Világ, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

a­ ­gyon finom és bizonyítvány az angol miniszter­­elnök gyengéd tapintatáról. Azonban Lloyd George átment a háborús évek nagy diplomáciai iskoláján és ugyan még ma is elsősorban a bel­politika érdekli, de azért annyi diplomáciai ér­zéke bizonyára van már, hogy nem túlságosan bízik az olyan rossz hangulat eloszlatásának lehe­tőségében akkor, ha ez a rossz hangulat következ­ménye egy bizonyos államban annak a szövetség­nek, amelyet a bizonyos állam ellen köt két má­sik állam. Az angol-japán szövetség eredetileg Oroszország és az orosz politika keleti céljai ellen irányult, tehát elvesztette bázisát és létjogosultsá­gát az orosz cárizmus összeomlásával. Szövetséget megújítani, szövetséget kötni pedig két nagyhata­lom nem azért szokott, hogy egy pecsétes papiro­son is kifejezést adjon egymás iránt érzett plato­­nikus rokonszenvének, hanem két nagyhatalom szövetsége általában és rendszerint a közös bizal­matlanság kifejezése és a közös készülődés meg­­pecsételése egy harmadik nagyhatalommal szem­ben. Ez a harmadik nagyhatalom ma nem lehet többé Oroszország és így nem lehet más, mint­­ az Egyesült Államok. Amerika és Japán feszült viszonyának pozitív okai még kiélezik azt a faji előítéletet, amely az Egyesült Államokat tölti el­­Japánnal szemben és a megalázottságnak az az érzése, amelyet Japánból vált ki az Uniónak és főleg az Unió nyugati államainak vele szemben folytatott politikája. Philipp Kerr hiába hagyta el az angol miniszterelnök dolgozószobáját, ahol bi­zonyára nagyon hiányzott Lloyd George-nak, és hiába kelt át az óceánon, ha csakugyan az an­­­­gol-japán szövetség megújítása által felkeltett rossz hangulat megelőzése vagy eloszlatása volt csupán a célja. Ezt a rossz hangulatot nem lehe­tett volna megelőzni és eloszlatni akkor sem, ha az Egyesült Államok viszonya Angliával egyéb­ként őszintén meleg és zavartalanul barátságos lenne. Amiért Lloyd George mégis megvált Kerr­­től és Washingtonba küldte titkárát, az talán egy más cél volt. Lloyd George és az angol kormány csakugyan nem akarták aláírni az angol-japán szövetség megújítását addig, amíg Kerr nem járt el amerikai missziójában. De ennek a küldetésnek valódi oka aligha volt a rossz hangulat eloszla­tása, hanem inkább a puhatolózás arra nézve, hogy az angol-japán szövetség perfektuálásának nyomása alatt nem volna-e hajlandóság az ame­rikai kormányban, megszüntetni, vagy legalább súlyban csökkenteni azt az okot, amely Angliát a japán szövetség megkötése felé terelte. És ha Kerr válasza megnyugtatóan hangzik, megnyugtatóan abban a tekintetben, hogy az angol-japán szövet­ség megkötése nem fog árnyékot vetni Anglia és Amerika jó viszonyára, akkor ez a válasz minden valószínűség szerint az igazi küldetés meghiúsu­lásáról számol be és inkább nyugtalanítóan hat, mint megnyugtatóan. A Kerr által hozott igazi vá­lasz alighanem úgy hangzik, hogy az amerikai kormány nem akar és nem fog tenni olyan en­gedményeket, amelyek által fölöslegessé válna a Japán szövetség megkötése, az a szövetség, amely­nek kockázatait az angol diplomácia alighanem olyan tisztán látja, amint látta annak idején az orosz entente-ét: az a szövetség, amely valószínű­­leg nem sokkal rokonszenvesebb és népszerűbb ma Angliában, mint amilyen az orosz entente volt a háború előestéjén, minden hivatalosan hangoz­tatott kordialitás ellenére. Azonban a Kerr által hozott megnyugtatás után szinte természetes az, hogy Anglia mégis aláírja a japán szövetség meg­újításának okmányát.