Világ, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

21920. augusztus 8. VILÁG Hogy akarják nyamítani a zsidókérdést ? A nemzetgyűlés mai ülésének megnyitásakor alig lézengett egy-két képviselő a teremben, úgy hogy az elnöki előterjesztések után, amikor Milcsevics János a határozatképesség konstatálását kívánta, fel kellett idegesíteni az ület. Az érdeklődés később sem növekedett mert Harmadszori olvasásban is elfogadták a kormányfő jungszörének kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot,"majd Muhunka Imrének a kisipar érdekében való indítványát napirendre tűzték. Sudaváry László, miután kijelentette, hogy nem akar a zsidók ellen sem pogromot, sem irtó iratjáratot indítani, a következő határozati javaslatot terjesztette elő: 1. .Magyarországon zsidó sem nem vehet, sem nem bérelhet földet. A zsidók tulajdonában levő földbirtokok még az 1920. év folyamán az állam által megváltandók azon az áron, amelyen a tulajdonosok annak idején megszerezték. Az 1914. július 1-je óta vásárolt földbirtokok megváltási éráiul az 1914. július 1-jét megelőzőleg vidékenkint érvényben volt forgalmi érték tekintendő. A megváltási ár azonban a legnagyobb birtoknál sem haladhatja, meg a 10 millió koronát, melyben természetszerűleg be imfoglalták a gazdasági felszerelések (épületek, gépek, állatok stb.) megváltási árai is. A zsidók által bérelt földbirtokokra, vonatkozó bérleti szerződések 19£0. évi október hó 1-én hatályukat vesztik. Az ilykér felszabaduló birtokok keresztény magyar kisgazdái, földmunkások, tisztviselők, közalkalmazottak, ezek özvegyei és árvái, hadirokkantai, hadiözvegyek, hadiárvák, ipari munkások és kisiparosok között parcellázás útján méltányos áron (bérletként vagy tulajdonban) sürgősen szétosztandók. Ugyancsak megváltandók a zsidó kézben levő házhelyek (telkek) is. A földbirtokok megváltása és szükség szerinti szétosztása elsősorban zsidó birtokokon eszközlendő. 2. Zsidók tulajdonukban egynél több házat nem tarthatnak meg. A többiek az állam által építés idején érvényben volt árakon megváltandók és vagyonlakók, tisztviselők, munkások, nyugdíjasok stb. részére lakásokut adandók ki. Minden nagy lakás haladéktalanul átvizsgálandó és a fölösleges lakrészek sürgősen elrekvirálandók. 3. Zsidó többé Magyarországon letelepedési engedélyt nem kaphat, honosságot nem szerezhet. Az 1914. január 1-je óta bevándorolt zsidók haladéktalanul kitoloncolandók, s itt szerzett ingatlan javaik megváltás nélkül az állam tulajdonába mennek át. A háború folyamán a hadsereg részére teljesítettszállításokból a a háborús konjunktúrák kihasználása folytán egyéb uton szerzett nagy vagyonok (magánosoké és vállalatoké egyaránt) állami célokra, hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és más, a háború folytán összeomlott keresztény exisztenciák felsegítésére elkobzandók. 4. Magyarország minden iskolájában és hivatalában, valamint közintézményeiben, gyáraiban, üzemeiben, bankjaiban, a numerus clausus szigorúan behozandó. Zsidó iskolák a jövőben fenn nem tarthatók. Tanító- és tanárképzőbe zsidó egyáltalán nem vehető •fel. A zsidóiulajdonában lévő kabarok, dalszínházak, orfeumok ciíceharemészeti szempontból a legszigorúbban ellenőrzendők, izzintársulatok élén zsidó igazgatók nem állhatnak. A mozgószínházak állomásítandók. 