Világgazdaság, 2005. november (37. évfolyam, 212/9224-232/9244. szám)
2005-11-08 / 216. (9228.) szám
8 VILAGGAZDASAG PÉNZVILÁG Folytatódnak-e a bankfúziók a régióban? Romániában és Bulgáriában még csak most kerül ki a bankó a vankos alól A mintegy tíz éve indult régiós bankprivatizáció drasztikusan átrajzolta a pénzügyi szektor térképét. Mára dominálnak a nyugat-európai bankok, hihetetlenül kibővült a banki termékek választéka, a készpénzforgalom erősen visszaszorulóban van, a lakosság nagyban vásárol hitelre, és a bankok remekül keresnek. Meddig folytatódhat a boom, és kik lesznek a fő haszonélvezők? SIMONYI TAMÁS Alig akad már állami bank a régió országaiban amint lezárul a két jelentős román hitelintézet, a BCR és a CEC, továbbá két szerb bank privatizációja. Egyedül szlovén hitelintézetek maradnak állami kézben a régió jelentős pénzintézetei közül. Ebbe természetesen nem számít bele a volt Szovjetunió területe (a Baltikum kivételével), ahol még csak most fontolgatják a bankprivatizációkat. Kelet-Közép-Európa látványos növekedést produkált az elmúlt évek során. A teljes országonkénti hitelállomány még mindig jócskán elmarad a nyugat-európai száz százalék körüli GDP- arányos értéktől, és erős szóródást mutat országonként. Magyarán, jócskán van még lehetőség, nem is beszélve sok más banki szolgáltatás elterjedéséről. A fejlettebb közép-európai országokban még mindig van fantázia a kártyaüzletágban, különösen a hitelkártyákban, a befektetési alapokban, a klasszikus private banking pedig még be sem indult igazán - kevés még a tehetős ügyfél, bár itt is egyértelmű a tendencia. A fejletlenebb piacokon ugyanakkor még csak most kerül ki a bankó a vankos alól. Bulgáriában, Romániában évente megduplázódik a fogyasztási hitelek állománya, a bankok nagy tételben adnak ki kártyákat, s mostanában indult meg a jelzálog-hitelezés. Jellemző, hogy a hozzánk képest majdnem kétszer akkora lakosú Romániában napi 200 ezer átutalásra adnak megbízást, nálunk pedig 800 ezer tétel megy át a girorendszeren. Talán nem véletlen, hogy a nyugat-európaihoz képest még mindig tekintélyes, évi 15-20 százalék körüli növekedést produkáló magyar, lengyel, cseh piachoz képest ugrásszerűen növekvő román és bolgár piac került a figyelem középpontjába. Még nem lehet tudni a román privatizációk eredményét, de mindenki biztosra veszi, hogy toronymagas árat fognak fizetni a növekedési potenciálért és a vonzó piacméretért. A hírek szerint a végső csatát ismét az Erste Bank vívja, ellenfele az a portugál BCP, amely a régióban csak Lengyelországban működik Millennium Bank néven. Az Erste 3,2 milliárd eurót ajánlott Románia legnagyobb bankjáért, míg a portugálok állítólag hárommilliárdot. Mindkét szám nagyobb, mint a bank könyvi értékének 3,5-szerese, amely mindenképp az egyik legdrágább tranzakciót vetíti előre a régióban. További mérföldkövet jelentő ügyletnek számít majd a szerb Vojvodanska Banka eladása, amely jövő év elejére várható. Újvidéki szomszédja, a Pannonska Banka értékesítése szintén a közeljövőben indul, és ezzel le is zárul a régió bankprivatizációs története. Visszatekintve azt lehet mondani, hogy az OTP - még A szerző a KPMG partnere, a régióban lezajló pénzintézeti fúziók egyik legismertebb tanácsadójának számít ha akkor nem is tűnt kevésnek - igen jutányos áron szerezte meg az akkor második legnagyobb bolgár bankot, a DSK-t. A háromszoros könyvi értéken vett horvát Nova Banka nem tűnt olcsó vételnek, de most, néhány hónappal később, amikor piaci pletykák szerint egy albán bankért négyszeres könyvi értéket kínál kérője, nem is kirívó az OTP fizetsége egy EU-jelölt 4-5 százalékos piaci részesedéséért. Közhely, hogy a nyugati bankok azért törekednek a kelet-közép-európai régióba, mert itt jól lehet keresni. Mennyire jól? Lengyelország kivételével lényegesen jobban, mint a hazai piacaikon: a tőkemegtérülés 15 százalék, míg az EU 50 legnagyobb bankja csak 11 százalékos hozamot tud kimutatni. Még feltűnőbb az eltérés az eszközmegtérülés tekintetében, több mint háromszoros az eredmény térségünkben. Mindez nem utolsósorban az ottani csekély marzsok tükröződése, igen sok hitelt kell kihelyezni ugyanakkora jövedelem megszerzéséhez. Megjegyzendő, hogy a régióban 2003-ban Magyarországon mutatták ki a legkedvezőbb a banki tőkearányos eredményt (ebben nem kis szerepe volt az OTP nagy súlyú nyereségének), de már látszik, hogy a bolgár és a román piac nagy