Világosság, 1950. január-március (6. évfolyam, 1-75. szám)
1950-03-28 / 73. szám
KULTÚRHÁZ A,VÁROS PEREMÉN“ Angyalföld, József Attila tér 4. Ez a pontos címe a Rákosi Mátyás Kultúrháznak. A környéken a gyönyörű, modern, Kilián-utcai iskola, a vadonatúj, szép, egészséges 077- házak hosszú sora, a József Attilautcai szülőotthon, s a Lehel-úton épülő modern, háromemeletes lakóházak, ahonnan egészen a kultúrházig hozza a szél a friss malterszagot. Homlokzatán vörös betűkkel izzik Rákosi Mátyás neve. Széles, modern ablakain át erős fény sugárzik az utcára. Szombat este van, a színházteremből, ahol a Ganz Vidany kultúrgárdája vendégszerepel, tömött taps hangzik. A kultúrház vezetője Osvári László kultúrtitkár, fiatalember. Asztalán ötpercenkint cseng a telefon. Sok munkát ad a szombati tarka-est. Percenként nyílik az ajtó, karszalagos rendezők jönnek utasításért. „Lélekzetszünetben“ röviden elmondja a kultúrház első három hónapjának történetét. December 30-án készült el és az angyalföldi dolgozók vidám Szilveszterrel ünnepelték a megnyitást. Még három hónap sem telt el azóta és akultúrháznak már 2010 tagja van. ★ Ez év január 1-én, a megnyitást követő napon 16 tagja volt a Rákosi Mátyás-kultúrháznak. Aztán jöttek az emberek és körülnéztek. Megcsodálták a szép termeket, a berendezést és volt olyan nap, hogy egyszerre ötven tag is jelentkezett. — Szokatlanul szép volt mindez a számunkra — mondja Szívós Kálmán villamoskalauz —, akik a múltban nem voltunk elkényeztetve, akiknek nem jutott könyv, sűtött társalgószoba, színház. Mondogatták is az angyalföldiek akkoriban, mikor megnyílt a ház, hogy ez is a Szovjet példa nyomán épült, tehát bizonyos, hogy szép és jó otthonuk lesz. ★ Vasárnap délelőtt a MÁV szimfonikusok látogattak el, de bizony a színházteremben, ahová csaknem 600 ember fér be, nem voltak többen, mint tizenhuszan. Mi ennek az oka? — kérdezzük a rendezőket. A válasz mindig ugyanaz: az emberek nem is tudják, hogy most vasárnap délután milyen műsor van és mikor kezdődik. Estére a „Muzsika“ rendezett nívós hangversenyt , mert a rendezők a körrnyéken szétvitték a hírét, zsúfolásig megtelt az előadóterem. Nagy sikere volt Vigh Judit hegedűművésznőnek és az énekeseknek. Csajkovszkij Anyegin áriáját kétszer megismételtette a közönség, de a Szabadság dala, a „Dohányon vett kapitáy"-ból aratta mégis a legnagyobb sikert. Szűnni nem akaró tapsra az előadóművésznek harmadszor is meg kellett ismételnie. A szünetben az előcsarnokba tódul a közönség. Beszélgető csoportok alakulnak ki. Fiatal férfiak és nők a könnyű műfaj kérdéséről vitatkoznak. Pálmai György lakatossegédnek az a véleménye, hogy minél több színházelőadásra van szükség és elmondja, hogy milyen nagy élménye volt a „Kispolgárok" amelyet az Állami Bányászszínház társulata adott elő itt a kultúrházban. Van viszont aki azt állítja, hogy az összes eddigi műsorok közöt, pedig a három hónap alatt pontosan 110 volt, a legjobban a MAVAG együttesének Don Pasquale előadása tetszett. Megegyeznek abban, hogy nagyon szép volt az MNDSZ 2-es számú kultúrautójának a műsora, a MÁV központi kultúrcsoportjának az előadása és szeretnék viszontlátni a Madách Színház együttesét, amely a Szabad a pálya című darabot játszotta el a kultúrház