Beregi Hírlap, 1993. július-december (49. évfolyam, 46-95. szám)
1993-08-12 / 58. szám
ANYANYELVÜNK NORVÉGIÁBAN Anyanyelvünk megőrzésének, gyermekeinkre való átörökítésének több, a magánélet szférájába tartozó módszere van ugyan, mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy szervezett, szakszerű oktatás nélkül erőfeszítéseink ritkán vezetnek tökéletes anyanyelvi ismeretekhez. Ezért tekintsük most át a magyar tanulás Norvégiában fellelhető szervezeti formáit. Az állami iskolarendszeren belül két szinten lehetséges, mint anyanyelvi oktatás az általános iskolában (a 9-ik osztályig bezárólag) és az egyetemen. 1971-ben kezdték az idegen anyanyelvet külön regisztrálni a norvég iskolákban. 1974-ig a speciális oktatás részeként adtak segítséget a nem norvég anyanyelvű gyerekeknek, önkéntes jelentkezőknek anyanyelvi oktatásra 1976 óta biztosítanak pénzügyi keretet az állami költségvetésből. Az oktatás akkor még az iskolák pszichológiai szolgálatának volt alárendelve. 1980-ban ezt átszervezték, az oktatást normalizálták és lakóhely szerint szervezték meg. 1985-ben az új oktatási tervben az anyanyelvi oktatás már megkapta méltó helyét: a terv kívánatosnak tartotta azt az 1—9. osztályban. Meghatározott, szakmailag magas szintű terv szerint, amelynek magában kell foglalnia nemcsak a nyelv, hanem a kultúra (irodalom, történelem) ismeretét is. Az önkormányzatok nagy lelkesedéssel szervezték meg az órákat. Minden gyermeket jogosultnak tartottak, akinek családjában külföldiek vannak. Később, az anyagi helyzet romlásával, ezt szigorították: ma a legtöbb helyen megkívánják, hogy a gyermek legalább valamelyest beszélje a nyelvet, ne idegen nyelvként tanulja anyanyelvi oktatás keretében, de nem kell tökéletesen tudnia, mert az oktatás egyik célja éppen a nyelv romlásának megállítása. Később egyre újabb szempontokat vezettek be a pénzhiány miatt: a gyermekek legalább egyik szülője legyen külföldi, sőt, az anyagilag igen gyengén álló helyeken még ez sem elég, hanem mind a kettőnek külföldinek kell lennie. Esetenként nagyobb súlyt fektetnek a két nyelv komparatív (összehasonlító), párhuzamos oktatására. Mint az újságból tudjuk, Oslóban az anyagi gondok olyan politikai döntéshez vezettek, amely az anyanyelvi oktatást már csak a norvég nyelv tanulása eszközének tekinti és csak norvégul nem tudó gyermekeknek biztosítja meghatározott időre. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a pedagógiailag helyes álláspont, el kell mondanunk, hogy szakmabelieka minisztérium, a tanárképző főiskolák, sok igazgató és tanár az iskolákban) továbbra is az 1985-ös oktatási terv határozatait tartják helyesnek, amelyeket nem is vontak vissza. Éppen ezért a szülőknek továbbra is joguk van gyermekeik számára anyanyelvi órákat kérni, azokat pl. traerumban, Skedsmóban örömmel biztosítják is, míg más helyeken a pénzhiányra hivatkozva igyekeznek kitérni előle. Mégis, milyen hátrányai vannak ennek? Egyszerű a válasz: bár ezerszámra járnak idegen anyanyelvű gyermekek a norvég iskolákba, még egyetlen nyelvzsenisem bukkant fel, aki mindkét nyelvet elsajátította volna segítség és nehézség nélkül, csak úgy magától, egyformán magas szinten. A nehézségek taglalására itt nincs helyünk, de a nagyon enyhétől (pl. a gyermek, később a felnőtt nem élvezi az irodalmat) a nagyon súlyosig (ún. félnyelvűség) terjedhet. A mi gyermekeink általában elfelejtik, vagy meg sem tanulják rendesen anyanyelvüket. Az anyanyelvi oktatás tehát nem halt meg, sőt„ a napi politika sem sújtja mindenütt egyformán. Bár még korai erről beszélni, megemlítendő az is, hogy mindenképpen számolnunk kell majd az EK tagság hatásával. A középiskolákban nincs anyanyelvi oktatás, középiskolások magántanulóként tehetnek magyarból érettségit. Örömmel mondhatjuk, hogy