Világgazdaság, 1993. május (25. évfolyam, 83/6090-102/6109. szám)

1993-05-04 / 83. (6090.) szám

2­0 VILÁGGAZDASÁG NEMZETKÖZI GAZDASÁG NEMZETKÖZI HÍREK Bulgária nem tud fizetni Bulgária változatlanul messze áll attól, hogy megállapodást kössön hitelezőivel az ország 12,5 milliárd dollárra rúgó külföldi tartozása­inak átütemezéséről — jelentette ki Emil Harsov, a bolgár nemzeti bank kormányzóhelyettese. Hozzátette, hogy a jelenlegi helyzetben az ipari termelés folyamatos süllyedése, a gazdasági teljesítőképes­ség hanyatlása miatt könnyen elképzelhető, hogy az ország egyál­talán nem fogja tudni megadni tartozásait. Bulgária hitelfelvételi lehetőségeit erősen behatárolja, hogy 1990-ben egyoldalúan felfüg­gesztette a kamatok és tőkerészek törlesztését, s bár tavaly vala­mennyit megadott a tartozásokból, nehezen tudja visszaszerezni a külföldi hitelezők bizalmát. (AP—DJ) Lengyel gazdasági kilátások A lengyel Központi Tervhivatal prognózisa szerint az ipari termelés idén mintegy 4 százalékkal fog növekedni, míg a mezőgazdasági 3,7 százalékkal csökken. A bérek reálértéke átlagosan 5 százalék­kal lesz alacsonyabb a tavaly­inál. A munkanélküliek száma nem haladja meg az év végéig a 3 milliót, az infláció pedig a várt 32 százalékos szinten marad. Az idei év első negyedében eltűntek azok a tényezők, amelyek a múlt évben élénkítőleg hatottak a gazdaságra. Elsősorban az exportról és az építőiparról van szó. Az első három hónapban a múlt év azonos időszakához képest 8,2 százalékkal csökkent az export, és több mint 16 százalékkal nőtt az import. Az első negyedév mérlege emiatt 380 millió dolláros deficittel zárult. Eközben mély recesszió jellemzi az építőipart, amely idén 37—45 százalékkal kevesebb lakást fog átadni, mint 1992-ben. A hivatal szerint nehéz lesz tartani a költségvetési deficit vállalt, 81 ezer milliárd zlotys (a bruttó hazai termék 5 százaléka) szintjét. Az első negyedévre a hiány 23,6 ezer milliárd zloty volt, s a hitelszaldó is 700 milliárd zlotys hiányt mutat. (MTI) Drágul az autóbiztosítás Németországban A németországi autósoknak hamarosan jelentős biztosításidíj-eme­­léssel kell számolniuk — jelentette ki a német biztosítók szövetsé­gének szóvivője. A díjemelés hátterében a biztosítók veszteségének növekedése áll: a szövetség adatai szerint tavaly 2,5 milliárd márká­ra rúgott a veszteség, ennek ellensúlyozására átlagosan legalább 20 százalékkal kell emelni a díjtételeket — közölte a szóvivő. (WWD) Kínai repülőgép-vásárlások Kba az elkövetkező időszakban évente 40 repülőgép vásárlását tervezi a növekvő személyi és áruszállítási igények kielégítése céljából. A China Daily című lap értesülése szerint Kína légiforgal­ma legalább 20 százalékkal fog bővülni évente a következő eszten­dőkben. (VWD) Csökken Dél-Korea kereskedelmi hiánya Idén áprilisban 80 százalékkal, 94 millió dollárra csökkent Dél- Korea kereskedelmi mérlegének a hiánya az egy évvel korábbi 470 millióról. A kereskedelmi minisztérium jelentése szerint a jó ered­mények elsősorban annak köszönhetőek, hogy jelentősen emelke­dett az autók, az acélipari termékek, az elektronikai cikkek kivitele, miközben némiképp csökkent az import. (Reuter) Iráni—türkmén gazdasági együttműködés Gazdasági együttműködésről írt alá jegyzőkönyvet Irán és Türk­menisztán. Többek között abban állapodtak meg, hogy közös tengeri szállítási vállalatot alapítanak vegyipari termékek fuva­rozására a Kaszpi-tengeren. Egy másik pontja szerint rendszeres légikapcsolatot teremtenek a türkmén főváros, Ashabád és az iráni Meshed városa között. Az egyezmény