Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-08 / 74. szám
- 1921 április 8. VILÁG szállítását tompítani. Eredetileg az volt Hodges kívánsága, hogy minden tonna szín után egy font államsegélyt adjon a kormány a munkabérek stabilizálásának lehetővé tételére. Ezt a javaslatot valószínűleg Hodges is csak a tárgyalások kiindulópontjának szánta, hiszen ilyesformán a szénbányák állami szubvenciója körülbelül elérte volna azt az összeget, mint az angol államháztartás bevételei és kiadásai a háború előestéjén. Csakugyan, még az érdemleges tárgyalások megkezdése előtt Hodges módosította javaslatát úgy, hogy az állami szubvenciók már csak 60 millió font sterlinggel terhelték volna meg a költségvetést, Anglia mintegy négyhónapos békekiadásaival. Noha a legújabb budget a békekiadások ötszörösére „szállítja le" az állami kiadásokat, a 60 millió fontos szubvenció még mindig súlyos teher lett volna, kivált ha tekintetbe vesszük azt, hogy idáig már mintegy 1.800.000 angol munkás bérét redukálták, akik most ugyanilyen igényekkel lépnének fel, mint a bányamunkások. A bányavállalatok és a munkások tárgyalásait meddővé tette az a körülmény, hogy a bányavállalatok tudni sem akartak a Hedges-féle pool-ról és azt kívánták, hogy minden bánya saját lehetőségei szerint fizesse munkásait. Ez a javaslat arra vezetett volna, hogy Dél-Yorkshire-ban öt font egy shillingről öt fontra csökkent volna a munkabér, mert itt nagyon kedvezők a termelés feltételei: ezzel szemben Dél-Wales-ben átlagosan 2 font 17 shillinget keresnének hetenként a bányamunkások az idáig kapott 1 font 17 shilling helyett, tehát a bérek több, mint 10 százalékkal csökkennének. A vállalatok maguk is úgy kalkuláltak, hogy a most ajánlott bérek többlete a békeévekben fizetett bérekkel szemben 55 és 155 százalék között ingadoznának. Az olcsósági hullám igen jelentékeny hatása ellenére is még mindig 141 százalékkal többet kénytelen költeni egy munkásháztartás a békeévek létminimumának biztosítására, mint 1913-ban. És az élet árának újabb jelentékeny csökkenésével aligha lehet számolni, mert ■márciusában már csaknem teljesen megtorpant az olcsósági hullám. A helyzet tehát az, hogy a bányamunkások egy kis része ugyan valamivel kedvezőbb helyzetben volna, mint volt a háború előtt, nagy részük azonban vesztene a béke-standardból és a veszteség részben igen jelentékeny volna azokon a bányavidékeken, ahol az életnek még mindig 141 százalékos megdrágulásával szemben csak 55 százalék volna a munkabérek többlete. A hármasszövetség Úgy látszik, hogy a bányászok sztrájkja mégsem fog a sokat emlegetett hármasszövetség sztrájkjává kiszélesedni a vasutasok és a szállítómunkások csatlakozása által, főleg azért nem, asiá a fél év előtt vívott sztrájk kimerítette a szakszervezetek anyagi eszközeit és így egyes bányavidékeken már a sztrájk negyedikötödik, napján nem tudták többé segélyezni a bányamunkásokat. A tárgyalások a bányászok szervezetei és a bányavállalatok között most újból megindultak és az bizonyos, hogy Hodges és társai nem fognak mereven ragaszkodni az idáig felállított követeléseikhez. (*■ B •) A Dunamelléki Református Egyházkerület elrendelte a püspökválasztó szavazást. A Dunamelléki Református Egyházkerület április hó 7-én tartotta közgyűlését Darányi Ignác főgondnok elnöklete alatt. A közgyűlés elrendelte a püspökválasztó szavazást oly módon, hogy az egyházak június 16-ig adják be a püspöki irodába szavazólapjaikat. Valószínűnek látszik, hogy a szavazatok a következő jelöltek közt fognak megoszlani: Takács József ceglédi lelkész, Ravasz László Budapestre meghívott kolozsvári tanár, Hagy Ferenc esperes és dr. Kovács J. István teológiai tanár. beléje, annál világosabban látja, hogy legendákkal kötözték be nemzete szemét. Nem hitt többé Németország kizárólagos bűnösségében és csak az ő rovására irt katonaikegyetlenségekben. Tisztán látta, hogy az ő hazája sem makulátlan, neki is