Világ, 1922. október (13. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássyút 47. Telefon 53—00, SI—90. Előizetési árak Magyarországban: Havi 800, 17. évi 560 E. Külföldön portóval együtt havi 400, 1/jévi 1120 K. A .VILÁG" megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes árám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 10 K, vasár- és ünnepnapon 15 E. Ausztriában köznap 800, vasárnap 1200 osztr. E. Jugoszláviában köznap 2 dinár, vasár- és ünnepnap 20/1 dinár. XIII. évfolyam Budapest VASÁRNAP 1922 október 1. Vasárnapi szám ára IS korona. 223-ik szám Hirdetések felvételnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner 4., Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Haapelstein és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwan József, Sikray, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Berpát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosge. Berlinben :Alan Krausenstrasse 88—89 népszövetség programmja Ausztria szanálása Genfből jelentik . A népszövetség tanácsa és ötös bizottsága a legközelebbi napokban folytatják tanácskozásaikat az osztrák kérdésről. A népszövetség titkársága a kidolgozás alatt lévő programmról ma Balfour beszédének kiegészítéseképpen ezeket közli. A programm a következő pontokat öleli fel : 1. Ausztria szociális és politikai biztonsága. Ebben a tekintetben Anglia, Franciaország, Olaszország és Csehország Ausztriának nyilatkozatot fognak átadni, melynek aláírására a többi államot is felszólítják;ez kimondja, hogy Ausztria területi épségét is szuverenitásut fenntartják és oly pénzügyi és gazdasági intézkedések nem tehetők, amelyek Ausztria függetlenségét közvetve vagy közvetlenül veszélyeztetik. 2. Költségvetési reformok, melyek két éven belül megvalósítandók: a) az államháztartás deficitjét, amely eddig évi 150 millió aranykoronát tett ki, meg kell szüntetni; b) a tisztviselők létszáma leszállítandó, aminek következtében a kiadások 200 millió aranykoronára apadnak; c) a bevételeket adók útján annyira kell fokozni, hogy kétmillió aranykoronát érjenek el. 3. A deficit, amely a reformok végrehajtása közben mintegy 500 millió aranykoronát fog kitenni, a kölcsönökkel fedezendő. Ha Ausztriában megvolna a reformok sikerébe vetett bizalom, a rendelkezésére álló zálogok a kölcsön fedezésére elegendők volnának. A bizalom hiánya miatt azonban a hatalmak garanciájára van szükség. Anglia, ha Olaszország és Csehország a kölcsön 10—20 százalékát hajlandók biztosítani és más kormányok részvétele szintén biztosítva van. A kölcsönt több részletben és több piacon fogják jegyezni A garantáló kormányok mindegyike megállapítandó arányban fogja a tőkét és kamatokat garantálni. Ha a reformok eredménnyel járnak és ha Ausztria társadalmi rendjének fenntartása sikerül, a garancia a hatalmaknak semmibe sem fog kerülni. 4. Az infláció megszüntetése. Ausztria az új segélyeszközök folytán nem lesz többé új bankjegyek kibocsátására utalva. A bankjegyeket új jegybank fogja kibocsátani. A kölcsönöket, bármilyen természetűek legyenek is, bizonyos szervezett ellenőrzésnek fogják alávetni. 5. Az ellenőrzés. A reformprogramra végrehajtása igen sürgős. Az ellenőrző szervezet Bécsben fog működni és az egész programra kidolgozásában részt vesz. Az ellenőrző hatóságoknak joguk lesz minden hitelt megtagadni, ha az osztrák kormány ezeket a reformterveket kielégítő módon nem hajtja végre. 6. Általános gazdasági helyzet. A pénzügyi reformoknak csak akkor lehet sikerük, ha Ausztria többet termel, mint amennyit fogyaszt és ennekkövetkeztében termelőképessége és bel- és külkereskedelme emelkedik, amihez fokozottabb tevékenységre van szükség. A kisentente nem kapott helyet a népszövetség tanácsában Genfből jelentik. A népszövetségi gyűlés ma délelőtt tartotta utolsó ülését Az elnök közölte a megjelentekkel, hogy a spanyol kormány szintén 2000 font sterlinget adományozott kisázsiai menekültek részére, úgy, hogy a segélyakciónak eddig 66.000 font sterling áll rendelkezésére. Edwards elnök ezután kihirdette a tanács nem állandó tagjaivá