kétoldalú vám­­könnyítéseket helyez kilátásba a kereskedelem fellendítése ér­dekében, és határmenti piacok kiépítésére tesz ígéretet. Irán vállalta, hogy részt vesz a türkmén olajfinomítás fejlesztésében is, többek között egy motorolajgyártó üzem felépítésével. (MTI) Ausztrál gyapjú Magyarországon? (Folytatás az 1. oldalról) Ilyen hír egyébként megle­hetősen gyakran érkezik — mondta Németh Pál —, az ausztrálok például be kívántak kapcsolódni a juhtenyésztés­be, de gyakori a bérmunka­­kapcsolatok keresése is. A kö­zelmúltban a déli szovjet utó­­dállamok szerettek volna gyap­jút eladni Magyarországon. A tervezett megállapodásból azonban a küldött áruminta gyenge minősége miatt nem ett semmi. A fenti ausztrál ke­­cskedőszövetkezet terveinek sikeréről még keveset lehet mondani, a jó minőségű ter­­méknek azonban vélhetőleg ősz piaca Magyarországon. Az ausztrál szövetkezet Csehországban, kellő kereslet­setén pedig a környező orszá­gban is létesít raktárat. A őrség feldolgozóit a termelő­­nk kívánta ütemben — vagyis ez aukciókon keresztül, vs­­zont az aukciós áraknál dir­­­ábban — szeretné ellátni. A­zövetkezetet tíz tenyésztő­ozta létre, de várhatóan rövi­­esen továbbiak csatlakoznak hozzájuk. A vállalkozás azt re­méli, hogy jó haszonnal jár majd kelet-európai kezdemé­nyezése. A kelet-európaiak haszna az lesz, hogy akkor és annyi nyersanyagot szereznek be, amennyit akarnak, nem kell Ausztráliából rendelniük és raktározniuk. A szövetkezet célja az is, hogy tevékenysé­gén keresztül az árakat is el­lenőrizze. Az Ausgro 19-24 mikronos szálú gyapjút hoz majd Kelet- Európába, de mielőbb bővíte­ni kívánja kínálati skáláját. Pró­baként májusban 500 bála gyapjút szállít Csehországba, Szlovákiába és Lengyelország­ba, később pedig Oroszország­ba és Magyarországra is. Re­ményei szerint ezek az orszá­gok együttesen évi 10 ezer ton­na ausztrál gyapjút fognak vá­sárolni. Az ausztrál gyapjú ára 50 éves mélyponton van, a múlt héten egy kilogramm tisztított gyapjú 3,89 ausztrál dollárba került. H. L. Piackönnyítések Kelet-Európának (Folytatás az 1. oldalról) Az Európai Közösség (EK) brüsszeli bizottsága hétfőn fo­gadta el a gyorsításról szóló cso­magot, amelyet a végső jóváha­gyás után a visegrádi csoport tagjai mellett Romániának, Bul­gáriának és a balti államoknak is felkínálnak. A brüsszeli bizott­ság a Reuter értesülése szerint azt kívánja, az EK júniusi kop­penhágai csúcsértekezlete adjon világos jelzést a közép-európai országoknak, milyen feltételek­kel fogadják be őket a későbbi­ekben teljes jogú tagként a Kö­zösségbe. A mostani gyorsító csomag Hans van den Broek prá­gai bejelentése szerint az EK abbéli eltökéltségét mutatja, hogy komolyan veszi a kereske­delem liberalizálását a kelet­európai országokkal. A bizottság indítványozza, hogy a legtöbb Kelet-Európából származó ipari termék vámját a következő két esztendőben szál­lítsák le átlagosan 2 százalékra a korábban tervezett 4 százalék helyett. A vámok teljes felszá­molása a piacérzékeny termé­kek kivételével az eredetileg ter­vezett 5 év helyett már 3 év alatt végbemenne. Kivételt jelent az acélipar, a textilipar és a mező­­gazdaság, ahol több korlátozás maradna érvényben, de ott is gyorsítanák a liberalizálást. Az acélipari termékek és a textíliák esetében 5 év helyett 4 év alatt szűnnének meg a vámok, oly módon, hogy három éven át 20- 20 százalékkal, majd a negyedik esztendőben 40 százalékkal csökkennének. Ugyanezen ter­mékek beviteli mennyiségi kvó­tája Magyarország esetében 15 százalék helyett 25 százalékkal, míg a többi érintett állam