Világgazdaság, 1989. február (21. évfolyam, 22/5028-41/5047. szám)
1989-02-04 / 25. (5031.) szám
1989 február 4., szombat XXI. évfolyam, 25., (5031.) szám Vil Jól halad a török gazdasági szükségprogram a Irthat a szóbeszéd Az ankarai kormány szükségprogramja hatásos eszköz az infláció ellen, ezért tovább folytatják - mondotta Turgut Özal miniszterelnök. „Engem még az sem zavar, ha a növekedési ütem évi 3,5 százalékra lassul le... A kormány legfontosabb tevékenysége az inflációellenes harc” - mondta a kormányfő a Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatában. A több mint egyéves szükségprogram nyomán egyébként valóban lelassult a gazdasági növekedés: sok helyütt kénytelenek voltak bezárni a gyárakat, a munkásokat pedig szélnek eresztették. A gazdasági hanyatlást az előző négy évben példátlan méretű virágzás előzte meg. Azzal, hogy a kormány számolatlanul költötte a pénzt beruházásokra, a török bruttó nemzeti temék (GNP) 1986- ban megdöbbentően gyorsan, 8,1 százalékkal növekedett. Mindez azonban az infláció erősödéséhez vezetett. A drágulás üteme 1988 végén, éves szinten 75 százalékos volt, valamivel alacsonyabb, mint az 1980 novemberében mért 87 százalék, amely az évtized csúcsának számít Törökországban. A török miniszterelnök szerint tavaly jelentős mértékben csökkentették az államháztartás kiadásait, ezzel sikerült valamelyest visszafogni a költségvetési mérleg hiányát, amelyet a török közgazdászok az infláció legfőbb okaként emlegetnek. Ezzel együtt tavaly a deficit 3,44 ezer milliárd török líra (2,42 milliárd dollár) volt. Ez 48 százalékkal több, mint amekkorát eredetileg terveztek, de kevesebb, mint az 1987-es passzívum. Özal hozzáfűzte még, hogy az előzetes számítások szerint 1988-ban rekordösszegű, 900 millió dolláros aktívumot mutatnak az ország fizetési mérlegének folyó tételei. 1973 óta ez az első alkalom, hogy többlet keletkezett a fizetési mérlegen, és ezt Ankarában a gazdasági szükségterv eredményének említik. Egy évvel korábban, 1987-ben még 987 millió dolláros deficitet mértek a folyó tételeken, és eredetileg 1988-ra is 885 milliós hiányt jósoltak. Amennyiben az idei és a következő év sikeres lesz, akkor a török gazdaság visszatérhet a gyorsabb növekedés útjára - állapította meg az ankarai kormányfő. A külföldi bankok, az ország hitelezői óvatos örömmel fogadták a kedvező statisztikai adatokat. Figyelmeztettek rá, hogy sok múlik azon, mennyire sikerül megtartani a költségvetés és a hitelpolitika szigorát. Válaszképpen Özal leszögezte: sokféle költségvetési kiadást megnyirbálnak, de a közlekedés javítását célzó beruházások, közöttük az ankarai metró, továbbá az Atatürk-vízerőmű építkezései folytatódnak. Ami az ország külpolitikáját illeti, a miniszterelnök arról panaszkodott: a londoni székhelyű Amnesty International szervezet elterjesztette Törökországról, hogy ott nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. A különféle kínzásokról érkező szóbeszéd rossszat tesz Törökország jó hírének. Annál is inkább, mert Ankara szeretné minél szorosabbra fűzni kapcsolatait a Közös Piaccal, s az ilyen híresztelések megnehezítik a tárgyalásokat. Özal egyébként elégedett a török-közös piaci megbeszélések előrehaladásával. (Reuter, AP-DJ) Az IWC nagyobb szovjet gabonaimportra számít Kína válik a vezető búzavásárlóvá? A Szovjetunió gabonaimportja a június végéig tartó jelenlegi idényben 13 százalékkal is meghaladhatja az előző évadban beszerzett mennyiséget - állapítja meg a Nemzetközi Búzatanács (IWC) most közzétett világpiaci körképében) A szovjet importkeresletet a szóban forgó periódusban összesen 35 millió tonnásra becsüli. Decemberben ennél még 2 millió tonnával kisebb mennyiségről beszélt, időközben azonban Moszkvában közzétették a hivatalos betakarítási adatokat, e szerint az országban tavaly 195 millió tonnát tudtak csak begyűjteni a korábban feltételezett 200 millióval szemben. A szovjet kereslet nagy valószínűséggel főként takarmánygabona - mindenekelőtt kukorica - iránt fog mutatkozni (21 millió tonna); külföldi búzából az IWC szerint 14 millió tonnára lesz az