Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 2. szám

Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 2. füzet 189 szerepet, érdemei elévülhetetlenek. Ezt kortársai is tudták, nem véletlen, hogy a társulat elnöki székét a gróf iránti tiszteletből több mint egy évig betöltetlenül hagyták. A szabályozási munkák talán legfontosabb művét, az éppen befejezett nyírvízgyűjtő csatornát is róla nevezték el, amely a mai napig is a nevét viseli. A társulat Lónyay halála után is nagy lendülettel folytatta a szabályozási munkála­tokat, ahol szükséges volt, megerősítették a töltéseket. Tiszabercelnél egy a korábbinál jóval hatékonyabb szivattyútelepet létesítettek, újabb csatornákkal tökéletesítették a belvizek levezetésére szolgáló hálózatot. Amikor az e tanulmányt kísérő fényképeket tartalmazó albumot jelentetett meg a társulat az 1920-as években, volt mire büszkének lenniük. Az album bemutatja azokat a létesítményeket, amelyek új alapokra helyezték a Rétköz gazdálkodását, átformálva az itt élő emberek mindennapi életét. A korábbi mocsárvilág helyét átvették a legelők, kaszálók, szántóföldek, a táj meghatározó ele­meivé váltak a csatornák, zsilipek, gátőrházak stb. (A 2-7. képeken bemutatunk néhá­nyat az albumban közzétett képekből.) A lecsapolás után a terület vízrajzával együtt változott meg a növényzet, az állatvilág, a nád, a sás, a hínár stb. helyére kultúrnövé­nyek kerültek, szántók legelők, kaszálók alakultak ki (Kormány 2014). A 20. század elején a már említett Virágh László, a társulat igazgató-főmérnöke így összegezte az elért eredményeket: „...a szabályozás keresztülvitele sok áldozatot kívánt s a jelen nemzedékre súlyos terheket rótt, de ezen áldozatokkal nagyszerű eredmény is éretett el. Azon birtokokért, a melyek a szabályozás előtt abszolúte sem­mit sem jövedelmeztek, jelenleg holdankint 16-20 kor. haszonbért fizetnek s azon területeknek, a­melyeket a szabályozás előtt 1-10 frtjával, sőt még a 60-s években is 20-30 frtjával meg lehetett venni, eladási áruk jelenleg 320-400 kor. A szabályozás eredményét legjobban igazolja még azon körülmény, hogy az árterületen a lefolyt félszázad alatt a népesség megkétszereződött.” (Virágh 1900). A Tisza-völgy szabályozása is nagyjából a 20. század elején ért véget, ekkor fejező­dött be az a több évtizedes küzdelem, amelyet Széchenyi indított el az ország gazdasági­társadalmi felemelkedésének érdekében. Lónyay mindvégig következetesen folytatta Széchenyi munkáját, sokat tett mind az Alföld, mind szűkebb hazája felemelkedéséért­. Bár napjainkban Lónyay nem elsősorban a hazai vízügyek terén elért eredményeiről ismert, nélküle valószínűleg nem olyan lenne a Tisza vidéke, ahogyan azt ma ismerjük.­ ­ Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy a szabályozásnak voltak árnyoldalai is, pl. az egykor legendás halbőség eltűnése, a talaj szikesedése, biológiai változatosság megszűnése stb. Ezek a szempontok a szabályozás megindításakor nem, vagy csak kis mértékben számí­tottak, és megoldásuk az utókorra maradt. E mellett mai szemmel nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ártereken élő csíkász, pákász, madarász embereket senki sem kérdezte meg a munkálatokról. Az ő érdekeltté tételük elmaradt annak ellenére, hogy alapvetően az ő életterük felszámolásáról is szólt a szabályozás.

Next