eseté­ben a tervezett 20 százalék he­lyett 30 százalékkal emelkedne. Ami az agrártermékeket illeti, a társulási szerződés 5 éves táv­latban helyezett kilátásba 60 szá­zalékos piacnyitást, a mostani javaslat további 10 százalékos kvótaemelést ajánl, a csökken­tési időszak további 10 százalé­kos kurtításán felül. A bizottság azt is indítványozza, hogy a sok­kal szigorúbb, túllépésük esetén azonnali szankciókat kiváltó mennyiségi kvótarendszerről a közösség térjen át a lényegesen rugalmasabb plafonrendszer alkal­­mazására, amelynek esetleges meghaladása nem jár azonnal bün­tető ellenintézkedésekkel. A javaslatcsomag további ré­szében arról van szó, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesz­tési Bank, az EBRD, valamint az EK Európai Beruházási Bank­ja hozzájáruljon a kelet-európai országok infrastrukturális beru­házásaihoz. A bizottsági ajánlá­sokat az EK-külügyminiszterek május 10-11-i tanácskozásának kell majd véglegesítenie, hogy a dokumentum végső jóváhagyás­ra kerüljön az EK júniusi kop­penhágai csúcsértekezlete elé. A javaslatok nem biztos, hogy si­mán átmennek az államokat kép­viselő döntéshozatali fórumo­kon, tekintettel arra, hogy a ked­vezmények kiterjesztése mun­kahelyek elvesztéséhez vezethet Nyugat-Európában. Magyarország — közölte Ju­hász Endre — már tavaly júni­usban, az EK bizottságának el­ső ülésén indítványozta a gyor­sítást, és átadta írásbeli javas­latait. Az idén februárban már konkrét tárgyalások folytak a kérdésről. A gyorsítás egyik módszere a vámcsökkentés ütemének felpörgetése, a má­sik pedig a kedvezmények ál­tal érintett kontingensek ko­rábbi előirányzatnál nagyobb emelése. Az EBRD és az EIB kelet-európai infrastrukturális beruházásokba való bevonásá­ról tudni való, hogy itt a ked­vezmény az lenne, hogy a köl­csönök folyósításához szüksé­ges önerő egy részét átvállalná a PHARE-program. (A hírügy­nökségi jelentésekben 25 szá­zalékos önerő szerepel felté­telként a kölcsönök folyósítá­­hoz.) B. T.—T. Cs. Sztrájk hatvan év után (Folytatás az 1■ oldalról) Ma azonban már látható, hogy a két országrész gazdasági in­tegrációja egy évtizedet, sőt egy egész emberöltőt követel. Az in­tegrációs erőfeszítések végül is recesszióba döntötték a nyugati országrész gazdaságát is a költ­ségvetési deficit és az inflációs feszültség miatt. A keleti ország­rész türelmetlen, a nyugati nem akarja viselni a terheket. Ezért a lényegre mutatott rá Hans-Diet­­rich Genscher volt külügymi­niszter, amikor kijelentette: “ez nem akármilyen munkaügyi konfliktus, hanem belső egyesí­tésünket érinti”. A szakszervezetek elutasítják azt a figyelmeztetést, hogy a sztrájk 100 ezer munkahelyet szüntethet meg. Pedig a keleti tartományok kelet-európai ex­portpiacainak összeomlása, és a nyugati országrész gazdaságá­nak lelassulása az infláció vissza­fogására szolgáló magas kamat­­lábak miatt a keleti tartományok­ban a munkanélküliség 30 szá­zalékra, egyes területeken pedig még magasabbra is emelkedett. A jelenlegi recesszió annak a jele, hogy költségeink nincse­nek összhangban azoknak az or­szágoknak a költségszintjével, amelyekkel leginkább verseny­ben állunk — mondotta Hans Peter Stihl, a Német Kereske­delmi és Iparkamara elnöke, és figyelmeztette a munkásokat, hogy 1994-ben bércsökkentésre lehetnek felkészülve. Franz Steinkühler, az IG Me­tall, a fémipari szakszervezet ve­zetője szerint azonban “a sztráj­kok nem pusztítják a munkahe­lyeket”. Kelet-Németországban a munkahelyeknek több mint a fele a Treuhand rossz igazgatása miatt veszett el — mondotta. A német vagyonügynökségtől ugyanis