eszközarányos jövedelmezősége miatt igen népszerű lesz a befektetők körében. Úgy tartják, a költségeredmény vonatkozásában a 60 százalékos aránynál kezdődik egy költségszempontból jól vezetett bank. Az EU-átlag 61 százalék, Magyarország kiemelkedik a maga 54 százalékos arányával. A költséghatékonyság a hazai magas jövedelmezőség egyik fő oka. A másik érdekes összehasonlítási alap a két régió között a kamatmarzs mértéke. Természetesen döntő szerepet játszik a magasabb kelet-európai inflációs ráták miatti jövedelempotenciál, de a még - különösen a lakossági piacon tapasztalható - kevéssé éles verseny következtében a kamatkülönbözet több mint kétszerese a nyugateurópainak. Ha röviden kellene megfogalmazni az univerzális bankok stratégiáját, talán az „arccal a lakosság felé” mottó lehetne a kulcs. Miután a vállalati hitelezés, különösen a nagyvállalatoknak nyújtott hitelek és szolgáltatások jövedelmezősége (és kockázata) alacsony, a bankok kénytelen-kelletlen a sokkal több élőmunka, szabályozás és számítástechnikai ráfordítást igénylő lakossági szolgáltatások felé fordultak. Különösen jellemző ez a régió nyugati felére, ahol kiélezettebb a verseny, mint például a Balkánon. Az is lényeges, hogy a vásárlóerő emelkedése megindokolta a drága fiókfejlesztéseket, és kiderült, hogy a korábbi, állami tulajdonú lakossági bankok fiókhálózata aranyat ér. A lakossági hitelezés az a terület, ahol meredek növekedésre lehet számítani. Miközben a vállalati hitelezésben az új EU- tagok erősen közelítik a régiek GDP-arányos hányadát, a lakossági piacon a hitelek aránya még csak az eurózóna ötöde. Érdekes, hogy ez az arány meglehetősen szoros összefüggést mutat a gazdasági fejlettséggel, kivéve Horvátországot, ahol a lakosság sokkal jobban eladósodott, mint a térség többi országában. Megjegyzendő, hogy Csehország és Szlovénia polgárai viszont országuk magas régiós fejlettsége ellenére aránylag kevéssé lelkesek A bankszektor fejlettségé nek az új hitelfelvételi lehetőségekért. Az elmúlt két év alapvető fordulatot hozott: a régiós infláció lanyhult annyira, hogy a kamatszintek elérhetővé tették a jelzáloghiteleket. Mindamellett a bankrendszer és a jogszabályi környezet elfogadhatóvá tette a kockázatokat. A bankok erre hatalmas ütemű termékfejlesztéssel válaszoltak, és itt-ott - mint ahogy Magyarországon is -, az állam is besegített. Romániában - persze szinte a semmiből - a jelzálog-hitelezés terén az elmúlt három év mindegyikében évi 100 százalék feletti növekedést jegyeztek fel, de Bulgária sem sokkal maradt el ettől. Magyarországon a jelzáloghitel-állomány már megközelíti a GDP 10 százalékát, de ez még mindig csak a nyugat-európai szint kevesebb mint harmada! Kérdés, hogy a hitelexpanzióval lépést tud-e tartani a megtakarítás. A modern bankrendszerbe való átlépés nagy (kényszer-) megtakarítási hányaddal járt, amely ugyan csökkenő, de elégséges. Egyelőre mindenhol növekszik a megtakarítások GDP- arányos hányada, de jócskán elmarad az eurózóna szintjétől. A FÁK területét leszámítva a betétek még fedezik a hiteleket. A bankok korábban nagy tételben vásároltak államkötvényeket, részben mert a magas kamatszint miatt ez jó és biztos üzlet volt, másrészt nem volt könnyű megfelelő kockázatú adóst találni. Mára azonban gyökeresen változik a helyzet: csakúgy, mint nyugaton, az állampapír a forrásköltséghez képest nem hoz sokat, a kamatszint esésében már nincsenek nagy tartalékok, a bankok szívesebben keresik a potenciális ügyfeleket, ráadásul tőlük egyre tekintélyesebb jutalékbevételre is számíthatnak. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a befektetési alapokat. A közép-európai országokban látványosan fut fel a befektetési alapok volumene. Ennek oka elsősorban a kamatszint hanyatlása, de az az optikai csalódás is, hogy a kötvényalapok a kamatok esése miatt egy adott pillanatban magasabb múltbéli hozamot mutatnak ki, mint az aktuális bankbetétek kamata. Ha beáll egy alacsonyabb kamatszint, akkor sem várható azonban, hogy a befektetők visszahelyeznék pénzüket bankbetétbe, mert az alapok tendenciájukban felülmúlják majd a betétek jövedelmezőségét. A bankok felülvizsgálták korábbi álláspontjukat, miszerint az alapok forrást szívnak el, hiszen az alapokon sokszor jobban lehet keresni, mint a betéten, nem is szólva arról, hogy ha nem kínálnak egy bizonyos terméket, a konkurencia elszipkázhatja az ügyfelet. Az alapok még a 90-es évek