Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 2. szám
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 2. füzet 189 szerepet, érdemei elévülhetetlenek. Ezt kortársai is tudták, nem véletlen, hogy a társulat elnöki székét a gróf iránti tiszteletből több mint egy évig betöltetlenül hagyták. A szabályozási munkák talán legfontosabb művét, az éppen befejezett nyírvízgyűjtő csatornát is róla nevezték el, amely a mai napig is a nevét viseli. A társulat Lónyay halála után is nagy lendülettel folytatta a szabályozási munkálatokat, ahol szükséges volt, megerősítették a töltéseket. Tiszabercelnél egy a korábbinál jóval hatékonyabb szivattyútelepet létesítettek, újabb csatornákkal tökéletesítették a belvizek levezetésére szolgáló hálózatot. Amikor az e tanulmányt kísérő fényképeket tartalmazó albumot jelentetett meg a társulat az 1920-as években, volt mire büszkének lenniük. Az album bemutatja azokat a létesítményeket, amelyek új alapokra helyezték a Rétköz gazdálkodását, átformálva az itt élő emberek mindennapi életét. A korábbi mocsárvilág helyét átvették a legelők, kaszálók, szántóföldek, a táj meghatározó elemeivé váltak a csatornák, zsilipek, gátőrházak stb. (A 2-7. képeken bemutatunk néhányat az albumban közzétett képekből.) A lecsapolás után a terület vízrajzával együtt változott meg a növényzet, az állatvilág, a nád, a sás, a hínár stb. helyére kultúrnövények kerültek, szántók legelők, kaszálók alakultak ki (Kormány 2014). A 20. század elején a már említett Virágh László, a társulat igazgató-főmérnöke így összegezte az elért eredményeket: „...a szabályozás keresztülvitele sok áldozatot kívánt s a jelen nemzedékre súlyos terheket rótt, de ezen áldozatokkal nagyszerű eredmény is éretett el. Azon birtokokért, a melyek a szabályozás előtt abszolúte semmit sem jövedelmeztek, jelenleg holdankint 16-20 kor. haszonbért fizetnek s azon területeknek, amelyeket a szabályozás előtt 1-10 frtjával, sőt még a 60-s években is 20-30 frtjával meg lehetett venni, eladási áruk jelenleg 320-400 kor. A szabályozás eredményét legjobban igazolja még azon körülmény, hogy az árterületen a lefolyt félszázad alatt a népesség megkétszereződött.” (Virágh 1900). A Tisza-völgy szabályozása is nagyjából a 20. század elején ért véget, ekkor fejeződött be az a több évtizedes küzdelem, amelyet Széchenyi indított el az ország gazdaságitársadalmi felemelkedésének érdekében. Lónyay mindvégig következetesen folytatta Széchenyi munkáját, sokat tett mind az Alföld, mind szűkebb hazája felemelkedéséért. Bár napjainkban Lónyay nem elsősorban a hazai vízügyek terén elért eredményeiről ismert, nélküle valószínűleg nem olyan lenne a Tisza vidéke, ahogyan azt ma ismerjük. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy a szabályozásnak voltak árnyoldalai is, pl. az egykor legendás halbőség eltűnése, a talaj szikesedése, biológiai változatosság megszűnése stb. Ezek a szempontok a szabályozás megindításakor nem, vagy csak kis mértékben számítottak, és megoldásuk az utókorra maradt. E mellett mai szemmel nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ártereken élő csíkász, pákász, madarász embereket senki sem kérdezte meg a munkálatokról. Az ő érdekeltté tételük elmaradt annak ellenére, hogy alapvetően az ő életterük felszámolásáról is szólt a szabályozás.