Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)
1951-06-11 / 134. szám
HÉTFŐ, 1951. JÚNIUS 1I. Világosság A tervszerűtlenség és a felvilágosító munka hiánya miatt lecsökkent a sztahanovista tanfolyamok hallgatóinak száma a Standard-ben . Szervezeteinknek egyik legfontosabb munkája lesz a jövőben is a Sztahánov-mozgalmat általában és az egyes sztahánovistákat külön teljes erővel támogatni... A Sztahánovmozgalom az egész szocializmust építő dolgozó nép mozgalma, amelyben növekvő számmal fognak kitűnni nem párttag újítók, élmunkások, észszerűsítők.” Erre figyelmeztetett bennünket Rákosi elvtárs már az elmúlt esztendőben a magyar sztahánovisták első országos tanácskozásán. Sztahánovista iskola — sztahánovisták nélkül Sztahánovistáink szakmai oktatása, munkájuk színvonalának fejlesztése most, hogy új ötéves tervünk megvalósításáért harcolunk, különösen fontos. De egyes üzemekben, így például a Standard-gyárban még nem vált az elvtársak vérévé a sztahánovistákkal való rendszeres foglalkozás, szakmai továbbfejlesztésük biztosítása. A gyárban ez év februárjában kezdődött meg egy sztahánovista elektromos-műszerész továbbképző tanfolyam 32 résztvevővel. Ez a létszám most, a vizsga napjáig 20 főre csökkent s a tanfolyamnak egyetlen hallgatója sem sztahanovista. A gyár szakoktatási felelőse, Hajdók István elvtárs és az üzemi bizottság, belenyugodott, hogy hétről hétre csökkenjen a hallgatók száma. Az üzemi bizottság nem tanult a már előbb felbomlott sztahánovista tanfolyamok példájából sem: még ez év elején „megszerveztek” egy 40 esztergályosból álló sztahánovista továbbképző tanfolyamot, amelyre azonban már a legelső előadásra sem jött el senki. Az elmúlt évben egy 180 tanórára előirányzott ugyancsak esztergályos tanfolyam már a tizedik óra után „befejeződött”, mert nem jelentek meg a hallgatók Hiányzik a felvilágosító munka A hiba oka: az üzemi bizottság és a szakoktatási felelős munkájának tervszerűtlensége és a politikai felvilágosító munka hiánya. Az AB részéről Kovács Sándor elvtárs sztahanovista és újító-felelős, valamint Hajdók István elvtárs, soha közös tervet nem készítettek, nem beszélték át egymással a feladatokat, nem kérték a pártbizottság segítségét sem. A vállalati igazgatósággal közel egy évig nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy állandó helyiséget kapjanak a tanfolyam részére. A hallgatóknak sokszor hoszszú ideig kellett bolyonganiuk a gyárban, amíg megtalálták a helyiséget, ahol esetenként az előadásokat tartották. A tervezés hiányát mutatja az is, hogy a sztahanovista elektromos-műszerész-tanfolyam előadásanyagát is helytelenül állították össze. A tanfolyamon az első 10-12 órában a legelemibb alapfogalmakat, az összeadást, kivonást, szorzást tanították. Ez természetesen nem kötötte le a sztahanovisták érdeklődését, akik csakhamar elmaradtak a tanfolyamról. Az üzemi bizottság felvilágosító munkája a sztahánovista tanfolyamokkal kapcsolatban teljesen hiányzott. Az üzemi bizottság nem kezdte meg a felvilágosító munkát a sztahánovisták között a pártbizottság útmutatása alapján és nem használta fel agitációjában a tanfolyamon résztvettek véleményét sem, így például Szegvári Lóránt, a 16-os műhely végszerelőjének véleményét, aki ezt mondotta: „A sztahanovista szakmai továbbképző tanfolyam már egy előkészítő a technikai minimum vizsgákra, amelyek után magasabb kategóriában dolgozva, nagyobb keresethez jutok.” Az ÜB kötelezettsége az új kollektív szerződésben A Standard-gyár üzemi bizottsága