választott hat ország nevét. Brazília 42, Spanyolország 40, Urugay 40, Belgium 36, Svédország 35 és Kína 27 szavazatot kapott. A két új tagsági hely Uruguaynak és Svédországnak jutott, és így Dél-Amerikának a tanácsban két helye lesz. A kisentente ellenben egyetlen egy helyet sem kapott, mert Jugoszláviára csak 15 szavazat esett, a szükséges száma szavazat pedig 23 volt. Az újonnan megválasztottak tisztségének tartama, mivel a végleges választási szabályzatot, még nem fogadták el, egy esztendő. A népszövetség teljes tanácsa most már a következő államokból ált: Angolország, Svájc, Olaszország, Japán, Spanyolország, Belgium, Svédország, Brazília, Uruguay és Kína. A választás után az ülés véget ért. A népszövetségi gyűlés ma délután tartja záróülését és meghallgatja az elnök és az egyes szónokok záróbeszédeit, valamint az osztrák kérdés állására vonatkozó esetleges közleményeket. A népszövetség tagjainak körében élénk megbeszélés tárgya, hogy a kis-ententenak minden erőlködése ellenére sem sikerült helyet kivívnia a népszövetség tanácsában. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény nem kedvező a kis-ententera, amelynek állítólagos hírneve csupán a cseh propagandára támaszkodhatik. Bizonyos hírek szerint a brit birodalom a koronagyarmatokkal együtt magára hagyta Jugoszláviát és ez volt a fő oka balsikerének. Azt mondják, egyébként, hogy a nagyhatalmak között egyedül Franciaország szavazott Jugoszláviára, a többi nagyhatalom cserbenhagyta. Egész Dél-Amerika Jugoszlávia ellen szavazott. Az eredmény általános megelégedést keltett. Általánosan élénken üdvözölték a népszövetségi tanács két új tagját, az uruguayi és a svéd delegátust. Sranting svéd miniszterelnököt valósággal körülvették a delegátusok, akik valamennyien szerencsekívánatukat fejezték ki. Az eredmény Magyarország számára rendkívül jelentőségteljes nemcsak azért, mert a kis-entente vereségével egyértelmű, hanem azért is, mert a tanácsban Svédország és Uruguay, vagyis két valóban semleges állam jutott be. Határozottan állítják, hogy a tanácsban Branting a veszteséget szenvedett népek igazságos ügyének védelmezője lesz s azután szociáldemokrata lévén, szociális kérdésekkel fog foglalkozni. A nemzetek szövetségének közgyűlése elfogadta a jövő évi költségvetést, amelynek végösszegét 25.673.000 frankban állapították meg. A francia delegáció kérésére a szellemi együttműködés bizottsága számára nyújtott támogatást, 50.000 frankkal felemelték. Konstantinápoly Mint már annyiszor a múlt századok alatt, most újból Konstantinápolyba tolódott az európai politika súlypontja. Az ötvenkéthónapos háború nyomasztóan nehéz emléke védi a békét, és mégis egyre komolyabban kell számolni azzal a lehetőséggel, hogy Konstantinápoly: új háborút zudit Európára. Huszonöt évvel a marathoni csata előtt Byzantion alól fenyegette először Dareios perzsa király a görög világot, és azóta is nem egyszer Konstantinápoly körül gyűltek össze a viharfelhők... Háromszázharminc évvel Krisztus születése után május tizenegyedikén szentelte fel Konstantin császár Konstantinápolyt, és negyven napig tartott a felavatás ünnepe. Konstantinápoly úgy összeforrott Konstantin császár nevével, mint Alexandria Nagy Sándoréval, vagy Szentpétervár Nagy Péter cáréval. Pedig Konstantinápoly korántsem volt Konstantin császár műve, úgy, amint Egyiptom új fővárosa Nagy Sándor alkotása és Szentpétervár előtaposása a földből egy félig őrült, félig geniális cár műve. Egyiptomnak két nagy történeti mutta fővárosa is volt már a Nílus völgyében, mikor Nagy Sándor meghódította a fáraók országát: Memphis és Theba. De Nagy Sándor részéről nem szeszély volt az, hogy Pharos szigetével szemben új fővárost adott Egyiptomnak. Ez az új főváros földrajzi helyzeténél fogva kifejezte Egyiptom új gazdasági és politikai elhelyezkedését. Azelőtt potamikus ország volt Egyiptom, a Nílus völgyének országa, amelynek fővárosa nem lehetett máshol, mint a Nílusmedence egyik vagy másik centrális pontján. Ez a folyami ország Nagy Sándor korában lett tengeri országgá, amelynek életében most