Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
2 1921. február 1. .* '■* Útz VILÁG márkára és így elutazhatott stipendium nélkül két- három hétre Párisia, vagy Firenzébe,s ha levéltári-s anyagra volt szükség, tarthatott gépíró kisasszonyt, akinek tollba mondta az új könyvéhez gyűjtött anyagot, nyáron pedig elmehetett pihenni a hegyek közé, családjával. Az ilyen német professzorok azután minden héten egyszer megvendégelték egykét-három korsó sörrel , néhány, idegles Bretchen- féli docenseiket és hallgatóik közül a kiválóbbakat. Az ilyen professzori Vacsorák erős élményei és örök emlékei maira (Inaik annak, aki itt hetenként egyszer egy fél,éjszakát töltött egyik-másik nagy új német professzorral és vezérkarával, azzal a kis rohamcsapattal, amely egyik vagy másik szakaszon új szempontok szerint, új módszerekkel dolgozva, előrevitte a tudomány frontját. De térjünk vissza Londonba és Párisba, Nyugat-Európa két leggazdagabb országának fővárosába. A tudomány fejedelmeinek civillistája, a havonként ezer frank, a háború előtt elég szép összeg volt. A tudomány fejedelmei ehettek mindennap húst, megvásárolhattak minden második olyan könyvet, amelyre szükségük volt, nem küldhették beteg gyermeküket szanatóriumba,, de a gyógyszerek árának kifizetése nem volt súlyos probléma számukra. És ha nem volt nagy családjuk, ha gondosan számoltak minden frankkal évközben, akkor nyáron négy hétre elmehettek akár egy olcsó svájci fürdőhelyre, hogy ott pihentessék tizenegyhónapos munkától kifáradt idegrendszerüket. Lehet ugyan feszegetni azt sz kérdést, hogy nem lett volna-e szebb, ha Piche Curie-nek automobilt tart Franciaország ahelyett, hogy elgázoltatia legnagyobb természettudósát egy autóbusszal? Már. .csak azért is, mert talán kár volt esős, napokon Pierre Curié idejét fogyasztani és idegeit koptatni 8. félórás várakozással, amíg a „rádium atyja" nagynehezetű helyet kapott az imperiálon és indulhatott hazulról a laboratóriumba, vagy a laboratóriumből haza. Lehetne feszegetni azt a másik kérdést is, hogy a tudomány ilyen fejedelmeinek miért ne lehetne egy ügyes inasuk, aki levenné vállukról a mindennap kis tennivalóinak összeségükben elég nagy terhét, vagy miért ne lehetne egy intelligens gépirónőjük, úgy, mint az átlagos bankcégvezetőknek és nagykereskedőknek. Sőt lehetne az asztalra fektetni egy lap papiros, kézbevenni egy ceruzát, az asztalra fektetni a papírlap mellé a közelmúlt két generáció szellemi nagyságainak utólag nagy gollddal kiadott levelezéseit és a levelekben felpanaszolt sok kicsinyes gond összegezésével kiszámítani azt, hogy ezeknek a mindenki által emlegetett nagy embereknek szellemi hagyatéka két- szerte volna-e több, vagy háromszorosán, akkor, ha havi' "ezer frank helyett havi kétezer, vagy háromezer frankot kapnak és így az átlagos kereskedők életszínvonalára emelkedhetnek.Ezt lehetne, de nem kétséges az, hogy havonként ezer frank fizetéssel lehetett igen intenzíven, eredményesen, nagyobb akadályok nélkül dolgozni akkor, ha valaki nem ötven-, vady hatvanéves korában jutott el a havi ezer frankhoz, mint ahogy a tudomány legtöbb Szoborba faragott nagyságának ötven-, vagy hatvanéves koráig kellett erre, vagy kevesebbre várakoznia. Az intellektuális munkásoknak és az intellektuális munka vezérkarának anyagi helyzete mindenütt leromlott, a győztes országokban is. AzEgyesült Államokban az ipari munkásoknak sikerült az árak emelkedéséhez képest százötven-kétszáz százalékkal feljebb emelniük a munkabér színvonalát, ami nem sikerült például az egyetemi tanároknak, és így bekövetkezett az a helyzet, hogy az Egyesült Államokban néhány hónap előtt az egyetemi tanárok átlag valamivel kevesebbet kerestek, mint a tanulatlan ipari munkások. A new-yorki G'un-ban pedig megjelenhetett ez a hirdetés, mert amikor még munkáshiány volt és nem munkahiány. Tanárok, minek