Világ, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
A Világ a polgári jogok harcosa. Traftai • Itt adomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétőt kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a Bankát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a bultára útjának szabadságát és vámmentességét.«A 70 KORSZAK Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek, mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, VASÁRNAP 1923 .JÚNIUS 1O ♦ 139-IK SZÁM Bulgáriában győzött a forradalom Egyelőre még nem alakul ki tiszta kép a szófiai eseményekről, csak az látszik bizonyosnak, hogy Szófia a forradalmárok kezében van, hiszen a Bolgár Távirati Iroda, amely tegnap még Stambolisky szócsöve volt, ma azt a hírt küldi szét a világba, hogy „az a hirtelenség, amellyel a kormány megbukott, a legjobb bizonysága a kormány népszerűtlenségének és korrupciójának'’. Úgylátszik, hogy Szófiában az orosz recept szerint jártak el, nyomban az új rend szolgálatába állítva a hivatalos távirati ügynökséget. ■Stamboliiskg kétségkívül egyik érdekes és jelentékeny politikai alakja a háború másnapján kialakult különös világnak. A szegény parasztlegényt választotta férjévé a falu legmódosabb gazdájának lánya, és amikor pénzhez jutott Stambolisky, egy német kertészeti főiskolára ment ki tanulni. Német nyelvtudása ugyan hiányos maradt visszatérése után is, de azért Stambolitsky sok mindent látott, sok mindent tanult Németországban. Csak éppen nem lett németbaráttá ... A kertészet mellett nem sokáig maradt meg Stambolitsky: népszónok lett, vidékének politikai vezére, megpróbálkozott az újságírással s figyelmet keltett beszédeivel a szobranje tanácskozásain, és nagy politikai súlyra tett szert, amikor az európai hadüzenet után élére állott a neutralitás pártjának. Stambolisky nem vonult félre a krízis napján, amint azt például Giolitti tette, az olasz békepárt vezére, hanem fentartotta álláspontját akkor is, amikor Ferdinánd cár trónbeszéde bejelentette, hogy a bolgár hadsereg harcba indult. A trónbeszéd elhangzása után Stambolicsky személyében tette felelőssé az eseményekért a cárt, és ezt a szokatlan kijelentést csakhamar követte Stamboliisky letartóztatása, felségsértésért és hazaárulásért. A háborús éveket börtönben töltötte Stamboliisky, és csak az összeomlás napjaiban nyerte vissza szabadságát. Radoszlavov elbocsátása, Malinov kinevezése a kormány élére, és a bolgár front megnyitása Franchct d'Esperay tábornok csapatai előtt, többé nem menthették meg Ferdinánd cár trónját. A bolgár fejedelem mondott le elsőnek a központi hatalmak uralkodói közül, és a hatalmat a börtönből kiszabadult Stambolisky ragadta kezébe. A parasztvezér ugyan nem proklamálta a köztársaságot, de Boris cár, aki apjának örökébe lépett, csak névlegesen töltötte be az uralkodói szerepet, a valóságban pedig Stambolisky volt a diktátor, noha kormányába befogadta a szobranjó más pártjainak olyan vezéreit is, akik nem exponálták magukat a háború mellett. A koalíciós kormány szükségessége adva volt a szobranje feloszlatása és az új választások megejtése után is, mert a parasztpárt alig három-négy szavazat többséget tudott szerezni. De a koalíciós kormányzás helyett Stambolisky jobbnak látta a polgári pártok erőszakos letörését. Radoszlavov, a háborús évek szép, hullámos szabású miniszterelnöke idejekorán Berlinbe menekült, követve azoktól a bolgár politikusoktól, akik támaszai voltak Ferdinánd cárnak a hadüzenet politikájánál. Stambolisky tehát letartóztatta a másodsorban felelős politikusokat, köztük Toncsev volt pénzügyminisztert, Bulgária legkiválóbb gazdasági szakemberét, aki csak a háború megindulása után lett a kormány tagja, és Zsekov tábornokot, a bolgár hadsereg volt főparancsnokát, aki csak néhány héten át volt ideiglenes hadügyminiszter. A letartóztatások száma folyton szaporodott és a szobranje tagjai közül egyre többen kerültek börtönbe. Stambolisky így szerezte meg a szobranjében azt a többséget, amelyet a választások nem adtak meg neki. Hosszú vizsgálati fogság után indult meg a háború