Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-20 / 188. szám
1922 augusztus 20. VILÁG Rupert vitája az orvosszakértőkkel A Landau-per mai tárgyalásán tanúként kihallgatta a bíróság Sréter István nyugalmazott honvédelmi minisztert, aki azt vallotta, hogy a Landauügyről Rupert Rezső képviselőtől értesült, mire jelentést tetetett magának az ügyről. Hogy rendelkezéseit végrehajtották-e, azt nem ellenőrizhette. Domsa Sándor lényegtelen vallomása után Solymossy János honvéd-törvényszéki bíró és Metzl Lipót százados, akik a hullaszemlén jelen voltak, vallották, hogy a hullán semmiféle sérülést nem láttak és a hulla személyazonosságát megállapították. KenyeresBalázs hites törvényszéki orvosszakértő terjesztette elő ezután szakértői véleményét, mely szerint Landau öngyilkos lett. A boncolásnál sérülési nyomokat nem találtak. Ennek dacára nincs kizárva, hogy ütlegelték Landau Adolfot, mert érzékenyen ütlegelhetnek valakit és pár nap múlva már nyomát sem lehet látni az ütéseknek. Arra vonatkozólag, hogy a hullát mások akasztották volna fel, semmi bizonyítékot nem találtak. Rupert kérdéseire kijelenti Kenyeres professzor, hogy önakasztásnál és akasztásnál a vérbeszűrődések között semmiféle különbség nincs. Lehetségesnek mondja, hogy a kék foltok a boncolás napjáig visszaszívódtak. Rámutat azután Rupert Rezső, hogy a boncjegyzőkönyvekben súlyos ellentmondások vannak, a laktanyai hullavizsgálati jegyzőkönyv szerint az akasztási barázda az ádámcsutka fölött a nyelvcsonton fut, a helyőrségi kórházban végzett boncolás jegyzőkönyve szerint az ádámcsutka alatt, a törvényszéki boncjegyzőkönyvben (Kenyeres és Minnich) ismét az van, hogy az ádámcsutka fölött, az első boncolás szerint a balkéz csuklóján hét centiméter hosszú seb van és át van vágva a bőr, a kari bőnye, és át van metszve „a hét in“; a második boncolás eredménye: öt centiméter hosszú seb, még két kisebb seb a nagygyal párhuzamosan, átvágva csak a bönye van; a harmadik lelete : 5’A centiméter hosszú seb, két kisebb párhuzamos seb a centrális és disztális részen, sem benye, sem íű nincs átvágva; mindhárom szerint különböző a testhossz, a lépnagyság; ezek csak a főbb eltérések. 501 centiméteres seb el sem igen fér a csukló alatti felületen.Hogyan lehetségesek a feltűnő eltérések ? Ezek keltettek kétséget, hogy nem történt-e holttestcsere. Kenyeres: Az első megállapítás nem volt pontos , tudták, hogy következik újabb boncolás, ös centiméteres seb jól elfér egy jól táplált ember csuklóján. Hogy inak át voltak-e vágva, csak a mi boncolásunk lehet irányadó. A bőrhöz rendesen odaértjük a bőnyét is. Rupert: Egyik jegyzőkönyv sem szól a halál bekövetkezésének valószínű idejéről, a hullamerevségről és fokáról s csak az első jegyzőkönyv emlékezik meg a legfontosabbról, a hullafoltokról, de az sem szól színezésükről. Hogy hiányozhatnak ezek a lényeges dolgok ? Kenyeres: Rothadó hullán már nincsen hullamerevség. A halál bekövetkezésének idejére kitérni nem tartottuk szükségesnek. Rupert Rezső : Akasztás esetén hol szoktak elhelyezkedni a hullafoltok ? Az első jegyzőkönyv, mely egyedül emlékezik meg róluk, a háton írja le őket. Kenyeres: Az elhelyezkedés lehetséges a háton is, ha korán vágták le a holttestet s lefektették. Rupert: Épp azért lett volna fontos, amit a rendelet is előír, megállapítani a halál bekövetkezésének időpontját, hogy tudni lehessen, meddig függött s levágás után változhattak-e a hullafoltok. Kenyeres: A szakértőkre