Világirodalmi lexikon 5. Im–Kamb (1977)

J - Jouveau, Marius - Jouveau, René - Jouvenel, Robert de - Jouvet, Louis

JOUVE de Cathrine Grachat ('Catherine Grachat kalandja', reg., 1947); Diadéme ('Diadém', költ.-ek, 1949); Langue ('Nyelv', költ.­ek, 1952); Wozzek ou le nouvel opera ('Wozzek vagy az új opera', tan., M. .Fanéval közösen, 1953); En miroir ('Tükörben', tan.-ok, 1954); Mélodrame ('Melodráma', költ.-ek, 1957); Tombeau de Baudelaire ('Baudelaire sírja', tan., 1958); Moires ('Moirák', költ.-ek, 1962). Lefordította Shakespeare Macbeth­jét és Othellóját s Hölderlin verseit.­­ Össze­gyűjtött művei: Oeuvre poétique. Edition définitive en quatres tomes ('Költői művei. Hiteles kiadás négy kötetben', 1976).­­ Verseiből gazdag válogatás jelent meg magyarul, A szegények erdeje c. (Lator L., Rónay Gy., 1970). Ezenkívül 3 vers (Rába Gy., Weöres L.: Mai francia költők antológiája, 1958); 19 vers (Rónay Gy.: Századunk húrjain, 1973); 1 vers (Weöres L., Egybegyűjtött mű­fordítások, 1976). 6 írod.: J. Staro­binski: Pierre Jean Jouve, poéte et ro­mancier (1946); J. Rousselot: Pierre Jean Jouve ou le role sanctificateur de l'oeuvre esmart (1956); Rónay Gy.: Pierre Jean Jouve (Fordítás közben, 1968); Lator L.: Pierre Jean Jouve (A szegények erdeje, 1970); Lator L.: P. J. Jouve (Nagyv, 1976, 3.). Gera György Jouveau [zsuro], Marius (Avignon, 1878—Aix-en-Provence, 1949), provan­szál költő. Elzéar Jouveau (1847 — 1917) költő fia. Egyetemet végzett, majd egész életét, nevelői, újságírói, előadói tevé­kenységét és költői munkásságát a­­+•Félibrige mozgalomnak szentelte, a mozgalom szervezetében tisztséget is viselt. O Lírai életműve kevéssé jelentős: a késő parnasszistákat követte, de ver­sei inkább csak józanok és elegánsak, nem mélyek. O Főbb kötetei: En Gamargo ('Camargne-ban', 1909), Lafleur au casco ('Sisakvirág', 1919). Pór Péter Jouveau [zsuró], René (Arles, 1906. szept. 22. —), provanszál költő. A szin­tén nagynevű költő, Marius Jouveau fia. A­­+•Félibrige mozgalom egyik tisztség­viselője. Olasz nyelv- és irodalomtanár, a Provanszál Tanulmányok Csoportjá­nak emlöke, s a háromhavonként meg­jelenő Fe (Hit) c. provanszál nyelvű lap főszerkesztője. Versei, novellái, cik­kei a sajtóban és antológiákban láttak napvilágot: Pouéto prouvengau de vuei (Mai provanszál költők, ant., 1956). Major László Jouvenel [zsurnel], Robert de­­Varetz, Corréze m., 1881—Párizs, 1924): francia újságíró, publicista. A L'Oeuvre c. párizs napilap főszerkesztője volt. Szatirikus látásának, mely a közéletet és saját mes­terségének területét élesen tekintette át, két kitűnő és maradandó publicisztikus kötetet köszönhet az irodalom: La ré­publique des camarades ('Pajtásköztársa­ság', 1913) és Le journalisme en vingt leçons ('Újságírás húsz leckében', 1924). Rónai Mihály András Jouvet [zsuré], Louis (Crozon, 1887. dec. 24.—Párizs, 1951. aug. 16.), francia színész, rendező, dramaturg és színházi elméletíró. A 2. világháborút megelőző időszak talán legnagyobb és legjelen­tősebb francia színházi egyénisége.­­ Gyógyszerészetet tanult, azonban hama­rosan színészként próbálkozott , s mivel felvételije az akadémiára nem sikerült —, előbb kis társulatoknál vállalt szerepeket, de 1913-ban már az avantgardista törek­véseket szolgáló Théátre du Vieux Go­lombier szerződtette, ahol kitűnt jellem­szerepeivel. Az újjáalakuló színháznak az I. világháború után már főrendezője lett, majd három évi New York-i vendég­szereplés és igazgatója, J. Gopeau-val való szakítása után , 1924-ben a Comédie des Champs-Elyssées főrendezője, ké­sőbb igazgatója lett. Itt kezdődött pá­lyájának igazán sikeres szakasza első­sorban J. Romains darabjainak rendezé­sével, főszerepeivel (melyeket közel 1500-szor játszott). Az avantgardista színház kiemelkedő egyéniségévé vált, ő alapí­totta meg az irányzat négyes színházi szövetségét, a Gartelt. 1934-től haláláig a Théátre de Véthénée igazgatója volt, ahol legemlékezetesebb sikereit J. Gira­doux tíz színművének bemutatásával aratta. A 2. világháború alatt együttesé­vel Svájcban és Dél-Amerikában játszott, élete utolsó éveiben a Conservatoire tanára is volt.­­ Rendezői és elmélet­írói működésére az avantgarde vívmányai­nak mértékletes használata s egy fanyar, szellemes-ironikus-realisztikus stílus jel­lemző.­­ Filmrendezőként és filmszínész­ként is nagy sikerrel működött, közel félszáz rendezése, ill. szerepe közül a leg­jelentősebbek: Éjjeli menedékhely (1936); Táncrend (1937); Külvárosi szálloda (1938); Volpone (1938). Tökéletes alibi — Mr. Alibi (1946); Knock (2. változat, 1950) stb. . Irodalmi-színháztudományi mű­vei: Réflexions du comédien ('Egy szí­nész elmélkedései', 1938, megjelent 1943-ban); Prestige et perspectives du Théátre Frangais ('A Théátre Frangais jelentő­sége és jövője', 1945); Témoignages sur le théátre ('Vallomások a színházról', 1951); Théátre classique et théátre du XIXe

Next