Beregi Hírlap, 1992. január-június (48. évfolyam, 1-53. szám)
1992-01-01 / 1-2. szám
LEVÉL SZENTPÉTERVÁRRÓL A napokban Horváth Anna szobrászművésznőnek hozta az alábbi tartalmú levelet a posta: »Kedves Anna Andrejevna! Az Orosz Televízió december 3-án és 4-én sugárzott két gyönyörű adásának hatása alatt írom e levelet önnek (sajnos, az első adást nem láttam). Mai súlyos gondokkal terhelt korunkban ritka pillanat, hogy művészi alkotásokkal és alkotójukkal találkozva ilyen tiszta örömben legyen részünk. Csak az ilyen percek alkalmasak arra, hogy friss erőt meríthessünk további életünkhöz. Köszönöm önnek a magam és szeretteim — a férjem és lányom —a nevében! A képernyőn bemutatott kárpátaljai templom valóságos csoda: szigorú, ünnepélyes, világos ésmentes minden egyházi csillogástól. Ilyen templomban közvetítők nélkül (őket amúgy sem szeretem) fordulhatunk Istenhez. Nagyon sok azonosat fedeztem fel az ön által elmondottakban saját világnézetemmel, életfelfogásommal. Amikor enyéimmel együtt a filmet nézve lelkesedtünk az ön szobraiért, egész idő alatt emlegettem:S milyen nagyszerűek Anna Andrejevna plakettjeit? Végre azokat is bemutatták. Milyen jó, hogy alkotó munkásságának ezt a vonalát is folytatja! Az 1975. évi kiállításon együtt tekintettük meg érmeit, és azóta is nagy becsben tartom az ön kézjegyével ellátott katalógusát. S milyen bájosak madonnái! Jobbak, mint a firenzei Robbiáé! Ha jár Szentpéterváron, ne feledje, hogy önnek igaz és szívbéli barátja van az Ermitázsban. A legjobbakat kivánom Karácsonyra és az új esz CSAK VALUTÁÉRT?.. Úgy tűnik, a beregszászi szépek nem szerelemből, hanem pénzért kötnek házasságot! Hol itt, hol ott hallani, hogy a szép lányok Magyarországra, Lengyelországba, Cseh és Szlovákiába mennek férjhez! Igaz, ami igaz: legtöbbjük azért szereti a külföldieket, mert a pénztárcájuk jól meg van tömve valutával. De mi rossz van ebben? Sokaktól hallottam már ezt a kérdést! Mi van abban, ha valaki egy külföldihez megy férjhez? Minden törvényes: a házasságkötés, a költözködés stb. Ám vannak olyan dámák is, akik a külföldieken igyekeznek meggazdagodni. Nemrég hallottuk, hogy néhány beteg szász és munkácsi, lány, valamint a környező falvakba való több szépség Budapest, Miskolc, Eger szolid hoteljeiben szállt meg, ahol masszázstanfolyamon vettek részt és valutáért szolgálják ki a vendéget! Néhányukkal a Balaton partján sikerült találkozni. Az egyik beregszászi lány, aki egyébként még magyarul sem tud, Eger egyik éttermében táncol. A munkaruhája nem kerül semmibe, hiszen a vendégek úgy láthatták, ahogy megszületett! Jól fizetik a »táncosnőket«: 3 7 ezer forintot kapnak a lányok egy éjszakáért. Az sem titok, hogy a vendégek három kategóriába sorolhatók: gazdagok, még gazdagabbak és nagyon gazdagtól Van tehát miből »adakozni«. Ebből aztán a szebbik nem képviselőinek futja ezép lakásra, szeretőkre, öltözködésre, Brandyra, pezsgőre, Maribaróra, Volvókra, Mercedesekre, BMW-kre. Nem hivatalos forrásokból tudjuk, hogy városunkba Ukrajna más vidékeiről gyakran érkeznek olyan »szervezők«, akik szimpatikus lányokat keresnek, akiket később olyan masszázsszalonokban alkalmaznak, ahol nemcsak