Világ, 1925. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Tizenöt év ea kimúlik az esztendő, tizedik a beteg, gonosz évek között, melyeken kitört az ősidők atavizmusa. A tizedik év, amely elfeledte, megtagadta közelmúltját, a civilizáció nemes évtizedeit, hogy ne zavarják történelemelőtti ösztöneinek szabadságában. Tíz év előtt kezdődött az emberek öldöklése, komplikált gépek gyártották a halottakat és sokszorosították a nyomorékokat, villany, gáz, gőz, ismeretlen vegyiszerek fojtogattak, gyújtogattak és robbantak a szárazon, a föld alatt, a vízen, a víz alatt és a levegőben. Tíz év múlt el és e tíz esztendő alatt az emberpusztítás technikája is lezüllött a prehisztorikus színvonalra, Európa közepén megjelentek a kannibálok és a modern fegyvergépek munkáját a fogak őskori fegyverei folytatták. A tizedik év hanyatlik ma el és e decennium alatt az emberiséggel megesett minden szégyen és gyalázat, ami az embert kiábrándíthatja nagyzási mániájából. Vannak néhányan, akik megkísérlik, hogy viszszavezessék az embert a művészet, a tudomány és a zseni méltóságáig, de a csattogó fogak ilyenkor még vészesebben vicsorognak és az eltompult fül már nem tudja megkülönböztetni csikorgásukat a fegvercsörgéstől... Tizenöt éves a Világ és ebből a tizenöt évből tíz esik a fegyverek és fogak csattogásának idejére. Jött, hogy Magyarországon hangot adjon az új mondanivalóknak, egyengesse a szükségesség útját és sigyelmeztessen a jelekre, amelyek a változás elkerülhetetlenségét jósolják. A szűk partok közé szoríott magyar folyó látszatra még nyugodtan hömpölygött, amikor már a Világ erőszakos gátak helyett természetes medret követett, amelyben minden csepp megtalálja a maga egyenletes útját, egyensúlyos elhelyezkedését. A duzzadt vízen könnyelműen lebegtek az uralkodó osztályok fehér jachtjai, senki nem tartotta. JjjVfríí volt viztöxnejj, öpi'w!-- fével, amely akkor még az iszapban szunyanyadt. A Világ jött és figyelmeztetett az elemek megvesztegethetetlen törvényére. Utat követelt az árnak, amely végül minden gát ellenére úgyis megtalálja a maga természetes pályáját. Normális feltételeket követelt a ritmikus hullámzásnak, amely a természetellenes akadályokon örvénnyé fajul. A jachtok fedélzetéről vidám, duhaj arcok vigyorogtak a vízbe: ha a folyó kissé felborzolódott, a gátakat még szorosabbra rakták, és voltak, akik Xerzes módjára korbáccsal büntették meg sörényes házát. Hogy zavartalan biztonságukat bizonyítsák, regattaünnepélyeket rendeztek a mentőcsónakokon. , A Világ leadta a vészjeleket, de senki sem figyelt rájuk a jachtok fedélzetén. Tíz év előtt is megfújta a szirénát: a háború kitörét megelőző napon felidézte a vörös kahallucinációját. A téboly véres nevetése óta nem csitult el és a tizedik új esztendő élén is hallatszik. Az első lövészároktól a krirabálok padlásszobájáig ível tíz esztendő őskori kriptához hasonló boltozata, amelyet még mindig a vörös kacaj éjféli csörömpölése remegtet. A Világ tizenöt év előtt a több szabadság, a több jog, a több kultúra és a több kenyér programjával indult el útjára és tizenöt év alatt ez a program nem változott. Reformokat, jó törvényeket és egészséges intézményeket követelt. Az állam részvétét, atyai érdeklődését polgárai iránt, békét az osztágok között és békét a nemzetek között. Okosságot és áldozatkészséget azoktól, akik kultúrában és vagyonban erősebbek. Vitatkozott a rideg kapitalizmussal és a türelmetenkedő militarimussal, amelyek minduntóan felidézték a végzetet. De mindig csak reormokat követelt, törvényeket és intézméyeket. Sohasem rakott szavakból barrikánt, sohasem vájt földalatti gondolatoknak arlangot és