nemcsak az állami vál­lalatok értékesítését várják tőle, hanem azt is, hogy amíg nem találnak vevőt, javítsák fel az állami tulajdont. Néhányan úgy vélik, erre ott van lehetőség, ahol a terméknek csak átmenetileg nincs piaca. Ezt a véleményt azonban sokan nem osztják, így például Herbert Hax, a bonni kormány független gazdasági ta­nácsadó testületének, az úgyne­vezett öt Bölcsnek az elnöke sze­rint a küszködő keletnémet vál­lalatok életben tartása csupán “romlott gyökereket” fog ered­ményezni. Ez a véleménye Hellet már Schlesingernek, a jegybank elnökének is. Valóban kérdéses, hogy ha a keletnémet állam kép­telen volt korszerűsíteni iparát, miért tudnák ezt megtenni a Treuhand tisztviselői. De kifogásolják a támoga­tást Brüsszelben is. Az Euró­pai Közösség bizottsága a múlt héten vetette el Bonnak azt a tervét, hogy 1,23 milliárd dol­lár támogatást nyújtsanak a ke­letnémet Eko Stahl acélkom­binátnak. Az európai partne­rek, amelyeknek a kohászata szintén válsággal küzd, nem nézik szívesen keletnémet ver­senytársuk állami támogatását. Nem az új országrész korsze­rűsítését, hanem egyszerűen tisztességtelen versenyt látnak benne. K. G. Egy volt miniszterelnök halálára A történtek után két nappal a francia közvéleményben még mindig jelen volt az a sokk, amelyet a volt miniszterelnök halála váltott ki. Pierre Bérégovoy lemagasló teljesítményét mind hazai, mind külföldi politikai hívei és ellenfelei méltatták. Néhány vezető francia politikus arra figyelmeztetett, hogy a tragédiát üzenetnek kell tekinteni. Az egyik jobboldali elődje, Raymond Barre megindultan mondotta egy televíziós nyi­latkozatában, hogy a politikai pályafutása alatt Bérégovoy bátor és felelősségteljes poli­tikus volt, aki soha nem té­vesztette szem elől Franciaor­szág érdekeit. A külföldi méltatói kieme­lik, hogy a francia gazdaság és Párizs mint nemzetközi pénz­ügyi központ lényegesen meg­erősödött azokban az években, amikor az elhunyt miniszterel­nök felelős pozíciókat töltött be a francia kormányban. Ne­véhez fűződik az infláció meg­fékezése, a pénzügyi rendszer reformja, a kereskedelmi defi­cit felszámolása és az erős frank megteremtése. Egyes elemzők azokra a tá­madásokra vezetik vissza a volt miniszterelnök végzetes elha­tározást, amelyek egy évekkel korábban barátjától felvett ka­matmentes kölcsön miatt ér­ték. A szóban forgó összeget Bérégovoy egy párizsi emele­tes házban lévő lakosztály megszerzésére fordította, amelyről a másik oldalon álló politikusok is megállapították, hogy egyáltalán nem tükröz túlzott igényeket egy vezető államférfi részéről. Az ügy inkább csak zavaró körülmény a volt kormányfő helyzetének megítélésében. Va­lószínűleg azok a francia elem­zők­ járnak közelebb az i­gazság­hoz, akik szerint Bérégovoy éle­te politikai, mozgalmi, eszmei téren jutott zsákutcába. Mint mi­­litáns pártaktivista mindig a kis­emberek érdekeiért küzdött, és súlyos konfliktust okozhatott számára, hogy a drámai globális változások mellett a saját pártja is eltért azoktól az eszméktől amelyekért ő évtizedeken át har­colt a maiénál lényegesen kemé­nyebb kapitalizmus viszonyai közepette. Célkitűzései közül azonban csak egyet tudott igazán megva­lósítani: megfékezte az infláci­ót, ami korábban folyamatosan emésztette a kiskeresetűek meg­takarításait. Arról személyesen keveset tehet, hogy a nyolcva­nas években döntően megválto­zott a világ. A technika robba­násszerű fejlődése folytán csak­nem eltűnt az a munkásosztály, amely pártjának korábbi bázisa és a társadalom egyik megbíz­ható pillére volt. Az utóbbi né­hány évben újabb