Világ, 1919. november (10. évfolyam, 123-148. szám)
1919-11-19 / 138. szám
szerkesztőség és kiadóhivatal VL. Andrássy út 47. szám. Előfizetési, árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér* I ’.tt!re5e*ének felvétetni* 'Bodapesten a * Vtl.1G kiadóhivatalában, Blockner J., Győri éa J’agy, Jaulus és Xsa, Tenczer Gyula, Hegyi Lakigf'tWJlD'fi Cornél, Schwajfi T József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hird. irodákban ^‘■4BócsbctY|^9T999CMftin és Vogler, M. "■ IDtike^r^2u:híy Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Berlin NW. Unta: den I minden 40741a-X. évfolyam Budapest, 1919 SZERDA november 19. 138-ik szám Pártok és programmok A szemlékre nálunk mindig nagyobb hangsúlyosért, mint az elvekre. Kormány válságolv^politikai fordulatok, egyik irányban másik diadalrajutása ebben a kis Magyarországban mindig is alig ítélődött meg egyéb alapon, mint a kaszinói reprezentálás alapján. Lovagi tornák folytak itt, családok és egyének küzdöttek a hatalomért, ennyi volt a magyar politika évszázadok óta. Azt hittük, lejárt a makacs politikai bajnokok kora, akik személyes becsvágyuk szemszögéből nézték az ország sorsát. Fájdalom, nem így történt. Még a minden ember egyenlősítésének ál-jelszavával dolgozó kommün sem volt egyéb, mint érvényesülési lehetőség néhány elvakult, beteg hajlamú ember számára. És most is úgy látszik, hogy mindnyájunk sorsa, a béke vagy háború kérdése, talpraállásunk, gyógyulásunk ügye, az egész ország jövője megint azon fordul meg, ki marad vagy ki lesz a miniszterelnök, kié lesz ez vagy az a tárca. Bárminő fordulás jöjjön is, mi ezzel a személyi fétisizmussal sohasem értünk egyet. Minekünk ma is mindegy, kinek-minek hívják azt a férfit, aki a világválság mai súlyos idején Magyarország miniszterelnöki székét betölti. Mi szívesen és örömmel látunk abban a székben akárkit, legyen bár politikailag legkeményebb ellenfelünk, aki képesnek bizonyul arra, hogy végre valahára rendet teremtsen befelé és kifelé. Aki megköti a békét az entente-tal, megszabadít bennünket a blokád rémétől, végét veti a különféle diktatúrák sorozatának és lehetővé teszi, hogy az akaratát szabadon kinyilvánító nemzet maga vegye kezébe sorsát, azt mi örömsínel és hódolattal köszöntjük a kormány rádja mellett, akárki legyen is és akármi legyen a meggyőződése. Az enkinte már tudomásunkra adta az akaratát. A békeszerződés minden bizonynyal készen várja már a magyar kormányt s megmondták azt is, kivel hajlandók és kivel nem hajlandók tárgyalni róla. A magyar nép akaratáról azonban mindmáig semmit sem tudunk és semmi sem történt mindmáig aziránt, hogy egyhamar tudomást szerezzünk erről az akaratról. A fórumon szereplő pártok mind azt hirdetik, hogy a nemzetnek ennyi üteg ennyi százaléka áll mögöttük. Honnét tudhatják ezt ma ily pontosan? Hiszen még azt sem tudják, vagy legalább is róluk nem, tudja senki sem, mi a programmjuk voltaképpen? Mert amit ma e pártok programmjaként ismerünk, az kilenctizedrészében régesrég elavult, a háborúelőtti Magyarország viszonyaira szabott ideológia. Maguk a pártok, sem hihetik immár, hogy a magyar politika homlokterében ma is azok afeladatok és azok a megoldási lehetőségek állnak, amelyeket ők annak idején kitűztek. Hogyan hivatkozhatnak hát a nép akaratára, amelyet módjukban sem volt megismerniük és hogyan akarnak kiáltani majd a nép elé, amelynek módjában