kanálist. A Világ sohasem akart uradalmat, hanem a belső pacifizmus jelzavával meg akarta előzni az osztályok hárát, ahogy a békét hirdette a nemzetek között. Világ a forradalom ellen küzdött, amikor általános választójogért és a szociális jutásért kibontotta zászlaját. A kapitalizmus a militarizmus azonban megcsinálta a aga forradalmát: a háborút. A Világ szetniszállt ezzel a forradalommal és nem rajta ült, hogy ez a csúfosan elvágódott, emberi millióit és értékek milliárdjait felzabáló Srnyeteg kikényszerítette a szenvedő tömekből az elkésett törvények és intézményeken való vágy agresszivitását. A Világ enöt év előtt reformpolitikát követelt és úgynevezett forradalom hónapjaiban sem art egyebet reformoknál, amelyek a törzsek és intézmények korszerű átalakításával, a nemzet és a nép igazi igényeihez való alkalmazkodással egyértelműek. Nem rajta múlt, hogy tizenöt év előtt a feudalizmus süket gőgje, a kapitalizmus részvétlensége és a militarizmus mindent kockáztató vakmerősége lepeckelte magáról a reformtörekvéseket és nem rajta múlt az sem, hogy a háborútól fölkeltett forradalmi erők a saját módjukon próbálták kikényszeríteni a levegőt és életet jelentő princípiumokat. Hat esztendő előtt a reakció csinálta meg a maga forradalmát és a Világ azóta is a forradalom ellen küzd; reformokat követel és ragaszkodik tizenöt éves rögeszméihez, amilyenek: a szabadság, az egyenlőség, a béke, az egészség és a felvilágosodottság. Vannak országok, ahol ezeket a rögeszméket imádságos áhítattal ejtik ki a reálpolitikusok is. Magyarországon még rögeszmék, de a Világ ezt a szívós következetességet nem hajlandó a jövőben sem feladni, öt háborús és hat ellenforradalmi újév ellenére sem... Amikor Liszt Nándor engedélyt kapott az első németországi vonat elindítására, a rajnavidéki molnárok dühös memorandumban tiltakoztak az ördöngős masina ellen, amely fölösleges szelet zavar és megzavarja a szélmalmokat szabályos működésükben. A Világ ellen tizenöt év óta harcolnak a magyar élet szélmolnárai. A Világ valóban szelet kavar, zavarja az elavult, pusztulásra érett intézmények és gondolatok nyugodt funkcióját. A Világ ezt a rendeltetését bátran és büszkén vállalja a jövőben is. Megy a maga programja felé, amely békében, háborúban, forradalomban, ellenforradalomban változatlanul ugyanaz, amelynek jogara alatt az emberpusztítás technikája nem fejlődhetik a titokzatos vegyiszerek komplikáltságáig és nem züllhet le a kannibalizmusig. Megy a maga egyetlen útján és utasai azok a magyarok, akik a prehisztorikus időbe való tízesztendős kirándulás után visszavágyódnak abba a Magyarországba, amely ezer év óta Európa szívében fekszik. A Világ azt a magyarságot hirdeti, amely a határokon belül és a határokon túl az egész magyar kultúregységet átöleli. A szélmalmok kedvéért nem áll meg egy pillanatra sem, mert ezekben a szélmalmokban nem a szegény, megnyomorított, szenvedő magyar nép kenyerét őrlik.. ÁRA 3000 KORONA 1 tüí* • poteld fozok barcsit. Tbxieß a Isii mdíbí, a művészet és a gondolat nabadjiját. Oltalmam a gyengéket, sí elnyomottakat, a OMDsütteket. Vétót kiélt az Icanástalanságnak, a gyillletnek és a bouinnak. Védelmeii a niekét, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetije egyetértését. Tanítja ez egyén áldozatkészsetét a nemzet és a társadalom nagy érdekei tant, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságét és vámmentességét. SEB XVI. É¥F OLT A M « BUWAPEST, CSÜTÖRTÖK 1035 JANUÁR I ♦ 1-SO S 2 A M ff •^JrVETft. ' ' A Tűig Magyaromig megújhodásét ■ teraf. kréelétól és a tokosod műveltségiül várja. Nem vanal hiába ajkára a basa nevét de a hazát szolgálja