most az új üzemi kollektív szerződésben kötelezi magát arra is, hogy a gyár sztahanovistái részére megszervezi a szakmánkénti továbbképzést. Minden erejével megakadályozza a tanfolyamok lemorzsolódását és rendszeres ellenőrzéssel segíti munkáját. Jó kezdeményezés volt, hogy most a gyárban rövid szakmai megbeszéléseket rendszeresítenek, amelyeken szakmánként a sztahanovisták bevonásával a dolgozók megvitatják a munkájukkal kapcsolatos kérdéseket. Ilyen szakmai előadáson tárgyalják meg rövidesen Muszka elvtárs Kossuth-díjas esztergályos munkamódszerét, aki az elmúlt héten két ízben látogatta meg a gyárat. Ha az üzemi bizottság végrehajtja az új üzemi kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeit, s a gyár pártbizottsága segítségével, a szakoktatási felelőssel közösen részletes tervet dolgoz ki, nagy segítséget adhat a Standard-gyár sztahanovistáinak, dolgozóinak tanulásukhoz és ezzel a gyár tervének teljesítéséhez. A BORRAVALÓ-RENDSZERT, a múlt egyik kapitalista csökevényét, üzemünkben sikerült megszüntetni — írják levelükben a Fővárosi Hungária Tisztasági Fürdő dolgozói. „Mindannyian örömmel vettük tudomásul az új szocialista bérezést és a prémium bevezetését, amely lehetővé tette, hogy a megalázó borravaló-rendszert örök időre eltöröljük. Javasoljuk, hogy példánkat kövessék a többi fürdő dolgozói is.” Értesítésüket mi is örömmel vettük tudomásul. A múltban a vendéglátóiparban, szállodákban s hasonló helyeken dolgozóknak minimális fizetésük nem volt elég a megélhetésre. Kénytelenek voltak a „nagyúri" gesztussal odadobott borravalóért hajlongani, mert ez volt megélhetésük „biztosítéka”. A felszabadulás után a borravalórendszer egy ideig itt-ott még felütötte fejét, de dolgozóink öntudata napról napra nem egyre sikeresebben harcolnak a múltnak e megalázó maradványa ellen. A MINISZTERTANÁCSNAK A TAKARÉKOSSÁGRÓL hozott újabb határozatáról írnak levelükben az EKA tervosztályának dolgozói. „Mi is megértettük a takarékosság jelentőségét, ezért elhatároztuk, hogy felajánljuk két nagy iratszekrényünk közül az egyiket, hogy készülő új gyárrészlegünk irodáinak berendezéséhez, a beruházások csökkentéséhez ezzel is hozzájáruljunk. Felajánlásunkkal 970 forintot takarítunk meg népgazdaságunk részére. A szekrényt úgy tettük szabaddá, hogy gondosan átnéztük irattárunkat és az 1950. évi anyag nagy részét a központi irattárban helyeztük el. Hiszszük, hogy felajánlásunkat a vállalatnál, de más vállalatnál is követni fogják az öntudatos adminisztratív dolgozók.” „HOZZÁM, MINT EGYSZERŰ MUNKÁSEMBERHEZ, küldött levelüknek igen megörültem — írja Keserű János elvtárs, sztahanovista (XIII. Lehel utca 6.) — Nem is gondoltam, hogy ilyen szürke kis munkással is foglalkoznak.” Keserű elvtársezután kedves, szerény hangon beszámol a levélben munkájáról, újításáról. Szerénységében azonban elkövetett egy hibát, ugyanazt a hibát, amelyre Sztálin elvtárs hívta fel 1933 február 19-én elmondott beszédében a berencsuki kolhozparasztok figyelmét, akiktől hasonló szövegű levelet kapott. Erről a levélről mondotta Sztálin elvtárs: „Szó sem fér hozzá — jó levél... De van a levélben egy helytelen pont, amellyel semmikép sem lehet egyetérteni. Arról van szó, hogy a berencsuki elvtársak a saját, a kolhozban végzett munkájukat szerény és csaknem jelentéktelen munkának tüntetik fel, a szónokok és vezetőemberek munkáját pedig, akik néha hároméves beszédeket tartanak — nagy, alkotó munkának. Egyetérthetünk-e ezzel? Nem, elvtársak, ezzel semmikép sem érthetünk