mentek az iskolába tanítani.Gyertek plakátokat ragasztani, kétszer annyit fogtok keresni! Az amerikai társadalom azonban végül mégis megemberelte magát és néhány hét alatt összegyűlt az a néhány tucat millió dollár, amelyerek kamatjaiból a drágasággal arányos színvonalra lehetett emelni az egyetemi tanárok fizetését. Azonban már így is nagy volt az elvándorlás az amerikai egyetemekről. Orvosprofesszorok otthagyták az egyetemi városokat és valamelyik nagy kereskedővárosnak egyik divatos utcájában rendelőt nyitottak. A kémikusok elbúcsúztak laboratóriumuktól és mentek állást keresni a vegyi iparban. Historikusok megtalálták az utat az újságírás felé és a tizenkettedik órában megindult társadalmi akció nélkül az akkor gazdagságának tetőpontjára jutott Amerikában bomladozni kezdett volna a főiskolai tanítás és a tudományos munka az egyetemi tanárok anyagi ínsége miatt. Magyarországon ma egészen más szempontok és egészen más keretek vannak. Tudjuk, hogy az a magyar miniszter, akinek ma legkönnyebb volna hetenként milliókat keresni, délben minisztériumában, íróasztalánál költi el ugyanazt a tizenkét koronás káposztás ebédet, mint a segédhivatal tisztviselői. Reggelire egy csésze teát iszik egy kis szeld szalonnával, estebédjepedig néha egy alma egy darab kenyérrel, néha egy darab kenyér egy almával. És ez a miniszter, akinek munkaerejéhez, egészórához fűződik ma a magyar nép jó részének hite és reménykedése: kezd betegesít ennizéfi£ miért fizikumát megviseli ez a kalóriaértékben és változatosságban egyaránt szegényes kokol. Magyarországon ma mások a szempontok, mások az igények, és mások a keretek. Azonban, minden köteles tisztelettel a tőzsde szükséges és hasznos funkciója iránt, még Magyarországon is lehet és kell utatmódot találni arra, hogy legalább az a huszonöt-harminc ember, aki igazi nagy fajsúlyt képvisel a magyar intellektuáliséletben, ne őrlődjék fel teljesen a mindennapos csúnya kenyérgondokban, vagy a huszonöt-harminc eset közül tizenöt buszban a kenyértelenség gondjaiban, abban, hogy a hónap második felét a szó szoros értelmében átkoplalja, hanem jusson ugyanolyan életmódhoz, mint a tőzsdeügynökök közül az a huszonöt-harminc, aki legkevesebbet keres. Huszonöt-harminc embert mondottunk. Egy hirtelen seregszemle szerint tizenöt-húsz feltétlen értéket, internacionális jelentőségű, tudományos munkára képes fejet találtunk a magyar kulturális életben és feltesszük azt, hogy másik tíz-tizenöt kívül esik tájékozottságunk és érdeklődésünk körén. A magyar értelmiség problémája, mint szociális probléma, mint egy társadalmi réteg létének, vagy nemlétének kérdése szintén sürgős orvoslásra szorul, azonban az objektív megfontolás kénytelen elismerni azt, hogy itt nem lehet máról-holnapra megoldást találni. Ellenben huszonöt-hartminc nemzetközileg reprezentatív magyar szellemi munkás számára lehet huszonnégy óránbelül olyan anyagi megélhetést biztosítani, mint amilyenben a háború előtt a középiskolás tanároknak volt részük.Ez nagyjából az az éppen fényes keret, amelyben már szabadon mozoghat a gondolkozás lendületi és a kutatás energiája. Az ilyen életmód nem bőkezű jutalom, hanem egyszerűen a tudományos munka lehetőségének megmentése az ilyen tudósok számára és ez volna valószínűleg ma a legtöbb és a leghasznosabb, amit Magyarország jövője érdekében tenni lehetne. Mi nem akarjuk azt, hogy az állam oldja meg ezt a feladatot. Az állam és a kormány természeténél fogva nem alkalmas ilyen feladatok megoldására. A szocialista kultuszminiszterek ezen a területen ugyanolyan nagyokat tévednek és ugyanolyan nagy értékeket nem látnak meg, mint konzervatív kultuszminiszterek. t Ennek a feladatnak megoldását a magyar társadalom gazdag rétege volna köteles vállalni és elintézhetné ezt a problémát csakugyan huszonnégy óra alatt, csak választania kellene a technikai lehetőségek