döntő fordulat ment végbe a munkaerőpiacon, amelyre hatásos hatásos ellen­szert eddig egyetlen fejlett or­szágban sem sikerült találni. Ilyen körülmények közepette igaztalanok voltak azok a vá­dak, amelyekben őt marasztal­ták el a világszerte pusztító re­cesszió ottani következményei­ért, hiszen nemzetközi összeha­sonlításban a francia gazdasági még mindig viszonylag kedve­ző képet mutatott. N. L. 1993. május 4. Románia Privatizációs lista A bukaresti kormány közzé­tette azoknak a vállalatoknak a listáját, amelyeket még ebben az évben magánkézbe kívánnak ad­ni. A listát a Tarom légitársaság, valamint egy vasútépítő és két erőműépítő vállalat vezeti. Az állami vállalatok privatizációját végző alap listáján 379 kis-, 106 közép-, és 6 nagyvállalat szere­pel. Jól sikerült az indulás, re­méljük sikerül láncreakciót elin­dítanunk — jelentette ki a va­gyonkezelő alap vezetője, Emil Dima. Egy másik illetékes el­mondta, hogy az alap a Tarom privatizációjával kívánja meg­indítani a programot. A légitár­saság jelenleg 56 géppel rendel­kezik, melyek között elsősorban Airbus 310-es, Boeing 707-es repülőgépek, valamint többféle szovjet gép is található. (Reuter) A Budapesti Kamaraszínház közgazdasági végzettséggel és lehetőleg költségvetési gyakorlattal rendelkező gazdasági igazgatót keres Jelentkezni lehet: 1­ 559 657-es telefonon, 9—15 óráig. C '—— ------------­m VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP Megjelenik ötször egy héten Főszerkesztő: Dunai Péter Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás Főszerkesztő-helyettes: Lakatos Mária Olvasószerkesztők: Sz. Molnár János, Szabó László Zsolt Főmunkatársak:­­. Bán Zsuzsa, Bányai Gyula. Magyar gazdasági rovat. Tel.: 202-4962 Rovatvezető: Czauner Péter Pénzügyek: Csabai Károly (Tel.: 202-4971) Vidék: Lázár Ildikó Munkatársak: Fehér István, Golubeff Lóránt, Kiss Tamás, Horváth György, Magos Katalin, Pekár Erzsébet Szirmai S. Péter, Tatai Miklós Nemzetközi gazdasági rovat Rovatvezető: Boronkay Tamás Árupiacok: Sági Gyöngyi (Tel.: 202-4971) Munkatársak: Amar Rezső (alapító tag), Fabók Margit, Facsinay Kinga, Gaál Csaba, Gárdonyi Imre, Horváth Lilla, Kovács Péter, Kozma Géza,Krekó László, Mádl József, Róna Judit Tudósítók: dr. Elek Lenke (Moszkva), Komáromi Ákos (Ljubljana), Ballai József (Kecskemét), Dombi Margit (Debrecen), Fekete Klára (Szeged), Fisch Judit (Székesfehérvár), Inkovics Andrea (Zalaegerszeg), Mentusz Károly (Eger), Lendvai Emil (Szombathely), Rákóczi Gabriella (Békéscsaba), M. Vadas Zsuzsa (Miskolc) Minidzser Kalauz Kvassinger Klára (szerkesztő) Wirtschaftskuriar Nemes Bettina (szerkesztő) Művészeti szerkesztő: Horváth László Tördelőszerkesztők: Gazdag István, Krepier István, Tóth Brigitta Technikai munkatársak: Barcsai Ildikó, Bíró Krisztina Ildikó, Kaltenecker Ferenc, Kovács Andrea, Kutrik Zita, Major István, Sárkány Györgyné, P. Scheller Valéria, Weisz Györgyi Szerkesztőség és Kiadó, Budapest I., Naphegy tér 8. Postacím: 1536 Bp., Pf. 331 Telefon: 175-6722 (MTI) Telefax 175-4191 Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt Elnök-vezérigazgató: Forró Tamás Hirdetések felvétele: Budapest I., Naphegy tér 8. Tel /fax: 202-4199, tel.: 175-6722/1145 Képviselők: Csefkó György,­Csefkó Zoltán, Kolozs Krisztina Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel utca 10/A.1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszámlára. Előfizetési díj egy évre 6840, fél évre 3420 Ft Terjeszti a Magyar Posta. ISSN­ 0042-6148 Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra hivatkozva lehet.

Next