vannak bűnei. De még tisztábban akarja az igazságot megfogni. Németországba megy és ott szemtől-szembe figyeli a rettenetes boche-okat, s e figyelés közben meg kell állapítania, hogy azok is emberek, éppen úgy, mint a franciák, vannak közöttük jók és vannak rosszak. Mint fanatikusinternacionalista és pacifista tér vissza hazájába és ezt a nézetét nem rejti véka alá. Csakhamar tapaszalnia kell, hogy vége van. Az emberek nem köszönnek neki, kerülik a társaságát és suttogni kezdik. — Hazaáruló! Eladta manót a németeknek! Betetőződik ez a tragédia azzal, hogy a felesége is elfordul tője — megcsalja. Érdemes-e még élni és tovább küzdeni? Talán összeroskadt volna, ha hozzája nem lép a titkárnője és nem suttogja a fülébe: — Tovább! Ez a leány Ugyan szintén elfordult tőle bensőleg, amikor először merte a száján kiejteni, hogy Németországgal ki kell békülni. Későbbi megállapításai sem tudták az átlagos francia nő frázisait kiölni belőle, de legalább kísérletet tett, hogy megértse ezt az embert és ezenfelül sohasem, kételkedett szándékainak tisztaságába. Éppen azért, amikor mindenki elhagyta, ő melléje állott, hűséges társnőjévé szegődött és ezzel az új harcokhoz megedzette és fellelkesítette így végződik A zászlók első kötete- Mert lesz második kötete is, amelyet, természetesen, nagy kiváncsisággal várnak — Németországban. Az Ébredők nem csatlakoztak a kisgazdapárthoz A Magyar Kurir-t felkérték a következő,.novoik közlésére: Az Ébredő Magyarok Egygyli MWfHI központi választmánya foglalkozott a nevéalpokban, különösen az Az Est-ben megjelent közleményekkel, melyek szerint az ÉME egysége megbomlik és az egyik rész a kisgazdapárthoz csatlakozik. Az ÉME országos központi választmánya, mint a legfőbb szerv, megállapítja: 1. Az ÉME egységét megbontani nem lehet, mert abban a célban, amit magáénak kitűzött, minden egyes ébredő egy. 2. Az ÉME mint társadalmi egyesület pártpolitikával nem foglalkozhat és nem is foglalkozik. 3. Nagyatádi Szabó István az Uj Barázda 1921. április 7-iki számában megjelent nyilatkozatát az ÉMB azzal veszi tudomásul, hogy a kisgazdapárt hivatott vezetőjének ajkáról szívesen és örömmel hall olyan kijelentést, mely szerint a kisgazdapárt előtt az egyesület munkája, célja, eszméi kellő felismerésben és megbecsülésben részesülnek és a jövőre vonatkozóan egyetemes hazafias szempontból értékesnek tartja az ország nagy politikai pártjának az ország legnagyobb szervezetével való együttműködését. Stoyd George tárgyal a bányászokkal Londonból jelentik: Sloyd George mai megbeszélése a bányászok képviselőivel nem vezetett eredményre, így azután a bányászok és bányatulajdonosok képviselői szintén nem találkozhattak- Bulgária nem kap önkénteseket Szófiából jelentik. A képviselőház egy időre felfüg■gesztette munkálatait, hogy a képviselőknek és minisztereknek módjukban legyen propagandautat tenni az önkéntes sorozás érdekében, minthogy az eddigi felhívások nem jártak semmiféle eredménnyel. A Dnevnik azt írja, hogy az önkéntes hadsereg költségei ugyanazon létszám mellett ötszörösét tennék ki a rendes hadseregre fordított kiadásoknak. Külföldi adósságainkat fizetnünk kell, viszont a fizetés lehetőségét elveszik azáltal, hogy a védkötelezettség rendszerét a békeszerződés megszünteti a gyönge és szegény Bulgáriában és így elviselhetettlen kiadásokkal terheli meg. A Katonatanács ügye a hadbíróság előtt A katonai törvényszék dr. Liszkay András százados hadbíró vezetésével na kezdte tárgyalni a katonatanács egyik tagjának, Hoffmann Györgyi éves tartalékos hadnagynak püstörét, aki a vádirat szerint, mint a katonatanácsi kémirodájánal vezetője tájékoztatta a katonatanácsort a budapf&i^P csapatok létszámáról, a városparancsnokág intézkítéseiről és merényletet tervezett IV. Károly romatallen. A délelőtt kilenc órakor megnyitott tárgyaláson a tárgyalásvezető kérdéseire elmondotta a vádott, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert