Világosság, 1976. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - Murányi Mihály: Társadalmi tevékenység - társadalmi tudat: A társadalmi tudat formáinak szerveződéséről
1976. JANUÁR • XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Társadalmi tevékenység — társadalmi tudat A társadalmi tudat formáinak szerveződéséről A társadalmi tudat szerkezeti és működési sajátosságait vizsgáló, a Világosság lapjain korábban közölt tanulmányokban is több olyan problémát is érintenem kellett, amelyek a társadalmi aktivitás objektív és szubjektív szférájának kölcsönhatására vonatkoznak. Másrészt a társadalmi tudat eszmei objektiváció-rendszereinek vizsgálata is olyan kérdéseket vetett fel, amelyek továbbgondolása szükségszerűen vezetett el részint az elmélet és gyakorlat viszonyának a marxista filozófiában éppen az utóbbi tíz-tizenöt év során oly sokat vitatott kérdésköréhez, részint pedig világossá tette azt, hogy a társadalmi tudat formáira vonatkozó, a marxizmus-leninizmus klasszikusai által kidolgozott kategóriák pszichológiai kiindulású vizsgálata nélkülözhetetlen a társadalmi tudat általam korábban is elsősorban pszichológiai aspektusból megközelített jelenségeinek alaposabb megértéséhez. Az alábbiakban e felismerésektől vezettetve három vonatkozásban kell továbbszőnünk a társadalmi tudat szerkezetére és működésére vonatkozó gondolatmenetemet. 1. Megkísérlem — hangsúlyozom heurisztikus, vázlatos, minden értelemben kísérletező jelleggel — körvonalazni a társadalmi aktivitás gyakorlati és elméleti „oldalának” összefüggésére, kölcsönös feltételezettségére és kölcsönhatására vonatkozó elgondolásaimat, 2. ehhez kapcsolódva megkísérlem kimutatni a tevékenység és megismerés szerves egységét a társadalmi tevékenységben, így a szó szűíkebb értelemben vett teoretikus, eszmei objektivációkat „termelő” szellemi aktivitásban is, és végül 3. ennek alapján szeretném hangsúlyozni, hogy a gyakorlat kategóriája az elmélettel csak relatív értelemben szembeállítható kategória, hogy a „szellemi” aktivitás, az ezt realizáló eszmei objektivációkat létrehozó (s a megismerést, a valóság visszatükrözését gazdagító) tevékenység nem kiegészítője, vagy éppenséggel ellentéte a gyakorlati tevékenységnek, hanem annak szerves része. Mindennek természetesen a társadalmi tudat formáinak értelmezésében is viszsza kell tükröződnie, s ez elősegítheti a tudatformák statikus, a társadalom anyagi tevékenységével való kapcsolatukat formálisan kezelő felfogásmódjának meghaladását, pontosabban az eredeti marxi—engelsi —lenini felfogásmód következetesebb érvényesítését. A társadalmiság bővített újratermelése: tevékenység és objektiváció Ha a társadalmi aktivitást totalitásában vizsgáljuk, akkor jellemzésére legáltalánosabb kategóriaként a társadalmiság bővített újratermelésének kifejezését alkalmazhatjuk. Ez magában foglalja az újratermelés történetiségének és történetiség-irányának, a progreszsziónak felismerését. E történetiségében adott, a progresszió mozzanatát tartalmazó újratermelési folyamat egyrészt (folyamatjellegét tekintve) a szüntelenül bonyolódó, differenciálódó, a megosztottság egyre tagoltabb szerkezeteit alkotó s egymással egyre közvetettebb módon összekapcsolódó tevékenységmódok kialakulását, rögzülését és váltakozását jelenti. Másrészt (eredményét tekintve) az objektivációk mind bonyolultabb rendszerei létrejöttében, reprodukciójában és új meg új objektiváció-módok kialakulásában realizálódik. Az objektivációk lehetnek anyagi termékek (a termelés eszközei, technikája és produktumai), eszmei termékek (pl. tudományos vagy művészeti alkotások, ill. ezek eszmei mozzanatai). Végül az objektivációk legösszetettebb formái maguk a társadalmi viszonyok, amelyek a társadalom éppen létező formájának jellegét határozzák meg. 1 Lásd Világosság, 1975, 1., 2., 3., 4. sz. 2 Az objektív és szubjektív dialektikája a társadalmi tudatban, Világosság, 1975, 3. sz. 3 V. ö. A társadalmi tudat szerkezeti differenciálódása és történetisége, Világosság, 1975. 2. sz. 4 E vonatkozásban különösen fontosnak tartom Marxnak a Gazdaságifilozófiai kéziratok 1844-ből, A hegeli jogfilozófia kritikájához. Bevezetés, A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalaihoz írt Bevezetés, A politikai gazdaságtan bírálatához c. munkáiban (MEM 1. 13.), Marx és Engels közösen írt művei közül a Szent családban és a Német ideológiában (MEM 2., 3.) és Leninnek a Filozófiai füzetekben (LDM 38.) a tudat és tevékenység viszonyára vonatkozó megjegyzéseiben foglalt gondolatokat.