között. Kissé primitívnak tetszik az ötlet, azonban igaza van Hegedűsnek, aki úgy találja, hogy a nagy gazdasági és kulturális visszaesés következtében ma csak primitív módszereknek és primitív ötleteknek lehet eredményük: tessék elhelyezni az-tizenkét nőtlen embert az ilyen súlyos tudományos padernök közül egy kis konviktusban, tessék fűteni számukra három-négy szobát, tessék melléjük adni egy szakácsnőt, aki reggel, délben, este ellátja őket szerényt polgári koszttal, tessék kimosatni fehérneműjüket, vagy, ha nem volna most mosnivaló fehérneműjük, adni mindegyiknek három rend fehérneműt, tessék őket ellátni a tudományos munkának legalább kevésbbé költséges segédeszközeivel, ez havonként annyiba kerülne, mint egy pesti házibál, és talán használna Magyarország jövőjének annyit, mint az egész farsang összes házit báljai. Az ötlet igen primitív, tehát lehet mosolyogni rajta, vagy lehet megvalósítani holnap reggelre, fia ma regge nekilátnak, vagy lehet egy más ötletet felvetni és ezt az ötletet megvalósítani, ugyancsak, htfzlennégy óra alattól ( (f. gb) .1 II III.fii 1iiiWi r i.md 4- Mikes pulya szabadkőművesekről. A1 Magiar Kurír : A Vasvármegyei Népgondozó Szemség lak^PvataF végzés alapján beköltözött el szombathelyé^Ébred-•’■■■ '.abadkömüves páholy helyiségwe^imá „Néphá alapított. A Népgondozó Szövetség nagy ünnepség .keretében avatta Népházzá a volt páholy helyiségét. A felavató ünnepségen megjelent gróf Mikes János megyéspüspök is és magas szárnyalási beszédet mondott. — Akik ezt az épületet emelték, —, mondotta a püspök, — akik ebben dolgoztak, talán ugyanazt akarják, amit mi, csak nem találták meg a célhoz vezető utat. ők is jószándékkal akartak segíteni, de megfeledkeztek Krisztusról és tévtanokat hirdető jelképeket akasztottak oda, ahol a keresztnek kellett volna függetnie. Most ez a hajlék a Népgondozó Szövetség kezében végre igazi céljának fog szolgálni , vigasztalni a szomorúakat, ápolni a betegeket, segíteni a nyomorúságon. — Esner Magyarország gazdaságijövőjéről. Esner Kornél egyetemi tanár ma este egy előadásában, kifejtette, hogy pénzügyi kormányunkat a bolsevizmus bukása óta, tizenhat hónapon át a tétlenség és a várakozás jellemezte. A kocsis kiejtette kezéből agyeplőt, megrémült és még segítségért sem kiabált. Hegedűs pénzügyminisztersége szerencse a szerencsétlenségben. Enner azt szeretné, hogy huszonöt és ne öt százalékot vonjanak le a bankjegyek kicserélésénél, mert egyenesen büntetést érdemel az, aki ki- kivonja a bankjegyeket a forgalomból. Exner szükségesnek tartja a belföldi és a külföldi kölcsönt. A bel-földi kölcsöntől két milliárd hozadékot vár és ez megállítaná a bankóprést.. Száznegyven millió dollár hetven miliárdot jelentene ma reánk nézve, viszont csak húsz dollárral terhelné, meg Magyarország minden lakosit és igy ezt a kölcsönt a korona, árfolyamának javulásával könnyű volna visszatéríteni. — A fővárosi közmunlsatanács új elnöke. A hivatalos lap holnapi sarma, közli dió Zselinszky Szilárd műegyetemi tanádnak a fővárosi közmunkatanács elnökévé váló kinevezésére. Ezzel egy évek hosszú sora óta tartó küzdeteime záródik le, melyet a magyar mérnöki tárvM nem folytatott. Ugyanis a magyar mérnöki társadalomnak és általában szakköröknek régi óhajtása az, hogy erre az annyira fontos állásra mérnök-szakember neveztessék ki, miután a hivatal egész működési köre túlnyomóan műszaki természetű. Zselinszky a műegyetemen az út- és vasútépítés tanára, korábban maga is utat és hidat épített, minttervező- és építőmérnök és az ő nevéhez fűződik Magyarországon a vasbetonépítkezés meghonosítása. Jelenleg az Országos Középítési Tanács és a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek is az elnöke. Zselinszky a Közmunkák Tanácsának reformjával jön és munkássága elé úgy a főváros, mint az ország szakemberei a legnagyobb várakozással