minden betűs* gondolata, érzést. A Világ ereje s tiszta meggyőződés; megturbtik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőzd kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket Ideálokat reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak, kardja a szebb, több év dealább magyar élet gondolaténak. Rómában órák kérdésének tartják Mussolini bukását (A Világ római tudósítójából.) A mai napon az volt az általános érzés az olasz fővárosban, hogy Mussolini kormányzása már csak napokig, vagy inkább órákig tarthat. Salandra megkezdte a tárgyalásokat Orlando és Giolitti híveivel, tehát valószínűnek látszik, hogy a liberális párt ellenzékbe vonult zöméhez most végün csatlakozni fog a jobbszárny is, amely legtovább flörtölt Mussolini híveivel. A fascista vezérek lármás cikkeit és nyilatkozatait nem tartják túlságosan nagy jelentőségűeknek, és azzal a példabeszéddel imnánk el, hotva sötét éjszaka az erdőévi ansíriai tzoktfi&d*traté-Abokj*tsj141 najyiba félnek. Éppen a legélesebb nyilatkozatok és cikkek alatt szerepelnek az olyan nevek, akiknek legtöbb a félnivalójuk a fascista uralom bukása után, tehát szeretnék még egyszer terrorizálni a közvéleményt. . Ez aligha fog sikerülni, mert igaz ugyan, hogy a véres összeütközéseket mindenki kerülni akarja, de a római politikai körök nézete szerint az intranzigens alvezérek mögött nincsenek többé csapatok , és így a hangosan kimondott szavak csak üres szavak. Legföljebb két-három vidéki városban kísérelhetnék meg a fascista alvezérek a reménytelen ellenállást, de a legtöbb helyen hiába próbálnák mozgósítani a milíciát, amely az általános föltevések szerint elolvad abban az órában, amint többé nem Mussolini neve szerepel az olasz kormány élén. Pillanatnyilag hatott az a demonstráció, hogy Mussolini tegnap délután a költségvetési kérdéseket tűzte a minisztertanács napirendjére, de azért a minisztertanács résztvevőinek is az volt az érzésük, hogy az új költségvetés tételeinek védelme — nekik már csak igen kevés dolgot fog adni. A mai napon már igen sok szó esett arról, melyik párt és melyik politikus vegye át a kormányt Mussolinitől. A szocialista párt részéről elhangzott kijelentések szerint az egyesült szocialistáknak nincsen sok kedvük résztvenni az új kormányban, és szívesebben átengednék a nagytakarítás munkáját a polgári pártoknak. Ha a szocialisták megmaradnak ezen az állásponton, akkor valószínűleg a liberálisok, a demokraták és az olasz néppárt koalíciója veszi át Mussolini hagyatékát. Az új miniszterelnök személyére nézve többféle kombináció van forgalomban. Azt már nem tartják valószínűnek, hogy átmenetileg valamelyik erőskezű tábornok kerül az olasz kormány élére, mert a fascista uralom maradványainak leküzdése már csak politikai, nem pedig katonai feladat lesz. Abban az esetben, ha kísérlet történnék arra, hogy a jelenlegi kamara feloszlása előtt szavazza meg a visszatérést a régi választási rendszerre, nem igen lehet más a miniszterelnök, mint Salandra, akármennyire ellenszenvessé is vált a fascista rendszerrel szemben tanúsított simulékonysága folytán a Monte Aventimo előtt a hadüzenet minisztere isel ír. de Salandra egészen mostanáig rjS£rtvctt a'/ olasz kamara tanácskozó «ai|£kontaktusban van a fascista képviselt táboraink tpérzékelt elemeire!, jfs ««5-1! 1 . ) *n._:pf.X.'Qsilíflásu a yuf.