Világtörténet, 2012
2012 / 1-2. szám - Tanulmányok - Hámori Nagy Zsuzsanna: Vesztfália: emlékezés vagy feledés?
VILÁGTÖRTÉNET • 2012. 12. HÁMORI NAGY ZSUZSANNA Vesztfália nem mint az emlékezés, hanem egyszerűen mint a történelem helye (lieu d'histoire) szerepel. A békekötés itthoni hangsúlytalanná válása, feledésbe merülése azért is érdekes, mert a harmincéves háború lezárásában az erdélyi fejedelem a győztes, francia-svéd oldalon vett részt a német-római császár (és egyben magyar király) ellenében. A hazai és a külföldi megítélés közti különbség okainak feltárásához vissza kell nyúlni a béketárgyalás körülményeihez, hogy a francia-erdélyi, illetve a francia-német viszonyból kiindulva, a vizsgált államalakulatok szerepének értékelésén keresztül láthatóvá váljanak az emlékezés jellemzői és változásai. A békemű egyes államokra gyakorolt hatásának elemzésén túl azonban azt is érdemes megvizsgálni, hogy a mára összeurópai lieu de mémoire-rá vált vesztfáliai békét miként „sajátította ki az utókor".4 „sem constientiam sem kicsin becsületességem [...] meg ne sértődjék".5 Erdély és I. Rákóczi György értékelésének kérdései Az Erdélyi Fejedelemség egymás után két előnyös békét kötött svéd és francia szövetségének (1643 és 1645) köszönhetően: az 1645-ös linzi békében többek között biztosította a szabad vallásgyakorlatot a jobbágyság részére a Magyar Királyság területén is, míg az 1648-as vesztfáliai békében nemzetközileg is elismerték államiságát. Mindezen eredmények ellenére az utókor meglehetősen negatívan ítélte meg I. Rákóczi György tevékenységét. A Magyar Királyságtól független Erdély kapcsán pedig máig él az a megítélés, hogy államisága a magyarság történetében valójában hátráltató szerepet játszott. A szűken vett francia-erdélyi kapcsolatból kiindulva egy kísérleti jellegű felvetést szeretnék bemutatni, miszerint a vesztfáliai béke sem a fejedelem hírnevére, sem Erdély történelmi szerepének értékelésére nem tett olyan pozitív hatást, amellyel elismertségük szélesebb körben növekedett volna, illetve a túl nagy helyet nyerő negatív történeti ítéletek akár a vesztfáliai béke hazai feledésbe merüléséhez is vezethettek. Nehéz eldönteni, hogy kinek a „becsületét sértette" jobban az 1645-ben létrejött, kézzelfogható francia-erdélyi szövetség rövid távú kimenetele: a megígért hadsegélyt hiába váró I. Rákóczi Györgyöt, aki „becsülettel" és „lelkiismerettel" teljesített kötelezettségeire hivatkozott, vagy a fejedelem linzi különbékéjét csalódottan tudomásul vevő, a segélyt emiatt kifizetni nem akaró francia monar esemény, mert Magyarország történetében először fordul elő, hogy a vesztfáliai békéről megemlékezés történik". 4 „Die Aneignung des Friedens durch die Nachwelt". A vesztfáliai békét körülvevő mítoszokról Id.: Heinz Schilling: Der Westfälische Friede und das neuzeitliche Profil Europas. In: Der Westfälische Friede i. m. 22-24. 5 I. Rákóczi György XIV. Lajosnak 1645 vége felé. In: Okmánytár I. Rákóczi György svéd és franczia szövetkezéseinek történetéhez. A M. Tud. Akadémia Tört. Bizottsága megbízásából szerk. s jegyzetekkel ellátta Szilágyi Sándor. Magyar Tudományos Akadémia Történeti Bizottsága, Bp., 1873. (Monumenta Hungáriae Historica 21.) 333.