már a Földközi-tenger is olyan nagy szerepet játszott, mint a Nílus áradásai által megtermékenyített föld. A Nílus völgyének mélyéről tehát a tengerpartra kellett költöznie a fővárosnak, a Nílus delta-vidékének egy olyan pontjára, amely alkalmas arra, hogy nagy tengeri kikötővé fejlődjék. Nagy Sándor tehát csak a természetes fejlődés munkája elé vágott, amikor egyszerre adott széles alapokat Alexandriának . Két évszázaddal Nagy Péter cár előtt, a XV. század v égés, a XVI. század elején Oroszország még fehér folt volt Nyugat-Európa számára, úgy mint Amerika, és a XVI. század fedezi fel csupán Oroszországot, amely odáig Ázsia előretolt bástyája volt Európa felé, nem pedig Európa határköve Ázsiával szemben. Nagy Péter tolta át végleg nyugat felé az orosz politika tengelyét és ezért kellett Oroszország nyugati határára tolódni a fővárosnak. A Néva mocsárterülete földrajzilag talán nem volt alkalmas arra, hogy egy nagy birodalom fővárosának bázisává változzék, de politikailag ez volt az adott pont az új Oroszország új fővárosa számára. Oroszország természetes expanziós iránya kelet felé mutatott és kelet felé kolonizálta az orosz nép természetes áramlása Szibériát. Nyugat felé a cárok politikája vitte az orosz birodalmat és ennek a nyugati politikának volt szükségszerű támaszpontja Nagy Péter látszólagos szeszélye. Szentpétervár, a nyugati határra épült főváros. Nagy Sándor és Nagy Péter fővárosokat alapítottak, de Konstantin császár csak választott fővárost, amikor a római birodalom székhelyét Konstantinápolyba tette át. A felavatás napján néhány évtized désjóval tízévszázados múltja volt Konstantin császár fővárosának, és Konstantinápoly helyén városnak kellett keletkeznie, amint életre elevenedett a Földközi-tenger medencéjének kultúrvilága. Ahol Konstantinápoly áll, ott másfél kilométerre szűkül össze a tengeri út a Márvány-tenger és a Fokfete tenger, tehát a Földközi-tenger és a Kelet között. Ebbe a szűk szorosba torkollik az Aranyszarv, Európa egyik legideálisabb természetes kikötője.. A görög államok kolonizációs politikája és kolonizációs tehetsége nélkül sem maradhatott volna e Byzantion alapjainak lerakása a hetedik évszázadban Krisztus előtt. Háromszáz Starzaincban lett Konstantinápoly az egész római birodalom fővárosává és két emberöltővel utóbb a kelet-római császárság székhelyévé, hogy azután a nyugati császárság is lecondásával is, teljes évszázadain át őrizze a imperhím hagyományait. Bizánc és a bizánci birodalom történeti szerepét jogosulatlanul szokták lekicsinyleni. A bizánci birodalomnak nagy érdeme és nagy történeti teljesítgménye az a szívósság, amellyel egy évezreden át fenntartotta magát, de Bizánc története gyakran több volt a puszta létfenntartásnál. A bizánci hadvezérek nem egyszer közelállónak ahhoz, hogy a Földközi-tenger medencéjében visszaállítják az imperiumot és a bizánci kultúra sem volt olyan puszta vegetálás, amilyenné gyakran minősítik.. A nyugat-római császárság bukása után eltelt évezred alatt sok ostromot állott ki, sok ostromot vert vissza Bizánc, és XI. Konstantin császárnak érdemes volt elesnie 1453-ban a huszonegyszázados történetű Konstantinápoly falai alatt, mikor Mohamed szultán végre igazi fővárost, szerzett birodalmának kilencvenkilenc évvel azután, hogy Törökország megvetette lábát Európában. Murad szultán 1361-ben még csak Drinápolyt tehette fővárosává, és Drinápoly kilencvenkét éven át maradt főváros, mielőtt megnyíltak a padisah előtt Konstantinápoly kapui. A Stambullá átkeresztelt Konstantinápoly volt Törökország számára a nyugati főváros, úgy,almint Oroszország számára Pétervár. Bizánc bukása kapcsolta össze végleg Törökországot az európai politikával és Konstantinápolyból jutott el Törökország a Duna felső folyásához, amint Szent-Pétervárról elindulva lett Oroszország határos Közép-Európával. A konstantinápolyi kérdés akkor merült fel újból az európai politikában, amikor sikerült a törökök visszavetése a Duna mögé. Nagy Péter álma az orosz történet és az orosz egyház bölcsőjének, Bizáncnak visszaszerzéséről még csak álom