Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-06-11 / 134. szám

HÉTFŐ, 1951. JÚNIUS 1I. Világosság A tervszerű­tlenség és a felvilágosító munka hiánya miatt lecsökkent a sztahanovista tanfolyamok hallgatóinak száma a Standard­-ben . Szervezeteinknek egyik legfon­tosabb munkája lesz a jövőben is a Sztahánov-mozgalmat általában és az egyes sztahánovistákat külön teljes erővel támogatni... A Sztahánov­­mozgalom az egész szocializmust építő dolgozó nép mozgalma, amelyben nö­vekvő számmal fognak kitűnni nem párttag újítók, élmunkások, észsze­­rűsítők.” Erre figyelmeztetett bennün­ket Rákosi elvtárs már az elmúlt esz­tendőben a magyar sztahánovisták első országos tanácskozásán. Sztahánovista iskola — sztahánovisták nélkül Sztahánovistáink szakmai oktatása, munkájuk színvonalának fejlesztése most, hogy új ötéves tervünk meg­valósításáért harcolunk, különösen fon­tos. De egyes üzemekben, így például a Standard-gyárban még nem vált az elvtársak vérévé a sztahánovistákkal való rendszeres foglalkozás, szakmai továbbfejlesztésük biztosítása. A gyár­ban ez év februárjában kezdődött meg egy sztahánovista elektromos-műsze­rész továbbképző tanfolyam 32 részt­vevővel. Ez a létszám most, a vizsga napjáig 20 főre csökkent s a tanfo­lyamnak egyetlen hallgatója sem szta­hanovista. A gyár szakoktatási fele­lőse, Hajdók István elvtárs és az üzemi bizottság, belenyugodott, hogy hétről hétre csökkenjen a hallgatók száma. Az üzemi bizottság nem tanult a már előbb felbomlott sztahánovista tanfolyamok példájából sem: még ez év elején „megszerveztek” egy 40 esz­tergályosból álló sztahánovista to­vábbképző tanfolyamot, amelyre azon­ban már a legelső­ előadásra sem jött el senki. Az elmúlt évben egy 180 tanórára előirányzott ugyancsak esz­tergályos tanfolyam már a tizedik óra után „befejeződött”, mert nem jelen­tek meg a hallgatók Hiányzik a felvilágosító munka A hiba oka: az üzemi bizottság és a szakoktatási felelős munkájának terv­­szerűtlensége és a politikai felvilágo­sító munka hiánya. Az AB részéről Kovács Sándor elvtárs sztahanovista és újító-felelős, valamint Hajdók Ist­ván elvtárs, soha közös tervet nem készítettek, nem beszélték át egymás­sal a feladatokat, nem kérték a párt­­bizottság segítségét sem. A vállalati igazgatósággal közel egy évig nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy ál­landó helyiséget kapjanak a tanfolyam részére. A hallgatóknak sokszor hosz­­szú ideig kellett bolyonganiuk a gyárban, amíg megtalálták a helyisé­get, ahol esetenként az előadásokat tartották.­­ A tervezés hiányát mutatja az is, hogy a sztahanovista elektromos-mű­­szerész-tanfolyam előadásanyagát is helytelenül állították össze. A tanfo­lyamon az első 10-12 órában a leg­elemibb alapfogalmakat, az össze­adást, kivonást, szorzást tanították. Ez természetesen nem kötötte le a sztahanovisták érdeklődését, akik csak­hamar elmaradtak a tanfolyamról. Az üzemi bizottság felvilágosító munkája a sztahánovista tanfolyamok­kal kapcsolatban teljesen hiányzott. Az üzemi bizottság nem kezdte meg a felvilágosító munkát a sztahánov­­isták között a pártbizottság útmuta­tása alapján és nem használta fel agi­­tációjában a tanfolyamon résztvettek véleményét sem, így például Szegvári Lóránt, a 16-os műhely végszerelőjé­nek véleményét, aki ezt mondotta: „A sztahanovista szakmai tovább­képző tanfolyam már egy előkészítő a technikai minimum vizsgákra, ame­lyek után magasabb kategóriában dol­gozva, nagyobb keresethez jutok.” Az ÜB kötelezettsége az új kollektív szerződésben A Standard-gyár üzemi bizottsága most