Világosság, 1949. február (6. évfolyam, 24-47. szám)
1949-02-01 / 24. szám
Bemutatkozott a „FIATALOK MUNKAKÖZÖSSÉGE (Komijcsuk-bemutató az Állami Magyar Színházban) A hibákat észrevenni, nyiltan bevallani és nyomban helyreigazítani — bolsevik tulajdonság. A bolsevikok sohasem titkolták el hibáikat, tanultak belőlük s legközelebb jobban csinálták. Hiszen győzhetetlenségüknek egyik magyarázata, „titka“ éppen az, hogy sohasem voltak hajlandók elszakadni a valóságtól. A valóság talaján álló szovjet társadalom termese ki a maga művészetét, amely éppen úgy nem hajlandó hazudozni, szépigetni, csalafinta álmokba csalogatni. Ez a művészet ráüt a jelen hibáira, s ugyanakkor utat mutat a jövőbe, kielemezve, ábrázolva azokat a tényezőket, melyek a fejlődést hordozzák. ILYEN BÁTOR, a valósággal szembenéző mű a nagy ukrán írónak, Alexander Kornejcsuknak a kolozsvári Állami Magyar Színházban most idemutatt „Platon Krecset“ című színműve. Kornejcsuknak eszébe sem öt- sik tökélees viaszbabdákat formálni. Alakjai között vannak esendők és tévedezők is, olyanok, akik lemaradtak a fejlődésben, megálltak s ezzel máris akadályozói a haladásnak. Ez a darab kitűnő példája a bátor, a valósággal szembenéző szovjet bírálatnak, amely nyomban odanyúl, ahol ingadozást és hibát észlel. Bár a darab meséje Platon sebész és Lida építésznő szerelmének kibontakozásából szövődik s Lida vívódásainak ábrázolása gyöngéd kézzel végzett művészi munka, úgy érezzük, a lényeg nem ez, hanem a szovjet társadalom, ezen a szakadatlanul munkálkodó és rohamosan, előrejutó közösségen belül a harc a fejlődés erői és a haladást gátló elemek között. Pedig ezek a haladással szembekerülő emberek alapjában nem ellenesei a szovjet rendszernek, «Bocskarjova egyenesen meggyőződése«? ember, csakhogy éppen olyan helyre postyan», ahová nem való s amíg ezt fel nem ismeri — . Vagy más — ártó és kártékony. Árkádij kórházigazgatóban — a szerelmi féltés dühe mellett, a féktelen nagyravágyás dolgozik. Gyűlöli a vidéket, mert ott szerinte nincs lehetőség az előrejutásra., * a fővárosba vágyik, holott éppen akkor építettek óriáskórházat a városban. Ez az ember a szócséplés bajnoka. Pompásan szórja magából az idézeteket. Az elméletet mégse tudja használni, mert elszakadt a valóságtól, mert azokat csak gépiesen, gondolkozás nélkül alkalmazza; a szája pompásan, olajozottan jár, az agya azonban annál kevésbé. Kísérletező tudást akar másodrendű jelentőségű egészségügyi ellenőrzésre küldeni s amikor ez megtagadja az engedelmességet, osztályellenségnek bélyegzi, mert nem vesz részt a „társadalmi munkában“. A HIBÁK megtörténtek, de úgy Bocskarjová, mint Árkádij élnek az Önkritikával, belátják hibájukat, megértik, hogy nem álltak a megfelelő helyen s újrakezdik a munkát, ki-ki ott, ahová való. S ott áll velük szemben a haladásért küzdő orvos-tudós, Platon Krecset oldalán az igazi bolsevik, Bereszt, a végrehajtóbizottság elnöke. Ez a józan, egészséges, tökéletesen kiegyensúlyozott, frázisokkal félre nem vezethető, mindenre éberen figyelő, mindent átérző férfi mutatja a tévedezőkkel szemben a lenini-sztálini, a gyakorlattól el nem választható forradalmi elmélet példáját. Atyja és testvére mindenkinek, de tud rövid és kemény lenni, ha szükségesnek érzi. Tökéletes józansága, bölcs, meleg emberszeretete, ébersége és megingathatatlan akarata vázolják elénk az igazi bolsevik képét. A Kornejcsuk-darabot a „Fiatalok Munkaközössége“ vitte színpadra. A színház munkarendjén kívül, önszorgalomból vállalták e darabra való előkészületet. Egészében véve derék munkát