Világgazdaság, 1972. július (4. évfolyam, 127/876-147/896. szám)
1972-07-22 / 142. (891.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG THE GUARDIAN Szokássá vált, hogy a nemzetközi sajtó kevesebb figyelmet szentel a KGST csúcskonferenciáinak, mint a Közös Piac hasonló találkozóinak. A legutóbbi moszkvai KGST-ülés alkalmával érdemes kivételt tenni — írja a lap. A különös érdeklődésre a cikk írója szerint két körülmény szolgáltat okot. Egyrészt valószínűnek tűnik — állapítja meg —, hogy a kelet-európai országok részéről ez a Közös Piac kérdésének első koordinált megközelítése. Másrészt a konferencia a gazdasági integráció folyamatának határozott megélénkülését fémjelzi. E megélénkülés — paradox módon — a nyugat-európai integráció kiterjedésére vezethető vissza — állítja az angol lap. (E gondolat adja egyébként a cikk címét is: „Brüsszel integrációra ösztökéli a KGST-t”.) A kétfajta integráció lényeges különbségeket mutat. A KGST nem szabadkereskedelmi övezet, nem is vámunió, nincs egységes piaca, konvertibilis valutája. Míg Nyugat-Európában az integráció egyik mozgatója, hogy bizonyos ellenpólus kialakítására törekszenek Amerikával szemben, addig Kelet- Európában hasonló tényezők nem játszanak szerepet. Érdekes módon azonban éppen a Közös Piac az, amelynek kialakulásával párhuzamosan Kelet-Európa egyre inkább „ellenpólus” kialakítását érzi szükségesnek. Lengyelország és Magyarország például attól tart, hogy az EGK közös agrárpolitikája növekvő nehézségeket támaszt hagyományos mezőgazdasági exportjuknak. A Közös Piac csak táplálja Kelet-Európa ellenérzését, miközben ahhoz ragaszkodik, hogy 1973 után minden kereskedelmi egyezményt a brüsszeli bizottság, útján kelljen megkötni, továbbá, ha enyhe formában is, de egységes közösségi álláspont kialakítására törekszik a küszöbönálló európai biztonsági értekezleten. A lap szembeállítja egymással a KGST-ben meglevő törekvéseket, amelyek egyrészről a nemzeti tervek koordinálásának kibontakoztatására irányulnak, másrészről — úgymond — egy vámunióhoz hasonló képződmény kialakítását célozzák, a tagországok közötti szabadabb kereskedelem és — egy szintén egymás közötti — konvertibilitás kialakításával. A szerző megállapítása szerint a komplex program inkább A VILÁGSAJTÓBÓL A KGST-integráció — nyugati szemmel az utóbbi tendencia felé mutat Ilyen irányú fejleményként értékeli a szerző, hogy a Szovjetunió az idén 140 millió dollár értékű kölcsönt vett fel az eurokötvény-piacon. Ugyanakkor a KGST lassan elindul a nemzeti valuták konvertibilitása felé vezető úton. Az első lépés, hogy 1974-től kezdve a tagországok valutáik egymás közötti árfolyamát dolgozzák ki és ezek viszonyát a transzferábilis rubelhez. Figyelemmel az egyes országokban a nagykereskedelmi, kiskereskedelmi és külkereskedelmi árak rendszerében meglevő különbségekre, az első időszakban sokfajta árfolyam alakul ki. Csak 1976 és 1979 között teremtik meg a nemzeti valuták egységes árfolyama kialakításának feltételeit. Aki attól tartott, hogy a múlt évben megalakult Nemzetközi Beruházási Bank nyomást fog gyakorolni a tagországokra, hogy azok a Szovjetunióban ruházzanak be, az tévedett. Az eddig bejelentett 14 objektum közül egy sem épül a Szovjetunióban. Egyik sem épül a közösség két legkevésbé fejlett országában, Mongóliában és Bulgáriában. Ehhez kapcsolódva a cikkíró azon véleményének ad kifejezést, hogy a KGST működésének eddigi legkevésbé sikeres területe az egyes országok fejlettségi színvonalának közelítése volt. A KGST sem ért el nagyobb eredményt a fejlettségi színvonal közelítése tekintetében például az NDK és Bulgária között, mint a Közös