Világgazdaság, 1968. december (1-15. mutatványszámok)
1968-12-03 / 1. mutatványszám
TILAG GAZDASÁG 1968. DECEMBER 3. KEDD MUTATVÁNYSZÁM 1. A FEJLETT TŐKÉSORSZÁGOK MEZŐGAZDASÁGA Párizs, december 2. — A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete , amely a fejlett tőkésországokat tömöríti, a múlt hét végén földművelésügyi miniszteri értekezletet tartott. A megbeszélésre a szervezet titkárságának a mezőgazdaság közeli és távlati kilátásaival foglalkozó jelentése alapján került sor. Az OECD titkárságának jelentése hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelés növekedésének, a hozamok javulásának üteme gyorsabb, mint a fogyasztási szükséglet növekedéséé. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik, akkor az OECD tagállamai, amelyek az 1961 és 1963 közötti időszakban még 1,5 milliárd dollárral több mezőgazdasági cikket importáltak, mint exportáltak, 1975- ben 2,2 milliárd dolláros, 1985-ben pedig már 3,3 milliárd dolláros exporttöbbletet érhetnek el a mezőgazdasági cikkek kereskedelmében. Az OECD jelentése nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a tagállamok megnövekedett exportálható feleslegének, elsősorban a gabonának lesz-e más területeken piaca. Erre vonatkozóan azonban felvilágosítást ad az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének korábban közzétett tanulmánya. A FAO tanulmányából az derül ki, hogy a fejlett országok gabonafeleslegének elhelyezésére , aligha lesz majd lehetőség, a rendelkezésre álló készlet valószínűleg a szükséglet többszöröse lesz. Az OECD tagállamainak gabonaexportja 1975-ben (a rizstől eltekintve) 89,8 millió metrikus tonna lesz, 3 989 000 000 dollár értékben. Az export 1985-ben már 121 millió tonnám emelkedik, 5 631 000 000 dollár értékben. Összehasonlításul: az 1961-től 1963-ig tartó időszakban az export évi átlaga 20,3 millió tonna volt, 700 millió dollár értékben. Ugyanakkor a gabona vetésterülete az OECD tagállamaiban 1985-ben általában kisebb lesz, csak Japánban számítanak 11 százalékos növekedésre. Svédországban előreláthatólag 35 százalékkal, Franciaországban pedig 8 százalékkal csökken a gabona vetésterülete. A kenyérgabona terén, s ez majdnem kizárólag búzát jelent, az OECD-országok termelése — a jelentés szerint — 1975-ben 149 millió, 1985-ben pedig 169 millió tonnára emelkedik, a hatvanas évek elején termelt évi 112 millió tonnával szemben. Mindezzel azonban nem tart lépést a fogyasztás emelkedése, ezért 1985-ben előreláthatólag 52,2 millió tonnás exportfölösleg jelentkezik majd. . Ami a szemestakarmányt illeti, az exportfölösleg 1985-ben előreláthatólag 6,25 millió tonna lesz, a termelés pedig 386,8 millió tonna. Az OECD-országok cukortermelése — hozzá véve Ausztráliát és Új-Zélandot is — 1975-ben 20,3 millió, 1985-ben pedig 23,4 millió tonna lesz. Ezt a növekedést azonban az érdekelt országok fogyasztása könnyen felszívja majd, és az OECD területén kívüli országokból több importra lesz szükség. 1985-ben az importszükséglet 9 500 000 tonna lesz, az 1961—1963. évi 8,6 millió tonnával szemben. A tagállamok földművelésügyi miniszterei az értekezletről kiadott közlemény szerint megállapították, hogy a mezőgazdasági cikkek piacát „a súlyos kiegyensúlyozatlanság” veszélye fenyegeti. Ezért „megfelelő intézkedéseket kell tenni már a közeljövőben, mert a problémákat öt vagy tíz év múlva nehezebb lesz megoldani”. A miniszterek közleménye megállapítja, hogy a termelésnek a szükségletet meghaladó mértékű növelése nemcsak a fejlettebb művelési módszerek eredménye, hanem az ártámogatás rendszerének következménye is. A miniszterek a tagállamoknak azt ajánlják, hogy a mezőgazdasági lakosság jövedelmének emelése érdekében ne az ártámogatás eszközéhez folyamodjanak, hanem