masszírozni lehet... Jó fizetést kínálnak: 350 400 dollárt havonta. Van olyan, aki ráharap a csalétekre! Városunkban él egy olyan hölgy, aki annak idején kipróbálta, mit jelent a külföldi házasság, hiszen egy ideig Libanonban élt. Ám nem bírta ki az ottani szokásokat és hazatért! Még a pénz sem tudta visszatartani. Nem titkoljuk: városunkban is akadnak, akik lányokat futtatnak. Igaz, nem valutáért, hiszen az itteniek kevesebbel is beérik. Jelentkező akad bőven a lányok között! Leginkább a kaukázusi férfiakat kedvelik, mert azoknak pénzük is van. A Baltikumból viszont kevesebben érkeznek! Pedig nekik is van pénzük, ám valószínűleg a nemzeti érdekeket tartják szem előtt! Jó volna tudni, milyen érdekeket tartanak szem előtt azok a lányok, akik annyira csípik a külföldről érkezett férfiakat? Érdekes mentalitás: úgy látszik, a valuta megszépíti a legcsúnyább férfit is, karcsúvá teszi a sörpocakkalmegáldott lovagokat és barna hajfürtöket varázsol a hatvanéves apóca kopasz fejére. Ilyen olcsók a beregszászi lányok? tendőben! Mély tisztelettel Scsukina Jevgenyija Szentpétervár, 1991. december 5.« Hasonló tartalmú levelet azóta többet is kapott Horváth Anna, mióta a Központi Televízió 2 műsorán bemutatták a róla és munkásságáról készült háromrészes tv-filmet. Scsukina Jevgenyija egyébként az ország legnagyobb képtárának, az Ermitázsnak a műtörténésze, munkatársa. A film forgatásáról még a múlt év június 27-i számunk első oldalán tájékoztattuk olvasóinkat! S íme, a tv-film bemutatását már milliók tekinthették meg és reagált rá a művészvilág! Horváth Anna neve már összeforrott Beregszászéval. Mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy kortársai lehetünk, hogy személyesen is ismerhetjük az alkotót, akinek legfőbb érdeme az, hogy gazdag művészi világában ott vannak a beregi táj jellegzetes emberei, akár madonnákat alkot, akár érmeken örökíti meg hőseit. A napokban a Központi Televízió is sugározni fogja a róla készült háromrészes filmet, s mindannyiunknak lehetőségünk lesz annak megtekintésére. Nemcsak egy rendkívül gazdag művészi életútba nyerhetünk bepillantást, hanem tanulhatunk is Horváth Annától emberséget, világfelfogást, vagyis tanulhatjuk az Életet. Alekszandrov Borisz felvételein a művésznő műtermének egy részlete és Madonna gyermekével szobra látható interjúnk Vázlat egy festő portréjához Írásomban szeretném bemutatni Kádas Katalin beregszászi festőművészt, ő maga nem szereti, ha művésznek szólítják, azt vallja: elsősorban embernek kell lenni és csak aztán művésznek. Ma ritka az olyan ember, mint ő, aki boldog, mert alkot és elégedett a sorsával. Milyen is Kádas Katalín valójábűn? Egyik versében így fogalmazta meg: Erőm — Ybsen Nórájáé. Világom Bartók Mikrokozmosza Indulatom Ravel Bolerója. Örömöm — Vivaldi Négy évszaka. Virágom • Van Gogh Napraforgója. Vagyok •— Csontváry Magányos cédrusa magam varázsolta pipacsos mezőn. I Óhajom -- Szeretném, ha . Hogyan kezdődött festői pályafutásod? - Egész kicsi korom óta festek. Már hároméves koromban is rajzoltam. Rajzkészségemet Drávai і Gizella magyartanáromfedezte fel a ti. sz. iskolában. Hetedikes koromban ő irányított Horváth