amit tett, az az önálló, független Magyarország érdekében tette. A katonatanács kémirodájának nem volt tagja és alaptalannak mondja azt a vádat is, hogy ki akarta siklatni IV. Károly vonatát. Ezután a tanúkihallgatásokra került a sor. Az első tanú Hüttner Sándor főhadnagy, aki egyenruhában jelent meg a bíróság előtt. Elmondta, hogy a katonatanács megalakítása tisztán a polgárháború elkerülését célozta és célja volt az, hogy a karhatalom fegyvert ne használjon a polgárság ellen. A nemzeti tanács közös intézőbizottsága volt a Károlyipárthoz csatlakozott pártoknak és párttöredékeknek. Homályosan emlékszik arra, hogy Fredrich a katonatanácsnak elégtelen működéséért szemrehányást tett. Nincs tudomása arról sem, hogy a vádlott kémszolgálatot teljesített volna, ez, úgy tudja, Sztanykovszky feladata volt. Sztupka ügyész kérdéseire elmondta, hogy a forradalommal kapcsolatosan nagyon sok bizalmas intim részletet tud, de kénytelen lenne embereket megnevezni, akikre nézve vallomása azok szabadságába, esetleg életükbe is kerülhetne. Szünet után Fleischer Ferenc, kommunista bűncselekmények miatt internált egyetemi hallgatót hallgatták ki tanúként, akinek lényegtelen vallomása után, a Tisza-bünpörben halálra ítélt Sztanykovszky Tibor joghallgató tanúvallomására került a sor. A katonatanács célja — vallotta Sztanykovszky — a magyar eszmék kivívásáért való propaganda volt a katonaság között. Hogy a vádlott részt vett volna a király vonata ellen tervezett merényletben, arról nem tud. Sztanykovszky vallomástétele után Magyar Lajost vezették elő rabruhában, megbilincselve. Magyart a tanúkihallgatásra a szegedi csillagbörtönből hozták a fővárosba. A tárgyalásvezető leoldotta a tanú bilincseit, aki azután elmondotta, hogy a vádlottat nem ismeri. Egyébként nem is egy, hanem több katonatanács működött a forradalom kitörése előtt. A tizenegyes katonatanácsot Friedrich István és Ladine Hugó alakították meg és kizárólag Csernyákkal érintkeztek és nem a tanács tagjaival. A katonatanácsnak fontosabb kitűzött célja nem volt, mint ahogy a nemzeti tanácsnak sem volt. Mindenesetre a kormányhatalom átvételére törekedtek és pedig azért, hogy olyan politikusokból álló társaság köthesse meg majd a fegyverszünetet és folytathassa a béketárgyalásokat, akik között már nincsenek a háború felidézésében részt vett politikusok. A nemzeti tanácsnak határozott programmja nem volt. Az események sodorták bele abba, amit tett. A nemzeti tanács eredetileg nem is volt forradalmi alakulás. Jellemzi ezt például az is, hogy mikor egyik előző értekezletre bejött Csernyák és tetteket követelt, gróf Batthyány Tivadar kijelentette, hogy amennyiben, a katonaságot akarnák fellázítani, ő kilép. Gróf Batthyány valóban ott is hagyta őket és csak a forradalom lezajlása után csatlakozott ismét. A katonatanács azért alakult meg, hogy a hadsereg körében is terjesszék a Károlyi-párt programmját. Ez a szervezet sem volt forradalmi organizáció. Október 31-én, a forradalom sorsdöntő éjszakáján a katonatanács tagjai nem voltak jelen, akkor az ügyeket Szántó Béla vezette. Elmondja, hogy tud arról, hogy Pogány Józsefet el akarták tenni láb alól. Szól ezután egy megállapodásról, mely szerint a nemzeti tanács akcióiban József főherceg nem vett részt. Ambrsu Sándor védő kérdésére felelve, elmondja ezután a városparancsnokság megszállásának történetét. A megszállást — vallotta Magyar — nem a katonaság intézte. Október 30-án, amikor a keleti pályaudvarról visszahoztak egy menetszázadot, Garbai Sándor és Bíró Lajos azt tanácsolták, hogy a reáltanoda-utcai iskolában helyezzék el őket. Útközben bementek a városparancsnokság épületébe, de nem azzal a szándékkal, hogy megszállják. .A városparancsnokság épületében lévő katonák egyszerűen megadták magukat, noha az illető századnak egyáltalán nem volt szándéka, őket letartóztatni. Autóba ültek a városparancsnokkal együtt és felmentek az Astoriába. Kunfiék