ösztönök sza-badultak fel, a gonoszság vihogva diadalmas- skodott becsületen, jó szándékon. A mohóság leleszivta magát új vagyonokkal és a szegénység szenvedése, meggyötörtsége példátlan lett ,mi igazságtalan, rossz, gonosz mai életünkben azt élesebben, fájóbban éreztük. A pénz Síideg uralma sohasem volt gyötrelmesebb és ahivatalok padkázásait sohasem lehetett nehezebben eltűrni. Országok, családok, magánosok élete egyre züllöttebb, nyomorúságosabb,és az asszonyok hiába sóvárogták haza férjüket, a gyerekek az apjukat, a szülők a fiaikat, az életünk gépezete egyre kopottabb, nyikorgóbb, a kerekek, fogai nem igen kapcsolódnak; bajos, fájdalmas, utolsó dolog lenne mostan élni, ha nem a legszebb reménységek korátelnék. Mert ilyen reménységeink, ilyen szép, bátor, gyönyörű reményeink még sohasem voltak. Sivár, világtalan éjszakáink egén meg- dereng a béke hajnalának pirossága és az egész világ hallelujával köszönti. A béke visszaadja a munkát, kenyeret, otthont a katonáknak; visszaadja nekünk a katonákat, legtöbbet szenvedő testvéreinket. Lesz fehér kenyér, duruzsoló kályha, lesz tej, ruha, cipő, édes gyümölcs, omlós tészta, izes főzelék, minden, mert béke lesz. És olyan béke, amelyet gonoszság, ravaszság, intrikák nem robbbanthatnak fel. A háború megölte önmagát; ez a szörnyű, gyilkos méreg megteremtette a maga ellenmérgét. Leszerelés, döntőbíróság, ami nemrég még utópia volt, rózsaszínű álom, ma a legreálisabb reálpolitika. Népek testvérisége, megértés az uszítás és gyűlölet helyett nemzetközi szerződések tárgya. És a belpolítikában a szürke sivárság, a rosszindulatú te-hihetetlenség minden tünete mellett is észre is kell venni, hogy a régi osztályuralmi világ el-|s pusztult Az új még nem tudott megszületni, s most vajúdik keservesen, de a választójog és az egész magyar élet átdemokratizálása útban van és nem lehet fenntartani. A kozákot | fel lehetett kergetni Bártfáról, Uzsoknál meg.} ^lehetett állítani a rohamot, de azt a s'TFtW?t” amely Oroszország felől fuj, nem lehet meg-? állítani. A népies politikának, a tömegek uralmának, jólétének virágporát hozza ez a szellő és ez a porzó kizsendíti a sóvár magyar lelkekben is a vágyat a több jog, több föld, több szabadság után. Ezért vállalunk több munkát, több kötelességet, áldozatot is. Az új Magyarország már már épül és a népakarat szikláján áll fundamentuma. A tennivaló, kiküzdeni való még végtelenül sok, de kétségtelen, hogy a világ forradalmian halad és nálunk is elkezdődött a forradalmi átalakulás. Aki elébe akar állani ennek az átalakulásnak, azon átgázol az idő szekere ... Termékeny, csodálatos esztendő az, amelyik ma alkonyodon le. A vérnek, szenvedésnek özönvize árasztotta el életünket, de a borzalmas özönvíz termékeny iszapot hagyott. A palánták pedig, amelyeket mi ültettünk el, gyönyörűen megzsendültek. Ha azok, akik kilenc évvel ezelőtt elindultak velünk aradikális polgári demokrácia csapásán, visszagondolnak a Világ programmjára, bizonyára elégtétellel állapítják meg, hogy az idő minket igazolt. Azóta sok ezerrel és ezerrel erősödött táborunk és az új harcokba már ezzel a bátor, önérzetes, megnövekedett hatalmú polgársággal indulunk. Ki kell építeni a demokratikus polgári Magyarországot, meg kell alapozni a tartós békét az egész világ, minden ország számára, a nép, a tömegek számára kell kivívni a jogot, hatalmat, földet, be kell fejezni azt a példátlanul gyönyörű művet, amit az elmúlt esztendőben a népies politika diadalra juttatásával az orosz forradalom elkezdett. . Az elmúlt esztendő a béke és demokrácia útján megtette az első lépéseket. A mérlege nem kedvezőtlen. Ezerkilencszáztizennyolcnak vágyaink diadalmas beteljesülését kell meghoznia .A demokrácia diadala h irta: ignotus A legutóbbi breszt-litovszki jelentésbenengem igen mulattatott a török küldöttnek azoroszokhoz intézett abbeli bókja, hogy az urak mint diplomaták és államférfiak is igen megunták helyüket. Nem bizonyos, tudniillik, hogy ezeknek az uraknak éppen ez volt-e az ambíciójuk? A bókot külömben viszonozhattákVolna. Nem tértek volna el az igazságtól, ha lazít mondják a másik félen tárgyalt excellenciásoknak: rftwikilfits hölgy, színrencse való, hogy mint szocialistákésternokraták is igen jól megálltak helyi.