­­ Ha az Egyesült Államok tovább is megvaló­­­sítja flottaépítkezési programmját, úgy mint meg­valósította a flottaprogramma idáig esedékes feje­zeteit, akkor négy év múlva, 1925-ben az amerikai flotta eléri majd, sőt meghaladja az 1925. évi an­gol hajóhad nagyságát és kombattáns erejét, nem is szólva azokról a monstre­ hajókról, amelyekkel az amerikai acélipar akarja meglepni a haditen­gerészet technikáját. Amikor a német kormány szaporította erő­szakosan gyors tempóban a német flottaegységek számát, az angol kormány, a two standards to one elvének megvalósításával válaszolt: két új hajó­egységet rendelt meg minden német hajóegységért. Németországgal szemben, és a háborúk előtt ezt megteheti Anglia, Amerikával szemben és a há­ború után nem valósíthatja meg, sőt az új angol flottaprogramm még a one keel to one keel elvét sem viszi keresztül: ugyanannyi új hajóegységet sem épít, mint az Egyesült Államok. Az angol költségvetés kiadási oldala leszállításának kény­szerűsége elől nem térhetett ki Lloyd George. Anglia nem tudta volna tartósan viselni a béke­kiadások hétszeresét és még a békekiadások hét­szerese mellett sem lett volna könnyű lépést tar­tani az Egyesült Államokkal, annál kevésbbé, mert a mai amerikai flottaprogramm igazán nem meríti ki az Egyesült Államok pénzügyi és tech­nikai teherbírását, tehát Harding és államtitkárai szinte tetszésük szerint és korlátlanul kiszélesít­­ihetik flottaprogrammjukat. íViszont az ellen, hogy, M EgXeSÜl Allamok, feajóbada elérje ÍRPí j­elezze az angol hajóhadat: ugyanazok, vagy haj­szál híján ugyanazok az okok szólónak, mint amelyek miatt már Németországgal szemben a háború fegyveréhez nyúlt Anglia. Az angol kormány a fegyveres béke korszaká­nak politikai kombinációi közül kiválasztotta azt, amelyet Anglia már sikeresen és szerencsésen ki­használt nem egy alkalommal, mielőtt a napóleoni­ háborúk és Trafalgar végleg megalapozták az an­gol hadihajók szupremáciáját a tengeren. A máso­dik tengeri nagyhatalom ellen a harmadik tengeri nagyhatalommal kell szövetséget kötnie az első­nek, ha nem tud olyan erős és erősebb lenni, mint amilyen a második és a harmadik ten­geri hatalom összevéve, mert különben min­dig számolni kell azzal a veszéllyel, hogy a második és a harmadik tengeri hatalom fog össze az első ellen. Ezt a tételt szűrte le híres könyvében Mahan tengernagy, és elsősorban az angol tengeri hatalom kibontakozásának fázisai adtak anyagot a tengernagynak az ilyen következ­tetésekhez. A tengeren nagyon „tisztul­b” a helyzet a háború által, hiszen kikapcsolódott teljesen há­rom olyan nagyhatalom, amely többé-kevésbbé erős pozícióra tartott számot a tengeren : Német­ország, az orosz birodalom és az osztrák-magyar monarchia. Olaszország költségvetési bajai miatt nem nagyon jöhet számba, és így a porondon nem maradt más a két angol­szász nagyhatalommal szemben, mint Franciaország és Japán. Az angol­­francia katonai konvenció megkötésének ter­vénél Anglia számára az volt a legfőbb, vagy az egyik legfőbb szempont, hogy szük­ség esetén diszponálhasson a francia hajó­had fölött , Amerikával szemben. Azonban a nemzetgyűlés ma folytatta a kultusztárca költ­ségvetésének tárgyalását. Gerencsér István indítványt terjeszt be, mely szerint utasítja a nemzetgyűlés a kormányt hogy gondoskodjék a világháborúban résztvett magyar csapatokkal összefüggő események­nek az elemi iskolákban való tanításáról és gondos­kodjék a trianoni békének az elemi és középiskolák­ban a hivatalos tantervbe való beillesztés mellett tör­ténő ismertetéséről. Giessspein Sándor: A nevelést új mederbe kell terelnünk. A régi oktatási rendszer nem felel meg a kor követelményeinek, mert az csak elmélettel tömi az ifjúság agyát, de nem helyez súlyt a jellem és az erkölcs fejlesztésére. Akkor, amikor a világháború után a sacroegoismo uralkodik mindenütt a közélet­ben és a társadalomban és a társadalmi és nemzeti­ szolidaritás veszendőben van,­­az ifjúságot rá kell nevelni az összetartás érzésére. Az erkölcsi öntudat­nak át kell hatnia az egész tananyagot. A hitoktatás­nak is bele kell nyúlnia a gyakorlati életbe, és az er­kölcsi oktatásnak nem szabad kizárólag a hitokta­tásra szorulnia. A tanítóképzőben külön tantárgynak kellene lenni az erkölcsi nevelésből. De kellene ilyen morálpedagógiai nevelő­ tanszék az egyetemen is. A nevelésnek nemzetinek és szociálisnak kell lenni. Az iskolában oktatni kell ügyességre is. A sport igen fon­tos. Már a gyermeket