az új üzemi kollektív szerződés­ben kötelezi magát arra is, hogy a gyár sztahanovistái részére megszer­vezi a szakmánkénti továbbképzést. Minden erejével megakadályozza a tanfolyamok lemorzsolódását és rend­szeres ellenőrzéssel segíti munkáját. Jó kezdeményezés volt, hogy most a gyárban rövid szakmai megbeszélése­ket rendszeresítenek, amelyeken szak­mánként a sztahanovisták bevonásá­val a dolgozók megvitatják a munká­jukkal kapcsolatos kérdéseket. Ilyen szakmai előadáson tárgyalják meg rö­videsen Muszka elvtárs Kossuth-díjas esztergályos munkamódszerét, aki az elmúlt héten két ízben látogatta meg a gyárat. Ha az üzemi bizottság végrehajtja az új üzemi kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeit, s a gyár pártbizottsága segítségével, a szakoktatási felelőssel közösen rész­letes tervet dolgoz ki, nagy segítsé­get adhat a Standard-gyár sztahanov­­istáinak, dolgozóinak tanulásukhoz és ezzel a gyár tervének teljesítéséhez. A BORRAVALÓ-RENDSZERT, a múlt egyik kapitalista csökevényét, üzemünkben sikerült megszüntetni — írják levelü­kben a Fővárosi Hungária Tisztasági Fürdő dolgozói. „Mindannyian örömmel vettük tudo­másul az új szocialista bérezést és a prémium bevezetését, amely lehetővé tette, hogy a megalázó borravaló-rend­szert örök időre eltöröljük. Javasol­juk, hogy példánkat kövessék a többi fürdő dolgozói is.” Értesítésüket mi is örömmel vet­tük tudomásul. A múltban a ven­déglátóiparban, szállodákban s hasonló helyeken dolgozóknak mi­nimális fizetésük nem volt elég a megélhetésre. Kénytelenek voltak a „nagyúri" gesztussal odadobott borravalóért hajlongani, mert ez volt megélhetésük „biztosítéka”. A felszabadulás után a borravaló­rendszer egy ideig itt-ott még felütötte fejét, de dolgozóink ön­tudata napról napra ne­m egyre sikeresebben harcolnak a múltnak e megalázó maradványa ellen. A MINISZTERTANÁCSNAK A TA­KARÉKOSSÁGRÓL hozott újabb ha­tározatáról írnak levelükben az EKA tervosztályának dolgozói. „Mi is meg­értettük a takarékosság jelentőségét, ezért elhatároztuk, hogy felajánljuk két nagy iratszekrényünk közül az egyiket, hogy készülő­ új gyárrészle­günk irodáinak berendezéséhez, a be­ruházások csökkentéséhez ezzel is hozzájáruljunk. Felajánlásunkkal 970 forintot takarítunk meg népgazdasá­gunk részére. A szekrényt úgy tettük szabaddá, hogy gondosan átnéztük irattárunkat és az 1950. évi anyag nagy részét a központi irattárban helyeztük el. Hisz­­szük, hogy felajánlásunkat a vállalat­nál, de más vállalatnál is követni fogják az öntudatos adminisztratív dolgozók.” „HOZZÁM, MINT EGYSZERŰ MUNKÁSEMBERHEZ, küldött leve­lüknek igen megörültem — írja Ke­serű János elvtárs, sztahanovista (XIII. Lehel­ utca 6.) — Nem is gondoltam, hogy ilyen szürke kis mun­kással is foglalkoznak.” Keserű elvtárs­­ezután kedves, sze­rény hangon beszámol a levélben munkájáról, újításáról. Szerénységé­ben azonban elkövetett egy hibát, ugyanazt a hibát, amelyre Sztálin elv­­társ hívta fel 1933 február 19-én el­mondott beszédében a berencsuki kol­hozparasztok figyelmét, akiktől ha­sonló szövegű levelet kapott. Erről a levélről mondotta Sztálin elvtárs: „Szó sem fér hozzá — jó levél... De van a levélben egy helytelen pont, amellyel semmikép sem lehet egyetérteni. Arról van szó, hogy a berencsuki elvtársak a saját, a kol­hozban végzett munkájukat sze­rény és csaknem jelentéktelen mun­kának tüntetik fel, a szónokok és vezetőemberek munkáját pedig, akik néha hároméves beszédeket tar­­tanak — nagy, alkotó munkának. Egyetérthetünk-e ezzel? Nem, elv­­társak, ezzel semmikép sem érthe­tünk