-Mert ez való. Lesz-e, nem lesz-e valami kereszt Litovszkból — én azt hiszem, hogy lesz, de még ha nem is lesz, úgy a német, uránt az osztrák-magyar külpolitika le vanszegezve a tiszta demokráciához, mégpedig ,úgy, hogy semmiesetre sem térhet el"cTf","Tía csak betűt nem akárm Olyan fronttal találkozni, amin övei eddig kifelé birkózott. Szakasztott Úgy vagyunk ezzel, mint például az általános választójoggal, hogy ha egyszer megvolt,visszavonni többé nem lehet. El lehet képzelni polgárságot és munkásságot, mely évtizedeken, a.,ár nemzedékeken át mukkanás nélktüil tűr ésvisel egy szűk választójogot. De 9^ lehet még ugyanezt a türelmes polgárul, munkásságot sem elképzelni úgy, íjtfaásfjaSL már egyszer megvolt országában az választójog, azt megengedje vissza- SHIV. '•. lm gépfegyverek elé is kéne dffiSySHi'" El lehet képzelni, hogy szövetséges országainknak polgársága és munkássága végig híven támogatta volna hadi kormányainkat, ha nem is lépnek a béké s nem is a demokratikus béke útjára. De hihetetlen elképzelni, hogy most, miután a kormányaink erre ráléptek, a széles néprétegek akkor is mögöttük maradjanak, akkor is kövessék és támogassák őket, ha ez útról megint lelépnének. Ez elképzelhetetlen, s ezért bizonyosnak és véglegesnek kell venni úgy a német, mint az osztrák-magyar külpolitika demokratizálódását. Azt hiszem, ez óriási dolog. Van akkorra, mint a nagy orosz forradalom, s alkalmasint össze is függ egyik a másikkal. Az 1918-ik esztendő úgy kezdődik, hogy Európának két legkonszervatívabb nagyhatalma: a német birodalom s a mi monarchiánk, előharcosa lett a demokráciának. Ha valami bizonyítja a demokrácia hatalmát, tehát életrevalóságát s életszükség voltát, úgy ez. Mert ne feledjük, hogy úgy a német, mint az osztrák s a magyar világ általában valóban konszervatív. Kivált a német. Még Oroszországról el lehetett mondani, hogy ott a cári konszervativizmus vagy reakció mint erőszakos kisebbség tart alul egy szabadabb érzésű óriási többséget, amíg ami sokkalszabadabb magyar és osztrák világunkban is [lehet rámutatni tudattalan rétegekre, melyel, [felett tudatos művészettel tartja magát egyk úri uralom. Németországról ez már régennem igaz. Nem igaz, hogy ott militarizmus és junkerhuralom erőszakkal tartja magát hatalomban, mert egy hetvenmilliós egészen műveit és egészen tudatos nép felett, minő a német, nem volna ereje ehhez az erőszakhoz. Nem, — a német nép maga is konszervativ és tekintély- és fegyelemtisztelő, — a konszervativ politika, melylyel eddig vezették, nagy átlagának lelkében gyökeredzik s enélkül sem a Bismarck, sem a Hindenburg csatáit nem lehetett volna végbevinni. Ha a világnyomás most demokratább irányokat vált ki Németországban, az a munkásságra s a polgárságra nem vonatkozik kevésbbé, mint akár Ludendorffra és Vilmos császárra. A német nép nem megszabadul egy zsarnokságtól, mely alatt sohasem nyögött, hanem egészében és mindenestől áttér az ő egészének és mindenségének konszervatív hajlandóságából a demokráciára, mikor Breszt- Litovszkban demokrata külpolitikához szegezi le magát. . . Ezért és ezzel diadala a demokráciánakBreszt-Litovszk. Azzal, hogy mai világbeli újnépek számára életszükségnek bizonyosodik tett be. Ha ezzel szemben azt vetik, hogy csak kényszerűségből vállalják ott a konszeratív népek a demokráciát, mert enélkülnem lehet békét kötni, akkor ez nem cáfolat, hanem bizonyosság. Mert békét éppugy nem játékból kötnek, mint ahogy háborút nem játékból szennek, hanem azért, mert ■muszáj, — azért, mert enélkül nem lehettovább élni. Ha tehát azt mondják, hogy a demokráciát a béke revolverével kényszeri- s tették rá a konszervatív Közép-Európára,akkor semmi egyebet nem mondtak, mint azt,hogy ime az eddig konszervatív népeknek is itt kell már térniök a demokráciára, mert ima már ez az egyedül lehetséges életforma.Ez így is van—s ezt tulajdonképpen tennték is, mi is, tudhattuk volna előre, háron és félesztendős vérpazarlás nélkül is