színpadán. A kultúrház házfelügyelőjének kisfia, a négyéves Novák Jancsi híres gyerek. Az történt ugyanis, hogy egy keddi napon erre járt Rákosi Mátyás. Miután akkor a kultúrház zárva volt, csak a kultúrtitkár, a házfelügyelő meg a kisfia voltak ott. Amikor a kis Jancsi Rákosi elvtársat meglátta, így kiáltott fel: — Rákosi bácsi van itt, megismerem a teremben lévő képéről. Élénken foglalkoztatja az embereket Rákosi Mátyás látogatása. — Ilyen az én szerencsém — mondja Kovács János asztalossegéd. — Minden nap itt vagyok és mégsem láthattam, nem beszélhettem vele. Hallottam, hogy megígérte, eljön máskor is, remélem, akkor szerencsésebb leszek. Novák Jancsit körülveszik, faggatják. Érdeklődnek, hogy mit kérdezett a kisfiútól Rákosi elvtárs. A kis szőke gyerek értelmesen válaszol, jól megjegyzett magának mindent. — Rákosi bácsi megsimogatott, megkérdezte, hogy hívnak, hogy mennyi idős vagyok, aztán játszott velem. — Mit játszott veled, Jancsika? — Eldugta a lovacskámat és én meg sikongattam. — Nem féltél, hogy elviszi a lovat? — Nem, nem féltem — magyarázza élénken a kisfiú —, tudtam, hogy nem viszi el. A kultúrház vezetője elmondja, hogy több mint egy óráig volt náluk Rákosi elvtárs és ez a látogatás egy új fejlődési szakasz megindulását jelenti a kultúrház életében. — El sem képzeltem volna, hogy Rákosi elvtárs olyan részletesen ismeri a kultúrház problémáit. Rámutatott a hibákra. Helytelenítette, hogy a kultúrház kedden zárva van. Ne korlátozzuk a dolgozókat — mondotta —, akkor jöjjenek, amikor idejük van. Szavai nagy segítséget jelentettek nekem további munkámban. ★ A sakkteremben csend van, három asztalnál folyik a játék. Az egyik asztalt különös érdeklődéssel veszik körül, itt Cziegler Árpád, a kultúrház sakkbajnok reménysége játszik. Tizennégyéves szőke fiú. Fisch Károly kárpitossegéd, a sakkor vezetője elmondja, hogy a kis Cziegler-fiú nagy sakktehetség, pedig csak azóta játszik komolyan, amióta megindult a sakk-szakosztály munkája. A könyvtár a földszinten van, a polcokon több mint 7000 könyv sorakozik. A szomszédban szép nagy olvasóterem, jönnek is az emberek. A Volomkalamszki országút 30 példányából nagy ritkaság, ha egy bent van. De nagyon keresik Makarenko „Uj ember kovácsa" című könyvét is. Naponta, tizen is kikérik az „Acélt megedzik"-et, meg Solohhov „Új barázdát szánt az eke" című kitűnő regényét. A magyar írók közül Szabó Pál „Talpalatnyi föld"-jét olvasták igen sokan. De sűrűn kölcsönzik ki Mikszáth, Móricz és a klasszikus írók művit is. Balogh Ferenc motorszerelő Tyibor nov: „Kalifa” című verses elbeszélését hozta vissza és újabb verses műveket kér. Elmondja, hogy olvasta a „Háború és békét", Gorkij több művét, Solohovtól a „Csendes Don"-t. — Valamikor sok ponyvaregény fordult meg a kezemben, nem volt választásom. Azt olvastam, amihez hozzájutottam. Ma már nem tudnám elolvasni ezeket. Van mértékem: Tolsztoj, Gorkij, Fagyejev, Tyihonov és a többiek, akik a szocializmus építésében segítenek nekünk, tanítanak bennünket. Az olvasóteremben az erős fényis lámpák mellett könyvek fölé hajolnak a látogatók. Szemüveges, középkorú férfi a Tanácsköztársaság évfordulójára kiadott könyv lapjait forgatja. Szemináriumra készülök — mondja —, itt csend van, nyugalom, alaposan