Piac Nyugat-Európa fejlettebb területei és Dél-Olaszország között. Kiemeli a cikk, hogy az integrációs folyamat különösen határozott formában jut érvényre az iparilag fejlett NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország között. Az NDK például most vett először részt nemzetközi termelővállalat alakításában, éspedig egy textilgyárat létesítettek Lengyelországgal közösen. A gyár a lengyel Zawiercieben épül, és működtetéséhez a munkaerőt döntően Lengyelország szolgáltatja. A tőke 42 százalékát az NDK adja. Ez a harmadik ilyen típusú létesítmény a KGST keretei között, és e forma a jövőben valószínűleg egyre népszerűbbé válik. A cikkíró összevont következtetése a fent elmondottak alapján az, hogy a KGST-integráció kialakítása során erőteljesen érvényre jut a pragmatikus szemlélet. (1972. július 14.) transfikterstllflemolint A dél-amerikai műanyagfogyasztás 1971-ben elérte a 680 000 tonnát, és ebből a mennyiségből kereken 440 000 tonnát a térség országaiban állítottak elő. A fogyasztás évi növekedési üteme 17— 18 százalék között van. Az egyes országok közül legtöbbet, 256 000 tonnát Brazília fogyaszt, amiből 228 800 tonnát helyben gyártanak. Brazíliában a következő két évben további 310 000 tonna kapacitású polimerizációs berendezést állítanak üzembe, aminek révén a termelőkapacitás 1974-ig több mint megkétszereződik. A dél-amerikai műanyagfogyasztók között Argentína áll a második helyen, 135 000 tonna saját termeléssel és 36 500 tonnás importtal. Argentína viszonylag nagy hazai termelésével szemben Venezuela az évi 150 000 tonnás műanyagszükségletének felét importból kénytelen fedezni, de jelentős kőolajtermelése révén előnyös nyersanyagforrással rendelkezik a saját termelés további bővítéséhez. Tervezik, hogy 1,2 millió dollár Műanyagfogyasztás Dél-Amerikában ros befektetéssel 1979-ig felépítenek egy új petrolvegyészeti gyárat. Már ebben az évben megkezdi a termelést egy 15 000 tonna kapacitású polisztirol üzem, amihez a következő évben két nagynyomású polietiléngyár csatlakozik, egyenként évi 50 000 tonna kapacitással. Tervezik ezenkívül alacsony nyomású polietilén és poliésztergyanta üzemek létesítését is. Jó esélyei vannak a műanyagtermelés fokozásának Bolíviában és Paraguayban, amely országokban a múlt évben még csak 2900, illetve 970 tonna műanyagot használt fel. Ez a két ország eddig nem gyártott műanyagot, Bolíviában azonban 1975-ig 28 000 tonna polietilént, 25 000 tonna polipropilént és 12 000 tonna polisztirolt termelő üzemeket létesítenek. Paraguayban, ahol a műanyagfeldolgozás csak 1964-ben kezdődött, jelenleg 12 feldolgozó vállalat működik, ezek között öt fröccsöntő és négy extruder üzem. (1972. július 17.) StanEfurlírJcifiuig BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Hivatalos adatok szerint a perui nemzeti össztermék 1971-ben reálisan 6 százalékkal növekedett. A legnagyobb növekedések az építőiparban (14,7), a feldolgozóiparban (9,2) és a szolgáltató iparágakban (8 százalék) voltak. Míg a kormány beruházásai 23 százalékkal emelkedtek, a magángazdaságé csak 8,4 százalékkal. A tőkeképződés növekedése 13,4 százalék volt. Ebben az évben 7,5 százalék reális növekedésre számítanak. Mindjárt az első negyedévben tapasztalható volt a fellendülés. 