egyet. A berencsuki elvtársak itt hibát követtek el. Lehet, hogy ezt a hibát szerénységükben követték el. Ettől azonban a hiba nem szű­nik meg hiba k­e­ta. Elmúltak azok az idők, mikor úgy vélték, hogy a történelmet kizárólag a vezérek csi­nálják, a munkásokat és paraszto­kat pedig számításba se vették. A népek és államok sorsát ma nem egyedül a vezérek döntik el, de mindenekelőtt és főleg a dolgozók milliós tömegei.” „NE­M AKARUNK ILYEN EMBERREL EGYÜTT DOLGOZNI“ Eltávolították a dolgozók az Északi Fűtőházból az ellenség ügynökét Az Északi Fűtőházban üzemi gyű­lésre jöttek össze a dolgozók, moz­donyvezetők és szénrakodók, hogy bí­rálatot, ítéletet mondjanak Markó Jenő főmozdonyvezető ellenséges ma­gatartása felett. Markó már régóta kívül áll az üzem becsületes dolgozói­nak közösségén. Minden szavával uszított a Szovjetunió ellen, becsmé­relte, rágalmazta Pártunkat, ötéves tervünket. Minden erejével a háborús kalandorokat dicsőítette — többek kö­zött talán azért is, mert rokoni kap­csolatai révén erős szálak fűzik Nyu­gathoz. Korea hős dolgozóival viszont semmi közösséget nem érzett Markó főmozdonyvezető. Népi demokráciánk magas fizetést, nyugodt, biztos meg­élhetést juttatott számára, de ő ennek ellenére közömbös maradt azok iránt, akik az ő békés életéért is küzdenek és csupán fillérekkel akart hozzájá­rulni a koreai gyermekek megsegíté­séhez. Fényt vet Markó jellemére az is, hogy visszaélve hivatali munkabe­osztásával, mozdonya szeneskocsiján zsákszámra fuvarozott „feketén" élel­miszert, burgonyát a fővárosba. „Nincs helye a Fűtőházban /** Zsúfolásig telt teremben tárgyalják dolgozótársai Markó ügyét. Még az ajtóban is szoronganak az emberek. A vasútpályáról, a mozdonyok mellől még mindig egyre jönnek a dolgozók, hogy kemény szavakkal ítéletet mond­janak Markó üzelmeiről. Felháboro­dott moraj fut végig a teremben, amikor a dolgozók meghallják, hogy a főmozdonyvezető Szalai nevű só­gora a múltban mint fanagykereskedő százötven embert dolgoztatott, majd Nyugatra távozott. Nyugatra szökött Markó egyik testvére is, bátyját pedig nemrég leplezték le egy budapesti gyárban, mint kártevő normacsalót. Most itt áll a kivilágított teremben és hazudik: „Mindig jó ember, kom­munista voltam. Testvérként éltem együtt a munkásokkal” — mondja sze­mérmetlenül. A dolgozókat azonban már nem tudja megtéveszteni. Filiszár elvtárs mozdonyfelvigyázó­ áll fel: „Nem aka­runk ilyen emberrel együtt dolgozni, — mondja keményen —, aki megtaga­dott velünk minden közösséget. Ilyen kártevőnek nincs helye a Fűtőházban!” Filiszár elvtárs beszél arról is, hogy Markó nagyhangú, goromba volt munkástársaival, munkájában senki­nek nem segített. Híven a nép árulói­hoz, tetteiért nem mer felelni itt a dolgozók előtt­ sem. Most is tagad, ha­zudik. Megtestesült áruló, akit a párt­­szervezetnek már régen le kellett volna leplezni. A tanulság: több éberséget Filiszár elvtárs szavait Korányi- Varga elvtárs, a kocsiműhely dolgo­zója folytatja: „Nem tudom, Markó családjában ki a legnagyobb bűnös, de az ő tetteit súlyosbítja az, hogy munkásruhába bújva, a dolgozók ne­vében beszélt és mint munkás akart gyűlöletet szítani dolgozótársai kö­zött.” Hiába áll fel Pongrácz Imre fűtő­­házfőnök és próbál olyan hangulatot teremteni, hogy Markó ügyét a gyű­lés után vigyék egy külön fegyelmi bizottság elé. A dolgozók­ határoztak: Markót eltávolítják a Fűtőházból. Az Északi Fűtőház mozdonyvezetői, rakodói helyesen cselekedtek, amikor a háborúra uszító, feketéző Markót eltávolították. De legyen tanulság is ez számukra, hogy ezentúl