Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-02 / 181. szám
2 1924 szeptember 1. VILÁG veszi komolyan a Dawes-tervezet által reá hárított kötelezettségeket. Ez a benyomás több oknál fogva járhatna kellemetlen következményekkel. Mindenekelőtt azért, mert most került sor egy igen kényes, és nehéz műveletre: a jóvátételi kölcsön kibocsájtására. A másik ok pedig az, hogy a francia jobboldal legalábbegyelőre igen éles kifogásokat emelne akkor, ha Herriot az egyéves határidő letelte előtt ürítené ki a Ruhr-vidéket, mert a jobboldali politikai körök szerint Németország legalább addig fog fizetni, amíg a Ruhr-vidéken francia csapatok állanak, és így a Ruhr-vidéknek január elejére remélt kiürítését szintén komplikálná, sőt igen nagy mértékben komplikálná az, ha a német kormány kiegészítené magát a német nemzetiek néhány vezérével. Rendkívül nehéz volna megoldani a személyi kérdéseket is akkor, ha arra kerülne a sor, hogy a német kormány egészítse ki magát jobbfelé. A helyzet ugyanis az, hogy a német nemzeti párt újdonsült politikusai, akik csak az összeomlás hullámverésével kerültek felszínre, természetesen igen fegyelmezetlenek , és így a legmesszebb mentek el a londoni egyezmény elítélésénél. Ezért az ilyen politikusok csak kevéssé jöhetnek számba a kormány kiegészítésénél. Vannak azután a német nemzetiek sorában régi, iskolázott politikusok, akik sokkal jobban ügyeltek szavaikra, mindig óvatosan szövegezték meg mondanivalóikat, csak fentartásokkal utasították vissza a londoni egyezményt, és ebből a szempontból posszibilisak volnának. Csak éppen ezek a régi iskolázott politikusok mind igen exponált szerepet játszottak a háború előtt és a háború alatt, természetesen a német politikának azon az oldalán, amely szívesen fogadta a háborút, és nem tartotta sürgősnek a háború lezárását. Az ilyen múlttal terhelt politikusok bevonulása a német kormányba egyenesen katasztrófális következményekkel járhatna a francia politikai helyzet alakulására, de nem maradna konzekvenciák nélkül Angliában sem. Hiszen nem szabad elfelejteni azt, hogy a német nemzetiek vezérkarának soraiban Tirpitz nagyadmirális volt a legóvatosabb a londoni egyezmény ellen intézett offenzívánál, de azért Tirpitz nagyadmirális miniszterségét a legnehezebb elképzelni a most adott külpolitikai viszonyok közt. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a német nemzeti párt két egész színtelen tagja legyen néhány hét múlva miniszterré. De ez nem olyan megoldás, amiért lelkesedni tudnának a német nemzeti párt igazi vezérei. Így azután — legalább egyelőre sokkal valószínűbb a birodalmi gyűlés feloszlatása, és az új választások kiírása, mint a kormány átszervezése. A politikai helyzet A miniszterelnök Genfben Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap délelőtt Genfbe utazott Daruváry Géza külügyminiszter kíséretében. Elutazása előtt kijelentette, útjának az a célja, hogy érintkezést keressen a külföldi államférfiakkal, köztük az új kormányelnökökkel. Pénteken összeül a nemzetgyűlés A nemzetgyűlés összehívását kérő ívet ma délelőtt 10 órakor nyújtották át az országházban Zsitvay Tibor alelnöknek, aki pénteken délelőtt tíz órára össze is hívta a nemzetgyűlést. Az ívet 32 képviselő írta alá, mégpedig 24 szociáldemokrata és 8 polgári ellenzéki. Az összehívást Peyer Károly fogja megindokolni, aki beszédében ki fog terjeszkedni a munkanélküliség problémájára, továbbá a vagyonváltság-földek kérdésére. A kormány részéről Vass József miniszterelnök-helyettes fog válaszolni Peyer beszédére. Felszólal még Bod János miniszter is. Továbbá Drozdy Győző, Sándor Pál,akik a napirendi vitában a földreform ügyét és a forgalmi előlegek kérdését teszik szóvá. Korányi beszéde a népszövetségi tanácsban Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a nemzetek szövetségének tanácsa előtt nagyobb beszédet mondott. A többi között ez mondotta: " Örömmel jelenthetem ki itt önök előtt, hogy a nemzetek szövetségének cselekedete