országnak szüksége. Az említett takarmánygabonamennyiségből a szervezet szerint legalább 16 millió tonna lesz a kukorica, holott az előző évadban mindössze 6,2 millió tonnát importáltak. A Szeljszkaja Zsizny című mezőgazdasági napilap 110 éve példa nélkül állónak minősíti a Szovjetunióban jelenleg uralkodó „téli" időjárást. Moszkvában a szokásos hótakaró helyett hatalmas tócsák vannak az úton, és bár ez az országnak nyilvánvaló fűtőanyag-megtakarítást jelent, a parasztoknak annál több fejtörést okoz. A szovjet nem feketeföld és gabonatermesztő területeken az elolvadt hólé rothasztani kezdte az őszi vetést. Északkelet-Ukrajnában pedig az ismét megfagyott csapadék jégpáncélt vont a szántóföldek fölé a jótékony hótakaró helyett. A szokatlan időjárás erősen csökkentette a vetés télállóképességét a Balti-köztársaságokban, Belorussziában és Moldáviában - írja a szovjet szaklap. Kínában is csak importtal tudják megoldani az immár 1,07 milliárd fős lakosság élelmezését - hangsúlyozza az IWC -, jóllehet az ázsiai ország már jó ideje a világ legnagyobb gabonatermelője. Mindig is a legnagyobb rizstermelő volt, a legtöbbször pedig a búzabetakarításban is az élre került. (Takarmánygabona betakarításba a harmadik a Szovjetunió és az USA mögött.) Az iparosítás miatt azonban a következő öt évben a vetésterület zsugorodásával kell számolni Kínában, és valószínű így a tekintélyes import fennmaradása. Az IWC szerint Kínának az 1988/89- es idényben 16 millió tonna búzára lesz szüksége külföldi forrásból, és ezzel az ázsiai ország a világ legnagyobb búzaimportőrévé válhat. (Takarmánygabonából ehhez képest elenyésző mennyiségű, 600 ezer tonnás importra tart csak igényt.) Az országban tavaly a kitűzött 410 millió tonna helyett csak 393,8 millió tonnát ért el a gabonatermés, és ebbe ráadásul beleértendő a szójabab és a burgonya is. Peking az ezredfordulóra 500 millió tonnára akarja növelni az éves gabonatermést. A nagy importőrök növekvő szükségletei ellenére az IWC némiképp megnyugtatóbb képet vázolt föl a világ idei élelmezési helyzetéről a legutóbbi jelentéséhez képest. Eszerint 1988/89-ben összesen 1,232 milliárd tonna gabona megtermelése várható, a korábbi 1,218 milliárdos előrejelzéssel szemben. A fő változást a takarmánygabonák megjavult terméskilátásai okozzák (a déli féltekén csak most kezdődik az aratás), ezekből 729 millió tonna várható a korábban prognosztizált 718 millió helyett. Búzából 502 millió tonnára lehet számítani (+2 millió tonna).(Reuter) Bekerül-e a Szolidaritás a parlamentbe? VARSÓI PÁRTÉRTEKEZLET A KEREKASZTAL-TÁRGYALÁS ELŐTT Lengyelországban a jövő hét elején végre leülnek az egyszer már szétbontott, majd azóta újra összeállított kerekasztalhoz az ország vezetői és a betiltott Szolidaritás képviselői, valamint egyházi és független személyek, hogy közösen találjanak kiutat az egyre mélyülő politikai és gazdasági válságból. A párt és a Szolidaritás eddigi egyeztető megbeszélései alapján máris kiszivárgott, milyen eredmények várhatók a kerekasztal-tárgyalásokon. A tárgyalásokat megelőzően csütörtök óta folyik Varsóban a párt zártkörű megbeszélése, ahol a vezetők arról próbálják meggyőzni a küldötteket, hogy a kerekasztal-tárgyaláson nem kívánnak letérni a szocializmus útjáról. Közben mind a Szolidaritás, mind a LEMP köreiben árulással vádolják kompromisszumra törő saját vezetőiket Varsóban csütörtökön háromnapos ideológiai konferenciára gyűlt össze Wojciech Jaruzelskinek, a KB első titkárának vezetésével a Lengyel Egyesült Munkáspárt mintegy 500 küldötte. A teljesen zártkörű tanácskozáson megfigyelők szerint heves összecsapás és az eddiginél erősebb szakadás várható a párt vezetőinek körében. Az ellentét kirobbantó oka már nem az, hogy eltérően látják a társadalmi és gazdasági válság megoldásának módját, hanem az, hogy a párton belül balra húzó szárny elégedetlen a szakszervezeti és a politikai szabadságjogok kiterjesztése miatt. A PAP hivatalos lengyel hírügynökség arról számol be, hogy az értekezleten a meghívottak hat előadást hallgatnak meg elméleti és gazdasági kérdésekről, köztük a