egyet. A berencsuki elvtársak itt hibát követtek el. Lehet, hogy ezt a hibát szerénységükben követték el. Ettől azonban a hiba nem szűnik meg hiba keta. Elmúltak azok az idők, mikor úgy vélték, hogy a történelmet kizárólag a vezérek csinálják, a munkásokat és parasztokat pedig számításba se vették. A népek és államok sorsát ma nem egyedül a vezérek döntik el, de mindenekelőtt és főleg a dolgozók milliós tömegei.” „NEM AKARUNK ILYEN EMBERREL EGYÜTT DOLGOZNI“ Eltávolították a dolgozók az Északi Fűtőházból az ellenség ügynökét Az Északi Fűtőházban üzemi gyűlésre jöttek össze a dolgozók, mozdonyvezetők és szénrakodók, hogy bírálatot, ítéletet mondjanak Markó Jenő főmozdonyvezető ellenséges magatartása felett. Markó már régóta kívül áll az üzem becsületes dolgozóinak közösségén. Minden szavával uszított a Szovjetunió ellen, becsmérelte, rágalmazta Pártunkat, ötéves tervünket. Minden erejével a háborús kalandorokat dicsőítette — többek között talán azért is, mert rokoni kapcsolatai révén erős szálak fűzik Nyugathoz. Korea hős dolgozóival viszont semmi közösséget nem érzett Markó főmozdonyvezető. Népi demokráciánk magas fizetést, nyugodt, biztos megélhetést juttatott számára, de ő ennek ellenére közömbös maradt azok iránt, akik az ő békés életéért is küzdenek és csupán fillérekkel akart hozzájárulni a koreai gyermekek megsegítéséhez. Fényt vet Markó jellemére az is, hogy visszaélve hivatali munkabeosztásával, mozdonya szeneskocsiján zsákszámra fuvarozott „feketén" élelmiszert, burgonyát a fővárosba. „Nincs helye a Fűtőházban /** Zsúfolásig telt teremben tárgyalják dolgozótársai Markó ügyét. Még az ajtóban is szoronganak az emberek. A vasútpályáról, a mozdonyok mellől még mindig egyre jönnek a dolgozók, hogy kemény szavakkal ítéletet mondjanak Markó üzelmeiről. Felháborodott moraj fut végig a teremben, amikor a dolgozók meghallják, hogy a főmozdonyvezető Szalai nevű sógora a múltban mint fanagykereskedő százötven embert dolgoztatott, majd Nyugatra távozott. Nyugatra szökött Markó egyik testvére is, bátyját pedig nemrég leplezték le egy budapesti gyárban, mint kártevő normacsalót. Most itt áll a kivilágított teremben és hazudik: „Mindig jó ember, kommunista voltam. Testvérként éltem együtt a munkásokkal” — mondja szemérmetlenül. A dolgozókat azonban már nem tudja megtéveszteni. Filiszár elvtárs mozdonyfelvigyázó áll fel: „Nem akarunk ilyen emberrel együtt dolgozni, — mondja keményen —, aki megtagadott velünk minden közösséget. Ilyen kártevőnek nincs helye a Fűtőházban!” Filiszár elvtárs beszél arról is, hogy Markó nagyhangú, goromba volt munkástársaival, munkájában senkinek nem segített. Híven a nép árulóihoz, tetteiért nem mer felelni itt a dolgozók előtt sem. Most is tagad, hazudik. Megtestesült áruló, akit a pártszervezetnek már régen le kellett volna leplezni. A tanulság: több éberséget Filiszár elvtárs szavait Korányi- Varga elvtárs, a kocsiműhely dolgozója folytatja: „Nem tudom, Markó családjában ki a legnagyobb bűnös, de az ő tetteit súlyosbítja az, hogy munkásruhába bújva, a dolgozók nevében beszélt és mint munkás akart gyűlöletet szítani dolgozótársai között.” Hiába áll fel Pongrácz Imre fűtőházfőnök és próbál olyan hangulatot teremteni, hogy Markó ügyét a gyűlés után vigyék egy külön fegyelmi bizottság elé. A dolgozók határoztak: Markót eltávolítják a Fűtőházból. Az Északi Fűtőház mozdonyvezetői, rakodói helyesen cselekedtek, amikor a háborúra uszító, feketéző Markót eltávolították. De legyen tanulság is ez számukra, hogy