elő kell készíteni a honvéde­lemre. A gyermekbe a nemzeti szolidaritás mellett bele kell nevelni az emberiség szolidaritását is. Csak így lehet elkerülni azt, hogy a nemzetek állandóan fegyverben álljanak egymással szemben, ami vég­eredményében az egész európai keresztény kultúra el­pusztulásával fenyeget. Az­ ember a saját anyanyelvét is csak úgy érti meg igazán, ha egy idegen nyelvet tanul meg. A saját nyelvét az ember mechanice ta­nulja. Csak akkor kezd igazán gondolkozni, ha egy idegen nyelvet tanul. A népek érintkezése szükséges és ezért kell az idegen nyelvek elsajátítása. Ennek legegyszerűbb eszköze az esperantó nyelv elsajátí­tása.­ A felekezeti tanítók panaszát ismerteti, majd a katolikus autonómiát sürgeti. Hetven óta folyik a mozgalom ebben az irányban. Erdélyben régen meg­volt. Már tavaly azt mondták, hogy készen van a törvényjavaslat. Úgy hírlik, hogy annak idején a katolikus autonómiát az akadályozta meg, aki ma a kereszténypárt elnöke, Andrássy. Hát jelentse ki most a pártvezér, hogy kívánja az autonómiát. Nagy János (egri) hangoztatja, hogy a katolikus autonómia ellenkezik a keresztény egyház alaptörvé­nyeivel. Andaházy-Kasnya Béla: A miniszterelnök azt mondotta, hogy jogrend van. Ő azt kérdezi : létezik-e jogrend jogegyenlőség nélkül. Amikor azt látta, hogy felelőtlen elemek zavarják a jogrendet, bízott a kor­mány erejében, de most azt látja, hogy megszűntek ezek a kilengések, de úgy látszik, csak azért,, mert ezeket az igazságtalanságokat átvették a felelős . . . (Elnök figyelmezteti, hogy térjen a tárgyra. Dánér Béla: A művészeti direktórium tagjai felelős vagy felelőtlen elemek voltak ?) Természetesen felelős, de jellemző a képviselő egész ideológiájára, hogy folyton gyanúsít, mert én soha életemben semmiféle direktóriumnak tagja nem voltam. A numerus clausus a valóságban másként fest, mint a papíron. Csodál­kozom, hogy egy képviselő az egyetemi karhatalom támogatásáról beszél. Nekünk nem szabad különítmé­nyeket támogatni. Támogassuk az egyetemi hallgató­kat, mint diákokat, de nem mint különítményeket. Úgy látszik, ezekre a kurzus fenntartására van szük­ség. (Tassler Béla : Igen, a kurzus az ország érdeke.) Én elfogadom a numerus clausust, de akkor vegyék fel az egyetemre azt az 1600 hallgatót, akit törvény ellenére rekesztettek ki. (Budaváry László: A nume­rus claususnak egy hibája van, hogy nem terjed ki az egész országra.) A karhatalom a felvételnél csak a 1&I&LU- estt Ltot® át az angol-francia katonai konvenció és az an­gol - francia szövetség kiépítése meghiúsult, részben azért, mert Anglia nem köthette le magát olyan mértékben Franciaország kontinentális cél­jainak érvényesítése mellett, amint azt a francia kormány, kívánta volna. Franciaország helyébe lép tehát Japán, mint a másik kombinációra alkalmas tengeri hatalom. És ennek az a fatális következ­ménye, hogy a flottaversengés és az egyéb okok miatt amúgy is eléggé elhidegült viszony a két angol­szász nagyhatalom között még hűvösebbre változik. Hiszen a koalícióknak és a szövetségi rendszereknek általában megvan az a fátumuk, hogy az egyik és a másik oldalon összeadódnak az ellentétek, m­íg azután a kibontakozás minden reménye nélkül kerülnek szembe egymással álla­mok, amelyeknek voltaképpen nincs is követelni­­valójuk egymástól. Olyan diplomatája nincsen a történelemnek és nincsen a mi korunknak sem, aki a koalíciók és a szövetségek rendsze­rét kigyógyíthatná ebből a szervi betegségből. A koalícióknak ez a végzete most újból felbukkant és mélyíti a szakadékot Anglia és Amerika kö­zött. A józan ember természetesen optimista és arra az álláspontra helyezkedik, hogy a modern civilizációnak ez a két leghatalmasabb bázisa nem ütközhetik össze a szövetségi kombinációk vala­melyik szervi betegsége miatt. De minden józan ember optimista volt 1912-ben vagy 1913-ban is, felszámlálta az okokat, amelyek valószínűtlenné és képtelenné tették azt, hogy a modern civilizá­ciónak két olyan bázisa, mint amilyen Németor­szág volt