Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
VÍZÜGYI ESEMÉNYNAPTÁR Adatok a Tisza-szabályozás történetéhez III. A XIX. század és különösen a reformkor vízimunkálatainak története a köztudatban szinte egybefonódott Vásárhelyi Pál nevével. És méltán, mert Vásárhelyi nemcsak a kor műszaki kultúrájának egyik kimagasló képviselője, hanem a XIX. század legjelentősebb magyar műszaki munkálatainak, a Tisza szabályozásának és a Tiszavölgy ármentesítésének tervezője volt. Neve mintegy a kor műszaki kultúrájának jelképévé vált. Sajnos azonban abban is osztozik a jelképek sorsában, hogy a közvéleményben róla kialakult kép még ma sem világos: számos tekintetben kiegészítésre, sőt helyesbítésre szorul. Bármennyire kimagasló zseni is volt ugyanis Vásárhelyi Pál, ez a leegyszerűsítő jelképpáemelés valójában nemcsak nagyságának elismeréséből, hanem ugyanakkor a XIX. század magyar műszaki kultúrájának nemismeréséből is fakad. Nem szabad tehát, hogy elhomályosítsa azt a tényt, hogy Vásárhelyi munkássága nemzedékek tevékenységének kiterjedése volt: mérnök generációk sora készítette elő az ő és kortársai eredményeit — s a szabadságharc bukása, valamint nem kis részben Vásárhelyi korai tragikus halála miatt — újabb nemzedékek sora tudta csak megvalósítani terveit és elgondolásait. A magyar vízszabályozások történetének részletes monográfiája, sőt talán egy új Vásárhelyimonográfia lenne csak képes Vásárhelyi Pál jelképpé vált nevét méltó tartalommal megtölteni. Jelen megemlékezésünk a Vásárhelyi arckép szükséges helyesbítésének néhány legfontosabb mozzanatára hívhatja fel csak a figyelmet. E helyesbítés, mely életművének reálisabb értékelését kívánja szolgálni, kétirányú: egyfelől igyekszik körülhatárolni működésének valóságos körét, másrészt pedig fel kívánja hívni a figyelmet főművére, a sokáig lappangott „általános Tisza-szabályozási tervének” fontosságára. Ugyanis gyakran még a vízépítés történetének írói is „Vásárhelyi-féle térképekéként emlegették a dunai és a tiszai felmérésnek azokat a lapjait is, melyek valójában nem az ő irányítása alatt, hanem — két másik kimagasló kortársa — Huszár Mátyás és Lányi Sámuel vezetésével készültek. — Másfelől pedig nem egyszer elvitatták, hogy ő készítette volna az első részletes és az egész folyóra kiterjedő Tisza-szabályozási tervet, s Paleocapa ellenjavaslatát ill. bírálatát tekintették az első átfogó szabályozási javaslatnak. Vásárhelyi ugyanis a Tisza-szabályozás alapjául szolgáló felvételek készítésében — a korai Huszár-féle Körös-felméréstől (1818—1822) eltekintve — nem is vett részt, a munka vezetője méltatlanul elfeledett kortársa Lányi Sámuel volt (1834—1846). Vásárhelyi maga csupán mint a felmérést végeztető főhatóság a Vízépítési Igazgatóság munkatársa — hajózási mérnöke — kísérte figyelemmel azokat.Ugyanígy a Dunafelmérés jelentős részét is tanítója, Huszár Mátyás készítette. Az ő érdeme azonban a legnehezebb befejező szakasz elkészítése mellett a felmérés és a tervezés szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen egységes országos alapszint megállapítása: az adriai tengerszint áthozása a Duna völgyébe.) Ugyanígy helyesbítésre szorul az a — szinte az egész szabályozási terv alaposságát kétségbevonó — nézet is, mely szerint a tervek kidolgozásában a Tisza-felmérés mérnökeinek nem volt lényeges szerepe, s 1845/46-ig csak a sokat vitatott Beszédes-, Lám- és Galambos-féle tervek készültek volna el a Tisza szabályozásával és ármentesítésével kapcsolatban. Ezzel szemben a Tisza mentén már a XVIII. század vége óta folytak töltésépítések s készültek átmetszések is [pl. Orczy Lőrinc biztossága alatt 1774—1782 között, Balla Antal ókécskei átmetszési javaslata, mely Vásárhelyi tervében a 79. átvágásként szerepelt (1781) stb.]. A felmérések befejező szakaszában pedig a tiszai mérnökök maguk is készítettek — a felmérési lapok mellett — különböző töltésfejlesztési és átvágási terveket, s kétségtelennek látszik, hogy a Vásárhelyi-féle terv részben ezeknek a részletterveknek egységes összefoglalását, részben következetes, elvszerű és átfogó kiépítését jelentette. Voltak előzményei az egységes Tisza-szabályozás elvének is: a Tisza felvidéki mellékfolyóinak szabályozására kiküldött kir. biztos Orczy Lőrinc már 1775-ben javaslatot terjesztett elő az egész Felső-Tisza szabályozására, Balla Antal pedig már 1781-ben a Tiszaszabályozás általános elveként javasolta az átvágásokkal való szabályozást. A gondolat további fejlődésével Huszár Mátyásnál találkozunk, aki a Körösök szabályozási tervei mellett a befogadó Tisza szabályozásával is foglalkozott s tervei — 120 átvágási javaslattal — a Vásárhelyiféle tervek közvetlen előfutár ának tekinthetők (1818—1822). így a Tisza szabályozása 1846-ra nemcsak a közvéleményben volt előkészítve — Széchenyi agitációs munkája és a Tiszavölgyi Társulat megszervezése nyomán — hanem műszakilag is: sok évtizedes helyi tapasztalatok, tervek és a országos 127 VÍZÜGYI LEVÉLTÁR J