6. Állami épitkezések, számuítások s egyéb munkálatok kizárólag keresztény vállalkozók, kisiparosok, szövetkezetek stb. által bonyolítandók le. A gyári részvények 60% állami támogatással, az ott dolgozó munkások és más keresztények kezére juttatandó. Ipari nyersanyagok elsősorban keresztény kisiparosok és gyá■ rak részére utalandók ki. Zsidó személyes szolgálatára keresztény cselédet (szolga, szakács, kocsis, inas stb.) nem alkalmazhat. 6. Újságok (hírlapok), folyóiratok három legelső (felelős szellemi irányítója, felelős ,szerkesztője, főszerkesztője, lapvezére, főmunkatársa) zsidó és szabadkőműves nem lehet. Valamennyi újságíró tartozik esküt tenni arra, hogy minden írásával a magyar nemzeti állameszmét szolgálja, Magyarország területi épségének visszaszerzésén és megtartásán fáradozik, ápolja a magyar nép fiainak összetartását, a keresztény erkölcsiséget, a magyar nemzet külföld előtti jó hírnevét és ezek ellen soha még gondolatban sem vétkezik. Héber nyelvű újság és röpirat Magyarországon nem jelenhet meg és nem terjeszthető, séber betűs címtáblák, cégtáblák és más felírások haladéktalanul eltávolitanulók!!) 7. Az összes, állami engedélyek (dohányárusítás, bélyegárusítás, italmérés, szeszfőzés stb.) revízió alá veendők. Igénylők elsősorban csak rászoruló keresztény hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, állami nyugdíjasok, közalkalmazottak özvegyei s olyan keresztény árusok lehetnek, akik ilyen engedéllyel már a múltban is rendelkeztek. 8. Magyarországon zsidó és szabadkőműves nem lehet miniszter, államtitkár, állami hivatal vezetője, osztályvezető, vagy Magyarország külképviseletének alkalmazottja. Nem lehet továbbá bíró, közjegyző, katonatiszt, közbiztonsági alkalmazott és községi, városi, járáisi vagy vármegyei elöljáró. Zsidó Magyarországon politikai jogot nettó gyakorolhat. 9. Mindem nemzetközi alapon álló nem keresztény poltikai vagy társadalmi szervezet és párt, valamint minden szabadkőműves alakulat azonnal feloszlatandó, s ilyenek alakítására a jövőben engedély nem adható. 10. Mindazok, akik a magyarországi kommunizmus felidézésében s ezáltal hazánk tönkretételében vétkesek, mindazok,, akik a magyar állameszme, a magyar nemzeti egység és területi integritás ellen akár szóval, akár iráisban, nyíltan, vagy burkoltan, belterületen avagy külföldön izgatnak, vagy lazítanak, akik megszállott területen ellenségeinkkel cimborálnak, s nekik , Magyarország rovására- bárminemű szolgálatot tesznek, végül azok, akik a bolsevizmus érdekében bármi módon agitálnak, vagy akik magyar polgárt nemzeti és keresztény érzéséért gúnyolnak, fenyegetnek, vagy bántalmaznak, kézrekerítésük, vagy rajtaérés esetén statáriális után halállal büntetendők. Budaváry beszéde után nagyatádi Szabi miniszter szólott: " Miután a választásokon valamennyien a zsidókérdés megoldását hirdettük, bár egynek a javaslatnak sok pontjával nem értek egyet, nem ellenzem, hogy azt napirendre tűzzük, hogy azonban mikor, azt a kormány és az elnökség döntse el. A napirendre tűzés ellen a következők szavaztak: gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, Ugrón Giábor, Griesswein Sándor, Sándor Sál, őrgróf Pallavivini György, gróf Sigray Antal, Milosevics János, Szilágyi Lajos, Orbók Attila, Zelike Antal, Bernolák Nándor, Ilzky