inkább a mezőgazdaság strukturális módosítására fordítsák a pénzt. „A mezőgazdasági lakosság létszámának apasztását, ezzel párhuzamosan a kisebb számú, de nagyobb terjedelmű gazdaságok rendszerére való áttérést a lehető leggyorsabb ütemben szükséges szorgalmazni, amennyire ezt az érdekelt országok szociális, demográfiai és gazdasági körülményei csak megengedik”, hangsúlyozza a miniszterek közleménye. A miniszterek ezenkívül kiemelik, hogy ezt a munkát az egyes kormányok nem végezhetik el külön-külön, hanem csak állandó nemzetközi tanácskozások útján, a „fejlesztés és a konstruktív mezőgazdasági politikát” ugyanis közösen kell végrehajtani. Kristensen, az OECD főtitkára az értekezleten mondott beszédében arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy nemcsak a gabonatermésben, hanem a tejtermékek, továbbá egyes gyümölcsökben és zöldségfélékben is mind nagyobb fölöslegek halmozódnak fel. Az ártámogatás rendszerét élesen elítélte, amely — mint mondotta — a látszólag kisgazdák támogatását szolgálja, valójában azonban sokkal nagyobb mértékben segíti a nagy termelőket. (Reuter) LAPUNKRA VONATKOZÓ KÉRDÉSEKBEN, HIRDETÉSI ÉS ELŐFIZETÉSI ÜGYEKBEN FELVILÁGOSÍTÁST NYÚJT SZERKESZTŐSÉGÜNK ÉS PROPAGANDA OSZTÁLYUNK A 314-155 TELEFONSZÁMON. VITA AZ INTEGRÁCIÓRÓL AZ NSZK ÉS AMERIKA KÖZÖTT Bonn, december 2. — A bonni kormány arra figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy saját gazdasági érdekei ellen jár el, ha a Közös Piac és Anglia között kereskedelmi megállapodások kötését ellenzi. Mint mértékadó bonni forrásból közlik, Lahr külügyi államtitkár a múlt héten ilyen értelmű jegyzéket adott át Cabot Lodge amerikai nagykövetnek. Bonnban ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok közös piaci exportja tíz év alatt majdnem kétszer olyan gyorsan növekedett, mint összes exportja. Az Egyesült Államok exportja a Közös Piac létrejötte óta, 65 százalékkal növekedett, a hat nyugateurópai ország viszonylatában azonban 109 százalékos növekedést ért el. Azt is tagadják Bonnban, hogy a nyugat-európai gazdasági integráció következtében a külkereskedelem korlátozódna. Ezt arra is vonatkoztatják, ha a Közös Piac és Anglia, valamint a felvételre jelentkező többi ország között kölcsönös tarifaengedmények lépnének életbe. Franciaország és az NSZK februárban vetette fel azt a javaslatot, hogy a Hatok Angliával és a többi jelentkezővel kössenek kereskedelmi megállapodást, miután Angiin felvételére Párizs ellenállása miatt nem kerülhet sor. A washingtoni kormány Bonnban átadott jegyzékkel emelt szót e terv ellen. (Reuter) HÍREK Új-Delhi, november 30. — Az indiai élelmezési miniszter ismertette az 1968—1969. évi célkitűzéseket.. Ezek szerint kenyérgabonából 102 millió metrikus tonna, jutából 6 900 000 bála, gyapotból 6 700 000 bála, olajosmagvakból 10 millió tonna, cukornádból 12 500 000 tonna termesztését irányozták elő. (Reuter) Tokió, december 2. — A japán pénzügyminisztérium közölte, hogy az állam külföldi tartalékai november végén 2 778 000 000 dollárt tettek ki, s ez új csúcseredmény. A tartalékok novemberben 224 millió dollárral növekedtek, egyrészt a külkereskedelmi mérleg igen kedvező alakulása, másrészt a hosszú lejáratú külföldi tőke beáramlása eredményeként. A minisztérium jelentése hozzáteszi, hogy decemberben a devizatartalék további emelkedése várható, mert Japán exportja az évszaknak megfelelően előreláthatólag tovább fokozódik. Dakar, december 2. — Dttrek csehszlovák közlekedésügyi miniszterhelyettes Szenegál fővárosába érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson a két ország légiforgalmi együttműködéséről. A csehszlovák légiforgalmi küldöttség szerdán Marokkóba utazik. (Reuter) New York, december 2. — A Chase Manhattan