van bízva, hogy kutatják-e , mi nem kutattuk, nem helyeztünk rá súlyt. A hullafoltok színére már nem emlékszem. Akasztásnál az alsó végtagokon szoktak kifejlődni, ha elég ideig függ a hulla. Rupert: A jegyzőkönyvekben nincs szó a vér színéről s összeadásáról. Kenyeres: Fulladásos halálnál ezeknek nincs jelentősége, másutt is lehet hirtelen halál esetén híg és sötét a vér. Lehet kivétel. Rupert: Az orvostudomány szerint lényeges szimptóma a halál előtti akasztásnál, hogy a nyakrészen finom ágazatú vérbeszürőitt ezt a pár szót szedetni Szerkesztő úr, petittel. Én mindent tudok. Pssz. Igen. Meg a cigaretlikről is kiszerkesztem, hogy sokkal kurtábbak általában a cigaretlik, vagyis a cigaretlivégek, akiket a flaszteren az urak leejtenek. Alig van egy-két milliméter tulajdonképpeni cigarelli azon a cigaretlivégen. A hüszni kezd már égni, mikor lemond róla a lakos. Régente kérem az urak, az idegesek, fél cigarelliket hánytak el a kezükből. Magam is kérem, a felibe szívott egyptomi cigaretlit sokszor úgy hajítottam el az utcán, mint a rongyot. Becsületszavamra. Meg aztán kiejtették álmos ujjaik közül a gavallérok a cigarettát akiből még csak két stukkót tettek és ott hagyták a flaszteren, valaki rögtön ráhágott. Ilyesmit ma nem látni. Ha nem lát valami előkelő ismerősöm, megteszem hogy felveszek valami kaperlát, megnézem kinek írtak. Nem igen találok privát levelet. Jobbatlán Dr. Import Export ügyvédi irodájából ment a levél, nagyságos Svájci Frank urnak. Nagyon úri ember mind a kettő, ismerem. Érdekes emberek. Dr. Import Export a múltkor bizalmas társaságban azt mondta: szeretem a hasamat. Svájci Frank úrtól meg azt hallottam mikor legfrissebben találkoztunk (négy hétig nem láttam) azt hallottam tőle hogy leadott hat kilót. Szóval fogyott. Bal kézzel meglibbentette a mellényét. Nagyon net flu. Úgy látszik nem igen szereti a hasát, hat kilót otthagyott belőle a fürdőn. Dr. Import meg kijelenti hogy szereti a hasát. Ez a két úriember valóságos ellentéte egymásnak. Nagyon érdekes két ember. Mégis azért megértik egymást. Nagyon intelligens emberek. Kiváló tisztelőjük vagyok, a síron túl is. A falevelek, ők köztéjök züllenek a járdán a szemét papirosoknak. Egyszer-másszor úgy pillantom hogy az ott valami barna pakkoló papir foszlány. Pedig barna falevél volt. Bocsássatok meg falevelek és tisztelt olvasók. Rések keletkeznek, ha pedig halál után történt az akasztás, durva ágazata a beszűrődés. Ezekről a jelenségekről egyik jegyzőkönyv sem emlékezik meg. Kenyeres: Ma már más állásponton van a tudomány. Rupert: Fulladásos halálnál jellegzetes szimptóma, hogy a mellhártyán, a szívburkon, a belek savós hártyáján apró, pettyes vérömlenyek, echimosisok, úgynevezett petecsek keletkeznek. Ilyeneket egyik jegyzőkönyv sem említ a három közül. Kenyeres: Ilyenek jól táplált, erős férfinál nem szoktak előfordulni. Rupert: Említeni méltóztatott, hogy zsinegelésnél, mert az nagyobb erőfeszítéssel jár, megvannak ezek a reakciók. Landau ''nagysúlyú, nehéz férfi volt, a hurokra nagy erővel nehezedett, hiszen szakcsontjának jobb szarva is eltört, pedig akasztásnál csak rendkívüli esetben szokott még gégeporc is törni. Kenyeres: A test súlya megkönnyíti a törést, porctörés gyakori akasztás esetén is. Tény, hogy a nyelvcsont eltört. Rupert: Hogy lehet, hiszen az álcsontok közé menekül, azok akasztás esetén fölfogják a hurok további nyomását? Nem lehet, hogy később tört el; tanár urak szerint ugyanis nincs