Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-21 / 275. szám
tt nemzetközi hadsereg kérdése a népszövetség előtt (4. Világ tursítójától.) A népszövetség mai gyűlésén Lafontainebelga delegátus azt fejtegette, hogy a gazdasági" újjáépítés problémája mellett a leszerelés ügye " .másik életkérdés Európára nézve. A nemzeti militarizmust meg kell szüntetni és a népszövetség nemzetközi hadseregének kell felváltania a nemzeti hadseregeket. Tittoni sajnálatosnak mondta Kanada merev elzárkózását, amely megnehezíti a gazdasági krízis leküzdését. Tittoni egyébként hangoztatta, hogy, a népszövetségben■ minden országnak helyet kell kapnia. Végül tizennyolc állam kérésére kimondották azt, hogy ezentúl spanyol nyelven is tolmácsolni fognak minden, olyan felszólalást, amely a népszövetség nagygyűlésén, hangzik el. Ez a határozat a délamerikai köztársaságok jelentőségének elismerése. ■A népszövetség delegátusai között egyébként Németország felvételének kérdése volt ma is a legtöbb téma és sokan kifogásolták Vivianinak, a francia delegátusok vezérének merev álláspontját. Ma az volt a hangulat, hogy Ausztriát és Bulgáriát meg most felveszik a népszövetség tagjai közé, ellenben a német kérdést kikapcsolják annál is inkább, mert Németország nem is kérte felvételét. Viszont szó van arról, hogy Németországot felhívják már most arra, hogy a népszövetség legközelebbi nagygyűlésén kérje felvételét. JS. német többségi szocialisták harcra készülnek (A Világ ,berlini tudósítójától.) A német politikai helyzet egyensúlyát súlyos komplikáció fenyegeti; Németországot tudvalevőleg, tiszta polgári minisztérium kormányozza, azonban, ennek a ‘kormánynaknincsen többsége a birodalma gyűlésen, a polgári pártok összevéve ugyan majoritásban vannak a három szocialista párttal szemben, azonban a legszélsőbb jobboldalt, a német nemzeti pártot, nem, lehetett felvenni a kormány mögé sorakozott pártok koalíciójába, mert a német nemzeti néppárt nyíltan és határozottan a monarchia alapján áll, monarchikus érzéseinek megfelelően foglal állást a gazdasági problémákkal szemben is és Volffernett, vezetésealatt olyan élesen a versaillesi béke végrehajtása ellen fordult, hogy ennek a pártnak bekapcsolása akormányzásba, súlyos nehézségeket támasztana Németország és az eutente-hatalmak viszonyában is. Egyébként a polgári demokrata párt semmi szín alatt nem akar közösen kormányozni a német ,nemzetiekkel és így HeHncrichék belépése" a kormányba egyet "jelentene a," demokraták kiválásával," tehát a kormánynak újból nem volna, többsége a ‘birodalmi gyűlésen. A polgári középpártok kormányzását idáig a, többségi szocialistáknak jóindulatú’ semlegessége .és passzív támogatása tette lehetővé. Azonban ez a tiszta polgári ’ minisztérium felesztendős kormányzása, ifhtb a viszonyok természetét félfogva, agyra több vafi-iltkozásban jutott összeütközésbe a többségi szociálétakkal. Hiszen a kormányfiak egyik legfőbb támaszait art is a német néppárt, amelynek Hugó Stiincs a vezére, és amely a német nagyipar képviselete. Azonfelül több más konfliktus is merült fel. A német kormány halogatja a bányák szocializálását és a szocializálási programm egyéb pontjainak megvalósítását is. Valószínű, hogy a többségi szocialisták egy része szintén tisztában van azzal, hogy a szocializálás a termelés újabb csökkenésével járna, és így meg fokozná az amúgy is nagy nyomort. Azonban a német munkásosztály nagy része követeli a szocializálás megkezdését, és a többségi szocialistáknak számolniuk kell azzal, ifim-r a-függetlenek térhódítására vezetne az, ha a szocializálás kérdésében tovább is engedékeny marad. A másik ellentét a kormány és a többségi szocialisták között a kényszergazdaság területén merült fel. A kormány fokozatosan likvidálni akarja, a szényszergazdaságot, tekintettel