tudok tanulni. Aztán rámnéz és mosolyog. — Nem ismert meg, ugy-e? Az arca ismerős, de nem emlékszem, hogy hol találkoztunk. Amikor „temettük a port", Wostyán Mátyásnak hívnak, a Vízműveknél dolgozom. Már emlékszem, a Béke-utca környékét jártam akkor, mikor megindult Angyalföldön a fásítás. Vostyán Mátyás sűrűn ásta az utcán a gödröket, aztán a fát, amelyet elültetett, elnevezte .A fordulat éve fájának." — Mi van a fával? — kérdeztem. — Nő és szélesedik a törzse, az utcában az összes fák közül ez fogamzott meg a leghamarabb. Nő, terebélyesedik a kultúra Angyalföldön. A kultúrház vonzza az embereket és egyre jobban megindul az öntevékeny klubélet is. Persze, még sokat kell tenni. A különböző szakosztályok még csak most kezdik meg igazán munkájukat. A kilenctagú intézőbizottság elhanyagolta a kultúrház propagandáját. Az, hogy ilyen sokan járnak ma már a kultúrházba, többékevésbbé magától történt. A dolgozók vágyát fejezi ki ez a kultúra, tanulás és a tartalmas szórakozás iránt. A tömegszervezetek megbízottjai nem jól mozgósítottak, mert különben nem fordulna az elő, amint tapasztaltuk, hogy bizony még sokan vannak a közvetlen környékén is, akik azt sem tudják, hogy mi fán terem a kultúrház. A kultúrvezető egyedül intézi a ház kulturális gazdasági ügyeit és irányítja a politikai munkát is. Ehhez bizony kevés egy ember. A József Altiza-kertvárosban áll a szép kultúrház, de még mindig vannak olyanok, akik nem tudják, hogy eljöhetnek szórakozni, tanulni, hogy van sakk-kör, természettudományos kör, hogy naponta zenés kultúrműsorok vannak, színielőadás is gyakran és ebben a szervezés a hibás. Hároméves tervünk adta ezt a szovjet mintára berendezett gyönyörű kultruházat Angyalföld dolgozóinak, megvalósítva a Párt programmnyilatkozatában lefektetett követelést: „A kultúra haladó kincseit a dolgozó nép birtokába kell adni". Csapó György BODÓ BÉLA: Ogip igazi kidtúrkéntfix Mint a kultúra emlőin nevelkedett, a művészetért rajongó íróember, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy beszámolhatok arról a viágjelentőségű műről, amely most jelent meg a „kifinomult kultúra” hazájában, Amerikában. Ez a könyv nemcsak emelkedett, nevesveretű széppróza, amely írójának minden lelki finomságát, a szépség iránti, cizellált vonzódását tükrözi vissza, hanem klasszikusan nélkülözhetetlen, hiánypótló írásmű, amely egyetlen jóérzésű, magára valamit is adó amerikai asztaláról sem hiányozhat. Lévén ebben a könyvben kétezernél több válogatottnál válogatottabb gorombaság és szidalom, amely — mint a könyv finoman ordító reklámja elmondja — minden helyzetben és alkalomkor használható. Szinte bámulatos, hogy a lelkiismeretes és az amerikai viszonyokkal tisztában lévő szerző milyen gondosan válogatta őket össze: nincs az ottani életnek egyetlen területe sem, amelyre ne volna megfelelő szidalma vagy gorombasága. Egyes kritikusok talán kifogásolhatnák, hogy a műben olyan közlések, mint a fő öszvényes „gazember”, vagy hogy az amerikai külügyminiszter „őrült”, hiányoznak belőle, de maga a kitűnő szerző megmondja, hogy ezeket kihagya a könyvéből, mert túl gyakoriak, vagyis, hogy ezeket mindenki tudja. A könyv nagyobbik érdeme, hogy teintetbe veszi a büntetőparagrafusokat s a szidalmak és