Bank közölte, hogy a legnagyobb ügyfeleiknek számított kedvezményes kamattételt, a „prime rate”-et 6,25 százalékról 6,5 százalékra emeli. A módosítás a bank közleménye szerint a kamatlábak emelkedő irányzatát tükrözi. A legnagyobb New York-i bank lépéséhez hamarosan más vezető bankok is csatlakoztak. (Reuter) London, november 30. — Angliában november 30-ával életbe lépett a „kereskedelmi leírásra” vonatkozó törvény, amely szigorú büntetést helyez kilátásba, ha bármilyen árucikket félrevezető címkével látnak el vagy a valóságnak meg nem felelő állításokkal hirdetnek. A törvény a szolgáltatások hirdetésére is kiterjed. (Reuter)" WM uta-i /VM • Ipari kooperáció a tőkéscégekkel • Új külkereskedelmi jogú vállalatok • A szocialista országok gazdasága A KGM kereskedelmi koncepciói A népgazdaság 1969. évi tervével összhangban a Kohó- és Gépipari Minisztérium is kidolgozta a tárca jövő évi tervét, amelyben központi helyet foglalnak el a kereskedelmi koncepciók. A kohó- és gépipar a jövő évi értékesítési terve 7,5—8 százalékkal magasabb lesz az ideinél, vagyis nagyobb mértékben nő az országos átlagnál. Az exportot az ideinél 8 százalékkal magasabbra tervezik, a gépipar kivitele azonban ennél is nagyobb mértékben nő, mert a kohászat exportját a nagy hazai kereslet miatt némileg csökkentenikell. A már megkötött magánjogi szerződések arra utalnak, hogy 1969-ben a magyar gépipar a szocialista országok részére minden eddiginél nagyobb mennyiségű árut készít. Vállalataink ugyanis a szocialista országokban látják a legbiztosabb piacot, azokban jobb árat kapnak termékeikért, mint Nyugaton. Szocialista export esetén állami ártámogatáshoz is könnyebben hozzájutnak. A KGM felmérése szerint 1969-re a vállalatok nagyobb szocialista exportot terveznek, mint amekkorát az államközi szerződések kötelezővé tesznek az ország számára. Ezzel kapcsolatban a Kohó- és Gépipari Minisztériumban hangsúlyozták, hogy az államközi szerződéseken túlmenő szocialista exportot elsősorban azoknál a vállalatoknál támogatják, amelyek a többletexportot többletimporttal kapcsolják össze. Állami szerveink ugyanis szükségesnek tartják, hogy a szocialista országok kereskedelmében számunkra ma még erősen aktív mérleg egyensúlyba kerüljön. A napokban lezajlott tanácskozáson dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettesbírálta azokat a vállalatainkat, amelyek indokolatlanul idegenkednek a szocialista országokból származó gépek, berendezések vásárlásától. Többnyire úgy térnek ki az import elől, hogy irreális vásárlási ajánlatokat tesznek, teljesíthetetlenül rövid határidőre kérnek bonyolult gépeket. Az így kierőszakolt elutasító válasz után rendszerint nyugati cégeknek adják a rendeléseket, kevésbé szigorú feltételekkel. A nemzetközi szakmai közvélemény értékelése szerint egyes szocialista országok gépi berendezéseinek műszaki színvonala az utóbbi időben erősen javult. Mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy a szovjet, csehszlovák, lengyel, NDK gyártmányú gépek a magyar gépekkel nemcsak külföldön, hanem itthon is felveszik a versenyt. A magyar gépipari vállalatoktól a külföldi gyártmányok versenye is megköveteli a gazdálkodás javítását. A beruházási célokra gyártott berendezések forgalma az utóbbi időben lelassult, vállalataink nehezebben tudják ezeket az áruikat értékesíteni. Ezért a hagyományos kereskedelmi szerződéseken túl a vállalatoknak olyan kooperációs lehetőségeket is keresniük kell, amelyben Magyaroszág nem teljes berendezéseket, hanem részegységeket szállít külföldre vagy akár a hazai rendelőknek. Az ilyen kezdeményezéseket az állam fokozottan támogatja. A KGM koncepciói szerint jövőre a szocialista országokba nyolc, a tőkésországokba pedig legalább tíz