1971 végén a valutáris tartalékok 342 millió dollárt értek el. A tavalyi fizetési mérleg 75 millió dolláros deficittel zárult, minthogy a kivitel többlete csak 141 millió dollár volt, a szolgáltatások tételében pedig 217 millió dolláros deficit jelentkezett. Februárban Perunak sikerült külföldi adósságszolgálatát illetően egy refinanszírozási megállapodást aláírnia, amelynek következtében az évi törlesztés az eddigi 158 millió dollárral szemben 64 millióra csökkent. Néhány kölcsönnek a lejárati idejét 1977-ig meghosszabbították. Az 1971. január—november időszak (utolsó hivatalos adat) exportja csak 796 (előző év 965) millió dollár volt, minthogy a cukron kívül minden kiviteli cikkben visszaesés mutatkozott, de ugyanekkor a bevitel 690 (579) millió dollárra emelkedett. A meglevő valamennyi iparágban jelentős eredményeket értek el. A gépkocsi összeszerelő-iparban, a lakásépítésben, a bányászati fúrógépek összeszerelésében is elismerésre méltó a ha- Peru gazdasági helyzete jól megalapozott lakás. A hallisztkivitel emelése érdekében is intézkedések történtek és egyidejűleg állami ellenőrzés alá vonták a halfeldolgozást. Nagy reményeket fűznek ebben az évben a bányászat fejlesztéséhez. Február folyamán Párizsban a Világbank által összehívott Peru-konferencián, a perui pénzügyminiszternek 8 európai állam, valamint a japán és a kanadai kormány képviselői előtt részletesen be kellett számolni országa pénzügyi helyzetéről és a 90 fejlesztési tervezetről, amelyeknek megvalósításához 780 millió dollár külföldi tőkére van szükség. Peru fejlesztési terve öszszesen 1800 millió dollár összegű beruházást irányoz elő, s a beruházások legkésőbb 1974-ben kezdődnek meg. A feldolgozóipar 436, a mezőgazdaság 346, a bányászat 283, a szállítás 280, a közoktatás 108, az elektromos ipar 99, a hírközlés 57, az egészségügy 34 millió dollárban fog részesülni. Közben Japánnal is 65 millió dolláros kölcsön felvételére jött létre megállapodás (műtrágyagyár, híradástechnika) és Franciaországgal is 60 millió dolláros kölcsöntárgyalás van foyamatban. Az állami bevételek 1971. januártól 1972. márciusig 48,5, a kiadások pedig 42,5 milliárd sósra rúgtak, tehát 6 milliárd sos összegű bevételi többlet mutatkozott. 1971-ben mintegy 146 000 új munkahelyet teremtettek és arra számítanak, hogy 1972-ben 207 000-rel nő a munkahelyek száma. A megélhetési index (1966 - 100) januártól március végéig 9 százalékkal 166-ra emelkedett. (1972. július 8.) 1972. JÚLIUS 22.3 Nincs szinkronban a hazai sörgyártás és az import Az idén, év végi belépésre tervezett miskolci Borsodi Sörgyár — építészeti lemaradások miatt — a vészszerelések elcsúszásával ugyan, de minden valószínűség szerint a tervezett határidőre, december 31-re üzembe lép. A mintegy 1,2 millió hektoliteres kapacitású üzem nagyban javítja majd a hazai sörellátást, és 1973-ban a sörimport csökkentését teszi lehetővé. Az importcsökkentés ellen hat a kereskedelem anyagi érdekeltsége, s lehetséges, hogy a hazai piaci helyzet, a hazai fogyasztás teremti majd meg az egészséges arányokat. Miskolcon épülő új sörgyárunk, a Borsodi Sörgyár építése során nem tartották be a határidőket. Az eredeti tervek szerint a gyár végső befejezési határideje 1972. december 31. lett volna, a következő év első negyedére pedig a pénzügyi elszámolás határideje. Az első elképzelések szerint két ütemben épült volna a gyár, és a malátaüzem indulási határidejét július 1-ben határozták meg. A malátaüzem még nem készült el és előreláthatóan augusztus 1-én fogad csak árpát. Ugyancsak elmaradások mutatkoznak az eredetileg elképzelt szerelési határidőktől a második lépcsőnél, a sörfőzőben. A fő ok, hogy az építőipar késett az átadással, jelenleg is dolgoznak az egyes épületeken és még mindig elég vontatottan adják át a munkaterületeket a szerelőknek. Ugyancsak gondot okoz, hogy a tervezetthez képest későn érkeznek meg az energiavonalak, a gáz-, a víz- és az elektromos energia. Ugyancsak az eredeti terv előírásai szerint ezekben a napokban kellene