volt, és politikai realitássá a XVIII. század végén lett a konstantinápolyi kérdés, amikor megbuktatta II. József felvilágosult abszolutizmusát és megbuktatta a centralizált, germanizált, politikailag és nyelvileg egységes Habsburg-császárság félig már megvalósult tervét. Mert II. József politikája a Konstantinápoly felé törekvés útján bukott meg... Ritkán esett szó arról, hogy II. József, a császárpalástos filozófus volt az a Habsburg, aki fölcserélte elődeinek szalonöltözetét a katonai egyenruhával. A katonacsászár fogalmát II. József szimbolizálta először már , öltözködésével is és a katonacsászár valóban katonacsászár volt, aki filozófiai olvasmányai mellett igen kevéssé filozófikus hódítási politikára pazarolta országainak erejét. Mária Teréziának igen erős lelkiismereti kétségei és politikai ES8 oljai voltak Lengyelország felosztásával szemben, de II. Józsefnek ekkor már erős befolyása érvényesülésre segítette a felosztási politikát Bécsben. Hiszen II. Józsefet másfél évtizeddel anyjának halála előtt koronázták német-római császárrá, és ha Mária Terézia nemsokára uralkodótársává fogadta fiát, akkor ezzel csak a tényleges helyzetet ismerte el. II. József sodorta anyját életének végén a bajor örökösödési háborúba, amelynek célja Bajorország annektái láza volt. Egy évtizeddel utóbb a nyugati hódítások helyett keleti hódításokra gondolt II. József, és, így indult el Katalin cárnővel szövetségben Konstantinápoly alá. Ez a szerencsétlen háború segítette előre az elégedetlenséget az Al-Duna mentén felsorakozott császári hadsereg háta mögött, és 1790 január huszonnyolcadikán nem csupán a belga forradalom mementojának szavát meghallgatva, vonta vissza II. József Magyarországra nézve kiadott rendeleteit, és nem csupán a belga példa hatása alatt ígérte meg magyar királlyá koronáztatását, hanem azért, mert azt remélte, hogy így majd követni fogja őt Magyarország Konstantinápoly felé. De II. Józsefnek meszszebbre kellett indulnia, mielőtt megpróbálhatta volna folytatni ezt az utat... Kivéve I. Sándor cár romantikus uralkodásának és romantikus politikájának korát. II. Józseftől és II. Katalin cárnőtől fogva 1914-ig Konstantinápoly megközelítése volt az orosz politika nagy célja. Nem csupán a régi történeti kapocs a bizánci kultúrával, és nem csupán a görög-keleti nagyhatalom kegyeletes emlékezése a görög-keleti egyház székhelyére fordították Oroszországot arccal Konstantinápoly felé, hanem az ilyen szentimentális indítékoknál jóval nyomatékosabb gazdaságpolitikai megfontolások is. Az észak-nyugati határon Oroszországnak nem volt igazi jégmentes kikötője, a dél-nyugati partvidék felől pedig a Boszporus kapuja bármikor elzárhatta a kijáratot a Földközi-tengerre. A háború előtt eltelt évtizedekben a Dardanella-kérdés súlyának folyton növekednie kellett Oroszországra nézve, Ukrajna gazdasági súlyának rohamos növekedésével arányosan Ukrajna felől indult útjára az orosz gabonaexportnak több mint négyötöd része, Ukrajna lett az orosz cukoripar nagy centrumává, és a Dardanellákon át vezetett az orosz vasútja is. Dél-Oroszország egész hatalmas gazdasági fejlődése nagy bizonytalansági koefficienssel volt kénytelen számolni addig, amíg bármilyen török komplikáció eltorlaszolhatta a Dardanellákat. Nem is szólva arról, hogy a cári Oroszországnak voltak hatalmi aspirációi a tengeren is, márpedig a Feketetenger és a Balti-tenger hajóhadait még a geográfiai távolságnál is inkább elválasztották egymástól a Dardanellák. Az európai politikának állandó faktorává lett Oroszország Konstantinápoly felé törekvése, és másik ilyen állandó faktor gyanánt bontakozott ki Anglia vétója Oroszország konstantinápolyi terveivel szemben. Ez az angol—orosz ellentét, amelynek mellékesül alere Perzsia és Közép-Ázsia, de főhadszintere a Balkán és Konstantinápoly voltak, az évtizedek során át az európai politika egyik nagy tengelykérdése gyanánt számított. Ezért jelentett markáns fordulatot az, amikor VII. Edward és Lansdocyne márki, mint külügyminiszter megkezdték az angol—orosz ellentéteksMMU im. ia. ■ Semsnet !