sokkal ébe­rebbek legyenek és ne tűrjék évekig tétlenül az ellenség garázdálkodását, amint azt Markó esetében tették. Azért, hogy Markó olyan sokáig háborítatlanul végezhette aknamun­káját, elsősorban ők, a dolgozótársai felelősek. Pártunk Központi Vezetőségének út­mutatása a kádermunka hiányosságai­ról most felrázta a Fűtőház pártszer­vezetét, a dolgozókat és ez máris azt eredményezte, hogy építő munkánk egyik ellenségét sikerült eltávolítani. Folytassák az Északi Fűtőház dolgo­zói ezentúl ebben a szellemben mun­kájukat és kíméletlenül harcoljanak továbbra is mindenütt dolgozó né­pünk ellenségei ellen. MUNKÁSOKAT KERESNEK A Fővárosi Vasútépítő Vállalat vágányépítési munkához férfi és női munkavállalókat keres. Jelent­kezni lehet: Budapest, VII., Akácfa­ utca 15. IV., 416-os szo­bában a Munkaerőgazdálkodásnál. Kelmefestő segédeket és moso­dai szakmában járatos karban­tartó ü­zemlaikatosokat felveszünk. Patyolat Üzemgazdasági osztály, VII., Szövetség­ u. 37. Baromfi-ketrecek huzallal való befonásához munkaerőt felve­szünk. Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalat, Budafok, Vöröshadsereg­­útja 4. Férfi munkaerőt felveszünk mindenféle munkára, nyári idényre is. Bécsi-úti Téglagyár, Buda­pest, III., Bécsi-út 1991. hrsz. A Rákospalotai Kötőgyár keres gyakorlott összevarrónőket. A Földalatti Vasútépítő Válla­lat keres segédmunkára férfiakat és nőket Budapest területén lévő munkahelyeire. Jelentkezni lehet a Földalatti Vasútépítő Vállalat munkaerőgazdálkodási csoportjá­nál, Budapest, V., Gusev­ (Sas) u. 9. sz. alatt. A Budapesti Magasépítési Vál­lalat felvesz csak Budapestre kő­műveseket, férfi és női segédmun­kásokat. Jelentkezés: Budapest, V., Belgrád-ra­kpart 18. Munka­­erőgazdálkodás délelőtt 8—11 óra között. Budapesti Kénsavgyár férfi se­gédmunkásokat és rakodómunká­sokat felvesz. Jelentkezés: Buda­pest, IX., Kén-u. 5. A Munkaerőtartalékok Hivatala jelenti: Az Épületbontási Válla­lat lakásépítési munkálatokra azonnali felvételre keres vas­­­betonszerelőt, kőművest, állvá­nyozó és ács szakmunkásokat, férfi és női segédmunkásokat. Felvétel: XIII., Szent István­ körút 26. szám. A Szekérfuvarozási Vállalat bu­dapesti munkára keres parkoló­kovács és kocsigyártó szakmunká­­sokat, jelentkezés: Szent László­ u. 15. szám alatt. A Malomszerelő és Gépjavító Vál­lalat azonnali munkára keres vas­esztergályos, lemezlakatos szak­munkásokat, valamint önálló vil­lanyszerelő-vezetőt és beosztott­­ szerelőket. Jelentkezés IX., So­­roksári­ út 48. szám alatt. A Fővárosi Fűtésszerelési Vállalat azonnali belépésre keres központi fűtésszerelőket, betanított mun­kásokat és a szakmában már dol­gozott segédmunkásokat. Jelent­­kezes IX. kerület Koppány­ utca 5. szám alatt. A Vas- és Fémhulladékfor­galmi Vállalat keres budapesti munkára férfiakat segédmunkás­nak. Vidéki dolgozók részére szállást adnak. Jelentkezni lehet VII., Madách Imre­ út 7. szám alatt. Vas- és fémesztergályos szak­munkásokat keresnek, jelentkezni lehet III. kerület, Ürömi­ utca 24. szám alatt. Itt magyar búza fájj­­a született Mezőgazdasági termelésünk emelését szolgálja a martonvásári Növénytermesztési Kutató Intézet munkája Martonvásár köz­ségben gyönyörű kastély emelkedik. Hatalmas jegenye­fák sorakoznak kö­rülötte, a­mint testőrök óvják a soktornyú épületet. A kastélyhoz 160 holdas park tarto­zik, közepén béka­nyártól, vízinövé­nyektől zöldelő tó­val. A kastély ter­mei, a buja és mégis rendezett park, a háborítat­lan tükrű tó­k mind egyetlen csa­lád kényelmét, gyönyörködtetését szolgálták a múlt­ban. A