tekintenek. - sz entente lefoglalja a német vámokat Párisból jelentik. A katonai jegyzékkel egyidejűleg elküldötték a német kormánynak a jóvátételről szóló jegyzékeit is. A jegyzék a már ismeretes negyvenkétévi részletfizetés megállapításán kívül azt a tilalmat tartalmazza, hogy Németországnak a jóvátételi bizottság beleegyezése nélkül nem szabad határain kívül pénzügyi műveleteket keresztülvinnie. A részletfizetések biztosításául a jóvátételi bizottság lefoglalja a német vámjövedelmeket. Erre vonatkozólag a jegyzék a következő intézkedéseket tartalmazza. A német vámok jövedelme e megállapodások külön zálogául szolgál. A jóvátételi bizottság beleegyezése nélkül a vámokra vonatkozó törvényhozásban semmiféle változtatást sem szabad tenni. Mia Németország az e megállapodásban előírt fizetések valamelyikét elmulasztaná, ebben az esetben 1. a jóvátételi-i bizottság a német vámok jövedelmét egészben vagy részben lefoglalhatja, 2. a jóvátételi bizottság ezenkívül felszólíthatja a német kormányt arra, hogy a német vámokat felemelje és 3. ha a német kormány, ennek teljesítését elmulasztaná, a dolog állásáról a szövetséges kormá- nyoknak jelentést tehet. Lemond a német külügyminiszter Berlinből jelentik: Simons külügyminiszter a birodalmi gyűlés holnapi ülésén fog nyilatkozás a párisi konferencia által megszabott jóvátételi cétsögről és kifejti azokat az okokat, melyeknél fogva a német kormány nem vállalhatja a párisi határoltok végrehajtását. A német politikai körökben elterjedt hírek szerint Simons lemond akkor, ha nem sikerül a határozatok enyhítését és módosítását elérni, amire mód volna anélkül is, hogy a határozat szövegét a betű szerint korrigálni kellene. A párisi konferencia osztrák határozatát (A. Világ bécsi tudósítójától.)lletékes h&ffal a következő felvilágosításokat kaptam I páriai konferenciának Ausztriára nézve hozott h*áros íruról A határozatok egy része inkább*csak teoretikus jelentőségű, igy főleg az entente-hatalmak lemondása a jóvátételről. Azonban a határozat szövegéből nem tűnik ki elég világosan, hogy ez a lemondás kiterjed-e a szomszédos államok által követelt gépekre, lokomotivokra, vagyonokra és fejőstehenekre. Márpedig ez ránk nézve fontos, mert gyakorlatilag amúgy sem lehetett volna szó másról, mint az ilyen természetben teljesített szolgáltatásokról. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy ez a lemondás a szomszédos államok részéről bekövetkezik, kivált, ha ennek fejében az entente-hatalmak lemondattak arról a tervükről, hogy az utódállamokra, hárítsák át Ausztria felsegélyezésének terhét, vagy legalább ennek a tehernek egy részét. A másik pozitívum az, hogy Ausztriának nem kell viselnie azt a havonként mintegy ötvenmillió koronás terhet, amelyet az entente részéről küldött különféle misszióknak és a jóvátételibizottságnak fizetése jelentett. Igaz ugyan, hogy ezekből a követelésekből idáig csak igen keveset hajtottak be Ausztrián, azonban ez a lemondás mégis megkönnyíti az osztrák nép lélegzetvételét. Az Ausztria felsegélyezésére tervezett pénzügyi szindikátus elé ugyan nagyvonalú programotót rajzolt a párisi konferencia, de nem jelölt ki utat arra, hogy miként szerezzen a pénzügyi szindikátus financiálist eszközöket a tervek megvalósítására. Ellenben kétszázmillió frankot mégis rendelkezésére bocsátottak a szindikátusnak. Amikor márkákról van szó a párisi konferencia határozataiban, mindig aranymárkát kell egység gyanánt érteni. Most bizonytalan, hogy kétszázmillió aranyfrankról, vagy kétszázmillió francia frankról van-e szó. Az egyik esetben negyvenmillió, a másik esetben tizenháromlllió dollár állana rendelkezésre arra a célra, hogy június végéig biztosítsa Ausztria élelmiszerellátását. Tizenhárommillió dollár erre semmiesetre sem volna elég, de módot, ad arra, hogy a pillanat legfürgősebb sejtei nem áteólát be. Ausztriát. Kedd