Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-20 / 188. szám

1922 augusztus 20. VIL­ÁG Rupert vitája az orvosszakértőkkel A Landau-per mai tárgyalásán tanúként ki­hallgatta a bíróság Sréter István nyugalmazott hon­védelmi minisztert, aki azt vallotta, hogy a Landau­­ügyről Rupert Rezső képviselőtől értesült, mire jelen­tést tetetett magának az ügyről. Hogy rendelkezéseit végrehajtották-e, azt nem ellenőrizhette. Domsa Sándor lényegtelen vallomása után Solymossy János honvéd-törvényszéki bíró és Metzl Lipót százados, akik a hullaszemlén jelen voltak, vallották, hogy a hullán semmiféle sérülést nem láttak és a hulla sze­mélyazonosságát megállapították. Kenyeres­­Balázs hites törvényszéki orvosszakértő terjesztette elő ez­után szakértői véleményét, mely szerint Landau ön­gyilkos lett. A boncolásnál sérülési nyomokat nem találtak. Ennek dacára nincs kizárva, hogy ütlegelték Landau Adolfot, mert érzékenyen ütlegelhetnek vala­kit és pár nap múlva már nyomát sem lehet látni az ütéseknek. Arra vonatkozólag, hogy a hullát mások akasztották volna fel, semmi bizonyítékot nem talál­tak. Rupert kérdéseire kijelenti Kenyeres professzor, hogy önakasztásnál és akasztásnál a vérbeszűrődések között semmiféle különbség nincs. Lehetségesnek mondja, hogy a kék foltok a boncolás napjáig vissza­­szívódtak. Rámutat azután Rupert Rezső, hogy a bonc­jegyzőkönyvekben súlyos ellentmondások vannak, a laktanyai hullavizsgálati jegyzőkönyv szerint az akasztási barázda az ádámcsutka fölött a nyelv­csonton fut, a helyőrségi kórházban végzett boncolás jegyzőkönyve szerint az ádámcsutka alatt, a törvény­­széki boncjegyzőkönyvben (Kenyeres és Minnich) is­mét az van, hogy az ádámcsutka fölött, az első bon­colás szerint a balkéz csuklóján hét centiméter hosszú seb van és át van vágva a bőr, a kari bőnye, és át van metszve „a hét in“; a második boncolás eredménye: ö­t centiméter hosszú seb, még két kisebb seb a nagy­­gyal párhuzamosan, átvágva csak a bönye van; a har­madik lelete : 5’A centiméter hosszú seb, két kisebb párhuzamos seb a centrális és disztális részen, sem benye, sem íű nincs átvágva; mindhárom szerint kü­lönböző a testhossz, a lépnagyság; ezek csak a főbb eltérések. 501 centiméteres seb el sem igen fér a csukló alatti felületen.Hogyan lehetségesek a feltűnő eltérések ? Ezek keltettek kétséget, hogy nem tör­tént-e holttestcsere. Kenyeres: Az első megállapítás nem volt pontos , tudták, hogy következik újabb bon­colás, ö­s centiméteres seb jól elfér egy jól táplált ember csuklóján. Hogy inak át voltak-e vágva, csak a mi boncolásunk lehet irányadó. A bőrhöz rende­sen odaértjük a bőnyét is. Rupert: Egyik jegyző­könyv sem szól a halál bekövetkezésének valószínű ide­jéről, a hullamerevségről és fokáról s csak az első jegyző­könyv emlékezik meg a legfontosabbról, a hullafol­tokról, de az sem szól színezésükről. Hogy hiányoz­hatnak ezek a lényeges dolgok ? Kenyeres: Rothadó hullán már nincsen hullamerevség. A halál be­következésének idejére kitérni nem tartottuk szükségesnek. Rupert Rezső : Akasztás ese­tén hol szoktak elhelyezkedni a hullafoltok ? Az első jegyzőkönyv, mely egyedül emlékezik meg ró­luk, a háton írja le őket. Kenyeres: Az elhelyezkedés lehetséges a háton is, ha korán vágták le a holttestet s lefektették. Rupert: Épp azért lett volna fontos, amit a rendelet is előír, megállapítani a halál bekövetkezé­sének időpontját, hogy tudni lehessen, meddig függött s levágás után változhattak-e a hullafoltok. Kenyeres: A