vérbeszűrődés a törésvégeken, míg a katonai boncolás szerint igen? Kenyeres: Mikor mi boncoltunk, addigra a beszűrődés kimosódhatott. Rupert: Tanúk vallották, hogy szeptember 21-én még látták Landau törzsének baloldalán, hogy azt 15 cm. széles, 30 cm. hosszú sötétkék folt fedte. Ez sok, marcangoló, roncsoló ütést jelent. Hogy lehet, hogy még csak sárgás elszinesedést sem találtak sem az okt. 2-i, sem az 5-i és 7-i hullavizsgálatnál? Kenyeres: Kerestük, nem találtunk, addig a foltok visszaszívódhattak. Rupert: A katonai boncolás azonban elszinesedéseket konstatált a kulcscsont fölötti üregekben, kalászszerű vérbeszűrődéseket a mellről a vállakon át haladva és színesedést talált a hulla baloldalán. Kenyeres: Mi nem találtunk. Hullafoltok lehettek. Rupert: Az első orvos, Hartl szerint, ki levágása után látta a holttestet, törülközővel történt az akasztás, önök szerint kötéllel. Kenyeres: Ha kötelet irtunk, köteléket értettünk, kötélszerű tárgyat. Nem lehetett kötél, mert sodró lenyomatát leírtuk volna. Rupert: A kötelék a bűnjelek szerint szalagos nadrágtartóból és két kendőből állott. Az akasztási barázda egyenletes kötélre utal, mert lenyomata mindenütt egyenletes, az előző leletek szerint % cm., önöké szerint 1 cm., jobbról 1% cm., a csomózás a balnyakrészen volt a csecsnyúlvány fölött. Szalagos nadrágtartónak lehet lenyomata ez ? Elnök: Erre nem kell felelnie tanár úr, itt most nem gyilkosságról tárgyalunk. Rupert: Ebből a tárgyi leletből mire lehet következtetni ? Elnök: Megfelelt már a tanár úr. Rupert: Hogy lehet, hogy a termetet különbözőképp írták le az orvos urak, s tanár urak a negyvenkilencéves embert negyven év körülinek határozták meg ? Kenyeres: 10 évi hiba lehet, ez nem számít ; a hulla nálunk azért lehetett rövidebb, mert már az agyrészek boncolva voltak, 4 cm-es differencia van. Rupert: Mi volt a csuklón levő metszésnek iránya ? Kenyeres: Merőlegesen harántnak kellett lennie az alkar tengelyére, mert ha ferdén haránt lett volna, akkor úgy írtuk volna le. Rupert: De hiszen ez idegen kéz metszésére mutat, mert ha valaki maga metszi be csuklóját, azt önkéntelenül is ferdén teszi, a természetes kézállás készteti erre. Ki van-e zárva, hogy idegen kéz okozta a metszést ? Kenyeres: Erre esküt nem lehet tenni, de idegen kéz mélyebben metszett volna. Rupert: A laktanyai vizsgálat szerint az alsónadrág jobb combfeletti részén, tehát jó magasan, tenyérnyi vérfolt volt. A balkar alsó lapján levő sebtől hogy lehetett véres ? Kenyeres: A lecsöpögő vérbe beleülhetett. Rupert: Önök az önakasztást arra alapítják, hogy külsérelmi nyomokat nem találtak. Lehetséges-e, hogy ilyenek sokszor akkor is hiányoznak, ha nem önakasztás forog fenn ? Sokan támadják meg az áldozatot, pokrócba takarják s beleemelik a hurokba. Kenyeres: Lehet, de ilyenkor is szokott külsérelmi nyom lenni, mint például karmolások stb. Rupert: Erős birkózások esetén is azt szoktuk tapasztalni, hogy a fogásoktól nincs elszíneződés, a bőr kitér a támadás elől. Lehet-e valakit kézrátevés nélkül is, idegen behatással, felakasztani? Kenyeres: Nem értem. Rupert: Tudni kell, hogy ezúttal az áldozat veszedelmes emberek kezében volt. Bérczi százados úrtől hallottuk, hogy neki Sípos referált arról, hogyan lehet valakit ezerféle raffinériával külsérelmi nyomok nélkül láb alól eltenni. Elképzelek meglepetést vagy valami borzalmas terrort, fenyegetést, mely az áldozatot arra kényszeríti, hogy harakirit végezzen. A lélektani okok