meggyőzte a magyar nemzetet, hogy ez a szövetség nem egyes boldogabb, hatalmas nemzetek befolyását érvényesíti azok saját érdekében, hanem magas eszményt szolgál. Ez az eszmény mindnyájunk lelkében derengett, akik az igazsághoz, a szabadsághoz s az emberi méltósághoz való jogát elismerjük minden embernek, bármely nemzet vagy faj fia legyen is, de a nemzetek szövetsége az, amely ennek az eszmének gyakorlati érvényesítését kezdi meghozni a fáradt, konvulzióktól gyötört világ számára. A magyar nemzet ma már osztja ezt a hitet, ezt a reményt és amit érte a nemzetek szövetsége tett, azt azzall kívánja meghálálni, hogy a szövetség eszményét egyesíti saját nemzete eszményeivel. A nemzetek szövetségének műve rövid pár hónap alatt nagy, üdvös változást idézett elő. A magyar pénz stabilitása biztosítva van. Kitűnően működő új jegybankja garantálja a valutapolitika helyes és biztos vezetését. A rothadással járó élősdiség, a pénz rosszabbodására alapított, demoralizáló spekuláció megszűnt. A viszonyok biztos megítélését akadályozó ködös bizonytalanság, amely minden reális számítást és tervet lehetetlenné tett az állam, a magángazdálkodás számára, eloszlott. Három politikai beszámoló Debrecenben Vasárnap Debrecen városában három politikai beszámoló hangzott el. A város nemzetgyűlési képviselői keresték fel választóikat és egy közös nagygyűlésen ismertették a politikai helyzetet. A rendőrség nyilvános téren a nagygyűlést nem engedélyezte és így a hatvan uccai Pásztor-féle ház udvarán kellett a beszámolókat megtartani. Fél négy órakor, mikor a gyűlés megkezdődött, mintegy tízezer főnyi tömeg töltötte meg az udvart. Mindegyik képviselőt lelkesen ünnepelték, a beszédeket minduntalan megszakította a hallgatóság tetszésnyilvánítása és egyhangúlag fogadalmat tettek arra nézve, hogy a polgári ellenzéket és a szociáldemokrata pártot a végsőkig támogatják aBethlen-kormány ellen vívott harcában. A gyűlést Kertész János nyitotta meg. Az első felszólaló Hegymegi Kiss Pál nemzetgyűlési képviselő volt, aki a két év óta kifejtett parlamenti működését ismertette. Az ellenzéknek ezideig sikerült levétetni a napirendről a rendjavaslatot, amellyel a kormány az országot rendőrállammá akarja átalakítani. Kijelentette, hogy minden besületes polgári ellenzéki képviselőnek egyet kell érteni azzal az elvi deklarációval, amelyet Peidl Gyula a szociáldemokrata párt nevében a nemzetgyűlés megnyitásakorelőterjesztett. Csakis ezen az alapon lehet az országot talpraállítani. Hangoztatta a munkásság és polgárságnak a demokrácia jegyében való együttműködésének szükségességét. Nem polgári frontra van szükség, amint ezt Bethlenek hangoztatják, hanem a demokrácia frontjára. Bele kell kapcsolódnunk a művelt nemzetek kultúrközösségébe. A miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt még azt hangoztatta, hogy a demokráciára nincs szükség, mert mindenütt a konzervatív politika érvényesül. Azóta nagy változás következett be úgy az angol, mint a francia politikában és most már Bethlen is kénytelen lesz eddigi álláspontján változtatni, csakhogy senki sem hisz az ő őszinteségében, mert hiába ajánlja az ő különleges demokráciáját, cselekedetei reakciósak. Végül a demokrácia és a megértés szükségességéről beszélt, amit a hallgatóság élénk helyesléssel fogadott. Ezután Györki Imre szociáldemokrata képviselő szólalt föl. Ismertette a pártnak és a polgári ellenzék harcát a szanálási törvényjavaslatok ellen. Összehasonlítást tett az osztrák és a magyar külföldi kölcsönök között és kimutatta, hogy Ausztria mennyivel előnyösebb feltételek mellett jutott külföldi kölcsönhöz. Foglalkozott a munkanélküliség súlyos következményeivel, amely sehol sem halott olyan pusztítóan, mint nálunk, mert annak lefolyását más országokban közmunkák elrendelésére és munkanélküli-segéllyel enyhítették. Beszélt a lakáshiányról, amely Debrecenben is épúgy fönnáll, mint a fővárosban, vagy máshol. A kormány nem oldotta meg a legsúlyosabb problémákat, nem