-issajtyi -vérgy javaslat megszavaztatására, amelynek ára gyanánt természetesen az új kormány kényesén volna engedélyezni bizonyos kivételek fentartásával az amnesztiát a fascizmus uralma alatt elkövetett bűncselekményekre. De ha ilyen áron lehetségessé válik a fasciém Rendszer békés felszámolása, akkor a régi pur.'el nem idegenkednek at- tól, hogy a gyilkosok trve.r.Wotti amnesztiában részesítsél a bűnösöket. Milánóban ma megerősítették a helyőrséget arra a hírre, hogy a fascista particiájának milánói hadosztályparancsnoka elrendelte a milicia mozgósítását. De éppen Milánóban igen erős a munkásosztály, azonkívül nagy kérdés, milyen mértékben sikerül érvényesíteni a mozgósítási parancsot, hiszen a fascista párt lapjai ma hivatalos cáfolatot közölnek, amely szerint nem felel meg a valóságnak a milícia felbomlásáról, és a tömeges dezertálásokról terjesztett híresztelés. A római rendőrségnek még nem sikerült kideríteni, kik mázolták be tintával a múlt éjszaka a Popolo d’Italia plakátján Mussolini fehér márványból faragott mellszobrának reprodukcióját. A fascista sajtó éretlen ellenzéki tüntetésről beszél, de sokfelé azt hiszik, hogy a fascista párt szélsőséges elemei tartották szükégesnek ezt az egyébként ártalmatlan demonstrációt Mussolini ellen. Amennyiben január harmadikén még Mussolini fog az olasz kormány élén állni, viharos összetűzésekre számítanak az olasz kamarában, noha ellenzéki képviselők nem igen fognak részt venni az ülésen. De azt hiszik, hogy a fascista tábor intranzigens elemei megkísérelnek még egy éles előretörést, és akkor a mérsékelt dérnek sietve kísérletet tesznek majd arra, hogy erkölcsi bizonyítványt szerezzenek maguknak az ellenzéki pártok előtt. Elkobzott lapok, főgyűjtőit szerkesztőség Rómából jelenti a Világ tudósítója. A tegnapi minisztertanács határozata alapján a mai napon megtörténtek az intézkedések az ország nyugalmának biztosítása érdekében. Az első ilyen irányú intézkedés az volt, hogy ma valamennyi ellenzéki lapot elkobozták. Az ellenzéki lapok egy részét megjelenés után kobozták el egy másik részénél pedig már a nyomdában akadályozta meg a rendőrhatóság a lapok megjelenését, úgy hogy ezeket a lapokat már ki sem nyomhatták. A kormány ellentábora vezéreinek lakásán és egy egész sereg antifascista egyesületben ma házkutatást tartottak- Florenzbről jelenti a Világ tudósítója. A mai napon mintegy kétezer fascista gyűlt össze a Nuovo Giornale című lap szerkesztősége előtt. Jóllehet a szerkesztőség épületét nyolcszoros rendőri és katonai kordon zárta el, a fascisták áttörték ezt a kordont, behatoltak a lap épületébe, a bútorokat összezúzták, majd az egész szerkesztőségi helyiséget petróleummal öntötték le és felgyújtották. Mire a tűzoltók kivonultak, hogy a tüzet eloltsák, már jóformán semmit sem lehetett megmenteni. A városban óriási pánik uralkodik, az üzleteket bezárták és a lakosság nem mer az utcára menni. Délután a fascisták megostromolták a városi börtönt, hogy letartóztatott elvbarátaikat kiszabadítsák. A nagyszámban kivonult katonai és rendőrcsapatoknak ezeket a támadásokat sikerült viszszaverni. fi Szilveszter estéjén Az 1923. év még a korona romlásának és a költségvetési deficit megold.atallán problémájának jegyében telt el Magyarországon. Az 1923. év kezdetén 500 papírkoronát sem kellett adni egy aranykoronáért, és az év végére 4000 papírkorona volt az aranykorona ára. 1920-ban harmadfélszeresére emelkedett, 1921-ben alig 50 százalékkal nőtt meg az aranykorona értéke papírkoronákban számítva, és az 1922. év emelkedése is csak 250 százaléknak felel meg, míg 1923 folyamán nyolcszorosára szökött föl az aranykorona ára, tehát a papírkorona elértéktelenedésének és az árak emelkedésének szempontjából Bethlen István gróf kormányzásának harmadik esztendeje volt a legsúlyosabb év, a nagy konszolidáció harmadik éve. A külföldi kölcsön reményének megbizonyosodása 1924 tavaszán stabilizálta a korona árfolyamát, és