gorombaságok akként vannak felsorolva, hogy még a legkiválóbb alkalmazásuk esetén sem kerül a sértegető a bíróság elé. Teszem azt, lincselgetnek egy néger embert. Agyonveretése közben a megfelelő szidalmakat használja támadóival szemben és így eljut végül is a temetőbe anélkül, hogy becsületsértésért bármelyik támadója is pert indíthatna ellene. Vagy: kitesznek egy munkást az utcára és családjával együtt éhezik. Hol a baj? Megvásárolja a remekművet, felüti az éhezés és kétségbeesés esetére ajánlatos szidalmakat és ugyebár minden rendbe van. Mondjuk, mégis kiderül egy nagy panama, amelyben tábornokok és hadseregszállítók vesznek részt a „köz javára”. Lapoz egyet az amerikai polgár, elmond egy megfelelő kacskaringósat a panamisták felé és senki sem kerül a börtönbe. Kétezer gorombaság és szidalom — az ezermilliom ménkűjét! — mindig tudtam, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája! Lám, ha valaki szétnéz az országban, ahol tejben és vajban fürdik mndenki, aki csak egy kicsit is nagytőkés, ahol bármelyik szépségkirálynőnek mindene megvan, amit csak mapillás szeme és festett szája kíván és ő mégsem kap munkát, mert a gyárak környéke évekre el van látva munkanélküliekkel s dühében és megalázottságában rágondol elnökére, kimondhatja, vérbeborult szemmel, az alkalomra a megfelelőbbet, hogy... maga, maga... tudja mi maga? Maga: Truman... Persze, nem tudom, hogy ezzel a kifejezéssel, hogyan is vagyunk. Lehet, hogy használata mégis csak beleütközik a becsület védelméről szóló paragrafusokba?! " , t... ..p.. . . . ......... —■ Erkel Dózsa György operájána átdolgozásáról beszél SZABOLCSI BENCE ÉS KENESSEY JENŐ Erkel Ferenc muzsikájának méltó közvetítése az új, az egész népet felölelő közönséghez, az Operaház egyik legfontosabb feladata. A magyar operaműfaj értékes hagyományának ápolása el sem képzelhető a Bánk bán, Hunyadi László állandó és mindig példás színvonalú előadásai nélkül. De a Himnusz zeneköltője többi színpadi műve már évtizedek óta eltűnt a repertoárról, pedig van köztük olyan is, hogy életrekeltése hasznosan szolgálná nemcsak az Erkel-kultuszt, a színház magyar műsorának kiszélesítését, hanem a mai közönség igényeit is. Ilyen elsősorban Erkel Dózsa György című dalműve. Ezt készül most az Operaház átdolgozva felújítani. Az átdolgozást végző munkaközösség vezetőjét, Szabolcsi Bencét, továbbá Kenessey Jenő karnagyot kérdezzük a munkálatokról. Szabolcsi Bence mondja: — Dózsa György operáját Erkel Ferenc 1864-ben, legteljesebb alkotó erejében írta a Jókai Mór drámájából készült Szigligeti- szövegkönyvre. A kiegyezés évében, 1867-ben mutatták be. Ugyanakkor komponálta Liszt Ferenc Koronázási miséjét. A magyar romantikus zenének két nagyszabású szerzeménye után hirtelen hanyatlás állott be ezen a területen és a XIX. század végén már alig van ebben a stílusban kiemelkedő alkotás. Hogy a Dózsa György opera már kezdetben olyan kevésszer került színre, abban főkép politikai okok játszottak közre. A Habsburgokkal megalkuvó, népelnyomó rendszerben a munkás- és parasztnyúzó „úri Magyarországon” a hatalmasoknak, az „intendánsok”-nak fülét minden szabad hang sértette. — De ezeken a külső körülményeken kívül magának a dalműnek is valóban voltak fogyatékosságai — folytatja