százalékkal kell növelni a gépexportot — ezt az arányt követeli meg az ország gazdasági helyzete, fizetési mérlege. A minisztérium nem tartja helyesnek, ha a vállalatok exportjukat csupán egyetlen vagy egy-két külföldi piacra koncentrálják. Jóllehet az egy piacra való termelés nagyobb sorozatok gyártását teszi lehetővé, az ország fizetési mérlegének egyensúlya megköveteli, hogy több piacot is keressenek és azokat stabilizálják. Szükség van a nyugati piacra is. Éppen a gépexport az, amelyet a külföldi országok — a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkekkel ellentétben — a legkevésbé korlátoznak, s mégis gépexportunknak alig tíz százaléka meg csak nyugati piacra, ennek is csupán töredéke a fejlett tőkésországokba. A tőkés export elősegítése érdekében helyesnek bizonyult, hogy a magyar kereskedelmi kirendeltségek állami státuszban levő munkatársainak számát csökkentették, s helyettük a vállalatok szakemberei dolgoznak a kirendeltségeken. Ez a tendencia folytatódni fog, mert a vállalatok közvetlen megbízottai jobban tudják képviselni cégeiket, hatékonyabban segítik elő az üzletkötést. Az állam a jövőben nagyobb segítséget nyújt a nyugatra irányuló export fokozásához. A vállalatok forint és devizahiteleket kaphatnak, speciális megállapodások esetén vámkedvezményt is. Egy-egy esetben az általános gazdasági ösztönzőkön túlmenő kedvezményekben is részesülhetnek azok a vállalatok, amelyek jó üzleteket kötnek tőkéscégekkel, s ezzel szilárdítják az ország fizetési mérlegét. Csökkentik viszont az állami visszatérítést olyan esetekben, amikor az export fokozása a népgazdaság számára nem kívánatos. S. L. A tőkés valutarendszer nehézségei LONDON, DECEMBER 2. — A legutóbbi frank válság miatt egyre többen követelik a huszonnégy évvel ezelőtt létrehozott tőkés valutarendszer gyökeres megreformálását. Londonban, Párizsban és Bonnban is több gazdasági vezető utalt arra, hogy hamarosan nemzetközi értekezleten kell valamilyen megoldást találni. Ilyen értekezletre azonban az új amerikai elnök hivatalba lépése, 1969 január vége előtt aligha kerülhet sor. A mai rendszer 1944-ben az amerikai Bretton Woodsban tartott értekezleten született meg. Ezen negyven- négy ország képviselői a tőkésvilág nemzetközi pénzügyeinek ellenőrzésére két testületet hoztak létre: a Nemzetközi Valuta Alapot (IMF) és a Világbankot. A Világbank feladata az, hogy pénzzel és szakértelemmel segítse a tagállamok fejlődését. Az Alap pedig a biztonsági szelep feladatát tölti be, a beváltási árfolyamokat szabályozza, a fizetési nehézségekbe került országokat segíti. A Bretton Woods-i konferencia óta száztizenegy szuverén ország lépett a Nemzetközi Valuta Alap tagjai közé, de nem csatlakoztak ahhoz sem a Szovjetunió, sem más szocialista országok, s Svájc is a távolmaradók közé tartozik. A Nemzetközi Valuta Alap valamennyi tagja aranyban vagy amerikai dollárban rögzíti valutájának értékét (finom unciánként 35 dolláros aranyárat véve alapul). Kötelezi magát arra, hogy az árfolyam ingadozásában nem enged egy százaléknál nagyobb eltérést, az árfolyamot csak az Alappal folytatott előzetes tanácskozás után módosíthatja. Ha a valuta értékének védelméhez külföldi valutára van szüksége, azt rögzített árfolyamon az Alaptól vásárolhatja, amelyekhez a tagállamok hozzájárulásából rendelkezik eszközökkel. E rendszer bírálói elsősorban azzal érvelnek, hogy Bretton Woods-ban úgy képzelték, a vezető pénzügyi hatalmak anyagi eszközeikhez igyekeznek majd mérni életszínvonalukat. Azt gondolták, hogy azok az országok, amelyek állandóan többet költenek, mint a bevételük, devalválják valutájukat, azok az országok viszont, amelyeknek fizetési mérlege állandóan aktív, emelik pénzük árfolyamát. A rendszer e vélemények