Világosság, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Lunacsarszkij, A. V.: Petőfi Sándor (részlet) - Illyés Gyula: Petőfi Sándor (részlet)
A. V. Lunacsarszkij • Petőfi Sándor (Részlet) Petőfi Sándor az európai költészet egyik legragyogóbb alakja. Ő is huszonhét éves korában halt meg, mint a mi Lermontovunk, a gazdag magyar irodalomban mégis olyan helyet foglal el, mint nálunk Puskin. Nemrégiben egy eléggé komoly betegség ágyhoz kötött: ezalatt átnéztem a nálam lévő német fordításokat, s teljesen a nagy magyar költő őserejének bűvöletébe kerültem. Elhatároztam, hogy magam próbálkozom azoknak a költeményeknek a lefordításával, amelyek a legjobban tetszettek. Csak 38 költeményt fordítottam le. Sokkal többet lehetett volna kiválogatni. Mivel Petőfit minden oldaláról be akartam mutatni, legkülönbözőbb jellegű lírai költeményeit válogattam össze. Köztük vannak legjelentősebb forradalmi himnuszai és ódái, vannak köztük tájleírások és zsánerképek, valamint szerelmi versek, pohárköszöntők és bölcselő költemények is. Lermontov bonyolultabb és mélyebb Petőfinél, de Petőfi műve mellett Lermontov műve, melyet éppen az előbbi után olvastam el ismét, minthogy a fordítással egyidőben készültem a Szverdlov egyetemen egy Lermontovról tartott előadásra — szinte keresztül-kasul betegnek, elgyötörtnek látszik. Ha Lermontov után Petőfi költeményeit vesszük a kezünkbe, a gyönyör szokatlan érzését érezzük: mintha valami fülledt, mérgező levegőjű üvegházból, ahol egzotikus virágok csodálatos és bódító illatába alattomos hullahűz vegyül, egyenesen kilépnénk egy vadvirágoktól tarkálló verőfényes rétre, vagy valami távoli szabad hegycsúcsra. Azért vonom meg a határokat Petőfi és kora négy legnagyobb költője között (Sevcsenkó, Heine, Lenau és Lermontov. A szerk.), hogy megkíséreljem őt pontosabban jellemezni. De semmi nem jellemezheti jobban tulajdon műveinél, amelyeket most átnyújtok az olvasónak abban a reményben, hogy Petőfi tüzének legalább bágyadt visszfényét megtalálja fordításaimban, noha két közegen át, a német és az orosz nyelven megtörve jutnak el hozzá. .. .Petőfi heves és erősen baloldali forradalmár volt. . . A forradalomban Petőfi nyilvánvalóan burzsoá-ellenes álláspontot foglalt el — mondhatnánk kora „bolsevikja” volt. A szociális igazság megvalósításáról álmodozott (persze utópista módjára), s azt tartotta, hogy a politikai forradalom, ha nem hozza közelebb az egyenlőséget és nem enyhíti a nép nyomorát , mit sem ér. Emiatt szakított a mérsékeltekkel és a centrummal, s már-már hátat fordított a pesti ideiglenes kormánynak és az üres forradalmi szólamoknak, látván, hogy az opportunizmus kezd eluralkodni. Ám mégis visszatért atyai barátja, az ugyancsak szélsőbaloldali forradalmár Bem tábornok zászlaja alá, amikor az orosz cár a felszabadult Magyarország ellen küldte kozák seregeit. Petőfi hősiesen küzdött a kozákokkal vívott ütközetben is itt lehelte ki lánglelkét. A nemzetközi proletárköltészet előfutárai között vitathatatlanul Petőfi csillaga ragyog a legszebb fénnyel. Illyés Gyula • Petőfi Sándor (Részlet) Aki a szellemi megnyomorítottság, a szolgalelkűség olyan példájával találkozik, mint ő, s aki csaknem mindent a nagy jellemek hősi önfeláldozásától várt, annak kínzó kétkedéssel, méltán felmerülhetett a fejében ez a gondolat. Vajon most, ha eljön a nagy munka, Meg bírjuk-e védeni mi magunkat? Oh magyarok istene, add jelit, Ha a kenyértörés elközelít. Hogy az égben uralkodói még te magad s néped dicsőségére! És diadalra vezeted ezt a népet az udvar és arisztokrácia elleni szent háborúban — a következő versekből s a költő szerepléséből ez derül ki. Eddig írói zsenialitásával foglalkoztunk. Ezentúl állandóan szem előtt kell tartanunk forradalmári éleselméjűségét, amellyel a nép ügyét szolgálta, s amelyet azon a helyen, ahol állt, Magyarországon, nem lehet az előbbitől elválasztani. Nagy író nincs nagy jellem, nagy merészség nélkül. Irodalmi állásfoglalásától elválaszthatatlan állásfoglalása a társadalmi harcokban. Most leljük meg összeférhetetlenségének, izgágaságának rugóit, a meg nem alkuvást, a törhetetlen elvhűséget. Most következik a népiesség igazi értelmezése is, amely a költőt összetéveszthetetlenül elkülöníti elődeitől s epigonjaitól, s amely világosan megmutatja, hogy az irodalmi irányzatban, amelyet megindított, kik az ő rokonai. Bor István grafikája