tulajdonjogról, valamint a pártnak a reformfolyamatban betöltött szerepéről. A pártvezetők szeretnék meggyőzni a meghívottakat, hogy nem tesznek hűtlenek a kommunizmus eszméjéhez, még akkor sem, ha ők maguk indítványozzák a Szolidaritás újraengedélyezését, és olyan törvényeket hoznak, amelyekkel a magánvállalkozások tevékenységét serkentik, és a gazdaság központi irányítását lazítják. Józef Czyrek, a PB tagja a Polityka hetilapnak ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: „Véleményem szerint az ideológiai válságról és az eszmék kiárusításáról elhangzott kijelentések nem felelnek meg a valóságnak”. Elmondta, hogy senki nem látja még pontosan a jövő politikai színpadát, de egy dolgot biztosnak tart: az alapok továbbra is a szocialista értékek maradnak. A jövő heti kerekasztal-tárgyaláson - amelyen a párt és a Szolidaritás mellett részt vesz a katolikus egyház, a hivatalos szakszervezet, több, kommunista alapon álló csoportosulás, valamint számos független értelmiségi személyiség - az eddig nyilvánosságra került hírek alapján valóban jelentős határozatokra lehet számítani. Eszerint a hatóságok engedélyezik a Szolidaritás, a Falusi Szolidaritás, valamint egy független diákszakszervezet működését. A Szolidaritás támogatóinak és más „konstruktív” ellenzékieknek felajánlják a lengyel parlament, a szejm képviselői helyeinek 30-40 százalékát. Az ellenzéki politikusok valószínűleg miniszteri pozíciókat is kapnak. Engedélyezik továbbá, hogy megalakuljon több, nem kommunista szervezet és politikai klub, és kiadványokat jelentessenek meg. Cserében a Szolidaritás elfogadja, hogy intézményesített ellenzéki szervezetté váljon. Részt vesz a tavasszal rendezendő parlamenti választásokon, egy olyan választási rendszer szerint, amelyet eddig a a demokráciával ellentétesnek tartott. A Szolidaritás nem hirdet országos sztrájkot, és mérsékeli a munkaügyi konfliktusokat. Jaruzelski az értekezleten - amelyen minden bizonnyal arra a kérdésre is választ akar kapni, hogy milyen messzire mehet el a párt a demokrácia szélesítésében - elismerte, hogy a párt múlt havi értekezletén a Szolidaritás engedélyezésére tett javaslat szakadást okozott a Központi Bizottság soraiban, de a KB határozatait nem lehet eltörölni. A még mindig betiltott Szolidaritás szakszervezet legalizálásától félő kommunisták a hivatalos szakszervezet elárulásával vádolták meg a LEMP vezetőit, akik - úgymond - aláássák a párt vezető szerepét. Nem voltak enyhébbek Walesával sem eszmei társai. A Szolidaritás szélsőséges körei már régen nem nézik jó szemmel Walesa kompromisszum-kereső magatartását, és egy Gdanskban tartott múlt heti utcai beszéde alkalmával többször felhangzott az „áruló” kiáltás. (Reuter) Megállapodott a Fülöp-szigetek és az IMF Megállapodásra jutottak a Nemzetközi Valuta Alapnak (IMF) és a Fülöp-szigetek kormányának képviselői az országnak nyújtandó 1,3 milliárd dolláros hitel folyósításának feltételeiről. Manilának azonban a megállapodás ellenére valószínűleg májusig még várnia kell a hitelek átutalásának kezdetére, mivel az egyeztető és a részleteket tisztázó tárgyalások csak hetek múlva kezdődnek. A Párizsi Klubtól várt hitelek szempontjából is nélkülözhetetlen IMF-hitelen kívül a kormány további több milliárd dolláros hitelre számít a Világbank részvételével most alakuló hitelezői konzorciumtól. Vicente Jayme, a Fülöp-szigetek pénzügyminisztere - aki maga is részt vett a tárgyaláson - elmondta, hogy több átfogó gazdaságpolitikai kérdésben sikerült egyezségre jutniuk a világszervezet szakértőivel. A kormány eleget tett az IMF peso leértékelésére vonatkozó kérésének, hogy az ország exporttermékei versenyképesebbek legyenek a világpiacon. Jelenleg egy dollárért 21,35 pesót adnak a manilai bankok, ezt az árfolyamot szeretnék 1:25 arányra változtatni. A 7 százalékos leértékelésre azonban várhatóan nem egyszeri intézkedéssel kerül sor, mert az politikai elégedetlenséget váltana ki az országban. Értesülések szerint a 25 pesós dollárárfolyamot 1991-re akarják elérni, évenkénti 3,5 százalékos leértékeléssel. A tárgyalófelek a leértékelésen