végeztek. A mű kiválasztása szerencsés, bár egyes pontokon meghaladja a fiatal együttes teherbírását. A sok kitűnő szovjet darab között talán találhattak volna kevesebb színészi nehézségekkel terheltet is. De éppen a nagy célkitűzés , a munkaközösségnek az előadásban megmutatkozó eredményei jelentenek további ígéretet. AZ IFJÚ RENDEZŐ, Harag György jól összehangolt, gyors ftemű előadást épített fel- A szereplőket jól mozgatja, a csopor -jeleneteket hatásosan építette fi (gondolunk itt elsősorban a mit'ét-kép*1'), legfeljebb azt róhatjuk fel hiányosságul, hogy nem tudott az előadásnak szovjet légkört teremteni. A legtöbb figura nem hordózot magán szovjetjellegzetességet, nem éreztük rajta a szabad emberek megingathatatlan, jövőbenézó derülátását. Az öreg Bubsk (Harag György), Mária Taraszovna (Orosz Lujza) derék színészi alakítások voltak, csakhogy éppen a mi színpadjainkon nagyon jól ismeretes „jó öreg doktor bácsit“ és a „galaanbszivü öreg anyókát“ ábrázolták s ezzel a sablonba csúsztak. Platon Krecset alakítója, László György igyekezettel, szép hangsúlyozással mondta el a szövegét, drámai erőt is mutatott, egyszóval jól dolgozott, csak éppen a derék kolozsvári fiatalém* bér volt, a szovjet ember tárgyilagos ée nélkül. Egyszerűen nem hitük el neki, hogy sebész, vívódó, kísérletező fiatal tudós. Ha kissé keményebb, sietősebb ,s nem csúszik minduntalan lágy érzelmességbe, akkor nyilván közelebb kerül azeredeti figurához. és legnagyobb tévedésénk azonban Török József Pável Szemjonovics Bér észt-jét tartjuk. Minduntalan az ötlett az eszünkbe: mit keres itt egy szovjet darabban ez az angol lord vagy arisztokrata tömpe. Az a kemény, bátor emberség, bölcs józanság, ami oly rokonszenvessé teszi Bereszt alakját, itt csak a szövegben volt meg. A szövegmondó fölényeskedővé és erőtlenné tette majd minden szavát. Természetesen nem Törököt hibáztatjuk. Tudjuk róla, hogy derék és máris néhány szép alaklást mutatott ifjú színész- Ezzel a feladattal még nem birkózhatik meg síken el, éppen úgy, ahogyan László Gerő sem ábrázolatja ma még egészségesen Krecset nehéz és bonyolult figuráját. Amit nyújtanak,azonban így, dcséretes és lelkiismeretes munka volt. A Lida mérnököt alakító Tanai Béla nagy igyekezettel dolgozott Talán éppen ezt vtt a hiba. Ügyesen mozog, szépen hangsúlyoz és beszél, van szíve is, de a nagy igyekezettől minden, amit a szár padon cselekedett, kissé csináltnak hatott. Közvetlenné, könnyedén folyóvá, kevésébé iskolássá kell tennie játékát- Az alapja már megvan s az nem is rossz, most már csak igyekeznie, kell — amig a színpadon van —f elfejejteni, hogy színházat játszik. Ha majd bele tud lenkni a figura bőrébe, át tud lényegülni a szerepévé, akkor sokkal jobbat nyújt. Árkadi, Pavlovics ízei épt utazó Lohinszky Lóránd sok gyakorlattal és ügyességge formálta intrikussá a szerepé- De talán kissé túlságosan is intrikussá ahhoz, hogy higyjünk neki. Helyesebben jár el, ha Árkádijban nezi annyira a rosszindulatot, mint inkább a tévedező, egyéni szenvedélytől .elvakított embert ábrázol a; ebben az esetben színesebb és drámaibb lett volnja figurája » ( A FIATALOK - k előadása megörvendeztette a nézőt Három igazán pompás alakitással» Vegyük elsőnek Lázár Erzsébetet» aki a kis Maja szerepében az igazi tehetség közvetlen bátosságával, melg humorral & finom árnyalással hoztá elénk a hol durcas, hal rakoncátlankodó vagy komolykodóan fenettet ját*szó gyermekleánykát. Pompásan mozog, b s édének és játékának ezernyi színe van; ew* a Lázár Erzsébetre érdemes felfigyelni' Kiünő jel'a maiak (az