Szabolcsi Bence. — Erkel az olasz opera-stílust és a magyar opera-stílust (ami alatt akkor a verbunkos muzsikát értjük) már megelőző műveiben is összekapcsolta. A „Dózsa György”-ben pedig ehhez a német zenedráma stílusából vett át elemeket és így akart szintézist alkotni. Magyar énekbeszédet, magyar parlandót óhajtott formálni ebben a művében. Nem is a zárt számokra, hanem a recitatívszerű énekre fektette a súly. A mostani átalakításban elsősorban ezeket rövidítjük meg, mert nem egy részük a mai hallgatónak már fárasztó, elévült. • Át kell alakítani az egész darab dramaturgiáját is. Öt felvonás helyett hárm felvonás lesz a Dózsa György opera. Sok feleslegest elhagyunk, hogy közelebb hozzuk a publikumhoz. Arraazonban nagyon vigyázunk, hogy a minek ne csupán a szelleme, hanem minden lényeges része érintetlen maradjon. Egészében igen értékes, szép és hatásos alkotás, úgy hogy sikerében is nagyon bízunk. A munkaközösség tagjai Szabolcsin kisül Gergely Sándor, Devecseri Gábor, Karinthy Ferenc, Nádasdy Kálmin és Kenessey Jenő karnagy. .Kenessey Jenő karnagy így ismerteti teendőit: ■— A legnagyobb tisztelettel Erkel Ferenc zsenije iránt végzem a partitúra portalanításának, retusálásának munkáját. A kihagyásokat, húzásokat lelkismeretesen, sokszorosan meggondolm, ahol pedig új összekötőmuzsika kell, annak anyagát a régi tematikus anyagból veszem és hűségesen ragaszkodom az Erkel-stílushoz, hogy egyetlen taktus se árulja el, hogy az nem maga Erkel írta. -- • — — Az időtartam alaposan megrövidül erre azonban dramaturgiai szempontból is szükség van. Azt hiszem, ez az előadás hatásának is javára szolgál. Erkel a kórusoknak adott nagy feladatot és ezt természetesen megtartjuk, igen hálás magánszólamok is vannak. Mindjárt a címszereplőé, ez tenorhangon szól. Van ezenkívül szép drámai szoprán, bariton, basszus és mezzo-szoprán magantszólam is. A hangszerelésnél, ahol bizonyos korszerűsítés ma már elkel, mindig Erkel elképzelését tartom szem előtt. Az Operaházban értesülünk, hogy a zongorakivonatokat versenyben írják a korrepetitorok és a próbákat hamarosan megkezdik. (pdF) Megkezdődtek Fehér Klára új darabjának próbái Az Úttörő Színházban már több, mint százszor adták hatalmas sikerrel a „Tamás bátya kunyhójá”-t. Jóllehet az előadás változatlanul táblás házak mellett fut, már megkezdődtek a próbák Fehér Klára „örsi becsület’’ című darabjából, amelyet vendégként Marton Endre, a Nemzeti Színház rendezője rendez. Az Úttörő Színház előcsarnokában fényképkiállítás nyitott meg. A képek bemutatják a szabad országokban élő gyermekek és az imperialista államok gyermekei életének különbségét. . Marxista-leninista irodalom Szlovákiában Szlovákiában rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg a marxistaleninista irodalom iránt. A múlt esztendőben 146 politikai tárgyú könyv jelent meg, a marxizmus-leninizmus kérdéseit tárgyaló könyvekből összesen 1.888.817 példányt adtak el. PRUS 4-ÉN, FELSZABADULÁSUNK ÖTÖDIK ÉVFORDULÓJÁN az Operaház hatvantagú csoportja a bukaresti magyar követségen ad hangversenyt, Pless László karnagy vezényletével. A MADÁCH-SZÍNHÁZ a Tűr-testvérek darabja után Szigligeti Ede „Liliomfi” című színművét tűzi műsorra. A darabot Mészöly Dezső és Gera György írja át.