az öngyilkosság ellen szólnak; nem volt ok rá, ime, tisztán áll ma már, hogy Landau ártatlan volt s ezt ő tudta. Gyilkosságra mutat, hogy a halálát leplezni akarták, misztifikált búcsusorokat írtak fel a cellaajtóra. Csak tudományos megállapítást akarok, hogy a gyilkosok ki ne nevethessenek bennünket. Kenyeres: Ebbe nem mehetek bele. Nem ismerem a bür pör anyagát. Csak tárgyi leletekről beszélhettek , de bizonyos, hogy lelki ráhatással, terrorral is lehet valakit öngyilkosságra kényszeríteni. Rupert: Látták tanár urak a bűnjeleket, a kötelékeket, kést, stb., melyeket szokás szintén sirni? Ismerték a tényállásbeli adatokat? Kenyeres: Nem. Rupert: Ha a kötelék nem volt alkalmas, mint egyik tanú vallja, a nadrágtartó egy kutyát sem bírt el, nemhogy egy 100 kilogrammnál is súlyosabb embert, mi lesz azokkal a feltevésekkel, hogy önakasztás történt? Mi lesz akkor, ha az adott helyzet, a rács magassága, stb. zárja ki a feltevéseket? Kenyeres: Nem ismerem a kötelékeket s a helyszínt s az akasztás módozatait, csak a hullalelet alapján beszélek. Rupert: Kívánatos annak megcáfolása, hogy az elhaltat kiherélték. Én tudom, a boncjegyzőkönyvekből állapítom meg, hogy halál után miért hiányoztak a herék a zacskóból. Szeretném, ha tanár úr ezt most megmagyarázná. Kenyeres: A boncolás alatt huzattak vissza a hasüregbe, mert vizsgálat tárgyát képezték. Boncolás után a hasüregben hagyattak. Minnich törvényszéki orvosszakértő csatlakozott Kenyeres tanár szakvéleményéhez. Most már, úgymond, annál is valószínűbbnek tartom az önakasztást, mert az akasztási barázda az ádámcsutka alatt vonul ami arra mutat, hogy a test nem függött, hanem támaszkodott s ez csak önakasztás esetén lehetséges. Ez esetben gyenge kötelék is elég lehetett s ily módon az akasztás elképzelhető, nem változtathat rajta legtöbbször az akasztott sem, mert a huroknyomás elzárja a nyakereket s hirtelen beáll az öntudatlanság. Ez fejti meg, hogy sokszor guggoló helyzetben is lehet önakasztás. Rupert : És ily helyzetben idegen kéz hirtelen hurokvetése nem zárhatja el a nyakütőereket s hozhatja létre az eszméletvesztést? Minnich: Nem, mert az öszszes nyakerek elzárása szükséges. Rupert: Kenyeres tanár úrtól csak a nyakütőerekről hallottam , azok elzárása is elég. Különben is tanár urak szerint az akasztási barázda az ádámcsutka felett, a közt és a nyelvcsont közt vonult, így vonul az első hullavizsgálat szerint is; amellett pedig, hogy a holttest teljes függő helyzetben volt, szemtanú bizonyít. Most már végleg nem értem a jegyzőkönyveket s az öngyilkosságot. A függő helyzet s az ádámcsutka alatt vonuló barázda érthetetlenné teszi, hogy nem volt jelen gégeporctörés, ellenben volt nyelvcsonttörés. Minnich : Kövér nyakon mi nem határozhattuk meg pontosan a barázdát utólag. Rupert: A tanár urak nem írták le pontosan a boncolást; például leírják a korábbi boncolás bemetszéseit ; a saját bemetszéseikről pedig csak annyit mondanak, hogy a holttestet friss bemetszésekkel megvizsgálták, nem írják, hol, holott a vonatkozó rendelet azt írja elő, hogy a vizsgálatot a legszigorúbb lelkiismeretességgel, szorosan a tudomány elvei és szabályai szerint kell teljesíteni és mindent pontosan bondani rendben le kell azonnal írni. Minnich : Szeretném látni azt a rendeletét Rupert: Köszönöm, nincs több kérdésem. Németh Ödön egyetemi orvostanár, elmeorvosszakértő terjesztette elő ezután véleményét Beckerről és Síposról. Beckert, bár terhelt családból