ezentúl sokkal éberebbek legyenek és ne tűrjék évekig tétlenül az ellenség garázdálkodását, amint azt Markó esetében tették. Azért, hogy Markó olyan sokáig háborítatlanul végezhette aknamunkáját, elsősorban ők, a dolgozótársai felelősek. Pártunk Központi Vezetőségének útmutatása a kádermunka hiányosságairól most felrázta a Fűtőház pártszervezetét, a dolgozókat és ez máris azt eredményezte, hogy építő munkánk egyik ellenségét sikerült eltávolítani. Folytassák az Északi Fűtőház dolgozói ezentúl ebben a szellemben munkájukat és kíméletlenül harcoljanak továbbra is mindenütt dolgozó népünk ellenségei ellen. MUNKÁSOKAT KERESNEK A Fővárosi Vasútépítő Vállalat vágányépítési munkához férfi és női munkavállalókat keres. Jelentkezni lehet: Budapest, VII., Akácfa utca 15. IV., 416-os szobában a Munkaerőgazdálkodásnál. Kelmefestő segédeket és mosodai szakmában járatos karbantartó üzemlaikatosokat felveszünk. Patyolat Üzemgazdasági osztály, VII., Szövetség u. 37. Baromfi-ketrecek huzallal való befonásához munkaerőt felveszünk. Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalat, Budafok, Vöröshadseregútja 4. Férfi munkaerőt felveszünk mindenféle munkára, nyári idényre is. Bécsi-úti Téglagyár, Budapest, III., Bécsi-út 1991. hrsz. A Rákospalotai Kötőgyár keres gyakorlott összevarrónőket. A Földalatti Vasútépítő Vállalat keres segédmunkára férfiakat és nőket Budapest területén lévő munkahelyeire. Jelentkezni lehet a Földalatti Vasútépítő Vállalat munkaerőgazdálkodási csoportjánál, Budapest, V., Gusev (Sas) u. 9. sz. alatt. A Budapesti Magasépítési Vállalat felvesz csak Budapestre kőműveseket, férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezés: Budapest, V., Belgrád-rakpart 18. Munkaerőgazdálkodás délelőtt 8—11 óra között. Budapesti Kénsavgyár férfi segédmunkásokat és rakodómunkásokat felvesz. Jelentkezés: Budapest, IX., Kén-u. 5. A Munkaerőtartalékok Hivatala jelenti: Az Épületbontási Vállalat lakásépítési munkálatokra azonnali felvételre keres vasbetonszerelőt, kőművest, állványozó és ács szakmunkásokat, férfi és női segédmunkásokat. Felvétel: XIII., Szent István körút 26. szám. A Szekérfuvarozási Vállalat budapesti munkára keres parkolókovács és kocsigyártó szakmunkásokat, jelentkezés: Szent László u. 15. szám alatt. A Malomszerelő és Gépjavító Vállalat azonnali munkára keres vasesztergályos, lemezlakatos szakmunkásokat, valamint önálló villanyszerelő-vezetőt és beosztott szerelőket. Jelentkezés IX., Soroksári út 48. szám alatt. A Fővárosi Fűtésszerelési Vállalat azonnali belépésre keres központi fűtésszerelőket, betanított munkásokat és a szakmában már dolgozott segédmunkásokat. Jelentkezes IX. kerület Koppány utca 5. szám alatt. A Vas- és Fémhulladékforgalmi Vállalat keres budapesti munkára férfiakat segédmunkásnak. Vidéki dolgozók részére szállást adnak. Jelentkezni lehet VII., Madách Imre út 7. szám alatt. Vas- és fémesztergályos szakmunkásokat keresnek, jelentkezni lehet III. kerület, Ürömi utca 24. szám alatt. Itt magyar búza fájja született Mezőgazdasági termelésünk emelését szolgálja a martonvásári Növénytermesztési Kutató Intézet munkája Martonvásár községben gyönyörű kastély emelkedik. Hatalmas jegenyefák sorakoznak körülötte, amint testőrök óvják a soktornyú épületet. A kastélyhoz 160 holdas park tartozik, közepén békanyártól, vízinövényektől zöldelő tóval. A kastély termei, a buja és mégis rendezett park, a háborítatlan tükrű tók mind egyetlen család kényelmét, gyönyörködtetését szolgálták a múltban. A