gyógyította a háború okozta sebeket. Ehelyett tűrte, sőt elősegítette még a háború előtt alkotott szociálpolitikai alkotások tönkretételét is. A közteherviselés sohasem volt olyan egyenlőtlen és igazságtalan, mint ma. A kormány nem számol a munkások és kisemberek teherviselő képességével. A munkaerő kizsákmányolását semmi sem gátolja. A dolgozó munkás sem bírja megkeresni azt, ami szükséges a létfentartáshoz. Ezután rámutatott az Eskütt-ügyre, amely már a tizedik védőt és a harmadik vizsgálóbírót emészti föl. Ez tulajdonképpen nem Eskütt-ügy, hanem a kormány ügye. Bizonyítja ezt az is, hogy a miniszterelnök sietett nyilatkozni. Végül erős szavakkal ostorozta azokat, akik az utóbbi években a nemzeti jelszavakat a saját önző céljaikra használták és lehazaárulóztak mindenkit, aki nem tartott velük. A demokrácia nem ellentéte, hanem éltető kovásza az igazi nemzeti érdeknek. Az utolsó szónok Nagy Vince Kossuth-párti képviselő volt, aki rámutatott a földreform végrehajtása körül végbemenő eljárásra. A vagyonváltságföldek nagy részét eddig a nagybirtokosok használták és az államnak csekély haszonbért fizettek érte. Most, amikor látják, hogy ezt a hiányos földreformot mégis csak végre kell hajtani, a földreform céljaira alig van egyéb terület, mint a vagyonváltságföld, holott ez eredetileg nem a földreform céljaira volt szánva, hanem az államháztartás egyensúlyának helyreállítására. Ha ezt erre használják föl, akkor nem lett volna szükség külföldi kölcsönre. Az új vámtarifáról kimutatta, hogy a magas vámok mennyire sújtják az ország legszélesebb néprétegét s drágítják a szükségleti cikkek árát. A külpolitikáról szólva, jóleső örömmel állapítja meg, hogy a háborús pártok most már a győző államokban is megbuktak. A béke és a demokrácia hívei veszik át Európa kormányzását. Márpedig, ha a győző államok a demokrácia és a nemzetközi béke alapjára állanak, akkor nekünk, legyőzötteknek kétszeresen kötelességünk odaállani. Beszéde végén kifejtette, hogy a jelenlegi nemzetgyűlés nem fejezi ki a nemzet akaratát. Ezért arra kell törekedni az ellenzéknek, hogy kiharcolja az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybe iktatását, amelynek alapján egy új nemzetgyűlést kell összehívni. Beszédét az eljövendő demokratikus, boldog Magyarország éltetésével fejezte be. Ezután Kovács József beterjesztette a határozati javaslatot, amely szerint a gyűlés a legteljesebb bizalmáról biztosítja Debrecen mind a három kerületének képviselőit, követeli a szabadságjogok helyreállítását, a sajtószabadságot, az esküdtszék visszaállítását, az internálótábor föloszlatását, általános amnesztiát, az általános, titkos választójog törvénybe iktatását és a közigazgatás demokratizálását, végül üdvözli Herriot francia és MacDonald angol miniszterelnököket a londoni konferencia sikeres befejezése alkalmából. A határozati javaslatot a gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el. Nagyatádi Szabó „árulóiról és gyalázóiról. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter választókerületének székhelyén, Nagyatádon részt vett a hősök emlékművének leleplezési ünnepélyén, több egységespárti képviselő kíséretében. Délben kétszáz terítékes bankett volt tiszteletére a Korona-szállóban, ahol pohárköszöntőt mondott. Kijelentette, hogy politikai működése a legellentétesebb érzelmeket váltotta ki, elismerés és dicséret mellett a legsúlyosabb támadásokat és gyalázkodásokat is el kellett viselni. Az lett árulója és gyalázkodója, aki vele egy tálból mártott. E gyalázat elviselésére csak azért talált erőt, mert látta, hogy sem a vezető körök, sem pedig a nép el nem adták őt tudáspénzért. Ezután a kisgazdapárt politikájáról beszélt. Kifejtette, hogy a kisgazdapárt nem kormányoz Magyarországon, csupán részt vesz a kormányzásban, összefogott mindenkivel, aki az ország boldogulásáért valamit tehet. Becsületesen és őszintén kereste a megértést a magyar intelligenciával. Ilyen körülmények között figyelmezteti a magyar