szakértőkre van bízva, hogy kutatják-e , mi nem kutattuk, nem helyeztünk rá súlyt. A hullafoltok szí­nére már nem emlékszem. Akasztásnál az alsó végta­gokon szoktak kifejlődni, ha elég ideig függ a hulla. Rupert: A jegyzőkönyvekben nincs szó a vér színéről s összeadásáról. Kenyeres: Fulladásos halálnál ezeknek nincs jelentősége, másutt is lehet hirtelen halál esetén híg és sötét a vér. Lehet kivétel. Rupert: Az orvostudo­mány szerint lényeges szimptóma a halál előtti akasz­tásnál, hogy a nyakrészen finom ágazatú vérbeszürő­itt ezt a pár szót szedetni Szerkesztő úr, petittel. Én mindent tudok. Pssz. Igen. Meg a cigaretlikről is kiszerkesztem, hogy sokkal kurtábbak általában a cigaretlik, vagyis a ciga­­retlivégek, akiket a flaszteren az urak leejtenek. Alig van egy-két milliméter tulajdonképpeni cigarelli azon a cigaretlivégen. A hüszni kezd már égni, mikor lemond róla a lakos. Régente kérem az urak, az idegesek, fél cigarelliket hánytak el a kezükből. Magam is kérem, a felibe szívott egyptomi cigaretlit sokszor úgy hajítot­tam el az utcán, mint a rongyot. Becsületszavamra. Meg aztán kiejtették álmos ujjaik közül a gavallérok a cigarettát akiből még csak két stukkót tettek és ott hagyták a flaszteren, valaki rögtön ráhágott. Ilyesmit ma nem látni. Ha nem lát valami előkelő ismerősöm, megteszem hogy felveszek valami kaperlát, megnézem kinek írtak. Nem igen találok privát levelet. Jobbatlán Dr. Import Export ügyvédi irodájából ment a levél, nagyságos Svájci Frank urnak. Nagyon úri ember mind a kettő, ismerem. Érdekes emberek. Dr. Import Export a múlt­kor bizalmas társaságban azt mondta­: szeretem a ha­samat. Svájci Frank úrtól meg azt hallottam mikor leg­frissebben találkoztunk (négy hétig nem láttam) azt hallottam tőle hogy leadott hat kilót. Szóval fogyott. Bal kézzel meglibbentette a mellényét. Nagyon net flu. Úgy látszik nem igen szereti a hasát, hat kilót ott­hagyott belőle a fürdőn. Dr. Import meg kijelenti hogy szereti a hasát. Ez a két úriember valóságos ellentéte egymásnak. Nagyon érdekes két ember. Mégis azért megértik egymást. Nagyon intelligens emberek. Kiváló tisztelőjük vagyok, a síron túl is. A falevelek, ők köztéjök züllenek a járdán a sze­mét papirosoknak. Egyszer-másszor úgy pillantom hogy az ott valami barna pakkoló papir foszlány. Pedig barna falevél volt. Bocsássatok meg falevelek és tisztelt olvasók. Rések keletkeznek, ha pedig halál után történt az akasztás, durva ágazata a beszűrődés. Ezekről a jelen­ségekről egyik jegyzőkönyv sem emlékezik meg. Ke­nyeres: Ma már más állásponton van a tudomány. Ru­pert: Fulladásos halálnál jellegzetes szimptóma, hogy a mellhártyán, a szívburkon, a belek savós hártyáján apró, pettyes vérömlenyek, echimosisok, úgynevezett petecsek keletkeznek. Ilyeneket egyik jegyzőkönyv sem említ a három közül. Kenyeres:­ Ilyenek jól táplált, erős férfinál nem szoktak előfordulni. Rupert: Emlí­teni méltóztatott, hogy zsinegelésnél, mert az na­gyobb erőfeszítéssel jár, megvannak ezek a reakciók. Landau ''nagysúlyú, nehéz férfi volt, a hurokra nagy erővel nehezedett, hiszen szakcsontjának jobb szarva is eltört, pedig akasztásnál csak rendkívüli esetben szokott még gégeporc is törni. Kenyeres: A test súlya megkönnyíti a törést, porctörés gyakori akasztás esetén is. Tény, hogy a nyelvcsont eltört. Rupert: Hogy lehet, hiszen az álcsontok közé menekül, azok akasztás esetén fölfogják a hurok további nyomását? Nem lehet, hogy később tört el; tanár urak szerint ugyanis nincs