Vörös Zászló, 1957. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1957-05-03 / 103. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek 1 XVI. évfolyam 103. (1648.) szám. 1957. május 3. péntek ARA 20 BÁNI Május 1 megünneplése Marosvásárhelyen 1957. május 1. Mintha erre a napra illatos hajnali harmatban fürödtek volna meg az utcák és terek. Ünnepi köntösbe öltöztek a gyárak, a házak és vidáman, kacagva ébredtek az emberek. Gyűlt, gyűlt, hömpölygött, áradt, ujjongott, ünnepelt a tömeg, a hatalmas és legyőzhetetlen, egységes tömeg, százak, ezrek, tízezrek. Ünnepelt a város. .. S ahogy a költő mondja: „Míg a világ, világ, még soha senki/ Nem készített ennél szebb ünnepet.“ Szebbet és nagyobbat, a legnagyobbat: az emberi haladás zászlóvivőjének, a boldog jövőt megteremtő munkásosztálynak, a földkerekség proletariátusa testvériségének, összefogásának és egységének az ünnepét. A dolgozók ezrei már a reggeli órákban elárasztották Marosvásárhely utcáit, tereit. A tavaszi szellő lágy ölében vörös és nemzeti színű zászlóerdők lengedeztek. Kilenc óra tájban megjelentek a diszemelvényen a helyi párt- és állami szervek vezetői, az üzemek és gyárak legtiszteletreméltóbb élmunkásai és élmunkásnői, a néphadsereg, a tömegszervezetek, intézmények képviselői. Felcsendült az RNK és a Szovjetunió himnusza. A díszemelvény közelében több száz vörös nyakkendős pionír emelte kezét feje fölé tisztelgésre és tisztelgőn meghajolt a végeláthatatlan zászlóerdő is. Ezt követően Csupor Lajos elvtárs, az RMP KB tagja, az RMP tartományi bizottságának első titkára magyar, Radioc ban, az RMP tartományi bizottságának titkára pedig román nyelven mondott a nap jelentőségét méltató ünnepi beszédet. A lelkesen ünneplő tömeg, éljenzésével többször is félbeszakította a beszédeket. Hosszasan éltette pártunkat, a Román Munkáspártot, népünk vezetőjét, hazánk felszabadítóját, a nagy, baráti Szovjetuniót, a szocialista tábor országainak megbonthatatlan egységét és május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepnapját. Elhangzottak az ünnepi beszédek s megkezdődött a város dolgozóinak színpompás ünnepi seregszemléje. A Szovjet Hősök terén hullámzik a tömeg. Az impozáns felvonulást az ipari vállalatok munkásgárdái nyitják meg. Új és érdekes látvány az, ahogy acélszürkés egyenruhában, fegyverrel vállukon, fegyelmezett sorokban, díszlépésben elvonulnak az emelvény előtt. Megjelenésük biztonságérzetet, még erősebb hitet támaszt a dolgozó emberek tízezreinek szívében. Hitet abban, hogy nincs hatalom, nincs erő, amely megsemmisíthetné szocialista forradalmunk vívmányait, hogy nincs hatalom, amely elvehetné tőlünk üzemeinket, gyárainkat, intézményeinket s mindazt, amit áldozatos harcok árán vívtunk ki, ami a mienk, a dolgozó népé. Munkásgárdák menetelnek a felvonulók élén, a népi hatalom új támaszai, törhetetlen védelmezői. Minden lépésüket az ünneplők viharos éljenzése, tapsvihara követi s két oldalról virágesővel árasztják el soraikat. Nyomukban negyvenöt dob ütemes pergésére, harsány kürtszóra hazánk legifjabb nemzedékének serege lépdel. Iskolai egyenruhában, román és magyar népviseletben pionírjaink vonulnak fel. Egy pillanatra megállnak az emelvény előtt és májusi alakzatban fejlődnek fel. Soraikat a Rangher József fémipari szakiskola tanulói követik. Élükön az iskola ének- és zenekara halad. Ott menetelnek közöttük a jövő vasöntói, esztergályosai és lakatosai, fejlődő szocialista iparunk szakmunkásai. Zászlókat lengetve, vidáman dalolva menetelnek, mert állandóan érzik pártunk és kormányunk szerető, gondoskodását és tudják, hogy biztos és boldog jövő vár rájuk. Az ifjúság sorait a szövetkezetek, élelmiszerüzletek dolgozói követik, majd feltűnnek a Simó Géza bútorgyár munkásai, akik büszkén jelentették ezen a napon, hogy május tiszteletére tett vállalásaikat nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták. 650 garnitúra bútort készítettek terven felül s ugyanakkor 668.000 lejjel növelték a szocialista felhalmozást. Ugyanilyen szép győzelemről adnak hírt a nyomukban felvonuló Encsel Mór gyár dolgozói és a Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár munkásai is, akik már május 23-ra termelnek. Mint megáradt folyó, úgy hömpölyög az ünneplő tömeg. Ezekben az órákban sok ezren gyűltek össze a város főterén, köszönteni a dolgozók ünnepét, kifejezni ragaszkodásukat pártunkhoz, népi demokratikus rendszerünkhöz, a testvéri szovjet néphez, szolidaritását a világ valamennyi dolgozójával, kifejezni eltökélt szándékát, hogy minden erejét latba vetve, megvédi a béke ügyét. Itt vannak a Minszki Lajos, a Lázár Ödön, a Tartományi Építkezési Tröszt, az egészségügy és valamenynyi üzem, gyár, vállalat és intézmény dolgozói, románok, magyarok és más nemzetiségűek, testvéri egységben. Eljöttek a 3-as számú területi pártalapszervezet, a nőbizottság és békeharcbizottság tagjai is. ..Békés Barátsági“ — harsogja velük együtt a tömeg. Utánuk a kisipari Kedves elv látja ii ! A Magyar Autonóm Tartomány pártbizottsága nevében május elseje, a proletariátus nemzetközi összefogásának nagy ünnepén üdvözlöm tartományunk és városunk munkásait, dolgozó parasztjait és haladó értelmiségét. Hatvannyolc év telt el azóta, hogy a világ dolgozói a proletár nemzetköziség ünnepévé nyilvánították május elsejét. Azóta a földkerekség egynegyed részén diadalmaskodtak