arra, hogy az állami beavatkozás katszatrofális visszaesést idézett fel, kivált a mezőgazdasági termelésben. A többségi szocialisták viszont nem akarják koncadálni az élelmiszerek árának emelkedését, amielkerülhetetlen következménye volna a szabad forgalom és a szabad kereskedelem visszaállításának. Végül atöbbségi szocialisták kifogásolják azt,hogy a birodalmi védőrségben újból a szerintük , reakciós elemek jutottak túlsúlyra és főleg kifogásolják azt,hogy a ■tisztikar még mindig aránytalanul nagy a hadsereg létszámához képest. Így például , soknak tartják a negyven tábornokot, akkor, amikor az egész hadsereg állománya nem nagyobb százezer embernél. Megválasztották az uj osztrák kormányt (A Vág bécsi tudósítójának . telefon jelentése.) Amidőn nyilvánvalóvá rjjtt, hogy . Schober dr. nem alakítja meg . a’a kabinetet,.,,.*? egyes pártok megszakítottákülésüket és dr.: Jlagt, a lemondott kormány vezetője, hosszason tanalmozott Wisskboffferrel, a nagynénietpárt vezetőjével, mert a kabinet megválasztását a ma délutáni ülésen feltétlenül el akarják intézni.A nagynéniét párt megmaradt régi elhatározása mellett, vám küld bizalmi embereket a kormányba, és így egyedül a keresztényszocialista pártra hárult a kabinet alakítása. A keresztényszocialistá párt egyhangú elhatározása alapján szakemberekből alakítanak kabinetet, parlamenti jelleggel. A nagynémetek kijelentették, hogy komoly szakemberekre hajlandók szavazatukat leadni.. Az új kabinet megválasztása minden incidens nélkül megtörtént. A szociáldemokraták oldaláról hangzottak el ugyan a keresztényszocialista nevek olvasásánál gúnyos hangok, amelyek azonban nemsokára elnémultak. 1. nagynémetek és keresztényszocialisták 9) szavazatával, a szociáldemokraták 59 szavazatával szemben megválasztották Drifai ar-t szövetségi kancellárnak, aki rögtön rövid nyilatkozatot tett, és a választás eredményét magára nézve elfogadja. Witternich szociáldemokrata képviselő kísérletet tett a generalmarschin vására, a keresztényszocialisták erre: " Lausbubenbenehmon-t kiáltottak, mire a szociáldemokraták elhallgattak." Az ülés formális jellegű volt és csak néhány percig tartott. Az új kabinet elnöke dr. Mayr, aki egyúttal a külügyitárcát is magának tartotta, helyettes kancellár : Breisky, aki a közoktatásügyi minisztérium ügyeit vezeti, belügy: dr. Glantz, aki egyúttal átveszi a, volt hadügyi állami hivatal vezetését is, Kereskedelemügyi Bernél. Földmivelésügy: Benois. Közlekedésügy: Posta. Igazságügy: Pastauf. Közérelmezés: Grünberger. Pénzügy: Grimm. ... . Szociális ügyek minisztere: Dr. Roseti. A kabinet tehát a keresztény szocialisták négy tagjával szemben, hat hivatalosokból áll. Politikai körökben az a vélemény, hogy dr. Mayr kormányának élettartama nem lesz hosszú,és a kabinet egy előfutárja a végleges kormánynak. Ak kormány kedden gazdasági, programmal terjeszt Jugaz elé. Dr. Mayr minden, politikai, kérdést ki akar lépcsollant és tisztán, gazdasági politikát, akar követni, úJ Éppen ezért a pártokat arra kérte, hogy az újkormányténykedéseit tárgyialapon bírálják el Az új kormány programmbeszédét valószínűleg hosszabb vita fogja követni D’ffinminzío hadserege Az irak fejedelme, ennek azz előképeltjei bázisnak adott konkrét tartalmat D' Annunzio és "AJF tehetsége" nem is fejedelmi, életmódja isíndenesetbi’oz volt. Iskolásak korában sütött ráelőször a lecsőség napja, amikor kiadta koraérett lírai versesek gyűjteményét és idestova négy évtized óta a divaresen foglalkozni . a világ, nem csupán Olaszország T’Atnnunzioval; kénytelenek vele foglalkozni azok is, akik nem szeretik, vagy nem ismerik írásait. Az irodalom D'Annunzio számára elsősorban és mindenekfelett eszköz volt az érvényesülésre, a hírnév pedig olyan tőke, amelyet kevesen kamatoztattak gyümölcsözőbben Fiume