ezt egyre többen meg is teszik: az utóbbi években átlag 4-6 fiatal érettségizett magyarul. Sokan azok közül, akik elvesztették, vagy csak hiányosan ismerik anyanyelvüket, felnőtt fejjel igyekeznek azt újra megtanulni. Felnőtteknek szabadoktatás — • Frundervisning — kisebb-nagyobb megszakításokkal 1970 óta folyik.Az egyetemen némi előzmények után 1986 óta folyik magyar tanítás, jelenleg négy csoportban, különböző fokokon, jó eredménnyel. • Ezenkívül hallgatóink közül többen magyarországi nyári egyetemeken is részt vesznek. Reméljük, hogy rövidesen teljes szakként is fel lehet majd venni a magyar nyelvet az oslói egyetemen. Igazán magas szintű tudással a fordítói vizsgát is meg lehet próbálni, de mint tudjuk, ez minden nyelvből nehéz (tavaly mintegy 80 jelentkezőből egynek sikerült). Nagyon szeretném, ha minél többen romlatlanul megtartanánk, továbbadnánk gyermekeinknek anyanyelvünket. Hiszen olyan gazdag. Figyeljük csak meg, hány készen vett formulát használnak a norvégok a mindennapi beszédben (sőt, a költészetben is), változtathatatlanul, s milyen gazdag választékból válogathatunk mi, hangulatunknak, árnyalatnyi különbségeknek megfelelően! Mindig külön örömmel foglalkozom szegény, elszánt norvég hallgatóimmal, akik részben éppen a formagazdagság követ-keztében oly nehéz anyanyelvünket kitartóan tanulják... dr. Tatár Mária Magdolna MBK Híradó, Osló, Norvégia AZ UNESCO DÍJAZOTTJA Gondolnák, hogy ez a kiadvány, amelynek átfényképezett borítóját és egyik oldalát látják képeinken, egy városi gyermekkönyvtárban készült? Méghozzá nyomdatechnikai eszközök nélkül, kézírással és fénymásolással sokszorosítva! A magyarországi Szerencs — amely kiváló csokoládéiról ismert világszerte — gyermekkönyvtárának dolgozói, szakmájuk — azaz dehogy szakma! — hivatásuk szerelmesei áldoznak rá időt, fáradságot, hogy immár második esztendeje negyedévenként megjelentessék kis olvasóiknak saját lapjukat, a Betűkertet. A Kölyöklap kiadója a Szerencsi Kulturális Központ, főszerkesztője Sompákné Karaffa Katalin, az illusztrációkat ugyancsak az egyik könyvtári dolgozó, Kazsik Marianna készíti. S mi minden van ebben a bájos kiadványban! Kultúrhistóriák a görög mitológiából, interjú hangszerekkel (a júniusi számban a karmesteri pálcát »szólaltatják meg«), az állatok jogainak ismertetése, könyvújdonságok bemutatása, diák Murphy, kislexikon, illemkocka, játékos csillagászat, rejtvény, fejtörő, sőt a legkisebbeknek, akik még csak ízlelgetik a betűket, külön mellékletben képregény, és még sok más érdekes, eligazító olvasmány, mindmegannyi az olvasás megszerettetését segíti elő. Oly nagy szeretettel, s annyi sok ötlettel készítik kis olvasóiknak a lapot, s annyi új ismeretet adnak közre játékos formában, hogy az UNESCO is felfigyelt rá: tavaly ötezer dollárral díjazta ezt az eredeti kiadványt. S a könyvtárosok mi másra is fordíthatták volna ezt a szép summát — újabb értékes" kiadványokat vásároltak a gyermekkönyvtár számára. Mikor lesznek a mi gyermekkönyvtáraink olyan helyzetben, hogy hasonló kiadványokat megjelentessenek? Számukra, akik helyiséggondokkal küszködnek, ez csak vágyálom. Balogh Irén itt, a nuaT, •'u,+cctycu-A -aUjt • tarka 7 áftxt , -ratekira atfor ax. áCjaU'k- «л *тХ/х,tEeCir.cj tíria. a Octcjar AltjcU.ci, tr.Vj ae.Ua *o cjusejttése. -méc} yverctaut fa. ^.jur. " 6уцkater a . Juovon -nofvCXO" <: •-,)■} f.a£.ct '.tytomoaxÁk Л- U*me-5«i r ■scnlatoXoö i • • io/ V. //>‘A fr \ чі v-AeíioUtv a a Ь-сЛ/ +! ■ fc ' ‘ r, rr^r^.-.xdr.cur. а, • _ / jjrf ‘/JflUTd. Uvracjdl- ovtíütr. чг .nuvrttx о h.r/ur. ‘.tijtr.ixt.cA.cok jo.’V' - V-4 ■rAf.’VJX^O.-r fajrSxvxib. a% aác-r.rj.,r.i‚iy Z'X‚. "K -V. '■ '-'-<4 -<■ - -' -.laArk ' /' ' .;,C., vi mn І ■ '■■■" Ґ: -і: ‘..