elkezdeni a próbaüzemet a sörfőzőben, és ebben az évben Miskolcnak 3-400 ezer hektoliter sört kellett volna adnia. A beruházó, az Országos Söripari Vállalat most úgy igyekszik a szerelési munkákat csoportosítani, hogy egyrészt minél többet hozzon be a lemaradásból, másrészt a leglényegesebb berendezések és üzemrészek valóban elkezdjék a munkát a harmadik negyedévben. Ha minden a tervek szerint sikerül, az eredetileg elhatározott időben, december 31-én működik már a gyár, legfeljebb néhány külső rendezési munka és a termelés szempontjából kevésbé lényeges mellékút stb . marad jövőre. Szeretnék a tervezett sörmennyiséget is próbaüzem során kiadni. Az idei sörellátást alapvetően semmiképpen sem befolyásolja a gyár, hiszen a szakmában „szélső” negyedeknek nevezett IV. és I. negyedévben kisebb a fogyasztás, általában nincs sörhiány. A „középső” — a II—III. negyedévekben van a fogyasztási csúcs. Jövőre pedig az évi 1,2 millió hektoliter évi kapacitású miskolci gyár folyamatosan termel majd. Százalékosan is rendkívül jelentős növekedés ez. Az eddigi hazai össztermelés 5,1 millió hektoliter volt, az éves sörimport pedig 1—1,2 millió hektoliter. A 16—17 százalékos ugrásszerű növekedés, amit ilyen hirtelen valószínűleg nehezen vesz majd fel a hazai piac, indokolttá tenné — legalábbis átmenetileg — a sörimport csökkentését. Különösen, ha azt a két tényezőt is figyelembe vesszük, hogy a sör eladhatóságát nagyon erősen befolyásolja az időjárás, s azt, hogy a szabványok szerint ez az áru 20 napig tárolható csak. A belkereskedelem nem tervezi 1973- ra a sörimport csökkentését. Alapvetően ellátási szempontokról lehet hallani, de nyilván ebben az elhatározásban az is közrejátszik, hogy a kereskedelem és a vendéglátóipar forgalmi értékben számol. Abban érdekelt, hogy a forgalmát növelje. Előfordulhat, hogy az ideinél kevesebb importsör és jóval több magyar sör eladásakor — az összvolumen növekedése mellett — csökken a bevétel és ezzel a kereskedelem és vendéglátás nyeresége, ami az import fenntartására szorítja a kereskedőket. Az import alakulására a régen „egykor” Söripari Vállalatnak ma már nincs befolyása. Sört importál a MONIMPEX, amelyiknek szoros kapcsolata van a magyar söriparral, de az úgynevezett kishatárforgalomban szlovák sört hoz be a borsodi belkereskedelem, NDK-beli, jugoszláv és egyiptomi sört a DÉLKER. Az „úgynevezett” jelző egyáltalán nem véletlen; ezek a vállalatok ma már nem a határmenti árucserét segítik elő: az általuk behozott áruk a belkereskedelmi hálózaton keresztül az egész országban forgalomba kerülnek. (Mellékes, de nem elhanyagolható kérdés, indokolt-e, hogy egy importáru három-négy hézen keresztül — MONIMPEX, nagykereskedelem, FÜSZÉRT, kiskereskedelmi hálózat — jusson el a fogyasztóhoz.) Egy biztos, a sokcsatornás ellátás nemcsak a választék növekedését jelentette, hanem azt is, hogy a belkereskedelmi és vendéglátóipari hálózatban is egymást szorítják ki a szállítók. Jellegzetes és nem is egyedi példa, hogy a borsodi állami és politikai szervek az Országos Söripari Vállalathoz fordultak a megye sörellátásának javítása végett. A hazai sört oda is diszponálták, de nem akadtak átvevőre, mert a hálózat telítve volt eladatlan szlovák sörrel. Más kérdés, hogy ez drágább, s itt a sokcsatornás ellátás éppen ellenkezőjére fordult, a választékot az importsörre szűkítette. Faludi András Itt piac az olajkályháknak A Szovjetunióban ma már általánossá vált az ötnapos munkahét. A dolgozók a szabad időt a többi között hétvégi pihenőházakban töltik el. Az új és a régi háztulajdonosok egyaránt ma már nemcsak a meleg nyári hónapokban szeretnék élvezni