Gyula, Bodor György, Kerekes Mihály, Tömöri Jenő, Cséh Gaszton, Huszár Elemér és még néhányan. A nemzetgyűlés ezután rátér annak a javaslatnak a tárgyalására, amelyet a termésrendelet megváltoztatása iránt Huszár Elemér terjeszt elő. Az első szónok Huszár Elemér, aki kijelenti, hogy a liszt azért olyan drága, mert egyes szervek sok illetéktelen hasznot szednek. Nagyon helyes, hogy a gazdagok áldoznak, hogy a szegény nép hozzájuthasson mindennapi kényeréhez, de ne csak a gazdagok, hanem a többi tehetősek is járuljanak hozzá a szegény emberek ellátásához. A következő felszólaló nagyatádi Szabó István. Nem helyesli az indítványt, amely a gabonagyűjtést csak hátráltatja. A maga, részéről elveti az indítványt, amelyet a saját pártjából a szakminiszter tudta nélkül nyújtottak be egyenesen a parlament elé. Majd induatosan mondja: — A pártértekezlet elé fogom hozni ezt a dolgot, mert a parlament gyakorlatában egyenesenpéldátlan eset az, hogy a kormányt támogató párt köréből valaki a szakminiszter előzetes beleegyezése és tudta nélkül ilyen javaslatot terjesszen a ház elé. Kéri, hogy a közérdekre való tekintettel mielőbb fejezzék be a vitát. Csontos Imre többrendbeli interpellációt terjeszt elő, egyfelől a drágaság, másfelől Karcag város ügyvitele tárgyában. Ezután Bírta József interpellál a gazdák benzinszükséglete felől. Préter István honvédelmi miniszter válaszolt ezután Gunda Jenőnek és Düner Bélának interpellációjára. Gróf Sigray Antal interpellációt terjeszt elő a külügyminiszterhez aziránt, van-e tudomása arról, hogy Sopronban az ottani entdib-misszióhoz leosztott osztrák megbízottak agitációt fejtenek ki avégbe), hogy a lakosságot az osztrák köztársasághoz való csatlakozásra megnyerjék és azzal érvelnek, hogy Ausztria rövidesen Németországhoz fog csatlakozni és így tulajdonképp nem az életképtelen osztrák állam, hanem a nagy. Németország tagjai lesznek. Gróf Teleki Pál miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy hivatalos tudomása erről nincs, de nem tartja kizártnak az, hogy az osztrák delegátusok visszaélnek megbízatásukkal. Mindenesete vizsgálatot indít ez ügyben és kéri az interpelláló képviselőt, legyen adatokkal segítségére. Vasárnap Szentkirályi főkapitány-helyettes a Tisza- gyilkosságról A Tisza-per tárgyalásával*rfai, hatodik napján a katonai bíróság a ténukihalgatásokét folytatta. A bíróság élednekpv Jrazslimzky Hugót hallgatta ki, aki mint a rendőri bizongig orvosa vett részt a gyilkosság napján az esti órákban megtartott helyszíni szemlén. Dr. Hazslinszky Hugó: A bizottság megérkezése után bementünk abba a szobába, ahol alól Tisza már kiterítve feküdt. A kötések rajta voltak. Nem tudta megállapítani, hogy a lövések hogyan érték gróf Tiszát. Valószínű, hogy az a lövés amely a mellkasát érte, a jobbvállán ment be és a bal felkaron jött ki, ez volt a halálos sérülés. A második sérülés, amelyik a hasán volt, valószínűleg csak a bőr alatt ment keresztül. Gróf Tisza akkor már le volt vetkőztetve, csak ing és alsónadrág volt rajta. Tiszának szétlőtt, óráját, nem látta. Az a benyomása, hogy Tiszát mindkét lövés állva érte, mert mindkét lőcsatorna közel vízszintes. Halált hozó a felrő lövés volt, mely a legfontosabb ütőereket vágta el. Az alsó lövéssel, amilyen erős ember volt, sokáig elsétálhatott volna. A