elején, Magyarországon eresztettek először gyökeret, de a környező országokban is egyre népszerűbbek. GDP-arányosan (5,3 százalék körüli értékkel) nálunk a legmagasabb az alapok volumene, de az eurózónában ennek a kilencszerese (!) az érték. Óriási tartalékok vannak ebben a termékben, és az euróhoz csatlakozó országok lakossága előtt az alapok elképesztő univerzuma megnyílik majd meg. A régiós bankpiac forrponton van. Szerencsére nem bankválságról beszélünk, hiszen Lengyelországot leszámítva az utóbbi években sehol nem mentek csődbe jelentős vállalatok, így a bankok sem szenvedtek számottevő veszteségeket. Éppen ellenkezőleg. A kiváló eredményesség miatt a kevés független vagy állami kézben maradt bankért a nyugati bankok (és az OTP) kisebb vagyonokat fizet ki. Szinte minden újabb tranzakcióval megdől egy rekord, és várható, hogy ez még a jövő év közepéig - amíg a fennmaradó tranzakciók le nem bonyolódnak - így is marad. Természetesen ezután is adnak-vesznek majd hitelintézeteket, de az már inkább a volt Szovjetunió országaiban lesz, illetve a nyugati bankok egymás között üzletelnek leánybankokkal, fiókokkal vagy éppen portfoliókkal. Egyrészt a helyi, magánkézben lévő bankokkal, amelyekből nem sok maradt. Jelentősnek igazán csak a lettországi Parex, illetve a bolgár First Investment Bank számít. A Parex tőzsdén jegyzett társaság, tehát friss tőke bevonása számára nem komoly akadály. Ennek ellenére a gyors eszköznövekedés megkövetelte tőkebővítés, és a Bázel IL-szabályoknak való megfelelés kihívás minden magánkézben működő bank számára. A Parex tulajdonosai már bejelentették, hogy esetleg a jövő évben elképzelhető részesedésük egy részének vagy egészének eladása. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a magánszemély tulajdonosok úgy érezhetik, megdolgoztak azért a tekintélyes árfolyamnyereségért, amely a mostani, eladói piacon megszerezhető. Akadnak még kisebb, magánkézben található kisbankok Horvátországban, Szerbiában, Albániában, Romániában és Bulgáriában. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy feltételezzük, egy-két éven belül új cégér kerül majd fiókjaikra. Ukrajna és Oroszország még csak a folyamat elején tart, rengeteg bank működik ezekben az országokban (Ukrajnában például mintegy 140), és a bankpiac fejlődése olyannyira az elején van, hogy a konszolidáció elhúzódik jó néhány évig majd. De már megindult: a Raiffeisen Bank nemrégiben vásárolta meg a legnagyobb ukrán bankot, az Avalt. A két állami ukrán nagybank privatizációjáról, az Oshadbank és az Ukreximbank eladásáról már megkezdődtek a találgatások, Oroszország és Fehéroroszország ugyanakkor még csak nem is fontolgatja a domináns pozícióban lévő, közvetlenül vagy közvetetten (Gazprom) állami kézben tartott bankok eladását. Másodsorban nem lehet kizárni olyan pénzintézetek kiválását, amelyek a régióban csak jelzésszerűen vannak jelen. Különösen a lengyel piacon akad olyan bank, amely nem folytatta a kelet-közép-európai expanziót. Ezek a cégek eddig minden esetben tagadták, hogy gondolkoznának az eladáson, sőt a korábban említett BCP étvágya most jött meg. De soha nem lehet tudni. Harmadsorban létrejöhetnek olyan páneurópai fúziók, amelyek kihatnak a régió bankpiacára, lásd az UniCredito-HVB esetet. Ennek nyomán előfordulhat, hogy egy-egy piacon a két bank együttes részesedése meghaladja a központi bank és a versenyhivatal által egészségesnek tartott mértéket. Az olasz-német házasság nyomán most úgy tűnik, hogy a horvát piacon a fuzionáló bank kényszerül megválni egyik leányától. Egy biztos: a régió bankpiaca tovább bővül, és egyre inkább felveszi az eurózóna jellemzőit. Hogy ennek kik lesznek a nyertesei, mind világosabb. Az ügyfelek kétszeresen is: a szolgáltatások tárháza egyre bővül, a szolgáltatók részvényeiből pedig mindenki vásárolhat... AZ EGÉSZ RÉGIÓRA JELLEMZŐ________________________ » a pénzügyi közvetítőrendszer térnyerése, átlagon felüli növekedése » a tőkekoncentráció, a bankok számának lassú csökkenése » a bankszektor átlag feletti jövedelmezősége » a szolgáltatások palettájának gyors bővülése » kockázati szempontból a bankok konzervatív vezetése » élesedő verseny, de inkább csak a vállalati piacon » a privatizáció befejeződése (az orosz/ukrán területeket kivéve) » a magánkézben lévő bankok kivásárlása » a bankeladások során magas árak elfogadása a vevők által » a kontinentális bankok dominanciája 2005. november 8., kedd