kívül három nagyobb gazdaságpolitikai kérdésben állapodtak meg. Az IMF elfogadta Corazón Aquino elnök javaslatát, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a gazdasági növekedést a tavalyihoz hasonló magas szinten, 6,5 százalékon tartsák. A kormány ugyanakkor vállalta, hogy új adóintézkedések bevezetése nélkül növeli az idén adóbevételeit. Ez tehát nem az adók emelését, hanem az adóbevételeknek az adóbehajtási és adminisztratív tevékenység javításával való növelését jelenti. Az IMF elfogadta a kormánynak azt a tervét is, hogy a növekedés szinten tartása céljából évi 19 százalékkal növelje a beruházásokat. Ehhez a kormány még akkor is ragaszkodni fog, ha csökkennek bevételei. Az IMF ázsiai osztályának vezetője, Prabhakar Narvekar egyébként elismerően szólt a Fülöp-szigetek gazdasági eredményeiről, a Ferdinand Marcos eltávolítása óta eltelt három év gazdasági sikereiről. Kiemelte az erőteljes gazdasági növekedést, ami az 1986-os 1,3 százalék után 1987-ben 5,9 százalék volt, tavaly pedig 6,69 százalék. Megemlítette, hogy javult a foglalkoztatottság aránya, és a kormány az inflációt is ellenőrzése alatt tartja. Az exporteredmények kedvezők, és a fizetési mérleg is kiegyensúlyozott. A pénzügyminiszter a tárgyalások befejeztével elmondta, hogy három hét múlva Manilába látogat az IMF újabb szakértői bizottsága, és várhatóan több hetes egyeztetés után a Fülöp-szigetek kormánytisztviselőivel közösen elkészítik az IMF-hitel részletes feltételeit. A hitelszerződés aláírására a pénzügyminiszter szerint májusnál előbb nincs remény. A Fülöp-szigetek gazdaságának jövője szempontjából szinte létkérdés az IMF- hitel, és nem pusztán az így igényelt 1,3 milliárd dollár miatt. A Párizsi Klubba tömörült hitelezők ugyanis az IMF-hiteltől tettek függővé 1,8 milliárd dollárnyi új hitelt és 2,4 milliárd dollárnyi átütemezést. A Fülöp-szigetek a fenti hiteleken kívül arra számít, hogy további dollármilliárdokat kap egy alakulóban lévő hitelezőcsoporttól, melynek az Egyesült Államok, Japán és a Világbank is tagjai lennének. A csoport által nyújtott hitel összege Manila reményei szerint öt év alatt a 10 milliárd dollárt is elérheti. Külföldi szakértők szerint az összeg ennél jóval szerényebb tesz, 1 és 2 milliárd dollár között marad. A hitel feltételeinek tisztázására a Világbank elnöke, Barber Conable február 14-én Manilába látogat, és megfigyelők szerint valamilyen előzetes megállapodásra még Conable utazása előtt sor kerülhet. (APDJ, Reuter) Az észt népfront indulhat a választásokon Csütörtökön hivatalosan bejegyezték az észt népfrontot, a Szovjetunióhoz tartozó balti köztársaságban, Észtországban működő, a köztársaság nagyobb autonómiájáért küzdő tömegszervezetet. A hivatalos elismerés lehetővé teszi, hogy a szervezet harcba szálljon a kommunista párti jelöltekkel az őszi helyhatósági választásokon. Az észt népfront a múlt év közepén kezdte meg működését, és rövid idő alatt tekintélyes és befolyásos tömegszervezetté vált. Emlékezetes, hogy a reformok bevezetésében és a Moszkvától való függés lazításában élen járó Észtország parlamentje novemberben kimondta a köztársaságnak a Szovjetunión belüli szuverenitását. Az észt népfront aktivistái a mostani hivatalos bejegyzésig attól tartottak, hogy a köztársaság vezetésének esetleges változása esetén az eddig elért eredmények semmissé válnak. A hivatalos elismerés bejelentésének napján első ízben jelent meg a szovjet sajtóban olyan cikk, amelyben Észtország 1940-es elfoglalásáról írnak. A hivatalos szovjet történelemfelfogást, mely szerint Észtország, Litvánia és Lettország saját akaratából csatlakozott a Szovjetunióhoz, az utóbbi hónapokban egyre több fórumon vitatták elsősorban a népfronthoz tartozó írók, akadémikusok. Először fordult elő azonban, hogy a Szovjetszkaja Esztonyija, az észt kommunista párt lapja is az „elfoglalás” kifejezést használja. A cikk szerzője, Edgar Mattisen észt történész Észtországnak a szovjet csapatok által való 1940-es elfoglalását az 1939-ben a náci Németország és a Szovjetunió között létrejött szerződés következményének tartja. (Reuter)