szerint azért vált ingataggá, mert Amerika és Anglia éveken át deficites volt, de valutáját nem devalválta. Az NSZK viszont, amelynek valuta-árfolyamát 1949-ben, a gazdasági mélypont idején állapították meg, azóta a nagy fellendülés ellenére is csak öt százalékkal emelte a márka értékét. Ez a helyzet arra ösztönzi a befektetőket, hogy spekuláljanak, számítva ennek vagy annak a valutának a devalválására, illetve értékének emelésére. A legutóbbi válság is azzal kezdődött, hogy a gazdaságilag meggyengült Franciaországban megkezdődött a pénz menekülése NSZK-ba. A közgazdászok a rendszer gyengeségének orvoslására háromféle megoldást javasolnak: Rueff francia közgazdász, akinek felfogását De Gaulle elnök is magáévá tette, a tiszta aranyalap megvesztegethetetlen fegyelméhez akar visszatérni. Ez azt jelentené, hogy az arany árát a világkereskedelem igényeinek megfelelően kell emelni. Egy másik felfogás szerint új nemzetközi papírpénzt kell kreálni. Ez képezné a Nemzetközi Valuta Alapnál a tagállamok rendelkezésére bocsátandó póthitelt, a „speciális lehívási jogok” néven ismert és gyakran „papír-aranynak” is nevezett rendszert. Ezek a speciális lehívási jogok ugyanis a tagállamok tartalékának részét képeznék. A harmadik javasolt gyógymód: rugalmasabbá kell tenni a valuták beváltási árfolyamát, lehetővé kell tenni, hogy tíz százalékkal is ingadozhassanak a rögzített árfolyamtól, felfelé vagy lefelé. Ez a központi bankoknak több lehetőséget adna arra, hogy az ügyletektől a spekulációt elriasszák. A három javasolt gyógymóddal szemben komoly gazdasági és politikai természetű kifogások és akadályok merülnek fel. A pénzügyi szakértők szerint valószínűleg ez az oka annak, hogy mindeddig nem történtek komoly lépések a válságok kiküszöbölésére. (Reuter) Az OECD jelentése Anglia gazdasági helyzetéről London, november 30. — A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének közgazdasági bizottsága bizakodva ítéli meg az angol gazdaság kilátásait, és Angliát képesnek tartja arra, hogy jövőre aktív külföldi fizetési mérleget mutasson fel. A nyugateurópai országokat, az Egyesült Államokat, Kanadát és Japánt felölelő szervezet Anglia helyzetéről kiadott jelentésében elismeri, hogy Anglia külföldi fizetési mérlege egy évvel a font devalválása után még mindig deficites, holott ebben az időszakban a világkereskedelem gyors ütemben növekedett. Ennek ellenére valószínűnek tartja, hogy 1969-ben a hosszú lejáratú tőkemozgást és a folyószámlát egyesítő fizetési mérleg tekintélyes aktívumot mutat majd ki. A jelentés az angolokat nem kecsegteti azzal areménnyel, hogy a nemrég szigorított gazdasági korlátozások enyhülhetnek. „Szigorú gazdaságpolitikára van szükség a belföldi kereslet és személyi jövedelem korlátozása érdekében és folytatni kell az adó- és pénzpolitikai megszorításokat is.” — hangsúlyozza a jelentés. Arra figyelmezteti továbbá a brit hatóságokat, hogy Anglia pénzügyi helyzetének javulása mindenekelőtt az ország saját erőfeszítésein múlik s már nem szabad sokáig késlekedni a kézzelfogható eredmények felmutatásával. (Reuter) SZOVJET-LENGYEL GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDTEK Varsói tudósítónktól. A szovjet-lengyel gazdasági és tudományos együttműködési bizottság hétfőn a lengyel fővárosban megkezdte VIII. ülésszakát. A szovjet küldöttséget Leszecsko miniszterelnök-helyettes, a lengyel delegációt Jaroszewicz miniszterelnökhelyettes vezeti. A megbeszélések napirendjén a két ország gazdaságfejlesztési terveinek összehangolása szerepel, figyelembe véve a termelés szakosításának és az ipari együttműködés lehetőségeit. Ebből a szempontból elsősorban a szerszámgépipar, a járműipar, az elektronika, a híradástechnika és a vegyipar jön számításba.