tanú megtekezése után báró Ratsvánszky Bélát, Tisza István unokaöccset hallgattak ki Báró Radvánszky: Mikor felébredtem, röpcédulákat mutattak nekem," amelyekben a forradalomról különböző frázisok voltak. Az volt az impresszióm, hogy nagybátyámnak valami baja lehet. Dél felé elmentem nagybátyámhoz Útközben dr. Baross Gyula figyelmeztetett arra a városban elterjedt hírre, hogy a nemzeti tanács nagybátyámat letartóztatta. Ez tizenkét óra körül volt. A villa körül nem tapasztaltam abnormidolgokat. Nagybátyámat kérlelte a felesége, hogy menjen el lakásáról falura vagy vidékre. Kiküldték a soffőrt megnézni, hogy lehet-e mégautóig közlekedni. S akkor proponáltam, hogy jöjjön nagybátyám az én lakásomra. Erre a határozott hangon azt mondta: Fiam, sohasem buujkáltam, most sem lopok. Fél öt óra tájban nagybátyám be akart menni a klubba. Kölesébe kérlelésére elállott szándékától. Sándor Jánossal együtt gyalog bementünk ezután a városba. Én a Nemzeti Knezmébi mentem, Sándor Jánost pedig a klubhelyiségbe. Araikor később átmentem a klubba. Sándor Jánost nem találtam ott. Hosszat sejtettem. Egyszer csak láttam, hogy belép Sándor ideges reszketéssel. — Meggyilkolták ? — kérdeztem. — Nem, még él — felelte. Telefonáltam, kérdeztem, hogy mi van és azt. A választ kaptam, hogy már nem él. Körülbelül negyedhét, félő volt, hogy kiérkeztem. Kinyitottam a hall ajtaját, ott láttam feküdni nagybátyámat. Nagynéném mellette ült, Almássy Denise pedig bekötött fejjel járkált. Lefektettük az ágyba, még ekkor is ömlött a vére és ebből következtetem, hogy elvérzés folytán halt meg. — Alig, hogy bevittük, jelentették, hogy egy főhadnagy akar beszélni velem. Egycsillagos tiszt mutatkozott be, de főhadnagynak mondotta magát. Azt mondotta, hogy Linder hadügyminiszter küldte, hogy a családtól megkérdezze, segítségére lehet-e. Bosszosan mondottam, igazán nincs mit segíteni, jött volna előbb. Azt mondta, hogy a kormány és a miniszterek nevében kéri, adjam elő a dolgot, hogyan történt. Pár szóval elmondtam. Erre nagy zavarban ötölt hatolt, el is pirult és azt mondotta, még egy megbízása van. Meg kell néznie, hogy „tényleg" meghalt-e gróf Tisza István. Dr. Mondatfa: Súlyt helyezek arra, hogy vissza tud-e emlékezni, hogy ennél a párbeszédnél volt-e még valaki jelen? Radvánszky: Nem hinném. Dr. Mondatfa: Tegnap jelentkezett egy újságíró, aki jelen volt és azt mondta, hogy ő már előbbérkezett, mint az a hadnagy. Azt mondta, hogy ő végighallgatta a beszélgetést és Sas nem mondotta volna, hogy őt a kormány megbízta, győződjék meg, él-e még gróf Tisza István. Radvánszky: Fel is mutatott egy Linder aláírásával ellátott parancsot, amibe futólag belepillantottam. Ez a kifejezés örökre megmaradt emlékezetemben. Én mondtam neki, hogy nézze meg, de kellő tapintattal csinálja a dolgot. A szalon ajtaját kissé kinyitottam, a nyíláson át az ágyra lehetett látni, ahol kiterítve feküdt Tisza. A hadnagy látta, hogy meghalt és akkor az egész kormány nevében részvétét tolmácsolta a családnak. Erre belőlem kitört az indulat és kicsit kiabálva mondtam. ..Ebből pedig nem kérek." Dr. Mondada: Igaz-e, hogy még aznap küldött a kormány koszorút? Radvánszky: Nana, a koszorú a beszentelés előtti délelőtt jött meg, ez másodikon volt. Olyan k037'*ru 'volt, amilyen*, a kormányok szoktak