származik, beszámíthatónak mondja, aki a vádbeli cselekmény elkövetése idején sem volt korlátozott akaratában, elmebeli állapotában és öntudatában. Sípost ingatag jellemű, degenerált, etikailag fegyelmezetlen embernek minősíti, de őt is beszámíthatónak mondja. ••»•e»©»»®®«®®*«»®®©©®®®»®»®»*®®®®©© rjix Vasárnap Daedalus, Minos király építőmestere, aki megunta Kréta szigetén a hosszú fogságot, kemény bizakodással vágta oda — Ovidius tanúsága szerint — a jövő évezredek nagy álmainak első igéit: A földet és vizet elzárhatják előlem — ám a levegő útja még szabad ! És azzal kezdte összeragasztani a tollakat, szárnyakat formált belőlük s az első bizonytalan próbálgatások után nekivágott a nagy útnak fiával, Ikarussal együtt. „A napban égő, szárnyas Ikarus, azóta ezerszer törtek a magasba és hallottak alá szétfoszlott szárnnyakkal. Meghódították a levegőt ballonnal, repülőgéppel, de ez még nem az utolsó állomás. Most megint visszatérőben vagyunk Daedalushoz: a szárnyas repülés módját keresik Combegrasse-ban, de még mindössze csak annyi eredményt értek el, hogy két percig tudnak az új madáremberek a levegőben maradni, holott a német Hartz motor nélkül már huszonnégy és félperces rekordot teremtett meg s százötven méter magasságból mindössze tizenkét méterrel kellett lejebb szállnia. A szárnyas ember problémáját a nagy mesemondó, Jókai már megoldotta a maga módja szerint. A volapükök országának utópiáját annak idején mosolyogva olvastuk, hogy a fantasztikus államban az emberek szárnyakat öltenek magukra, lendületet vesznek, néhány száz méteres ívet repülnek, azután földet érnek, megint felpattannak s igy bukdácsolnak tovább groteszk módon, ezt Jókainak sem hittük el. Pedig René Quinton, Franciaország legelső technikusa és tervezője, megerősíti, hogy ez a jövő egyedüli útja, melynek perspektívája a keselyűk és sasok magasságában vész el. A szárnyasok királyai órák hosszat lebegnek a levegőben, az albatrosz száz és száz mértföldre kíséri el a hajót, anélkül, hogy egyszer is letelepednek az árbocra. Ezek a madarak csodálatos könnyűséggel használják fel a levegő belső erejét: reátámaszkodnak a felfelé törő áramlatokra, vitetik velük magukat s hát még feljebb akarnak emelkedni, újabb áramlatok sodrában úsznak. A leszálláshoz pedig nem is kell megerőltetniök magukat, hiszen mikor az aviatikus megkezdi a leszálló spirálist, kiterjeszti a gép szárnyait felállított motorral görbül lefelé. Ha a madár megteheti ezt a manővert, mert nem tehetné meg az ember, aki végre is a teremtés ura a három eselemben. A szárnyas repülésnek nem utolsó előnye a gazdaságosság, az anyag megtakarítása, a minimális erőkifejtés. A repülőgép rengeteg benzint emészt föl, összehasonlíthatatlanul többet, mint az automobil, pedig az is elég költséges helyváltoztató eszköz. Ezért a repülőgép is még technikai módosításokra szorul, legalább is olyanokra, amelyek megváltoztatják a szárnyak méreteit és lehetővé teszik a könnyebb, biztonságosabb leszállást, legelsősorban pedig lefokozzák a motorok óriási anyagfogyasztását. Quinton a postagalambokra hivatkozik, melyek a partoktól néha hatszáz-nyolcszáz kilométer távolságra repülnek el a hajóról, útközben nem táplálkoznak, nem fogyasztanak egy szem búzát sem, szóval a legolcsóbb utasok a legnagyobb távolságokon. Ha majd a motor problémáját úgy oldják meg, mint ahogy a postagalambok már megoldották a magukét, akkor ez az aviatikát hatalmas lépéssel lendíti előre ®© 3®® SS®« »©« ® ■»»«©*•