minisztereinek és politikusainak pere, egy javarészt parasztokból összeállított esküdtszék előtt, és közel két esztendeig tartott a per, amely csak azért nem végződött halálos ítéletekkel, mert néhány nappal az ítélethirdetés előtt végezte ki a görög katonai forradalom Stratoszt és társait. Az Anglia által vezetett nemzetközi tiltakozásból tanult Stambolisky, és így részben életfogytiglani, részben 10—15 éves fogházzal tette ártalmatlanná politikai ellenvedeit, kötelezve őket az összes háborús költségek megtérítésére... Az ítélet aránylag enyhe volt, viszont Stambolisky egy hirtelen megejtett népszavazás után elrendelte az 1914 előtt hatalmon volt kormányok minisztereinek letartóztatását is, és így a bolgár polgári politikusok nagyobb része lakat alá került. A bolgár parasztpárt egyre nyíltabban a diktatúra és a terror eszközeivel dolgozott, úgy hogy kissé csodálni kellett a zöld internacionálét, amely az ilyen szépséghibák ellenére vezérei közé fogadta a bolgár diktátort. Stambolisky végül már nyíltan hadat üzent a városi kultúrának és az iparnak, egyik napról a másikra bocsátotta el az állami hivatalnokok egy részét, kemény kézzel törte le a vasutasok sztrájkját, bezáratta az egyetemet, amelynek tanárai tiltakoztak a terror rendszere ellett, és fölösleges tehertétellé minősítette a szófiai egyetemet az államháztartásra nézve. A letartóztatások száma pedig egyre szaporodott... Stambolitsky ugyan hivatkozhatott arra, hogy miniszterei közül egymásután hármat gyilkoltak meg, de a gyilkosságok szálai nem a polgári pártokhoz, hanem a lefegyverzett és szétugrasztott komitázsi bandákhoz vezttek. Stamboliisky mégis a polgári pártokat fenyegette vérbefojtással, mert erről az oldalról látta közeledni a veszedelmet. Sőt a bolgár parasztpárt legutóbb tartott kongresszusán Stambolitsky kijelentette, hogy a városok kiirtásától sem riad vissza, ha moccanni mernek a városok ... A terror egyre nyomasztóbban nehezedett Bulgáriára, amely gazdaságilag is egyre súlyosabb válságba jutott az egyoldalú parasztpolitika következtében. Azonfelül pedig Stambolisky gazdasági rendszabályai is evszedelmesen emlékeztettek az orosz mintára. A parasztdiktátort másként, mint forradalmi eszközökkel, nem lehetett megbuktatni, és a kockázatos feladatot a szocialista párt vállalta. De a szocialista kormánynak vannak polgári tagjai is, hiszen a szocialista párt gyengébb Bulgáriában, semhogy magának követelhesse a hatalom kizárólagos gyakorlását. Most csak az a kérdés, hogy Szófia birtokbavétele biztosítja-e a forradalom győzelmét, hiszen a parasztpártnak igen erős szervezetei vannak a vidéken, és Szófia kis város, amely nem jelenti az országot. Valószínű azonban, hogy Stambolnsky rendszere erőszakos és kíméletlen politikája következtében már kiélte magát, és nem fog ellenállóképesnek bizonyulni. Megakntl az új bolgár kormány Belgrádból jelentik Ma reggel forradalom tört ki Szófiában, amelynek vezére Cankov szocialista. A középületeket elfoglalták. Az új kormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök és külügyminiszter: Cankov, belügyminiszter Raszev tartalékos tábornok, földművelési és közoktatási miniszter .Ivan Kivorov, aki a demokrata párthoz tartozik, igazságügyminiszter Szmilov, pénzügyminiszter Todorov Péter, kereskedelmi miniszter Cvetkov Pobesevkij, közlekedésügyi miniszter Timo Karaszov szocialista, közmunkaügyi miniszter Janko Sztojencsev. Stambolitsky a forradalom kitörésének idején éppen belpolitikai propagandaúton volt. A mozgalom annak a tevékenységnek folyománya, amelyet az utóbbi időben a macedóniai szervezetek fejtettek ki. A szotsiiktsik buktatták meg Stamboliskyt Bukarestből jelentik. A lapok különkiadásban jelentik, hogy Bulgáriában forradalom tört ki. A Szamboliszki-kormámyt, hír szerint, elkergették. A katonai liga és az ellenzéki blokk álltak a népszerűség jegyében megindult mozgalom élére. A parlament épületét körülvették, azután behatoltak és a jelenlévő képviselőket és minisztereket elfogták. A többi minisztert lakásukon fogták el. Szófiából egy vonat sem indult el. A határokat mindenfelé