vérbeszűrődés a törés­végeken, míg a katonai boncolás szerint igen? Kenyeres: Mikor mi boncoltunk, addigra a beszűrődés kimosódhatott. Rupert: Tanúk vallották, hogy szeptember 21-én még látták Landau törzsének baloldalán, hogy azt 15 cm. széles, 30 cm. hosszú sötét­kék folt fedte. Ez sok, marcangoló, roncsoló ütést jelent. Hogy lehet, hogy még csak sárgás elszinesedést sem találtak sem az okt. 2-i, sem az 5-i és 7-i hullavizsgálatnál? Kenyeres: Kerestük, nem találtunk, addig a foltok visszaszívód­­hattak. Rupert: A katonai boncolás azonban elszi­­nesedéseket konstatált a kulcscsont fölötti üregekben, kalászszerű vérbeszűrődéseket a mellről a vállakon át haladva és színesedést talált a hulla baloldalán. Kenyeres: Mi nem találtunk. Hullafoltok lehettek. Rupert: Az első orvos, Hartl szerint, ki levágása után látta a holttestet, törülközővel történt az akasztás, önök szerint kötéllel. Kenyeres: Ha kötelet irtunk, kö­teléket értettünk, kötélszerű tárgyat. Nem lehetett kö­tél, mert sodró lenyomatát leírtuk volna. Rupert: A kötelék a bűnjelek szerint szalagos nadrágtartóból és két kendőből állott. Az akasztási barázda egyenletes kötélre utal, mert lenyomata mindenütt egyenletes, az előző leletek szerint % cm., önöké szerint 1 cm., jobb­ról 1% cm., a csomózás a balnyakrészen volt a csecs­­nyúlvány fölött. Szalagos nadrágtartónak lehet lenyo­mata ez ? Elnök: Erre nem kell felelnie tanár úr, itt most nem gyilkosságról tárgyalunk. Rupert: Ebből a tárgyi leletből mire lehet következtetni ? Elnök: Meg­felelt már a tanár úr. Rupert: Hogy lehet, hogy a ter­metet különbözőképp írták le az orvos urak, s tanár urak a negyvenkilencéves embert negyven év körü­linek határozták meg ? Kenyeres: 10 évi hiba lehet, ez nem számít ; a hulla nálunk azért lehe­tett rövidebb, mert már az agyrészek boncolva voltak, 4 cm­-es differencia van. Rupert: Mi volt a csuklón levő metszésnek iránya ? Kenyeres: Merőle­gesen harántnak kellett len­nie az alkar tengelyére, mert ha ferdén haránt lett volna, akkor úgy írtuk volna le. Rupert: De hiszen ez idegen kéz metszésére mutat, mert ha valaki maga metszi be csuklóját, azt önkéntelenül is ferdén teszi, a természetes kézállás készteti erre. Ki van-e zárva, hogy idegen kéz okozta a metszést ? Kenyeres: Erre esküt nem lehet tenni, de idegen kéz mélyebben metszett volna. Rupert: A laktanyai vizsgálat szerint az alsónadrág jobb comb­feletti részén, tehát jó magasan, tenyérnyi vérfolt volt. A balkar alsó lapján levő sebtől hogy lehetett véres ? Kenyeres: A lecsöpögő vérbe beleülhetett. Rupert: Önök az önakasztást arra alapítják, hogy külsérelmi nyomokat nem találtak. Lehetséges-e, hogy ilyenek sokszor akkor is hiányoznak, ha nem önakasztás fo­rog fenn ? Sokan támadják meg az áldozatot, pokrócba takarják s beleemelik a hurokba. Kenyeres: Lehet, de ilyenkor is szokott külsérelmi nyom lenni, mint például karmolások stb. Rupert: Erős bir­kózások esetén is azt szoktuk tapasztalni, hogy a fogásoktól nincs elszíneződés, a bőr kitér a támadás elől. Lehet-e valakit kézrátevés nélkül is, idegen beha­tással, felakasztani? Kenyeres: Nem értem. Rupert: Tudni kell, hogy ezúttal az áldozat veszedelmes embe­rek kezében volt. Bérczi százados úrtől hallottuk, hogy neki Sípos referált arról, hogyan lehet valakit ezerféle raffinériával külsérelmi nyomok nélkül láb alól el­tenni. Elképzelek meglepetést vagy valami borzalmas terrort, fenyegetést, mely az áldozatot arra kényszeríti, hogy harakirit végezzen. A lélektani okok az