közvéleményt, hogy vigyázzanak, akik ezt a helyzetet meg akarják dönteni, mert minden európai ország példája azt mutatja az utolsó években, hogy erősebb megrázkódtatások után az eltolódás nem jobbra, hanem balra következik be. Ha a kisgazdapárt azt fogja látni, hogy hiába hozta meg az eddigi áldozatokat és ezen az úton nem tudja tovább szolgálni az országot, megvan az eszköze arra, hogy ezentúl önállóan járjon tovább útjain. A földreform-törvény mérsékelt és becsületes, a legostobább politikát folytatják azok, akik ennek ellenállnak, csupán azért, mert nem bírnak elviselni egy kisgazdaminisztert. Ezek azonban megérhetik esetleg azt, hogy talán nemsokára csupa munkásminisztere lesz az országnak. A földreformot többé megsemmisíteni nem lehet. Beszédét azzal végezte, hogy becsületes úton haladt, pályáját szegényen kezdte és szegényen fogja végezni. Ezután Hoyos Miksa, Bszky Gyula, Schandl Károly és mások mondottak még pohárköszöneteket. A miniszter este egynapos látogatásra átment családjához, Erdőcsokonyára, kísérői pedig visszautaztak Budapestre, szenvedéshez, hogy enyhíthesse. Szerencsés kezű, úgynevezett nagykereső, közben jótékony, szociális érzékű, alkalmazottainak barátja. Valamikor Budapest éjszakai életének jellegzetes alakja volt, fiatal írók és művészek társaságának tagja és élete végéig hű maradt a régi miliőhöz, amely közben szintén felnőtt, előkelővé vált az emberek révén, akik beletartoztak. Komlós Jenő halálával kevesebb lett azoknak a száma, akik az intelligens polgár tiszteletreméltó áhítatával állnak szemben a művészetekkel és akik az ügyességük és munkájuk szerezte vagyont és tekintélyt örömmel állítják a szép és nemes Célok szolgálatába. Komlós Jenő úr. A Schwartzer- szanatórium vezérigazgatója, Komlós Jenő dr., hétfőn hajnalban váratlanul meghalt. Egy hét előtt Balatonalyán hirtelenül megbetegedett, mire Budapestre szállították és a Siesta-szanatóriumban vették ápolás alá, azonban betegsége, a fehérvérűség, néhány nap alatt sírba vitte a negyvenkilenc éves embert. Komlós Jenő dr. egyike volt a legérdekesebb budapesti karriereknek. Banktisztviselőként kldte, néhány évig tőzsdei diszponense volt egy kisebb banknak, majd a Schwartzer-szanatórium igazgatója lett és rövidesen az egész intézményt az ő agilitása és szervező tehetsége irányította. A Schwartzer szomorú sárga háza az ő keze alatt alakult át modern pszichiátriai szanatóriummá, az ő szívós munkával elsajátított szakértelme teremtette meg az öreg Babarczy-Schwartzer romantikus jószándékából Európa egyik legjelentősebb „zárt intézet“-é. Éveken keresztül utazott és tanulmányozta a külföldi elmegyógyintézetek szervezetét és miközben adminisztratív területen alkalmazta tapasztalatait, negyvenegy éves korában letette a gimnáziumi érettségit, beiratkozott a budapesti tudományegyetem orvosi fakultására és öt év múlva megszerezte az orvosi diplomát. Az volt a véleménye, hogy a betegek jóvoltáról fokozott mértékben gondoskodhatik, ha az orvosi gondolkodást és szakértelmet az egész vonalon érvényre juttatja a szanatórium ügyeinek intézésében. Néhány év előtt a Schwartzer szomszédságában, a Ráth György utcában, fölépíttette a Siesta-szanatóriumot, amely rövid idő alatt egyike lett a főváros legjobb nevű gyógyintézeteinek. Komlós Jenő dr. tipikus amerikánus volt. Szívósság, aktivitás és ötletesség jellemezte. Tele volt vállalkozó kedvvel, merészen és sokszor vakmerően tört a cél felé, amelyet kitűzött magának. Munkabírására a legjellemzőbb, hogy ugyanakkor, amikor a Schwartzer és a Siesta adminisztratív igazgatói teendőit látta el, állandó alakja volt a budapesti tőzsdének és éjszakákon át készült az orvosi vizsgára. Fehér volt, szerette a spekulációt, az ügyességet, egyéni invenciót megkövetelő komplikált üzleteket, közben jó ember, aki orvos lett, mert közelebb akart férkőzni az emberi A nyári Madrid Madrid, 1924 augusztus. (A Világ tudósítójától.) Száztíz nap óta csak kétszer vagy háromszor esett egy pár esőcsöpp. A