elzárták. Vér nem folyt. Az új kormány valószínűleg egyetemi tanárokból fog állani. A kormányelnök előreláthatólag Cankov egyetemi tanár lesz. A forradalmi bizottság mindent elkövet, hogy az esetleges rendzavarásoknak elejét vegye. A legszigorúbb rendszabályokat léptették életbe, hogy megakadályozzák a Sztambulijszki híveinek zömét kitevő agrárpárt ellenmozgalmát. . . A forradalmárok, minden jel szerint, a helyzet urai. A régi miniszterek ellen folyó politikai perekét megszüntették. Más verzió szerint deris cár Mefityev szófiai egyetemi rektort bízta meg az új kormány megalakításával és aláírta az ostromállapotot elrendelő okmányt. (MTI.) Szófiából jelenti a Bolgár Távirati Iroda. Az a hír, hogy az új kormány elrendelte a mozgósítást, teljesen valótlan. Semmiféle mozgósítási parancsot nem adtak ki. A rendelkezésre álló erő teljesen elegendő a rend fentartására. A rendet egyébként sem zavarták meg. Újabb jelentés szerint a ma reggel bekövetkezett kormányváltozás csupán incidens az ország belső életében. Azok az okok, amelyek ezt a változást előidézték, sokkal ismertebbek, semhogy azokat most részletezni kellene. Bulgária, amely negyven év óta alkotmányos élethez szokott, nem tűrhetett oly kormányt, amely a törvényességet semmibe sem vette és a belpolitikában az erőszakot jelölte meg, mint legalkalmasabb elvet. Az a hirtelenség, amellyel ezt a kormányt meg lehetett dönteni, a legjobb bizonysága a kormány népszerűtlenségének és korrupciójának. Az új kormányt mindenfelé, a lakosság minden rétegében nagy lelkesedéssel fogadták. Az új kormányt a törvény és a demokrácia megdönthetetlen elveinek tisztelete hatja át. Törekvése az, hogy Bulgáriának a belső békét, a rendet és így azt az egyetértést adja vissza, amely az ország természetes fejlődésére nélkülözhetetlen. Ez fogja az ország gazdasági talpraállítását biztosítani. Mindezek a politikai momentumok nagyon kedvezően fognak visszahatni a bolgár népre, amely a legnagyobb lojalitást fogja szüntelenül tanúsítani nemzetközi kötelezettségeivel szemben. A bolgár nép óhaja, hogy a nagy nemzetek jóindulatát és bizalmát biztosítsa magának, és hogy mind szorosabbra fűzze a jószomszédság és barátság kapcsait a környező államokkal. Ezek az elvek szolgálnak a kormány nemzeti politikájának erői alapul. Béke az országban és béke a külfölddel. Ez jellemzi az új kormány programját A megkötött szerződések tiszteletben tartása megmásíthatatlan vezérlő elv az új kormány számára. Baldwin a Ruhr-vidéken fegyverszünetet javasol Egyes londoni körökben— mint onnan jelentik — úgy tudják, hogy Baldwin a Ruhr-vidéken fegyverszünetet szándékozik javasolni, de még keresi az ehhez való formát. Úgy tudják, hogy Anglia az előzetes tanácskozásokban hangsúlyozza, hogy közvetítését nem ajánlja többé fel, ha ezúttal nem kerül tárgyalásra a sor. Az első miniszteri nyilatkozat a német jegyzékről elhangzott és annak legfőbb tartalma a német jegyzékre adandó közös válasz kérdése. Sir Philippe Lloyd-Greame, a kereskedelmi miniszter tette szóvá e kérdést Cardiffban mondott beszédében. Kifejtette, hogy Európa legfontosabb kérdése most a jóvátételi kérdés megoldásának megtalálása. Reméli, hogy az egész világsajtó belátja a közös válasz fontosságát és hogy a tekintetbe jövő kormányok ennek fontosságát fölismerve, nem mulasztják majd el az alkalmat közös politika követésére. Arról van szó, hogy Németország a legjobb esetben mit fizethet és mi a leghatásosabb fizetési mód. Azt hiszik, hogy az angol ember a francia biztonságot éppoly fontosnak tekinti, mint a jóvátételt, és hogy kölcsönös jóakarattal a jóvátételi összeg, a fizetési mód, a szétosztás és Franciaország hatásos biztosítása jövendő támadás ellen elérhető, persze csak akkor, ha a szövetségesek ezt közösen keresik. Ha egyenetlenek, kielégítő megoldást találni nem fognak. A Petit Parisien ma a jegyzéket sokkal kedvezőbben kommentálja, mint tegnap, rámutatva arra, hogy hiányoznak belőle a felháborodás és fenyegetés kifejezései, melyeket Németország eddig mindig hallatott. Németországnak most megg kell mutatnia, hogyan