Világtörténet, 2012
2012 / 3-4. szám - Tanulmányok - Zalai Anita: A nőkérdés Spanyolországban a második köztársaság idején (1931-1939)
VILÁGTÖRTÉNET • 2012. 3-4. ZALAI ANITA A nők jogai a 20. század első évtizedeiben A korabeli felfogás érzékeltetéséül szolgálhat a kiemelkedő spanyol konzervatív államférfi, Antonio Cánovas del Castillo 1872-ben elhangzott kijelentése, amely hűen tükrözi a kor közgondolkodását: „Legyünk elégedettek, hogy annyi évszázadon át mi, férfiak irányítottuk a világot, néhány rövid életű és mellesleg gyakran szerencsétlen sorsú királynőtől eltekintve; törődjünk bele, hogy a választójog, melyet kizárólag mi gyakoroltunk... egyszer általánossá válik; legyünk elégedettek, hogy még mindig csakis mi hozzuk a törvényeket mindkét nem számára, és csaknem monopolizáltuk a tudományokat és a művészeteket... Ijesztő belegondolni, hogy egy nap majd a nők rendelkezésére állhat mindaz a számos eszköz, amely eddig nem, mindaz, ami a tudásból és az egyéni szabadságjogokból fakad."2 A spanyol nők helyzete korántsem indokolta Cánovas félelmeit. Erre vonatkozóan az 1889-es polgári törvénykönyv szolgálhat forrásként, amely részletesen szabályozta a nők, főként a férjezett nők helyzetét.3 Míg a hajadon nők apjuk gyámsága alatt álltak, házasságkötésük után teljes mértékben alárendelt helyzetbe kerültek a férjük mellett. A törvénykönyv 57. cikkelye értelmében a „feleség kötelező engedelmességgel tartozott férjének". A házasság ellen elkövetett bárminemű vétség esetében (például házasságtörés) kizárólag a nőket büntették, ami kettős szexuális erkölcsi mérce érvényesítését jelentette. Férjezett nők kizárólag férjük jóváhagyásával vállalhattak munkát, fizetésükkel is férjük rendelkezett, még a különélő házaspárok esetében is, miután a törvénykönyv 59. cikkelye kimondta: „A férj a házastársi közösség anyagi javainak kezelője." A nőket a férfiak egyfajta „tartozékának" tekintették. Gyakorlatilag sem a háztartásban, sem a közéletben nem képviselhették saját érdekeiket, így politikai jogaik sem voltak. Ahogy a törvények is mutatják, Spanyolországban a 20. század küszöbén a férfi identitástudat alapját a munka és a közélet jelentette, a női identitásét pedig az anyaság és a családi életben betöltött szerep adta. Az 1920-as évekre a spanyol társadalom azonban jelentős változáson ment keresztül, gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyait tekintve egyaránt, melynek következtében felvetődött az igény a nők társadalmi helyzetének megváltoztatására, így a közéletben való megjelenés iránt is, amivel együtt járt volna az állampolgárság fogalmának újraértelmezése is. Talán meglepő lehet, de éppen Miguel Primo de Rivera tábornok autokratikus rendszere hozott jelentős előrelépést a nők társadalmi helyzetében. A diktátor eltökélt szándéka volt, hogy felszámolva a hagyományos parlamentáris rendet újfajta politikai és intézményrendszert hoz létre (be is tiltotta a 2 Idézi Carmen Conzález Martinez: 75 aniversario del derecho al sufragio femenino en Espana. www.um.es/campusdigital/Cultural/votofemenino2.htm. A hozzáférés ideje: 2011 decembere. 3 La Constitución de 1889. www.boe.es/aeboe/consultas/bases_dates/doc.php?id . BOE-A_1889-4763. A hozzáférés ideje: 2011 decembere. 4 Uo. 60. cikkely: „A férj a feleség képviselője. A feleség - férje engedélye nélkül - nem jelenhet meg bíróság előtt..."