Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1971-04-01 / 2. szám

A vízügyi igazgatóságok feladata az ágazati irányítási, a hatósági és felügyeleti tevékenység ellátásában A vízgazdálkodás egységes állami irányítását az 1964. évi IV. törvény, illetve a 32 1964. Korm. számú rendelet és az ezeket módosító és kiegészítő 30/1968 számú törvényerejű rendelet, a 12/1966. és a 39 1968. Korm. sz. rendeletek szabályozzák. Ezek a jogszabályok egyrészt előírják a jogokat és kötelességeket, rendezik mindazokat az alap­vető kérdéseket, amelyek — a társadalom érde­keinek megfelelően — a vízgazdálkodás állami irányításához szükségesek, másrészt keretül szol­gálnak az ágazat­irányítási jogkörben később szükségessé váló és kiadásra kerülő jogszabályok­hoz. A Vízügyi Törvényben meghatározott vízügyi igazgatási hatáskörrel összhangban adták ki a 2038/1967. Korm. sz. határozatot, amely az OVI­ elnökének ágazatirányítási jogkört biztosít. Az OVH elnöke a vízgazdálkodás egységes ál­lami irányítását elsősorban a vízügyi szervezet ágazat­irányítási, hatósági és felügyeleti funkció­ján keresztül gyakorolja. Ezek a jogok, illetve kö­telezettségek több lépcsőben érvényesülnek. Fel­sőbb szinten, országos hatáskörrel az Országos Vízügyi Hivatal, alsóbb szinten, területi hatáskör­rel a vízügyi igazgatóságok, illetve azok szakasz­­mérnökségei látják el. Az OVH a hivatkozott magas szintű jogszabá­lyok által biztosított jogkörében szabályozza töb­bek között a vízkészlettel való gazdálkodás rend­jét, a vizek tisztaságának védelmét, a népgazda­sági ágak együttműködését a vízgazdálkodásban, rendezi a vízjogi kötelezettségeket, rendelkezik az ár- és belvízvédelem, valamint a helyi vízkárel­hárítás teendőit illetően, kidolgozza a vízügyi ha­tósági és államigazgatási eljárás, továbbá a víz­ügyi felügyelet szabályait stb. Az említett szabályozásokkal kapcsolatos ope­ratív feladatokat a vízrajzi egységekre szervezett vízügyi igazgatóságok látják el. Az igazgatóságoknak számos alkalommal nyílik lehetőségük arra, hogy szakvéleményt nyilvánít­sanak valamely vízimunkával — sőt a vizet csak nyersanyagként, vagy segédanyagként használó üzem létesítésének, telepítési helyének eldönté­sével — kapcsolatban. Ilyen alkalmak többek kö­zött: a műszaki megoldás elvi meghatározása, a helykijelölési eljárás, a szakvéleményezés, a be­ruházási programok véleményezése, ill. jóváha­gyása, a tervezéssel kapcsolatos konzultációk, a létesítési vízjogi engedélyezés, az üzempróbák és az üzembe helyezési hatósági engedélyezés. Az ágazati irányítás területi feladatának ellá­tása során a vízügyi igazgatóságoknak kell gon­doskodni arról, hogy más népgazdasági ágazatok­ban, illetve azok területi szerveiben megvalósuló vízgazdálkodási tevékenység összhangban legyen a társadalom összérdekeit szolgáló vízügyi előírá­sokkal. Fejlesztésük, üzemelésük megfeleljen a korszerűség követelményeinek, a vizek minőségi előírásainak és a térség vízgazdálkodási adottsá­gainak. Ezen feladatoknak az igazgatóság több­irányú hivatali és társadalmi tevékenység kifejté­sével tesz eleget. Hivatali tevékenységét jogsza­bályok és rendeletek írják elő. A tervbe vett vízi­munkáknál a vízgazdálkodási cél elérését és az ágazati előírások betartását a kötelező érvényű, elvi műszaki megoldás-meghatározással biztosítja az igazgatóság. Miután az elvi műszaki megoldás-meghatározás nemcsak a tervező és a beruházó részére kötelező, hanem a vízügyi igazgatóságot is köti a vízjogi engedély kiadásánál, ezért az előírás megtételekor különös körültekintéssel kell eljárni és széles, belső koordinációval kell megfogalmazni. Az elvi meghatározás az ágazati irányítás egyik leghatékonyabb eszköze, melynek révén úgy a területi elhelyezést, mint a műszaki kialakítást illetően a tervek elkészítése előtt, tehát kellő idő­ben lehet érvényre juttatni a térség vízgazdálko­dási követelményeit. A műszaki megoldások elvi meghatározása a Körösvidéki Vízügyi Igazgató­ságnál a szakágazatok széles körű koordinációja útján jön létre. Az ezzel kapcsolatos munkamód­szereket az igazgatóság már a 30/1970. számú OVH utasítás megjelenése előtt kialakította és al­kalmazta. Az 5/1970. OVH rendelkezés 22. §-a módot nyújt arra, hogy szakhatósági állásfoglalá­sok révén az egyes államigazgatási területegysé­gekre illetékes tanácsi apparátus hatósági jogkö­rében is biztosítsuk a vízgazdálkodási érdekek vé­delmét. Igen jelentős az a tevékenység, amit a vízügyi igazgatóság társadalmi síkon fejt ki és amivel lé­nyegében az ágazati irányítás céljait szolgálja. Első helyen lehet említeni a szoros kapcsolattar­tást a terület állami és gazdasági szerveivel. Igaz­gatóságunknál kialakult rendje van annak, hogy az igazgatótól a gátőrig terjedő szinteken kinek milyen szervekkel kell kötelező módon állandó jel­legű kapcsolatot tartani, így biztosítható, hogy a vízügyi szervezet gyors és megbízható információt szerezzen működési területének vízgazdálkodási igényeiről és ugyanakkor tájékoztatást és inspirá­ciót adjon bizonyos vízgazdálkodási igények ki­­fejlesztésére, illetve azok mikénti megoldására. Az igazgatóság nemcsak ilyen spontán módon, hanem kötöttebb tervszerűséggel is foglalkozik a terület vízgazdálkodási problémáinak feldolgozá­sával. Esetenként teljes apparátusának bevonásá­val összegyűjti a területén működő különféle nép­­gazdasági ágakhoz tartozó irányító és gazdálkodó szervezetek fejlesztési elképzeléseit és az ezekkel összefüggő vízgazdálkodási igényeket (Szakasz­­mérnökségek komplex vízgazdálkodási terve, Ága­zati ötéves terv stb.). 62

Next