Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Az éghajlat mind a vízkészletek, mind a vízigények alakulása szem­pontjából alapvető jelentőségű természeti tényező. A Tisza-medence ég­hajlata alapjában kontinentális jellegű, időnként azonban mediterrán és óceáni légáramlatok is befolyásolják. Ennek az időszakos hatásnak tulaj­donítható a csapadékos és a száraz évek periodikus változása. Általában minden évtizedben 2—3 aszályos és 2—3 csapadékos év figyelhető meg. Az Alföld sokévi átlagos csapadéka 600 mm alatt van, sőt a terület nagy részén kevesebb mint 500 mm. A minimum 458 mm. A tenyészidő­szak átlagos csapadéka 300—350 mm, ami aszályos években 175 mm-ig is lecsökken. A csapadék évi járására a júniusi maximum és a januári mini­mum a jellemző. Az Alföld éghajlatának kontinentális jellegére jellemző a hőmérséklet széles sávú ingadozása, amely —30 C°-tól -(-40 C°-ig terjedhet. A nap­fényes órák évi átlagos száma az Alföld nagy részén meghaladja a 2000-et, melynek háromnegyed része a nyári félévre jut. A lehetséges párolgás és a csapadék különbözetéből adódó éghajlati vízhiány az Alföld középső tér­ségében 50 év átlagában eléri a 175 mm-t, míg a növénytermesztést nagy­mértékben befolyásoló ariditási tényező (a lehetséges párolgás és a csapa­dék hányadosa) 1,2—1,4 között alakul, tehát a térség aszályos jellegű. A Tisza-völgy középső részén a víz a minimális mértékben rendelke­zésre álló termelési tényező. A termelőerők fejlesztésének ebben a térség­ben előfeltétele, hogy legyen elegendő mennyiségű és minőségű víz a fej­lődés által megkívánt mértékben, területi és időbeli eloszlásban. Az Alföld négyötöd részét főként a Tiszából lehet öntözővízzel ellátni. A folyó ter­mészetes vízkészlete azonban a szárazabb években már jelenleg sem ele­gendő, a nagy vízszintingadozás pedig a vízkivételek szempontjából előny­telen. A lefolyás évi eloszlása a mezőgazdasági termelés szempontjából ked­vezőtlen. A legkisebb hozamok főleg nyáron és nyár végén, az öntözési csúcsigények idején vannak. A kisvízi készletek és a tenyészidei nagy víz­igények kedvezőtlen egybeesése következtében az öntözés feltételeinek megteremtése, a természetes vízkészletek átfogó szabályozása a Tisza­völgy komplex vízgazdálkodás fejlesztésének központi jelentőségű cél­kitűzése. A Tisza-völgy talajviszonyai mind a vízhasznosítás, mind a vízrende­zés fejlesztési lehetőségeit befolyásolják. Az Alföld üledékes talajai nem egyneműek. A korábban vízjárta területeken réti, lápi és mocsári talajok, a folyók mentén öntéstalajok, míg a peremvidékeken homok, Debrecen környékén löszös talajok találhatók. A láp-, öntés- és sziktalajok erősen vízzáróak. A felszínen tavasszal összegyülemlő vizekből csak kis hányad szivárog a talajba, a felszíni vizek zöme pedig esés hiányában lefolyni nem tud. A vízszabályozási munkák előtt 1,2 millió ha volt az állandóan vízborította terület. Az időnként el­öntött terület több millió hektárra rúgott. A sziklalajok kiterjedése 350 000 ha. E talajok vízgazdálkodása általában rossz, a szárazságot még az ún. termő szikesek növényzete is megsínyli.

Next