küldeni, nagy nemzeszínű szalaggal. Az egyik oldalon valami ilyen volt: „Legnagyobb politikai ellenfelemnek." A másik oldalon. ..Gróf Károlyi Mihály." A hadnagy távozása után nemsokára megérkezett a rendőrbizottság, úgy tudom, Szentkirályi volt ott. Nagynéném említette, hogy miért csinálják ezt a kométyit, akkor nyomozni úgysem fognak. Dr. Mondatta: Találtak töltényhüvelyt? Radvánszky: Két töltényhüvelyt fölemelt valaki a cselédségből. Én azokat eltettem. Mikor május 21-én elmenekültem hazulról, íróasztalomban felejtettem és aztán nem találtam meg. Amikor a nyomozás érdekében semmi sem történt, megérlelődöt bennem az a hit, hogy Károlyi Mihály tudott a gyilkosságról. Báró Radvánszkyt a bíróság megesketi. Dr. Lux Sándor, a Bethesda-kórház orvosak volt a következő tanú, akit legelőször hívtak Tiszte holttestéhez. Október 31-én este érte jöttek azzal, hogy gyorsan menjen, mert a kegyelmes úr nagyon rosszul van. Csak a villa ajtajában közölték, hogy merénylet történt. A holttestet bemenet hanyatt fekve találtam a bal egyik sarkában, a szalonba vezető előtt. Teljesen ki volt véresve, márvány fehér volt az arc és a bötö 8zin. Két lövés nyomát vettem észre. Felesége és Almássy Denise grófnő mellette térdelt. Két sebet találtam, az egyiknél H. bemenet a jobb hátsó lapockánál, az átmenet pedig balhónaljnál volt. Ez a golyó a balkart is teljesen összeroncsolta. Feltétlenül halálos lövés volt, mert a nagy ütőeret sértette meg. A második sérülés a hasfalon volt. z szxzxzx Klein Rezső 18 éves műszerész kihallgatása következett ezután. A vádlottakat nem ismeri. Ma is a Roheim-villában lakik. Október 11-én este végignézte, mikor a csendőrök le-5 szerelése történt — Amint beléptem a kis kapun. — mondotta. — a nagy kapu nyitva volt. A zárnyelve künn volt, ami azt bizonyította, hogy a kaput kifesttették. Jobbkéz felé egy alak állott, négy-öt lépésre a kaputól. Felöltő volt rajta, katonanadrág és lábszárvérló és civil kalap. Stuccolt bajusza volt, szökésbarnás színű Sztanykovszky: Ez a személyleírás egy Rex nevű törzsőrmesterre illik reá. Hüttner: Remek kellett volna előzetesen elvégezni a gyilkosságot. Sztanikovszky: Rex, Tórák és Horvith-Sanovics voltak először kiszemelve. Ez volt az első előkészítés Elein: A katonák a szuterénból fölmentek a kertbe, én mentem utánuk. Egyenesen a kapu felé mentek. Látták, hogy jövök utánuk, megvárták. Én kiengedtem őket a kapun. Ők elmentek az Erzsébet királyné-út sarkáig, ott az egyik katona a liget felé mutatott, mire a csendőrök arafelé elmentek Ezalatt a katonák a kapuhoz érték és kiabálok, hogy nyissuk ki a kaput. Én a kapuhoz mentem, ne haboztam, hogy kinyissam-e Ekkor a szélesvállú, barnabajuszu katona feltűzött szuronyu puskájával bedobott a rácson keresztül, a bajonett tőlem egy arasznyira állt meg. Erre rögtön kinyitottam a kaput és utánuk mentem, de nem az előszobába, hanem 3. hátsó bejárón keresztül. A katonák bementek az előszobába. Amikor a lakásomra mentem, egy lövést hallottam, mire a kertbe szaladtam. Az előszobánál láttam egy katonát, aki a hall irányába nézett, és fegyverét, készenlétben tartotta. Dr. Mondatta: Arcképeket mutat a tanúnak, kérdezi, nem hasonlít-e valamelyik az illetőhöz? Klein: Az egyik arcképet (Karét) hasonlónak találja Néhány másodperc múlva nyílt az előszoba ajtaja