orvosolja pénzügyeit. Lelkületi középút a kultúrpolitikában írta : RichterAladár dr., egyetemi tanár, a M. T. Akadémia tagja A magyar fülnek idegen mentalitást lelkületnek mondom. Ennek a gondolatkörében kívánok foglalkozni a szellemi élet terein dúló lelkületi forradalommal, melynek hullámverései valóban „turáni átokkal sújtják a haldokló magyar tudományos élet szentelt hajlékait, a tudományok akadémiáját és egyetemeit egyaránt. Hogy ez így van jól, csak az mondhatja, akit a gyűlölködés tüze hevít a még úgyahogy megmaradt magyar kultúrjavak lerombolására; aki nem lát túl ama bizonyos bugaci határon ; aki még mindig nem látja be, hogy csakis közhelyekkel alátámasztható fajvédelmi nagyhangúságával a trianoni magyar sziget in saecula saeculorum elsülyesztésének a munkájában elsőrangú faktorként szerepel, az utódállamok magyart gyűlölő politikusainak annyival nagyobb örömére. Ugyan ki „szereti bennünket ! ? A kultúrmunkát állandóan rontó politizálás, allegories szólván : a „negyvenhét darab szolgabíró“ nemzetgyűlési alapzatán veszedelmes a magyar közélet nemzetközi vonatkozásaiban ; a „szélsőjobb", valamint „szélsőbal" jelzőkkel illetett kilengéseivel pedig csaknem végzetes. És ha a miniszterelnök a kiegyenlítődés középútjait keresi teljesíti az élet parancsát, amelynek engedelmeskedni tud a földség kétharmadán uralkodó Tenger — csak az okvetetlenkedő / Ember soha. Az Óceán víztömegét koronként felkorbácsolja a tájfun és a hullák ezrei úszkálunk utóbb a víz színén. Viszont az örökké csendes víz a miazmák multimilliárdjaival árasztaná el a földségeket... és megszűnnék a magasabbrendű élet minden lehetősége. Íme, a tenger viselkedése egyszersaind biológiai irányító az emberi társadalom óceánjában, hol nem állandósulhat tájfuni meggondolatlanság erőszakossága, mint amilyen, sok egyéb kultúrgavalyánk közepette, nyíltan kimondom (a korszerű terminológia mai találmánya ez is !) „őskeresztényi" meggyőződésem szerint a numerus clausasis, a tudományművelés és a gondolatszabadság mindenka szabad világában. Én nem akadályozhatom meg, aminthogy az emberiség jobban felfogott érdekében nem is akarhatom, hogy a hólyag- és vesekövek kitűnőbb operálója legyen Spitz Ármin , és a kardinális hasonló bajával föltétlenül hozzá is megy a tudásba vetett bizalom ősi erején. A tanszabadság és a tanulási szabadság ősileg kipróbált pillérein a „mai egyetem", hol a legkitűnőbb erőknek kellene díszelegniük a hazai érdekek egyetemes javára és kevésbé az epigont tenyésztő nepotizmusnak nhány családon belül, a fajtáéin csupán , a tudomány kultuszának nemzetközi értéke szerint nemkülönben a Magyar Tudományos Akadémia. Fájdalom, komolyan dolgozó tagok kerülik a M. T. Akadémiát, hogy akadálytalanul törjenek elő a qunsi „címzetesek". Gyűlölködésekkel telített demagógia, - a tudományok fedelei alatt tomboló ízléstelen terror, ha mindjárt részemről (in ille tempore) kissé nagyon megsegített természettudós ellenféllel kerül szembe a lehiggadt meggondolás engedékenyebb fegyvere, ; nem segít a trianonilag lenyomorodott ''azán. A „tincses galíciaival" gúny tárgyává tenni, a magyar közműveltség fajlagosan „idegen" fekélyének deklarálni mindazokat, akik — ne is csupán a zsidóságról essék szó — nem igen léphettek át Árpád vezérletével ,a magyar szorosok" határát: elvégre annyit jelent, hogy méltóztassék a magyar kultúrhistória 1000 lapjából 900-at kitépni. Ez az a tájfuni okvetetlenkedés, melynek terrorja alatt nyög az Egyetem és Akadémia és végezetül — Európa nem nagyobb tiszteletére — kárát vallja a nemzet. Ferdinánd Julius Cohn, a bakteriológia botanikusként való megalapítója a német kultúrhegemónia vezérlő csillagainak egyike, az emberiség egyik legnagyobb jótevőjével, Ehrlich-hel együtt és a magyar fajvédő természetbúvárnak tudnia illik a Pázmányegyetem katedrái magaslatán, hogy Strassburger, a varsói hoteles fia, aki atyja parancsából ráoktrojált ,,Hotelwesen" helyett titokban botanikát tanult Parisban. Úr címen, miként a Pringsheimok, Englerck, Aschersonok és Pfefferek a német tudományosságnak őrök és ama büszkeségei, akik-