A világháború képes krónikája, 1916 (7. kötet, 79-90. szám)

1916-05-28 / 86. szám

Filipp Engelbert Károly főhadnagy ütegparancsnok kilenc órakor a telefonhoz kérette Barber kapitányt. A főhadiszállásról telefonjelentést kapott. Hallom, amint a kapitány a telefonba ezeket a szavakat kiáltja be: — Micsoda? Hogyan? Kicsoda? Azután mosolyogva lépett ki a telefonfülkéből: — Az angolok ma éjjel Gallipolit kiürítenék. Öt perccel később autón a főparancsnoksághoz robogtunk. Török lözs­­tisztek a kapitány elé siettek, megrázták a kezét és így szóltak: — Ti szerencsét hoztatok nekünk! Mozsaraink gallipolii szerepléséről később még a következő érdekes részletek kerültek nyilvánosságra: A 4-ik vártüzérezred 36-ik nehéz haubitz-ütegét 1915 november végén modern 15 centiméteres haubitzokkal fegyverelték át és a teljesen újonnan fölszerelt üteg november 27-én két kocsiszállítmányban elindult Bécsből. November 30-án érkezett Orsovára. Innen három vontatóhajó vitte lefelé a Dunán, december 5-én megérkeztek Sistovba. Majd vonaton végighaladva Bulgárián, november 14-én Uzun-Küprübe, és december 16-án kétszáz kilo­méteres hadimeneteléssel a Gallipoli-félsziget déli végéhez érkezett. Eleinte a 2-ik török hadsereg lovai vontatták a rettenetes utakon, majd az 5-ik had­sereg bivalyfogatai. Útközben érte a hír az üteget, hogy Anafortát kiürítették az angolok. Megérkezés után a derék tüzérek halálrafáradtan ugyan, de pihenés nélkül nyomban beásták magukat, hogy az ágyuk karácsony napjára tüzelésre készen legyenek. December 24-én délben az üteg egy tűztámadás alkalmából megkezdte a tüzelést egy francia támasztópont ellen és nyomban oly kellemetlenné vált az ellenség számára, hogy attól fogva a repülők szüntelenül keresték és a legerősebb kaliberű ágyúk lövedékeikkel halmozták el. Szerencsére ezek a bombázások hatástalanok voltak az ütegek kedvező helyzete folytán és a repülők bombái sem okoztak kárt úgy, hogy csupán egy ember szenvedett könnyű sérülést. A legveszedelmesebb ellenfél egy francia mozsárüteg volt, de ezt már másnap elhallgattattuk. Azonfelül, hogy az ellenséges gyalogsági állásokat lőtte, az üteg fő feladata — nagy hordozóképessége és kitűnő lövőszete folytán — az volt, hogy ama nagykaliberű angol és francia ütegeket tartsa féken, amelyeket más ágyúk azok távolsága miatt nem támad­hattak hatásosan. Hajók bombázásáról szó sem volt, mert az üteg első lövé­sei után nyomban lőtávolon túlra vonultak vissza. Az ütegparancsnok meg­figyelő állásairól a félsziget fölött uralkodó Alzi-Tepe egyik lövőárkából meg lehetett állapítani, hogyan igyekszik az ellenség lassanként visszavonni csa­patait. Hogy ez nem sikerült teljesen, bizonyítják a kiürítés után tett meg­figyelések. Január 17-én egy erőltetett felderítés útján megállapították, hogy az angolok még erősen tartják a török jobbszárnnyal szemben levő állásaikat, míg balszárnyunk előtt állandó visszavonulásban voltak, miközben tüzér­

Next