sem volt megismernie az ő akaratukat? Kötelező szavazás lesz, úgy halljuk. Helyes. Mindenkinek ki kell nyiatkoztatnia az akaratát, mindenkinek részt kell vállalnia a nemzedékek hosszú sorára kiható felelősségből. De hogy szabad és hogy lehet szavazásra kényszeríteni olyan embereket, akik nem tudhatják, mire szavaznak, miért vállalnak felelősséget? Elismerjük, hogy a rend fenntartása érdekében még ma is szükség van kivételes intézkedésekre. Szükség van azért, mert a viszonyok még ma is kaotikusak, a néplélek még ma is titokzatosan forrong s a tömegek valódi szükségletei, vágyai, akarata tekintetében még ma is teljes bizonytalanság uralkodik mindenfelé. Ezt a bizonytalanságot kell előbb tisztázni, a nemzet minden rétegének igazi akaratát kell előbb kipuhatolni, hogy megszűnjék a statárium szükségessége és csak azután lehet az akaratnyilvánítás teljes szabadságának visszaállításával felelősség vállalására kényszeríteni a népet. És ez a tisztázódás egyedül a kormányelnöki székből indulhat meg. Aki a legfőbb méltóságot viseli, annak kell legelőbb tisztáznia önmaga és az ország előtt a saját programmját, hogy így a többi pártokat s a nemzet egyéb rétegeit is megfontolt és nyílt állásfoglalásra kényszerítse. Mindegy, ki ül ebben a székben és mi a programmja, csak tegye meg végre jobbra vagy balra az első lépést a rend, a béke, a belső és külső konszolidáció felé. Nincs megoldás A minisztertanács Huszár Károlyt dezignálta miniszterelnöknek — Izgalmas jelenetek a pártok Konferenciáján — Apponyi kivonult — Huszár holnap tárgyalásokat kezd a pártokkal (A Világ tudósítójától.) A tegnap megkezdett pártközi konferenciát ma folytatták. Ezt megelőző, les Friedrich István bejelentette a minisztertanácsnak lemondását. A pártközi konferenciával ezt Rubinek Gyula közölte azzal, hogy Friedrich Huszár Károlyt bízta meg a kabinetalakulással. Ez azután hosszú vitának szolgált alapul, amelynek folyamán Ereky miniszter kijelentette, hogy a keresztény pártok nem hajlandók elismerni Apponyit, aki erre izgatott hangom szemrehányást tett a keresztény pártok jelenlevő falijainak, hogy miért nem mondotték ezt neki előbb meg és eltávozott a konferenciáról. Vele mentek még gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, gróf Andrássy Gyula és Horthy Miklós fővezér. Az értekezlet visszamaradt tagjai ezután folytatták a tárgyalást és abban egyeztek meg,, hogy Huszár holnap külön-külön megbeszéléseket fog indítani az egyes pártokkal. A helyzet ezek után úgy alakult, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a szocialisták belépnek a Huszár-kabinetbe, mert Garami az események haatása alatt meglehetősen engedékeny álláspontot foglalt el. Nincsen azonban kizárva az sem, hogy holnap estére megérkezik a válasz Parisból sir George Clerk sürgönyére, amelyben az Apponyi elismerését kérte az ötös tanácstól. , Valószínűnek tartják, hogy ha a békekonferencia hozzájárul Apponyi kormány elnökségéhez, akkor a keresztény pártok is bele fognak ebbe nyugodni. "Friedrich bejelenti a minisztertanácson lemondását .y Csuszár Károly dezignálása Ma délután négy órakor minisztertanács volt, amelyen Friedrich István bejelentette, hogy miután az a feltétel, hogy a románok hagyják el Budapestet, teljesült, sőt még a Tiszántúlt is kiürítik, a miniszterelnökségtől visszalép, illetve hajlandó tárcát cserélni Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, mégpedig