a legnagyobb csodálkozással fogadták őket és Kunfi igyekezett kapacitálni a városparancsnokot, hogy térjen vissza és folytassa működését. A városparancsnok azonban kijelentette, hogy fogolynak érzi magát és nem megy vissza. Lengyel László gyógyszerész, a következő tanú, aki szintén a Tisza-bünpör letartóztatott vádlottja, vallja, hogy tagja volt a forradalmi kémszervezetnek és egy kis tengerészcsapattal látta el ezt a szolgálatot. A vádlott a katonaságnál is agitált, főleg Kőbányán és környékén. A király vonata előtt a síneket akarták felszedni és ennek elvégzésével egy huszkosztagot bíztak meg, amit ő vezetett. Az elnök ezután a tárgyalás folytatását holnap kilenc órára halasztotta. HÍREK — Majláth püspök memoranduma • romás királyhoz. Bukarestből jelentik: Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök eskütétele alkalmával a következő memorandumot adta át a királynak: „Királyi Felség! Midőn érett megfontolás után és az apostoli szentszék engedélyével a hűségeskü letételére jelentkeztem, tettem ezt abban a meggyőződésben, hogy ezzel is tartoztam híveimnek, a akikhez a gondviselés immár negyedszázad óta fűz. Szeretném, ezen ténykedésemből áldás fakadna és vigasztalás mélyen sújtott híveimre, akiknek ezeréves hazájuk szétdarabolása mélységes fájdalom. Tehát bizalomteljes kérésemmel fordulok Felségedhez, hogy királyi szavával nyugtassa meg a híveiért aggódó pásztor lelkét és teljesítse igazságos kérésünket, hogy az erdélyi katolikusoknak évszázados törvényes alapon nyugvó autonómiájukat változatlanul megőrizhessük és önállókig intézhessük annak keretein belül egyházi, iskolai és gazdasági ügyeinket. Birtokainkat, amelyekkel kultúrintézményeinket eddig fenntartottuk, hagyják meg nekünk és kérjük, hogy autonómiánkat és kulturális céljainkat szolgáló birtokaink sérthetetlenségét a román állam törvénykönyvébe iktassák. — Ünnepi lakoma Setaelae tiszteletére. A Turáni Társaság, a Turáni Szövetség és a Körösi Csoma Társaság tegnap este ünnepi lakomát rendeztek dr. Setaelae Emil, a fia a kormány megbízottja, a világhírű tudós tiszteletére. Az első felköszöntőt gróf Apponyi Albert mondotta a finn nemzetre. A magyar nemzet mai szomorú helyzetében — mondotta — örömöt találunk abban, hogy a testvér finn nemzet a maga felszabadulását ünnepelheti. Szóltak még a kormány nevében Pekár Gyula, aki a finn szabadságmozgalmakat méltatta. A Turáni Társaság nevében Paykert Alajos, a Turáni Szövetség nevében Cholnoky Jenő, Vikár Béla Setaelaehez írt versét olvasta fel és Setaelae nőjét köszöntötte fel, Baán Aladár pedig finn nyelven köszöntötte fel az ünnepeltet. Végül dr. Setaelae Emil meghatottan mondott magyar nyelven a megnyilatkozott rokonérzésért köszönetet. Betiltották a köztársasági párt nagygyűlését. Az országos köztársasági párt április 14-én országos nagygyűlést akart tartani a Vigadó nagytermében és a Petőfi-szobort előtte* Az erre vonatkozó bejelentésre dr. Nádassy Imre * főkapitány most hozta meg határozatát, amely szerint a nagygyűlést és az azzal kapcsolatban tervezett emlékünnepélyek és felvonulások megtartását betiltja. A döntés ellen dr. Nagy György és társai fellebbezést adtak be a belügyminiszterhez. Letartóztattak egy hadbiztos századost. Dr. Hegyi Sándor rendőrkaislány értesítette a katonai hatóságot, hogy az Tefekvi-féle nagy facsalás ügyében ,katonai egyének" is érdekelve vannak. A katonai hatóság ennek következtében szintén nyomozást indított, amelynek boriin Koricsánszky hadbiztos századost letartóztatták. A váratlan elfogatás oka az, hogy a hadbiztos Újhegyivel összejátszva, a honvédelmi minisztérium beszerző osztálya számára fát vásárolt, gondoskodott aztán róla, hogy a fa árát Újhegyinek kifizessék s az így szerzett kétmillió koronán megosztozott Újhegyi Árpáddal. A főváros polgármestere fegyelmi vizsgálatot indíttatott mindazok ellen, akik a facsalás ügyében Újhegyivel összeköttetésben voltak. Péntek