eltulzottan és indokolatlanul lompos külsőt eltekint vív Fivina Rózsa Bocskarjóvája. Mértéktartással használtat szineket, kapkodó beszéddel, elsietett mozdulatokkal, tökéletes hitelt.Eléggel ábrázolta a túl nagy feladattal küzködő ■— túlságosan magabiztos — jószándéku embert. Küön dicséret jár neki és rendezőjének azért, hogy elkerülte a bolhózatot. Kas szerepben is sokat mutatott Horváth Béla (Styopa). Ez már igazi szovje ember volt Vidám» bizakocó figuráját hány szovjet filmről" Ismerjük, s becsültére válik e fiatal eszmésznek hogy egyéni, színes figurát teremtett a kis szerepben. Ide sorolhatjuk Kocsis Láncit is (Krisztina Arcripovna), aki ügyesen formálta meg a tenyerestalpas öreg ápolónő szerepét. NAGY ÉLEI AZ ELŐADÁS VILAGOS3AG (43-ik közlemény) Keszu csizmája már az asz*falton» ajka rímeket formál s fejében dal születik: Zö’rt hegyek nyúlványain kutatom lábad nyomát• Mo-o.om a szakadékot. a szó. [rost**. Talán erre mész majd a«. Árnyas csúcsok zúgják reám, nem találom sehol nyomai. 'L p em a s iv'mban dobog. Kis szelecske átölel. Messze vagy-e, vagy közel? Kerestelek — nem lehelek. Lityin is,mít tied leszek. . Emberek jönnek vele szembe. Talán kitalálták, hogy újságot visz magával a fiatal hegylakó. Gondolatban szenvedélyes védfibeszédet tart az ügy érdekében. Meggyorsítja lépteit, csizmája még hangosabban kopog, mintha egész Szákén a városba érkezett volna. Rég ismert utcákon megy át és alig ismeri meg azokat, öt ember ezelőtt hagyta el a várost, hogy a többi kivonulttal együtt a frontra menjen. Az öt háborús év szinte az egész világot átformálta. Aig lehetett hinni, hogy a megkínzott föld föléled megint? Az elvirágzott gólyahir kivirágozhatik-e megint? Föltámadhat-e megint a söyedek ára! kettévágott körtefa egy csendes ukrajnai kín ben? És a szteppéken ■magáiiyo-an magasodó kémények mikor füstölnek majd megint? De milyen nagy volt a katonák — Keszu barátainak — csodálkozása, amikor a háború kiaposott útjain ismét hazatértek, s kisült, hogy a gólyahir újraér, a körtefa kivirágzott, a kémények füstölögtek. Uj falvak és uj házak nőttek ki a földből... Az ember azt hinné, hogy a Város — még ha a front mögött terül is el — megöregszik, elkomorodik s tönkremegy. De Keszu olyan pálmák, babérfák árnyékában aszfaltozott utak mené halad, amelyek sehol sem voltak azelőtt. Ágyásokon virágok virágoznak. Itt-ott uj házak látszanak• A mellékutcákban, mint a bölények, hengerek delelnek. A város megfáalodom, a tavasz melegében és fényében fürödve, fogadja Keszuk A legközelebbi utcasaroknál cipőtisztító ácsorgóit és Keszu elhatározta, hogy kifényesítteti csizmáját. M-Alette borbélyüzlet ésKeszu nem sokat habozott A borbély szolgálatkészen beszappanozta Keszu széltől cserzett arcát és lopva rábámult a különös zsákra, amelyet a fiatalember az ajtó sarkához tett. „Ez ugyibár sajt!“ kérdezte a kiváncsi borbély. „Dehogy! Feli!“ felelte Keszu s közben egy kicsit nyelt es szappanh abból. „Feld?“ A borotvakés fürgén futott át a kenőszijjon s a borbély a tükörben rákacsintott Keszura, mintha azt akarta volna mondani .„Persze, csak tréfa“ „Igen, igen, föld“ magyarázta Keszu határozatban. „Talán nem hiszi?“ A borbély csodálatos bajuszszal díszített arca (mely úgy nézett ki, mintha madárhoz hasonlóan mindjárt el akart volna röpülni) tökéletes megelégedést fejezett ki. »,Bizonyára értékes föld-“ Nagyon értékes. Kitűnő termést ad.