az üdülési lehetőségeket, hanem a kora tavaszi és a késő őszi időpontokat is a hétvégi házakban kívánják eltölteni. Ennek megvalósítása pedig csak fűtéssel oldható meg, így élénk kereslet van az olajkályhák iránt, de a belföldi termelés még nem tudja kielégíteni az igényeket. A külföldi cégek felismerték ezt a kínálkozó üzleti lehetőséget és szabályos „rohamot” indítottak a szovjet piac meghódítására Egymást érik a különböző kiállítások, ahol a legkényesebb igényeknek is megfelelő gyártmányokat mutatnak be. Legutóbb például a hazánkban is jól ismert jugoszláv olajkályhákat mutatták be. Magyarországon az elmúlt időszakban gondok voltak az olajkályhák belföldi értékesítésével. Az importpolitika és a hazai termelés felfuttatása a belső piacon telítettséget idézett elő. Előbbutóbb várható, hogy értékesítési nehézségek lesznek. Most a szovjet piac kínál lehetőséget, kisebb átalakítással a magyar olajkályhákat értékesíteni lehetne a Szovjetunióban. Érdemes lenne foglalkozni ezzel az exportlehetőséggel, mert sikeres frontáttörés után hosszú időre megoldódnának a hazai ipar gondjai. F. A. Balassagyarmaton épül a Budapesti Finomkötöttárugyár új modern gyáregysége. Az itt készült termékeknek több mint a fele külföldre jut majd. A héten Budapesten tárgyalások kezdődtek a magyar S NDK üveg- és kerámiaipari együttműködésről. A Habselyem Kötöttárugyár a TECHNOIMPEX-en keresztül két nagynyomású festőgépet vásárolt az olasz Ilma cégtől. A 20 millió líra értékű berendezéseket még az év végén üzembe helyezik. RÖVIDEN A HUNGAROTEX jövő évi szállításra több mint 1 millió márka értékben adott el zsebkendőket egyik nyugatnémet vevőjének. A nyugatnémet Famatax céggel megállapodott a TECHNOIMPEX. Még a harmadik negyedévben a nyugatnémet vállalat 300 ezer márka értékben gépeket szállít a Habselyem- és Kötöttárugyárnak. A NIKEX szerződést írt alá a Turbosol olasz céggel; az idén 31 millió líra értékben vakológépek érkeznek a magyar építőipar számára. Bélyegexport — egymillió dollárért Csaknem egymillió dollár volt az első fél évben a Magyar Filatélia Vállalat tőkés exportja, 12 százalékkal több, mint 1971 első felében, s noha a magyar bélyegkivitel évről évre erősödik, ez a nagymérvű felfutás szokatlannak mondható. Ok: az idén az árualap minőségben,mennyiségben egyaránt kifogástalan. Része van ebben mindekelőtt a Magyar Postával kötött tavalyi megállapodásnak, miszerint a posta igyekszik támogatni a vállalat exporttörekvéseit. Másrészt a gondos beszerzés, a tavalyi, viszonylag nagyobb bélyegimport most kamatozik. Az összetételt olyan alkalmi kiadások javították, amelyek nemcsak a hazai, de a külföldi gyűjtők érdeklődését is felkeltették, azokét is, akik magyar bélyeget nem gyűjtenek ugyan, de egyes témakörökhöz kapcsolódó bélyegsorainkat mindenképpen meg akarják szerezni. Növelte az exportot a helyes gazdálkodás, a kis példányszámú, nagy értékű vágott bélyegekkel. A bélyegeladók eredménye annál inkább is méltó a figyelemre, mert a dollár leértékelését követően következetesen sikerült érvényesíteni az újabb, magasabb exportárakat. Előfordult, hogy húszezer dolláros üzletet inkább visszautasítottak volna, de ragaszkodtak az új árakhoz — eredménnyel. A forgalom növekedése elsősorban három piacnak köszönhető: az NSZK- és USA-beli, valamint a japán vevők mutattak különös érdeklődést a Filatélia készletei — főleg a magyar bélyegek — iránt. A közeljövőben a japán kapcsolatokat kívánja tovább erősíteni a vállalat, illetve egy gyakorlatilag még megdolgozatlan piacon, Ausztráliában igyekszik megvetni a lábát. A kilátások jók. Általában a második fél évet illetően is bizakodnak