úgy, hogy miniszterelnök, helyettes lenne. Ez a változás azonban csak akkor következne be, ha az ellenle előzetesen hivatalosan kijelentené, hogy az így alakult kormányt elismeri. Utána az egyes miniszterek fejtették ki álláspontjukat. A mai minisztertanács erre miniszterelnöknek dezignálta Huszár Károlyt és megbízta, hogy a változást a mai pártközi konferencián jelentse be. A minisztertanács közben Friedrich és Ereky, akik a Vigadóban tartott négyülésen vettek részt, távoztak, úgy, hogy a tanácskozás további folyamán már Huszár Károly elnökölt. A minisztertanácsról kiadott félhivatalos közlemény többek között ezeket mondja: A kabinet teljes egyértelműséggel a következőkben állapodott meg: Friedrich István miniszterelnökké dezignálja Huszár Károly kultuszminisztert és megbízza azzal, hogy a további pártközi konferenciákon őt képviselje és a koncentrációs kabinetet megalakítsa. Ha a koncentrációs kabinet névsora elkészült és a névsort az entente jóváhagyja, illetve az uj kormányt hivatalosan elismeri. Friedrich István miniszterelnök az uj kormányt kinevezi és Huszár Károlyival tárcát cserél, vagyis ő mint kultuszminiszter és mint a miniszterelnök állandó helyettese, tagja marad az új kabinetnek is Ez az új kormány bármily okból visszalépni volna kénytelen, vagy ha a választásokat a kitűzött időben nem tudná megtartani, a hatalmat köteles lesz Friedrich István kezébe visszaadni. Huszár Károly dezignált miniszterelnök nyilatkozata Huszár Károly a minisztertanács befejezése után munkatársunknak a fordulatról a következőket mondotta: — Friedrich miniszterelnök bejelentette lemondását s a minisztertanács engem dezignált miniszterelnöknek. Amennyiben a pártközi konferencia hozzájárul ehhez a megoldáshoz, azonnal megkezdem a kabinet megalakítását. A személyi kérdések egyelőre ki vannak kapcsolva s a pártokkal a tárgyú alapról tanácskozom. Izgalmak a pártok konferenciáján . Az ülést fé 11 órakor nyitotta meg gróf Apponyi Albert. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter volt az első szónok, aki elmondotta, hogy a kormány aláveti magát az enlente akaratának és ennek megfelelően Friedrich István a mai minisztertanácson bejelentette lemondását, amit a minisztertanács tudomásul vett. Friedrich ugyanekkor Huszár Károlyt dezignálta miniszterelnöknek. Huszár hajlandó vállalni a kormány elnöksége, ha az entente elismeri és a pártközi konferencia hozzájárul. Rubinek után sokorópátkai Szabó István szólalt fel és kijelentette, hogy mindenben hozzájárul a keresztény pártok határozatához és hajlandó támogatni Huszárt. Lovászy Márton volt a következő szónok, aki azt mondotta, hogy nincs kifogása Huszár ellen, feltéve, hogy tárgyi garanciákat nyújt a Nemzeti párt közismert hat pontjának végrehajtására. Nagyatádi Szabó István kijelentette, hogy ön keresztény nemzeti alapon minden kormányt támogat, amelyet az entente elismer. Ebből önként következik, hogy semmi kifogása sincsen Huszár miniszterelnöksége ellen, se tárgyi, se személyi alapon. A szociáldemokraták álláspontját újból Garami Ernő fejtette ki. A szocialisták, mondotta, éppen olyan bizalmatlansággal viseltetnek Huszárral, mint Friedrichhel szemben, mert kétségtelennek tartják, hogy Huszár minden tekintetben a régi rendszer folytatását jelenti. Ezért tudomására hozza a konferenciának, hogy a szocialisták nem hajlandók be-