öngyil­kosság ellen szólnak; nem volt ok rá, ime, tisztán áll ma már, hogy Landau ártatlan volt s ezt ő tudta. Gyil­kosságra mutat, hogy a halálát leplezni akarták, miszti­fikált búcsusorokat írtak fel a cellaajtóra. Csak tudo­mányos megállapítást akarok, hogy a gyilkosok ki ne nevethessenek bennünket. Kenyeres: Ebbe nem mehe­tek bele. Nem ismerem a bür­ pör anyagát. Csak tárgyi leletekről beszélhettek , de bizonyos, hogy lelki ráha­tással, terrorral is lehet valakit öngyilkosságra kény­szeríteni. Rupert: Látták tanár urak a bűnjeleket, a kötelékeket, kést, stb., melyeket szokás szintén sirni? Ismerték a tényállásbeli adatokat? Kenyeres:­­ Nem. Rupert: Ha a kötelék nem volt alkalmas, mint egyik tanú vallja, a nadrágtartó egy kutyát sem bírt el, nem­hogy egy 100 kilogrammnál is súlyosabb embert, mi lesz azokkal a feltevésekkel, hogy önakasztás történt? Mi lesz akkor, ha az adott helyzet, a rács magassága, stb. zárja ki a feltevéseket? Kenyeres: Nem ismerem a kötelékeket s a helyszínt s az akasztás módozatait, csak a hullalelet alapján beszélek. Rupert: Kívánatos annak megcáfolása, hogy az elhaltat kiherélték. Én tudom, a boncjegyzőkönyvekből állapítom meg, hogy halál után miért hiányoztak a herék a zacskóból. Sze­retném, ha tanár úr ezt most megmagyarázná. Kenye­res: A boncolás alatt huzattak vissza a hasüregbe, mert vizsgálat tárgyát képezték. Boncolás után a hasüreg­ben h­agyattak. Minnich törvényszéki orvosszakértő csatlakozott Ke­nyeres tanár szakvéleményéhez. Most már, úgymond, annál is valószínűbbnek tartom az önakasztást, mert az akasztási barázda az ádámcsutka alatt vonul a­mi arra mutat, hogy a test nem függött, hanem támaszkodott s ez csak önakasztás esetén lehetséges. Ez esetben gyenge kötelék is elég lehetett s ily módon az akasztás elképzelhető, nem változtathat rajta legtöbbször az akasztott sem, mert a huroknyomás elzárja a nyakere­ket s hirtelen beáll az öntudatlanság. Ez fejti meg, hogy sokszor guggoló helyzetben is lehet önakasztás. Rupert : És ily helyzetben idegen kéz hirtelen hurok­vetése nem zárhatja el a nyakütőereket s hozhatja létre az eszméletvesztést? Minnich: Nem, mert az ösz­­szes nyakerek elzárása szükséges. Rupert: Kenyeres tanár úrtól csak a nyakütőerekről hallottam , azok el­zárása is elég. Különben is tanár urak szerint az akasz­tási barázda az ádámcsutka felett, a közt és a nyelv­csont közt vonult, így vonul az első hullavizsgálat sze­rint is; amellett pedig, hogy a holttest teljes függő helyzetben volt, szemtanú bizonyít. Most már végleg nem értem a jegyzőkönyveket s az öngyilkosságot. A függő helyzet s az ádámcsutka alatt vonuló barázda érthetetlenné teszi, hogy nem volt jelen gégeporctörés, ellenben volt nyelvcsonttörés. Minnich : Kövér nyakon mi nem határozhattuk meg pontosan a barázdát utó­lag. Rupert: A tanár urak nem írták le pontosan a boncolást; például leírják a korábbi boncolás bemet­széseit ; a saját bemetszéseikről pedig csak annyit mondanak, hogy a holttestet friss bemetszésekkel meg­vizsgálták, nem írják, hol, holott a vonatkozó rende­let azt írja elő, hogy a vizsgálatot a legszigorúbb lelki­ismeretességgel, szorosan a tudomány elvei és szabá­lyai szerint kell teljesíteni és mindent pontosan bond­­­ani rendben le kell azonnal írni. Minnich : Szeretném látni azt a rendeletét Rupert: Köszönöm, nincs több kérdésem. Németh Ödön egyetemi orvostanár, elme­orvosszakértő terjesztette elő ezután véleményét Beckerről és Síposról. Beckert, bár terhelt családból