és Anglia, megindítsák egymás ellen azt a küzdelmet, amely megindult 1914-ben. (f- g­) a megbízhatóságra.) Ragaszkodom ahhoz, hogy igenis csak a felekezetet nézzék. Ha a numerus clausust be­tartják, akkor fel kell venni még 1600 zsidó hallgatót. Itt van nálam a névsor, olyanok vannak közöttük, akik három és fél évig voltak a harctéren. (Ereki Ká­­roly: Ott züllesztették a hadsereget.) Az egyetemi karhatalom valóságos ítélőszék volt. Vannak olyan diákok, akiket a tiszti igazoló-bizottság igazolt és a karhatalom mégsem írta alá az igazolványokat. Szó­val, a karhatalom állam az államban. Pázmány Péter nem azért csinálta meg az egyetemet, hogy oda kato­nákat vigyenek. Át fogok adni a miniszter úrnak egy névsort azokról a zsidó vallású hallgatókról, akiket a tisztibizottság igazolt, akiknek nagy része a kommün alatt itthon sem volt és akiket mégsem vettek fel. A kurzus vadhajtása Van a kurzusnak egy másik vadhajtása is. (Dánér Béla: Andaházy-Kasnya Béla.)" Én igazán nem vagyok a kurzus embere. A karhatalom átírt a kultuszminisz­terhez, hogy ha a zsidó­ vallású hallgatóknak meg­engedi a vizsgát, akkor ők ezeket a hallgatókat újból felül fogják vizsgálni. Az én véleményem szerint, ha egyszer már felvettek valakit az egyetemre, még a mai kurzus törvénye szerint is, akkor azt többé sem­miféle rostálásnak nem lehet alávetni. (Felkiáltások: Nincsen kurzustörvény.­ Nem tekinthetem jogrendnek azt az állapotot, ha egy bizonyos váltáshoz tartozó hallgatókat másképp bírálják el, mint a többieket. Minden magyar állampolgárnak egyforma joga kell, hogy legyen ebben az országban. Nagy sérelem az is, hogy akik fél év óta nem hallgathatták az egyetemet, elvesztik a beiratási jogot. Itt van egy lista, hatszáz olyan hallgatóról, akik részben rokkantak, részben vitézségi érmekkel vannak felszerelve és akiket mégis megfosztottak a beiratkozási joguktól. A numerus clausus antiszociális, mert a gazdag zsidók gyermekei kimentek a külföldre, a szegény zsidók pedig kényte­lenek közgazdasági pályára lépni, amelyet szintén a keresztények akarnak ilsajátítani maguk céljaira. A legnagyobb veszedelme ennek a törvénynek az, hogy növeli a zsidó vallásúnk összetartozásának érzését. Ha ez volt a törvénynek célja, akkor ezt elérte, ha azonban a hazafias érzést akarta emelni, akkor éppen az ellenkező hatást érte el. Nem lehet kívánni azok­tól a zsidóktól, akiket kiüldöztek az országból, hogy hazafias érzésükben erősödjenek. A keresztény kurzus csak a keresztény szeretetre alapítható. Foglalkozik a képzőművészeti intézettel, amelynek a kultuszkor­­mány legutóbb 16.000 koronát szavazott meg, ami azonban nemcsak mű­vészetpártolásra, de a betört ablakok javítására sem elegendő. Budavári László elfogadja a költségvetést. Hatá­rozati javaslatot terjeszt be, amely szerint utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy három hónap alatt nyújtson be javaslatot a tanítói és tanári kamara lé­tesítéséről. Dr. Sebestyén Károlyt 25 éves tanári mű­ködése alkalmából a kultuszminisztérium értesítette, hogy hivatalos helyről is megfelelő elismerésben ré­szesíti. Ő nem ismeri Sebestyén Károlyt, de tudja, hogy Sebestyén alakította az Erzsébet szabadkőmű­ves páholyt, amelynek főfelügyelője volt. Nem érti, hogy miért intéz üdvözlő iratot a kormány Sebes­tyénhez. Ha nem is üldözzük el ezeket a katedráktól, bár ki kellene korbácsolni őket.. . (Felkiáltások az Andrássy-párton: Úgy van.)... akkor is megkövetel­jük, hogy keresztény kormány ezeknek ne küldjön üdvözlő iratokat. Schlachta Margit a kisdedóvók kérdésével foglal­kozik. Sürget a közgazdasági egyetem talpraállítását. Beszél a lakáshivatalról is, amelynek két szíve van, egy a kisemberek és egy a luxuslakók számára. A keresztény erkölcstan szerint a magántulajdon nem azt jelenti, hogy annak segélyével kiuzsorázzunk má­sokat, hanem, hogy segítsünk embertársainkon. A A felsők­áz­iléjyt délután­­négy­ óráig felfüggesztve A magyar kultúra a nemzetgyűlés előtt ­, 1921. júmius 10. VILÁG Péntek

Next