felszabadu­lás elsöpörte a tu­lajdonosokat, a Drehereket, de a háború tönkretette a kastélyt. Két évvel ezelőtt a marton­vásári kastély újjá­épült romjaiból, de most már a kö­zösséget szolgálja: itt működik a Nö­vénytermesztési Kutató Intézet. A korszerű laboratóriumok furcsa­alakú üvegjei és a parkban lévő kí­sérleti növények sokasága között Raj­háti Tibor kutató kalauzol. Elmondja, hogy az intézet munkája két részre oszlik: növénytermesztési és növény­­nemesítési kutatásokra. Ez az egyet­len országos növénytermesztési inté­zet, a többi ilyen intézetek helyi jel­legűek. Nagyszámú kísérlet folyik itt. Kutatják a füves vetésforgó, a jarovizáció magyarországi alkal­mazásának módjait, az ágasbúza, kombájnbúza és más új növény­fajták kitermesztésének lehetősé­geit. Több, Magyarországon eddig még nem termesztett növény meghonosításával is foglalkoznak. A sikeres kísérletek nyomán létrejött új növényeket az in­tézethez tartozó, szomszédos erdőházi állami gazdaságban alkalmazzák elő­ször a gyakorlatban. Itt 1270 holdas gazdaság áll a tudósok rendelkezésére. A kísérleti munkák alapja a szovjet tudomány útmutatása. Micsurin, Li­­szenko és más szovjet tudósok ra­gyogó példái mutatják az utat. Az intézet rövid fennállása óta is komoly eredményeket ért el. Négy új sörárpa-, három kukorica-, egy lu­cerna- és két fűfajtát adott át közter­mesztésre. Most éppen újfajta őszibúza kísér­leteit fejezték be sikerrel. Az új­fajta minősége minden tekintetben felülmúlja az eddigi legjobb ma­gyar fajtákat s már a közeljövőben általános ter­mesztésre kerül. A neve: K. 118. Rákosi elvtárs mondotta az MDP II. kongresszusán. „A mezőgazdaság beruházását az új terv 40 százalék­kal emeli meg ... Ezzel lehetővé vá­lik a mezőgazdaság termelésének több mint 50 százalékos emelése.” Az 50 százalékos termelésemelés elérésében nagy feladatok várnak a növényne­­mesítési, növénytermesztési tudomá­nyos munkára, az új agrotechnikai el­járások alkalmazására A tudományos kísérletekből így válik több, jobb élel­miszer a falu és város dolgozói szá.Veszünk 16 négyzetméter üveg­falat, vas, vagy faburkolatban. Elektromotorjavító V. IX., Mester­utca 26. Rajháti Tibor, az intézet kutatója a digitálisz­a nevű növényt vizsgálja, amelyből fontos gyógyszert készítenek. Jól képzett villamosmérnök akarok lenni „.. .a Műegyetemen... 20 száza­lékra kell emelni az elsőéves leány­hallgatók arányát" — mondja a mi­nisztertanács határozata a női munka­erők számának emeléséről. »­ Mindig szerettem volna tanulni, de mivel szüleim az anyagi feltételeket biztosítani nem tudták, így csak az elemi nyolcadik osztályáig jutottam el. Népi demokráciánk lehetővé tette, hogy szakérettségi­ tanfolyamon keresz­tül az egyetemre jussak. Itt tág lehe­tőségek nyíltak számomra, hogy mi­lyen szakot válasszak. Én a villamos szakot választottam. Szeretem ezt a szakot, látom a fontosságát a villa­mosmérnök képzésnek. Népi demokrá­ciánk Alkotmánya nemcsak jogot ad, de a lehetőséget is megteremti a ta­nuláshoz. Pártunk a jövő műszaki ér­telmiségét a munkás- és parasztszár­mazású gyermekekből neveli ki. Szám­talan anyagi és erkölcsi támogatást nyújt, hogy elősegítse és biztosítsa a hallgatók zavartalan tanulását. Két éve kerültem az egyetemre és azóta is állandóan érzem a gondoskodást. Mi igyekszünk leküzdeni a nehézsé­geket és elérni a jó tanulással azt, hogy gyenge előképzettségünk marad­ványai eltűnjenek és mint jól képzett mérnökök kerüljünk ki az egyetemről s a szocializmus aktív építői legyünk. Szabó Irén, H. éves villamosmérnök, egyetemi hallgató. 5

Next