kasztíliai feteket valósággal kiégette a nap, az aratás kedvezőtlen (a lisztárak már emelkedtek), Madridban negyvenöt fokig fölment a hőmérő. De azért a nyári Madridnak is megvannak a maga szerelmesei, a maga Podmaniczky Frigyesei, akik nem követik az udvar, az arisztokrácia és a diplomáciai kar példáját, hanem itt töltik a kánikula heteit. Pedig ez valóságos hőstett, mert Madrid nyáron egészen elnéptelenedik. Bizonyos fokig így van ez más nagyvárosokkal is, de míg azokban az élet sohasem szűnik meg teljesen, Madrid a nyáron elveszti fővárosi jellegét, és minthogy e jellegén kívül más létjogosultsága nincsen, tízhetes letargiába esik. Madridnak nincs ipara és kereskedelme csak azért van, mert főváros, amelyben arisztokraták, diplomaták, katonák és hivatalnokok élnek. Párizs valóiszírűleg Párizs maradna, ha Orleans lenne is Franciaország hivatalos fővárosa, úgy ahogy New York sem veszít azzal, hogy a parlament Washingtonban székel. Madrid inkább Rómához és Petrográdhoz hasonlítható, amelyek mindenüket fővárosi voltuknak köszönhetik, azaz köszönhették. Szóval, július elején a királyi család Santanderbe, majd San Sebastianba költözik, és ott marad legalább szeptember végéig. Vele megy a külügyminisztérium, és természetesen a diplomáciai kar is. Az arisztokrácia vagy megelőzi, vagy nyomon követi az uralkodót, és a jómódú polgároktól sem lehet rossz néven venni, hogy nem teszik ki magukat a tropikus hőségnek. Sőt a nem jómódú polgárság is elmegy Madridból, részint a Sierra de Guadarrama-ba, részint a Baszk-öböl fürdőibe. Ha másként nem teheti, elad néhány bútordarabot. Mondom,, Madrid elnéptelenedik, az elegánsabb vendéglők zárnak, valamint a színhívők is. Nem marad más Madridban, mint a szegény ember és a néhány Madrid-imádó, aki ujjong, hogy szeretett városa a téli és tavaszi Madrid kozmopolita városából Goya tipikusan spanyol városává alakul át. Amilyen nagy ugyanis az idegenforgalom márciustól májusig, olyan minimális a nyári hónapokban, amikor nem látni angolt a Baedekerével, és amikor nincs más nő Madridban, mint a madrilena castiza, a „tőről metszett madridi nő“. Éppen ez marasztalja a nyári Madridban a város igazi szerelmeseit, a La Pradera de San Isidro, a „Szent Izidor mezője" Goya-jának e halk utózengése. Ilyenkor majdnem eltűnik a Franciaországból importált modern divat, a női kalap, a madrilena kicsi, vékony fátyolt hord koromfekete, vagy aki nem ritkán szőkére festett haján, vagy még azt sem. Délelőtt még van egy kis élet az uccákon, de ebéd után mindenki alszik, az üzletek zárnak és csak a hosszú fiesta után, úgy hat óra felé látni megint embereket, többnyire a kávéházak előtt, ahol sört isznak, vagy a stílusnak megfelelőbben hordata-l szürkölnek. Amíg egészen be nem sötétedik, álmos szemmel ülnek, vagy járkálnak, és csak vacsoraidőben, v úgy féliíz-tíz felé kezdenek ismét megelevenedni. Azután mennek ki a Retiro-ba, varietéelőadást megnézni, a Bombilla-ba, táncolni, vagy a Rosales sétatérre katonazenét hallgatni és persze mind a három helyre egyszersmind flörtölni is. Az előkelőbb közönség számára ott van a Parisiana, és a még előkelőbbek számára (ha ugyan vannak ilyenek a nyári Madridban), a Stádium. Aki a napot át tudja aludni, az egész kellemesen töltheti el a nyarat a spanyol fővárosban. Elmehet a Verbona de la Paloma-ra és más búcsúra, a kis madrilenákkal chotts-t táncolni. A Cisne-színházban két pesetáért a földszint első sorából megnézheti a spanyol népszínmű — a zarzuela-irodalom klasszikus példányait. Elmehet harmadrangú bikaviadalokra is, csak harmadrangúakra, mert a nagy torerók és a jó bikák ilyenkor csak az előkelő fürdőhelyeken szerepelnek. Elmehet végül a mozikba és flörtöt kezdhet egy helyes kis spanyol lánnyal. A nyári Madrid szerelmesei nem is olyan ostobák. Révész Andor dr. ----- Imiim.— Kedd A „Világ”” azért küzd fennállása óta, hogy Magyarország ne legyen sziget Európa kultúrájának tengerében. Szerkesztőségi telefon: . 58—00 Kiadóhivatal: .... 81—80