Világosság, 1991. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1991 / 7-8. szám - Schöpflin György: Nacionalizmus és posztkommunista rendszerekben
tartozó más tagok kormányozhatnak. Ezáltal a népfelség joga hallgatólagosan magába foglalta a hatalom újrafelosztását is, hiszen nem állt fenn az a veszély, hogy az újonnan hatalomra került csoportok saját külön nemzetállamot kívánnak létrehozni. Pontosan és egyértelműen meghatározták a nemzet és a politikai hatalom közötti kapcsolatot és ezt a kapcsolatot azóta sem szakította szét senki. NACIONALIZMUS KÖZÉP- ÉS KELET EURÓPÁBAN Közép- és Kelet-Európában másfajta folyamat játszódott le. A nacionalizmus megjelenését megelőző politikai rendszer arra a négy - dinasztikus és/vagy vallási jogcím alapján törvényesített - nemzettel nem rendelkező birodalomra alapult, amelyek nem hoztak létre kulturálisan összetartó közösségeket. Sőt, az esetek többségében szembeszökő volt megosztott és egymástól eltérő belső jellegük. Ezek az uralkodó birodalmak (Oroszország, az Osztrák—Magyar Monarchia, Poroszország és az Oszmán Birodalom) ellentmondásos helyzetbe kerültek. Amint kísérletet tettek a modernizálásra - ami elkerülhetetlenül együttjárt bizonyos csoportok hatalomvesztésével - egyúttal előidézték az esetleges vesztesek ellenállását is, akik hatalmuk biztosítása érdekében a nacionalizmus újonnan megfogalmazott tételeivel felfegyverkezve vonultak harcba. A közép- és kelet-európai nacionalizmus alakulását a 19. században a birodalmaknak és ezeknek a szub-elit csoportoknak a hatalomért folytatott harca jellemezte. Egyik fél sem győzött. A birodalmak elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy megfékezzék a szub-eliteket, mégha megszüntetni nem is tudták őket. A szub-elitek viszont még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy érvényesítsék a birodalmakkal szembeni igényeiket - kivéve az Oszmán Birodalmat, ahol a Nyugat is támogatta őket. Akadt azonban még egy tényező, ami tovább bonyolította a képletet. Nyugat- Európában az új tan követői, az értelmiségiek viszonylag összetett társadalmakban alakították ki és hirdették nézeteiket. Ezekben a társadalmakban különböző társadalmi csoportok vívtak harcot a hatalomért, nevezetesen: a régi rend visszavonulóban lévő képviselői, a felemelkedőben lévő vállalkozók és az ekkor jelentkező munkásosztály. Ennek az lett az eredménye, hogy a hatalmat megosztották és az értelmiségiek nem tudtak a maguk számára előkelő helyet biztosítani. Sőt, a 19. század nagy részére az volt a jellemző, hogy az értelmiségiek egyre hevesebben bírálták a polgári rendet. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában a régi rendszer erősebbnek bizonyult, a társadalmak pedig sokkal gyengébbek voltak, mint Nyugat-Európában, így aztán az értelmiségiek domináns helyzetbe kerültek, és olyan tekintélyre tettek szert, amelyet alaposan ki is aknáztak a nemzet meghatározása során. Mivel ugyanakkor az értelmiségiekkel szembeni politikai kihívás gyengébb volt, senki sem kérdőjelezte meg jogcímüket, ami azt is lehetővé tette, hogy a társadalomtól teljesen függetlenül fogalmazzák meg tételeiket és ezzel a társadalomra ráerőltessék nemzetfelfogásukat, így a magas értelmiségi színvonal mint cél, az ekkor létrejövő különböző nemzeti ideológiák részévé vált, aminek az lett az eredménye, hogy a nacionalizmusra Közép- és Kelet-Európában olyan kizárólagos, messianisztikus tulajdonságok rakódtak rá, amelyek Nyugaton ismeretlenek voltak. Az értelmiségieknek eme magas piedesztálra való emelése és a nacionalizmusnak eme sajátos, hozzájuk kötődő kifejezése tartósan a közép- és kelet-európai politika részévé vált. Ebben az értelemben a térségben létrejött nemzeteket úgy határozhatjuk meg, hogy azok „tudatosan létrehozott nemzetek”, amelyek számos ponton különböznek a nyugati nemzetektől. Különösen nagy hagyománya van annak, hogy a nemzetfogalommal semmilyen kapcsolatban nem álló, politikai célok érdekében használják fel, illetve manipulálják a nacionalizmust, mint például amikor a politikai ellenfél létjogosultságát úgy kérdőjelezik meg, hogy „idegennek” nevezik, vagy amikor hasonló hivatkozással nem hajlandók elfogadni a hatalom újrafelosztását.