és a négy katona lefelé szaladt, * gyepen keresztül * kerítéshez, szaladtak. Zajt hallottam, mintha fegyvereiket eldobták volna. Azután átmásztak a kerítésen és kiugrottak a kövezetre. Dobó és Hüttner azt állítják, hogy a kapun mentek ki A tanú vallomásának befejezése után a bíróság határozathozatalra vonult vissza, hogy a tanút a megeskeressék-e, mert úgy látszik, hogy lényeges körülményekre nézve téved. A bíróság a vád és védelem indítványára kimondja, hogy Klein Rezső megesketését mellőzi. Bárig Anna szobaleány 1916 október 1.-én ott volt a Koheim-várában. A merénylet idejében a konyhában volt. Nem látta, mikor a katonák bejöttek, csak akkor jött ki a hallban lévő galériára, amikor a katonák már beszéltek a kegyelmes úrral. A kegyelmes úr kérdezte, hogy mit akartak. Az egyik azt felelte, hogy azért jöttek, mert a kegyelmes urnak ütött a végórája. Vallomása további részében a legnagyobb hatalmzatlansággal mondja el a párbeszédet és a gyilkosság lefolyását. Több ízben ellentmondásba keveredik önmagával. Azt mondja, hogy az egyik katona a kegyelmes urnak megengedte, hogy a családjától elbúcsúzzék. Akkor mindjárt rálőttek, úgy hogy nem volt ideje az elbucsúzásra. Kimondja ezután, hogy a gyilkosok kétszer lőttek, hogy hányat, azt nem tudja. Mikor a gróf úr összeesett, még akkor is kapott lövést. A következő tanú Zilahy Lajos hirlapíró. Elmondja, hogy a gyilkosságról hét óra körül értesült a Budapesti Hírlap egyik munkatársától. Ki akartam menni riportot csinálni. Kocsit nem kaptam, erre fölmentem a nemzeti tanácshoz,, hogy valamelyik újság- író ismerősöm révén kapjak kocsit. Magyari Lajost ismertem az ottlevő urak közül és ő azt mondta, hogy Pogánytól kérjek kocsit és neki bemutatott. Pogány előtt blanketták voltak és Pogány készen tartotta a ceruzát, hogy nekem járművet halványozzon. Miközben irta, kérdezte, hogy hova megyek és mikor mondtam, hogy a Roheim-villába, minden átmenet nélkül ingerült lett és azt mondta, hagyjon békét, nincs kocsi. Szentkirályi Béla főkapitányhelyettes kihallgatása !Ezután Szentkirályi Béla főkapitányhelyettes kihallgatása következik. Szentkirályi: Este hét és nyolc óra között, inkább nyolc óra felé kapott Dietz főkapitány úr értesítést, hogy gróf Tisza Istvánt a Roheim-villában agyonlőtték. Miután Tisza Istvánról volt szó, akit én végtelenül szerettem, tiszteltem és becsülem, én magam mentem ki a helyszínére. Velem jött a rendőrtanácsos, rendőrorvos, két-három detektív, egy csomó katona, mivel akkor a közbiztonság nagyon rossz állapotban volt- A Tisza-családdal közöltük, hogy a boncolás végett a morgueba kellene szállítani, amire kértek bennünket, hogy ezt ne tegyük. Dr. Mondada: Mi történt később a nyomozással? Szentkirályi: A nyomozási iratok egy része az előadónál volt, a fontosabb része nálam. Április 12-én, amikor ellenforradalmi mozgalmak miatt újra letartózltattak, a hivatali fiókjaimat feltörték. Ott volt bent a Tisza-dosszer és mellettem volt Bence pármai hercegnek a székesfehérvári ellenforradalomra vonatkozó irata. Ezt a két iratot kivették egyéb dolgaimmal együtt. Annak idején a nyomozásra nem kaptam utasítást senkitől, ment ez hivatalból üldözendő bűncselekmény, erre utasítás nem kell. Viszont Batthyány Tivadar, aki akkor belügyminiszter volt, igen élénken érdeklődött, hogy.