azóta változik a korona értéke, csak éppen az árak színvonala emelkedett a kopam értékének stabilitása mellett is 25—30 százalékkal. Ez a magyar gazdasági probléma egyik súlyos sebe, a másik pedig egy igen különös paradoxon. November végén a pénzügyminiszter 272 milliárd koronát térített vissza Smith főbiztosnak a költségvetési fölöslegből, és a novemberben elért állami bevételek összege 928 milliárd volt, 137 milliárd helyett, de ennek a nagy javulásnak sehol semmi nyoma az ország gazdasági életében. Az államháztartás helyzete megjavult, de nem a magyar társadalom gazdasági helyzetének javulása folytán , hanem ellenkezőleg, a társadalom gazdasági helyzetének rovására ... Ezen segíteni kell, a társadalom érdekében, és a szanálás tartósságának érdekében. A segítség legfontosabb eszköze kétségkívül a külföldi hitel forrásainak bő megindulása Magyarország felé. Ezt elismeri minden hivatalos pénzügyi politikus, sőt Korányig Frigyi’* báró rurusz • ■ 1 á ii~bT‘-7.er azt *i, hogy a níp*zcvd\ “sSf segítségével kapott 250 millió aranykoronás külföldi kölcsönön felül ennek az összegnek a tízszeresére volna szükség a magyar gazdasági életben. De a külföldi magánhitelek csak csöppenként szivárognak Magyarországba , és nem erős hullámveréssel sietnek a magyar partok felé. Ma este megjelent szilveszteri vezércikkében Bethlen István gróf igen pregnánsan jelölte meg a gazdasági és a pénzügyi rekonstrukció előfeltétele gyanánt a külpolitikai presztízs visszaszerzését, ez pedig Bethlen szerint jó hírnevünk visszaszerzését jelenti: a Magyarországról terjesztett rágalmak megdöntését. De a rágalmakat csak egy módon lehet megdönteti. Olyan világos, pozitív tényekkel, amelyek cáfolják a rágalmakat, nem pedig olyan világos, pozitív tényekkel, amelyek a hitelesség bélyegét ütik a rágalmakra. Kíváncsiak volnánk a miniszterelnök őszinte véleményére arról, milyen mértékben alkalmas a rágalmak megcáfolására a csendőrfelügyelőség ügyészének az a ma nyilvánosságra került határozata, amely tizenkilenc csoportra osztott bűncselekményeknek ad mentességet a büntetés alól. Az első csoportba tartozik az a hat kecskeméti rendőr, akiket az ágasegyházai buckáknál akasztottak föl. A második csoportba tartozik egy magánzónő, egy varrónő, egy hivatalnoknő és még vagy húsz ember, akiket az orgoványi határban „részint agyonlövés, részint akasztás által kivégeztek“. A harmadik csoportba tartozik Buday Dezső jogakadémiai tanár vezetésével harmincnégy férfi és egy asszony, akiket a „kecskeméti szikladűlőben agyonlőttek", így haladnak tovább a csoportok, a kadencia pedig az : „tekintve, hogy a kegyelemben részesítés előfeltételei fönforognak . . Reméljük, a miniszterelnök kikézbesít egy-egy példányt a csendőrfelügyelőségi ügyész határozatából minden olyan bankigazgatónak, aki a külföldön iparkodik hitelt szerezni, mivel az ilyen akták rendkívül alkalmasak a külpolitikai presztízs helyreállítására, a Magyarországról terjesztett rágalmak megdöntésére , és így a külföldi hitelképesség emelésére. Annál inkább, mivel a tizenkilenc csoportba osztott bűncselekmények elkövetőivel szemben a kegyelemben részesítés előfeltételein kívül föntorognak más előfeltételek is : a nemzeti hőssé avatás előfeltételei. A magyar gazdasági életnek a mai nappal lezárt évben kétségkívül a szanálás volt a legfőbb eseménye, míg a magyar politikai élet legfőbb eseménye a baloldali blokk pártjainak kivonulása a második nemzet- gyűlésből. A kivonulás incidentális okai az ilyen visszatekintésnél nem érdekesek, és nem fontosak, mert a kivonulás szükségszerű következménye volt a második nemzetgyűlés súlyos születési hibáinak, ami