“ A borbély nem tudott ellenállani a kisértésnek, kibontotta a zsákot, belepillantott és savanyú arcot vágott, csakugyan jósd volt. 22. A gazdasági osztály bejárata előtt Keszut majdnem elgázolták: egy szemüveges ember, hóna alatt hatalmas iratcsomóval, nekiment és anélkül, hogy bocsánatot kért volna, továbbrohant. A hosszú folyosón föl-alá emberek rohantak. Ajtók nyiltak és csukódtak. Írógépek kattogása és számológépek zúgása halaszott; fogantyúikat úgy látszik, túl nagy erővel forgatták meg. Keszu az irodába lépett. .»Hol a főagronom?“ Nagyon udvarias akart lenni. A zsákot nem merte letenni. És volt is oka a félelemre. Előtte elfogadt úttcamott. Egyszer az egyik telefonkagylót rántotta föl, másszor a másikat. Később pecsétnyomót keresett az íróasztal belsejében. Látszott, hogy kéréssel, könyörgéssel, sőt fenyegetéssel sem lehet most megközelíteni. Néha fölugrott, átszaladt a másik szobába,s útközben kelletlenül vállát vonogatva, odakiáltott va, kivek valamit. Beszédjét kútjára nyírta, mint a telefonhivásokat és Keszura rá se hederí tett. Később úgy tett, mintha fiatalembert csak akkor vett, volna észre, pedig már egy fi: ■ órája az orra előtt állott- E,a nyaaul csak ennyit mondo •.Üljön le.“ ; V '1: »Köszönöm, de nagyon siete? A főagronommal szeretnék olszélni.“ A titkárnő ellentmondást nem tűrő hangon felelt: „Ma nefogad, el van foglalva.“ Pillantásuk kereszteződött, egyike acélból volt, a másik ólomból. És azé, aki ólomb• volt (ez persze a Kesznéven nem állt sokáig ellene meg oda magát. „Bocsánatot kérek“, ismétel még mindig félénk hangon. „S mégis beszélnem kell vele“. A titkárnő fölhúzta érd . .. szemfidökét. A telefon, csengés megint csak arra figyelt . „Értsd, meg“, kiáltotta ve kire, „a vetési jelentést ina kösszeállva nem. És nem akaro« hol miattad figyelmeztetnek.“ Erős kézzel lecsap c kagylót-Keszu félredobta alkalmai: fegyverét, a szeretetreméltót, , gát s most már is gyronná,. volt: „Kérdem magától: hol a vezető agronómus?“ (Folytatjuk" CEORGI GULIA Slíjócvi" András Kaukázusi tavasz A Magyar Népi Szövetség zenei estje KOLOZSVÁR. — A Romániai Magyar Népi Szövetség kolozsmegyei és városi népművelési munkaközössége a Diákház , kistermében szépen sikerű hangversenyt rendezett. Az élvezetes és szórakozató számokból össze átütött inteprban felléptek az Állami Magyar Opera kitűnő művészei. Burogdi Ferenc (hegedű) és Boga László (gordonka) a „Passacaglia“ kettőst játszotta Händel—Halvorsen’ől. A remekül összetanult duettben mindketten bemutathatták kitűnő és bravúros technikájukat. rírsi Kornélia, aki először énekelt nyilvánosan Kolozsvárt. Rossini Szigillai borbélyának kóloraturáliájával egy csopássá meghódította a közönséget. Virágh Éva táncosnő filomrajzú táncokat lejtett Strauss Johann és Bratnms zenéjére. A közönség szűnni nem akaró tapsokkal fogadta a kitűnő előadást. Egyik legszebb száma volt az estnek Mozart Varázsfüvein terzettje, melyet Albert Anna Mária, Moritz Éva és Sándor Judit adott elő. A pompásan megtanult számot meg kellett ismételniük. Szünet után a Tanítók Énekkara, Péter Loránd karmester avatott vezényletével, fegyelmezetten és tisztán énekelt kariműveket Veress, Vásárhelyi és Halmos Lászlótól. Számukat meg kellett ismételniük. Utána Szabó Géza zenefőiskolai tanár Bartók zongoraműveket játszott a tőle már megszokott művészettel. Orosz, Beatrix és Sándor Judit nagy sikerrel énekelt cseh, orosz és magyar népdalokat, míg Vencea Elisabeta Brediceanu román dalával aratott megérdemelt sikert. Végül Kádár Ferenc magyar virágénekeket énekelt kitűnően. A sikeres estélyt a Román Népköztársaság Himnusza nyitotta meg és az Internacionálé fejezte be, melyet I.Tanítók Énekkara igen szépen énekelt Péter Loránd vezényletével. (. —— .1