származik, beszámíthatónak mondja, aki a vádbeli cse­lekmény elkövetése idején sem volt korlátozott akara­tában, elmebeli állapotában és öntudatában. Sípost in­gatag jellemű, degenerált, etikailag fegyelmezetlen em­bernek minősíti, de őt is beszámíthatónak mondja. ••»•e»©»»®®«®®*«»®®©©®®®»®»®»*®®®®©© rjix Vasárnap Daedalus, Minos király építőmestere, aki megunta Kréta szigetén a hosszú fogságot, kemény bizakodással vágta oda —­ Ovidius tanúsága szerint — a jövő évezredek nagy ál­mainak első igéit: A földet és vizet elzárhatják előlem — ám a levegő útja még szabad ! És azzal kezdte össze­ragasztani a tollakat, szárnyakat formált belőlük s az első bizonytalan próbálgatások után nekivágott a nagy útnak fiával, Ikarussal együtt. „A napban égő, szárnyas Ikarus, azóta ezerszer törtek a magasba és hallottak alá szétfoszlott szárn­nyakkal. Meghódították a levegőt ballonnal, repülő­géppel, de ez még nem az utolsó állomás. Most megint visszatérőben vagyunk Daedalushoz: a szárnyas repü­lés módját keresik Combegrasse-ban, de még mind­össze csak annyi eredményt értek el, hogy két percig tudnak az új madáremberek a levegőben maradni, holott a német Hartz motor nélkül már huszonnégy és félperces rekordot teremtett meg s százötven méter magasságból mindössze tizenkét méterrel kellett lejebb szállnia. A szárnyas ember problémáját a nagy mesemondó, Jókai már megoldotta a maga módja szerint. A vola­­pükök országának utópiáját annak idején mosolyogva olvastuk, hogy a fantasztikus államban az emberek szárnyakat öltenek magukra, lendületet vesznek, né­hány száz méteres ívet repülnek, azután földet érnek, megint felpattannak s igy bukdácsolnak tovább gro­teszk módon, ezt Jókainak sem hittük el. Pedig René Quinton, Franciaország legelső technikusa és tervezője, megerősíti, hogy ez a jövő egyedüli útja, melynek perspektívája a keselyűk és sasok magasságában vész el. A szárnyasok királyai órák hosszat lebegnek a le­vegőben, az albatrosz száz és száz mértföldre kíséri el a hajót, anélkül, hogy egyszer is letelepednek az ár­bocra. Ezek a madarak csodálatos könnyűséggel hasz­nálják fel a levegő belső erejét: reátámaszkodnak a felfelé törő áramlatokra, vitetik velük magukat s hát még feljebb akarnak emelkedni, újabb áramlatok sodrában úsznak. A leszálláshoz pedig nem is kell megerőltetniök magukat, hiszen mikor az aviatikus megkezdi a leszálló spirálist, kiterjeszti a gép szárnyait f­elállított motorral görbül lefelé. Ha a madár meg­teheti ezt a manővert, mert nem tehetné meg az ember, aki végre is a teremtés ura a három eselemben. A szárnyas repülésnek nem utolsó előnye a gazda­ságosság, az anyag megtakarítása, a minimális erőkifej­tés. A repülőgép rengeteg benzint emészt föl, össze­hasonlíthatatlanul többet, mint az automobil, pedig az is elég költséges helyváltoztató eszköz. Ezért a re­pülőgép is még technikai módosításokra szorul, leg­alább is olyanokra, amelyek megváltoztatják a szár­nyak méreteit és lehetővé teszik a könnyebb, biztonsá­gosabb leszállást, legelsősorban pedig lefokozzák a motorok óriási anyagfogyasztását. Quinton a postagalambokra hivatkozik, melyek a partoktól néha hatszáz-nyolcszáz kilométer távolságra repülnek el a hajóról, útközben nem táplálkoznak, nem fogyasztanak egy szem búzát sem, szóval a legolcsóbb utasok a legnagyobb távolságokon. Ha majd a motor problémáját úgy oldják meg, mint ahogy a postagalambok már megoldották a magukét, akkor ez az aviatikát hatalmas lépéssel lendíti előre ®© 3®® SS®« »©« ® ■»»«©*•

Next