felszabadulás elsöpörte a tulajdonosokat, a Drehereket, de a háború tönkretette a kastélyt. Két évvel ezelőtt a martonvásári kastély újjáépült romjaiból, de most már a közösséget szolgálja: itt működik a Növénytermesztési Kutató Intézet. A korszerű laboratóriumok furcsaalakú üvegjei és a parkban lévő kísérleti növények sokasága között Rajháti Tibor kutató kalauzol. Elmondja, hogy az intézet munkája két részre oszlik: növénytermesztési és növénynemesítési kutatásokra. Ez az egyetlen országos növénytermesztési intézet, a többi ilyen intézetek helyi jellegűek. Nagyszámú kísérlet folyik itt. Kutatják a füves vetésforgó, a jarovizáció magyarországi alkalmazásának módjait, az ágasbúza, kombájnbúza és más új növényfajták kitermesztésének lehetőségeit. Több, Magyarországon eddig még nem termesztett növény meghonosításával is foglalkoznak. A sikeres kísérletek nyomán létrejött új növényeket az intézethez tartozó, szomszédos erdőházi állami gazdaságban alkalmazzák először a gyakorlatban. Itt 1270 holdas gazdaság áll a tudósok rendelkezésére. A kísérleti munkák alapja a szovjet tudomány útmutatása. Micsurin, Liszenko és más szovjet tudósok ragyogó példái mutatják az utat. Az intézet rövid fennállása óta is komoly eredményeket ért el. Négy új sörárpa-, három kukorica-, egy lucerna- és két fűfajtát adott át köztermesztésre. Most éppen újfajta őszibúza kísérleteit fejezték be sikerrel. Az újfajta minősége minden tekintetben felülmúlja az eddigi legjobb magyar fajtákat s már a közeljövőben általános termesztésre kerül. A neve: K. 118. Rákosi elvtárs mondotta az MDP II. kongresszusán. „A mezőgazdaság beruházását az új terv 40 százalékkal emeli meg ... Ezzel lehetővé válik a mezőgazdaság termelésének több mint 50 százalékos emelése.” Az 50 százalékos termelésemelés elérésében nagy feladatok várnak a növénynemesítési, növénytermesztési tudományos munkára, az új agrotechnikai eljárások alkalmazására A tudományos kísérletekből így válik több, jobb élelmiszer a falu és város dolgozói szá.Veszünk 16 négyzetméter üvegfalat, vas, vagy faburkolatban. Elektromotorjavító V. IX., Mesterutca 26. Rajháti Tibor, az intézet kutatója a digitálisza nevű növényt vizsgálja, amelyből fontos gyógyszert készítenek. Jól képzett villamosmérnök akarok lenni „.. .a Műegyetemen... 20 százalékra kell emelni az elsőéves leányhallgatók arányát" — mondja a minisztertanács határozata a női munkaerők számának emeléséről. » Mindig szerettem volna tanulni, de mivel szüleim az anyagi feltételeket biztosítani nem tudták, így csak az elemi nyolcadik osztályáig jutottam el. Népi demokráciánk lehetővé tette, hogy szakérettségi tanfolyamon keresztül az egyetemre jussak. Itt tág lehetőségek nyíltak számomra, hogy milyen szakot válasszak. Én a villamos szakot választottam. Szeretem ezt a szakot, látom a fontosságát a villamosmérnök képzésnek. Népi demokráciánk Alkotmánya nemcsak jogot ad, de a lehetőséget is megteremti a tanuláshoz. Pártunk a jövő műszaki értelmiségét a munkás- és parasztszármazású gyermekekből neveli ki. Számtalan anyagi és erkölcsi támogatást nyújt, hogy elősegítse és biztosítsa a hallgatók zavartalan tanulását. Két éve kerültem az egyetemre és azóta is állandóan érzem a gondoskodást. Mi igyekszünk leküzdeni a nehézségeket és elérni a jó tanulással azt, hogy gyenge előképzettségünk maradványai eltűnjenek és mint jól képzett mérnökök kerüljünk ki az egyetemről s a szocializmus aktív építői legyünk. Szabó Irén, H. éves villamosmérnök, egyetemi hallgató. 5