Annához. Minden rajzolóazzal kezdi, hogy másol. Ha megtetszett nekem valami, például egy arc, lemásoltam. Persze, ha az ember állandóan ezt csinálja, sosem lesz belőle a festő, legfeljebb egy giccsgyártó. Én ezt gyermekfejjel nemigen értettem, de Horváth Anna ráj szoktatott, hogy képezzem magam. Arra ösztökélt, hogy próbáljak természet után festeni, vagy rajzoljam le magamat. Hiszen ki a legjobb modell, aki mindig kéznél van? A festő önmagán tanul a szeretnének, legeredményesebben. — Mikor volt az első kiállításod? — 1967-ben Beregszászban. Ez egy kollektív bemutató volt. Attól kezdve számos kiállításom volt Ungváron, Munkácson, később Tőketerebesen, Vásárosnaményban, Kisvárdán, Székesfehérváron és Budapesten is. A barátságfesztiválokon és a Glóbusz szabadidőközpont rendezvényein is rendszeresen bemutattam munkáimat. — Nem sokan tudják rólad, hogy verseket is írsz. — Valóban. De a versírásra mindig azt mondom, hogy azt nem kell komolyan venni. Volt egy olyan periódus, amikor szavakban szerettem volna kifejezni magam. Képek jutottak az eszembe, nem is versek, hanem szóképek, így hát ezek az alkotások inkább képversek voltak Azt is mondhatnám, szavakkal festettem képet. — Hogyan tudod magad jobban kifejezni: tollal vagy ecsettel? Elsősorban festőnek érzem magam. A vers írás csak egy kis kitérő volt. Mostanában nem is írok, viszont gyakran illusztrálok verseket. Nem csak kárpátaljai költők alkotásait, hanem klasszikusokat is. — Mi a mondanivalójuk a képeidnek és mi a célod a festészettel? — Úgy vélem, rohanó világunkban az emberek nemigen veszik eszire a szépet és a jót. Eszükbe sem jutna, hogy egy fa vagy egy tárgy is lehet szép. Az emberek általában felszínes szemlélődök, néznek, de nem látnak. Képeimmel az a célom, hogy kicsit elgondolkoztassam az embereket. Ha képeimmel sikerül bizonyos érzéseket kiváltanom, már elértem célomat. — Milyen témaköröket szeretsz a legjobban? — Nagyon szeretek embereket ábrázolni. Nemcsak a külsejüket igyekszem megformálni, hanem a lelkivilágukat is. Általában olyan portrékat készítek, amelyek több arcból állnak. A képeimen visszatükröződik a rajzolt személy egész lénye Közel áll hozzám a víz, az üveg, a drapériák ábrázolása. Mit jelent számodra, ha befejezel egy képet és az jól sikerül? A legnagyobb örömet és boldogságot. Nincs annál szebb érzés, mint amikor egy kép elkészül. Kárpátalján ma az a tendencia figyelhető meg, hogy az értelmiség nagy része áttelepül az anyaországba. Te nem kacérkodsz ezzel a gondolattal? Nem Én annál sokkal hűségesebb típus vagyok. Hű vagyok a tájhoz, ahol születtem, ahol gyermekkorom telt, ahol felnőttem. Kötődöm az itteni emberekhez, gyökereim innen indultak, itt lettem festővé, itt kell élnem. Kialakítottam egy életformát és úgy érzem, itt vagyok itthon. Azonkívül, mint kárpátaljai festő részt tudok venni képeimmel az anyaországi kiállításokon. Jelen vagyok az ottani folyóiratokban is — Optimista vagy? • Igen. "Én optimista vagyok. — Végül egy banális kérdés: mik a terveid? Festeni szeretnék. Ennyi az egész. — Köszönöm a beszélgetést és további sikereket kívánok munkádban. Rácz Zsuzsánna. 2. oldal ♦ BEREGI HÍRLAP 1992. Január 1. szerda