diktátoránál. D’Annunzio életpályájának vannak hullámhegyei és hullámvölgyei, azonban kora fiatalságától fogva érdekes, szép és gazdag volt, legalább a látszat szerint, ez az élet. D’Annunzio tudta ünnepeltetni magát és tudta gyakorlatilag értékesíteni az ünnepeltetést. Mindig voltak gazdag barátai, gyakran voltak gazdag ba-rátnői, volt kastélya, fogata, automobilja, komornyikja és homályos származása ellenére, otthonos volt a ró-mai arisztokrácia köreiben akkor, amikor mások előjzör teszik próbára tollukat. Talán a római arisztokraták között akarta megerősítési pozícióját D'Annunzio akkor, amikor képviselővé választatta magát szocialista programmal, az elsők egyike gyanánt Olaszországban. A képviselőházban a születés és a vagyon kiváltságai ellen mondott el színes tirádákat D’Annunzio és ezek a tirádák bizonyára még érdekesebbé tették a választékosat öltözött, vörhenyes hajú és vörhenyes szakállú, sovány kis faunt, a születés és a vagyon arisztokráciájának hölgytagjainál. D’Annunzio mindig sokat keresett írásaival és sohasem keresett eleget, nem kereshetett annyit, amennyi fedezhette volna főúri életmódjának költségeit. Amikor Olaszországban egy kissé megingatta társasági pozícióját az a körülmény, hogy barátsága egyre sűrűbben nagyon költséges, barátságnak bizonyult, akkor Parisba tette át székhelyét D’ Annunzio, ahol természetesen szintén otthon volt a legjobb társaságban és itt mellékfoglalkozás gyanánt Páris gazdag, amerikai vendégeinek volt idegenvezetője. Hiszen D’Annunzio hite és dicsősége nem szorult Európa szűk határai közé, és a gazdag amerikaiak méltányolni tudtákazt, ha D’Annunzio megnyitotta előttük az ajtót a párisi műtermekbe,a párisi fő áras korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a ViLáG kiadóhivatalában, Bleckner Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Icopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban* Bécsben: Hausenstein ás Vogler, M. Dukca Nacht, Rudolf Mosse. Szerkesztőség és kiadóhivatal VI. Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyedévre 120 korona, egy hóra 40 korona. A „VILÁG" megjelenik ,hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon . korona, Jugoszláviában 2 korona XI. évfolyam Budapest, 1920 VASÁRNAP november 21* 275-ik szám próbákhoz, a párisi szalonokba. Amennyiben pedig a gazdag amerikaiak nem találták meg a körülményektől követelt, gyengéd formát, arra, hogy kifejezzék méltánylásukat az illusztris idegenvezetővel szemben, akkor D’Abullazio megkímélte őket a gondtól és célzásaival megmutatta nekik a módot az olyan méltánylásra, amelyet nem lehet gazdag borravalónak nevezni és amely mégis gazdag borravaló. D’Annunzio szívósan közvetített képvásárlásokat, és ilyenkor az amerikaiak a közvetítést űzették meg, nem a képet, D’Annunzio szívesen elfogadott ékszereket akkor, ha ezek az ékszerek komoly értéket képviseltek és D.Annunzio talán csak azt vette rossz néven, ha a súlyos arany cigarettatárcák forgalmi képességét ,monogrammok bevésével korlátozták. Vagy lehet, hogy az ilyen monogrammos arany cigarettatárcákat. D’Annunzio külön felárral adta tovább más amerikaiaknak. Fejedelmien élt D’Annunzio, vagy legalább fejedelminek látszott élete Hol egy híres színésznő volt a barátnője, hol egy olasz principessa, hol pedig egy egész vázistól ünnepelt táncosnő, és élete mindig olyan volt, mint egy széles és gazdag aranykeretbe foglalt kép. Amellett alig múlt öl év, amely ne hozott volna D’Annunziovtak nagy sikert az európai könyvpiacon, vagy pedig a kontinens valamelyik nagy színpadján. ’ Fejedelmi volt ez az élet, vagy legalább fejedelminek látszott, noha valójában rettenetes küzdelmet és sok ideggyötően nehéz órát hozhatott D’Annunzionak. Barátnői mindig híres nők voltai és mindig rendkívül dekoratívban hatottak D’Annunzio