«г 4/і - .i-Tj /• - ♦ 2. eidtJ Az MBK Híradó a Norvégul Magyarok Baráti Körének lapja, amely negyedévenként jelenik meg Osló- ban. Minden kommentár nélkül adjuk közre az idei , júniusi számban a magyar nyelv állami szintű oktatásának, a bevándorolt, nem őshonos szórványmagyarság anyanyelve megőrzésének állami szintű megközelítéséről szóló cikkét. A GYÓGYÍTÓ VÍZ CSEPPJEI Városunk nevezetes helyeiközött szerepel egy olyan is, amely nemcsak Ukrajnában, hanem a FÁK-tagországaiban is egyedülálló — a köztársasági Kárpátalja Sportcsarnok. Fennállásának 20 éve alatt emberek tízezrei fordultak meg itt, többek között ismert sportolók, világ- és Európa-bajnokok, a volt Szovjetunió és Ukrajna bajnokai. Az óceánihoz hasonlító vizű uszoda sok betegnek segített a felépülésben. Az egyik jakutföldi gépkocsivezetőt például szinte hordágyon hozták ide, míg hazafelé már boldogan ment a saját lábán! Most azonban nem arról lesz szó, milyen nagy jelentőséggel bír a beregszászi uszoda honfitársaink egészségének megőrzésében, hanem arról, hogy nap mint nap új pénzügyigazdasági problémákkal találja szemben magát a sportcsarnok kis kollektívája, amelyet Mittelman Ignác irányít. Képzeljék el: csupán egyetlen szivattyú (950 méter mélyből hozza a felszínre a termálvizet) közel 4 millió karbovanec értékű villanyáramot használ el egyetlen szezon folyamán, 11 milliót pedig egy éven át. A bevétel pedig éves tekintetben csak 6 milliót tesz ki. Érdemes-e fenntartani ilyen körülmények közepette az uszodát? Pláne, hogy még a vízért is fizetni kell, nem is keveset, 4 milliót évente! A válasz így is csak igen lehet, hiszen egyedülálló az itteni víz összetétele. A sportcsarnok azonkívül, hogy uszodáját nyitva tartja a nagyközönség előtt, részt vesz az iskolások és óvodások úszásoktatásában, más szolgáltatásokat is nyújt. Szauna, masszázs, gyógyfürdő, súlyfürdő várja a vendégeket, akik asztaliteniszezhetnek, tornázhatnak. Étkezde és szálloda is van itt. Az uszodába szóló egyszeri belépőért 300, a szaunába szólóért pedig 900 kupont kell fizetni. Nem szeretném untatni a számokkal az olvasókat, hiszen Önök is jól tudják, hogy a megélhetéshez egyre több pénz kell. A víz nem kenyéri s az első pillantásra úgy tűnhetne, hogy meglehetünk az uszoda, az itt nyújtott többi szolgáltatás nélkül is, ám az ifjú sportolók tízezreinek ez nagyon sokat jelent! Arra sok dokumentum van, hogy hová és mennyit kell fizetni a villanyért, a közművekért, olyan viszont egy sincs, amely, segítené a fenntartási költségekhez szükséges pénz előteremtését. A járási tanács ülésszaka határozatot fogadott el, amely lehetővé tette a sportcsarnoknak, hogy ne fizessen illetéket a termálvíz felhasználását célzó geológiai feltáró munkálatokért, ám az adófelügyelőség nem támogatta ezt, azzal indokolva a döntésüket, hogy a befolyó összeg az állami költségvetésbe kerül, tehát csak az illetékes minisztérium adhat felmentést az illeték befizetése alól. Az eredmény az, hogy ideiglenesen nem fizetnek illetéket, várják a Miniszteri Kabinet döntését. Eközben azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a sportcsarnok nem nyereséget termelő vállalat, hanem sajátos egészségügyi létesítmény is. Romanenko Marianna GAZDASÁGI VEZETŐK FIGYELMÉBE! Ukrajna Gazdasági Minisztériumának 1993. 08. 03-án kelt 37—1657/98. sz. határozata értelmében 1993. augusztus 6-tól a villamos energia fogyasztására az alábbi díjszabások vannak bevezetve: 1. Kettős díjszabás: alapfizetés — 7400 krb kilowattonként egy hónapban. pótfizetés — 100 krb kilowattóránként. 2. 750 kilowatt/amperes teljesítményig az iparnak és a nem ipari jellegű fogyasztóknak, beleértve a vallási közösségeket, is — 120 krb kilowattóránként. 3.. Mezőgazdaság — 55 krb. kilowattóránként. Beregszászi Járási Villamos Hálózat BEREGI HÍRLAP 1993. augusztus 12., csütörtök