a Filatélia szakemberei, hiszen a forgalom többnyire karácsonykor tetőződik. A második fél évben mindenekelőtt az olimpiai sorozat nagy sikerére számítanak, s az alkalmi kiadások között — a festményeket ábrázoló sorozatokon belül — megjelentetik az üvegfestménysort. Ennek terveit már jóváhagyták, s ha a nyomdai kivitel is megfelelő lesz, a gyűjtők nemsokára a Magyar Postának talán eddigi legszebb bélyegsorát köszönhetik. Szocialista relációban is jól alakul az 1972. év, a viszonylag kiegyensúlyozott szocialista exportforgalom is növekedni fog valamelyest. A legújabb hírek szerint a Filatélia Vállalat és a MABÉOSZ Leningrádban rendez kiállítást november—december táján. D. L. Vezetőképzés A Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében pénteken délelőtt kerekasztal-konferenciát rendeztek a vezetőképzés új módszereiről. A konferenciát Kallós Ödön, a kamara elnöke nyitotta meg, majd Gilbert M. Sauvage, az INSEAD (Institut Européen d’Administration en des Affaires) menedzserképző iskola igazgatója tartott előadást. Tájékoztatójában beszélt a vezetőképzés módszerében beállott változásokról, ezeknek a vállalatokra gyakorolt hatásáról és vázolta azokat a körülményeket, amelyeket ki kell alakítani, hogy az új módszer megfelelhessen a megváltozott követelményeknek. Az érdekes előadást élénk vita követte. lllllllllllilllllllllllllllllllllllil KOOPERÁCIÓ Termoanalizátor az ELTE-nek A svájci Mettler cég a liechtensteini Balzersszel kooperálva szállítja azt a termoanalizátort, amelyet 60 ezer dollárért az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszékének vásárolt az ARADIMPORT. A Mettler cég, amely egyébként analitikai mérlegeiről világszerte ismert, régi ismerőse a magyar tudományos intézeteknek. Az új berendezést két héten belül üzembe állítják. Lengyel bemutató Budapesten befejeződtek a lengyel ruhagyárak bemutatói. A két nagy lengyel ruhagyár — a Kora és a Bytom — öt alkalommal vonultatta fel kollekcióit. A Kora női ruhákat, a Bytom férfiruhákat gyárt. Ez utóbbi termékeinek 65 százalékát exportálja, a másik kivitele pedig a termelés 70 százalékát is eléri. (PAP) Rekonstrukciós ajánlat 17 millió dollárért A dél-amerikai országoknak létkérdés a közlekedés kiépítése, s ezen belül is a vasútg fejlesztése. Körülbelül tíz éve kezdték el nagy értékű beruházásaikat — az építést elsősorban a szállítók által felajánlott hitelekből fedezve. Magyarország, tradicionális partnereik közé tartozik. A Ganz-MÁVAG több motorvonatot szállított már Argentínának, s a múlt év júliusában kötött megállapodás értelmében Brazília is a megrendelők sorába lépett: 8,2 millió dollár értékű magyar vasúti szállítóeszköz vásárlásáról írt alá szerződést. Uruguaynak az 1967-ben ott járt magas szintű magyar delegáció 10 millió dollár értékű hitelt ajánlott fel, főként, Ganz-motorvonatok, vasúti szerelőműhely és egyéb berendezések szállítására. Az uruguayi hatóságok és a múlt év őszén hatalomra jutott új elnök is több ízben foglalkozott az ajánlattal. Az üzlet — úgy tűnik — most döntő szakaszába jutott. Az eddig beérkezett 42 vasúti rekonstrukciós ajánlat közül végül is a magyar tervezetet fogadták el, s ez — a további tárgyalások sikere esetén — mintegy 7 millió dollár értékű motorvonat és különböző vasúti berendezés megvásárlását ígéri. Az uruguayi sajtó részletesen foglalkozik a magyar ajánlattal. Mind a hitel, mind a szállítás feltételeit igen előnyösnek nevezik. JElGGAZDSSAG 4 oldalon. A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon :343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 72.2180/307 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008