mellett, azonban az ilyen dekoratív barátnők többnyire a világnak tetszenek és nem annak, akit barátságukkal kitüntetnek, és az ilyen barátnők nem adják meg azt a pihenést, azt a nyugalmat, azt a szelíd békét, amelyre gyakran lehetett szüksége D’Annunzionak nehéz munkája közben és nehéz küzdelmei után. Hiszen D’Annunzio számára nehéz munka volt az írás, nehéz munka volt, mert D’Annunzionak nem adatott meg a tehetség ősereje, az igazán nagyok könnyű és boldog termékenysége. D’Annunzio nem volt nagy író, csak rendkívül szerencsésen, csak rendkívül hajlékonyan imitálta a nagy írókat. Neki nem voltak álmai éz éberen, józan fejjel kellett konstruálnia álmokat, ha leírta láttatlak'vízióit. D'Annunzio • Unom ötvösművésze volt a szavaknak, azonban a szavak csak lassú, gondos cizellális után kaptak szint, tüzet és mélységet írásaiban, mert D’Annunzio nem tartozott a kiváltságosak közé, D’Anfiunzio ajkán nem vált önkéntelen természetességgel zenévé a beszéd. Azonfelül a drámák és a regények megírása csak kisebb fele volt a munkának és még sokkal több gondot adott a kínosan elegáns, vézna kis írónak a világsiker adminisztrálása. És hiába, nem könnyű dolog fejedelmi életet élni akkor, ha valakinek csak hajlama és tehetsége van a fejedelmi élethez, de nincsen ijedelmi vagyona,, sem fejedelmi jövedelme. Anyagi gondok kísérték D’Annunzio‘egész fényes'életpályáját és a fényes életpálya elkápráztatta a nézőközönséget, ’de sok verejtékes gondot és sok nehéz órát rótt D’Annunzio keskeny vállára. Nem csodálatos tehát, hogy korán kezdett élete után ötvenéves korára már fáradt ember volt D’Annunzio és kialudt, benne az a kemény, szívós energia, amely a könnyed fölény, • a verejtéktelen szárnyalás látszatának fenntartásához volt szükséges. A fáradt'D’Annunzio tehát' elment friss dicsőséget és friss babért keresni ' oda, ahol legolcsóbb a dicsőség és a babér: elment politizálni. Már a háború előtt eljegyezte magát D’Annunzio az olasz imperializmussal Velence nagyságáról írott patátikus történeti színművében, aVallé-ban, amely olasz tengernek hirdeti az Adriát. Sokan azt hitték, hogy francia honoráriumért szegődött D’Annunzio a háború kitörése után az olasz háborús párt Tyrtacusává. Lehet,hogy D’Annunzio kapott francia honoráriumot és ha Barrére ajánlott neki tiszteletdíjat, akkor D’Annunzio bizonyosan nem mondott nemet. Azonban bizonyos az is, hogy nem csupán a honorárium vitte D’Annunzio-t a háborús párt táborába. A szereplés vágya talán még erősebb volt az öreg hisztriában, mint a dicsőség fiatal kengyelfutójában. A nők kezdték elhagyni D’Annunzio-t, az írás és az írás adminisztrálása egyre inkább fárasztotta és így kénytelen volt a politika görögtüzével pótolni a kihamvadt lángokat, ha azt akarta, már pedig azt akarta, hogy nevét ne feledje el a világ. A szereplés vágya, a. taps, szomjazása diktálta D'Annunzionak a quartoi beszédet. Tapsokért lett repülőtisztté D*Annunzio és 'tapsokért röpült ■ Béts fölé röpiveket szórni. Az olasz király szinte egyenlőrangu fél gyanánttárgyalt a. háborús párt féryes nevű vezérével és Páris, amely jóár megunta • D'Annunzioban ünnepelni a nagy költőt, most úgy fogasdja „Olaszország lelkiismeretének felébresztőjét“, inifit, ahogy a győzelmes hadvezéreket szokás fogadni a nehéz gondok órájában. Azonban véget ért a háború is, pedig D’Annunzionak szerepelnie kellett tovább is. Fiume, önkényes, megszállása nem D’Annunzio ötlete volt és D’Annunzio csak a kész terv megvalósítását vállalta. Hiszen ■ ennek a szerepnek romantikája volt a legkívánatosabb palást a most már ötvenötesztendős D'Annunzio számára. Ez a romantikus palást elfödött mindent, ami már kopott volt D'Annunzion és szinehagyott. Nem az olasz nemzeti érzés tiszta és töretlen lendülete vitte D'Annunziót Fiuméba, és a köréje veril-