a marxtermelőszövetkezetek dolgozóinak hosszú sorai vonulnak el a díszemelvény előtt, majd az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet tanárai és diákjai, akik ma pártunk következetes lenini nemzetiségi politikája révén a dolgozó nép szolgálatában szabadon végezhetik tanulmányaikat, tudományos munkájukat. A munkásokkal együtt vonulnak fel a népi demokratikus rendszerünkben született kulturális és művészeti intézmények, a Pedagógiai Főiskola, az Állami Székely Színház, az Állami Filharmónia, az Állami Székely Népi Együttes dolgozói. Együtt vonulnak fel a marosvásárhelyi dolgozókkal a szentannai, udvarfalvi, nagyernyei, koronkai, náznánfalvi kollektív gazdaságok tagjai is, mintegy ezzel is jelképezve a munkásosztály és a dolgozó parasztság megbonthatatlan szövetségét. A több mint két órán át tartó felvonulást sportolóink színpompás menetelése zárta be,majd a tízezres tömeg a diszemelvény köré tömörül és együtt énekli a nemzetközi proletariátus harci dalát: „Föl, föl, ti rabjai a földnek!...“ Magasan szárnyal a dal s elszáll minden égtáj felé. Tizenharmadik szabad májusunk ünnepén a vörös lobogók testvérszivekbe zárták a nagyvilágnak minden proletárját. .. Az Ifjúmunkás Szövetség városi bizottsága szép hagyományt elevenített fel az estére megrendezett fáklyás menetével. A város ifjúsága hoszszú sorokban, lobogó fáklyákkal vonult az RMP tartományi bizottságának székháza elé és lelkesen éltette győzelmeink szervezőjét és irányítóját, a Román Munkáspártot. A felejthetetlen ünnepi napot az ifjúság késő éjszakába nyúló, vidám szórakozása zárta be. izmus-feninizmus eszméi. Száz- és százmilliók vallják magukénak ezeket az eszméket, s a szocializmus építésének sikereiben, a gyarmati és kapitalista elnyomás elleni harcban hitet is tesznek mellette. Korszakunk a szocializmus kibontakozásának és győzelmének korszaka. A szocialista tábor 900 millió embere menetel ma, szabadon, a jövőt hirdető vörös zászlók alatt. Velük együtt haladnak a kapitalista országok proletárjai, a gyarmati rabságban sínylődök százmilliói is, kik kommunista- és munkáspártjaik vezetésével a tőke elleni harc napjává avatták május elsejét. Éppen ezért a nemzetközi imperializmus mindent elkövet, hogy megakadályozza, vagy legalábbis késleltesse a szocializmus győzelmét Hitlerista tábornokok vezetése alá helyezik az újonnan létesített nyugatnémet hadsereget, visszautasítják az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet javaslatokat. Az Egyiptom elleni bűnös agresszió, a magyarországi ellenforradalom kirobbantása, a jordániai népellenes puccs, a francia gyarmatosítók algériai kegyetlenkedései világosan bizonyítják, hogy a nemzetközi imperializmus nem mondott le a béke és a népek szabadsága elleni összeesküvések szervezéséről. (Folytatás a 2. oldalon) Csupor Lajosnak, az RMP Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága első titkárának beszéde A Román Népköztársaság kormányának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának 1957 április 28-i közös nyilatkozata A Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására, a Román Népköztársaság kormányküldöttsége, Chivu Stoicának, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével 1957 április 24. és 28. között látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A Román Népköztársaság kormányküldöttségében részt vett: Chivu Stoica, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának tagja, a küldöttség vezetője: Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének első titkára, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének tagja, Nicolae Ceausescu, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának tagja és a Központi Vezetőség titkára; Stefan Voitec, a Minisztertanács alelnöke, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának póttagja; Grigore Preoteasa külügyminiszter, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja; Filip Geltz, a Román Munkáspárt Központi Revíziós Bizottságának tagja; Iosif Puwak, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban. A Német Demokratikus Köztársaság képviseletében a tárgyalásokon részt vettek: Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága Politbürójának tagja, a küldöttség vezetője; Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának első alelnöke; Hermann Matern, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága Pálitbürójának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának első alelnöke; dr. Lothar Bolz, a Minisztertanács alelnöke, külügyminiszter; Heinrich Rau, a Minisztertanács alelnöke, bel- és külkereskedelmi miniszter; Fritz Selbmann, doktor Hans Loch, Paul Scholz, a Minisztertanács alelnökei; Luitpold Steidle egészségügyi miniszter; Georg Stib, a Német Demokratikus Köztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Román Népköztársaság kormányküldöttségének látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban szívélyes, baráti légkörben folyt le. A Román Népköztársaság kormányküldöttségének látogatása alatt a két kormányküldöttség átfogó eszmecserét folytatott a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri kapcsolatainak továbbfejlesztéséről, a szocialista tábor egységének további megerősítéséről és a két államot érintő nemzetközi kérdésekről. Az eszmecsere és a tárgyalások során kölcsönös megértés nyilvánult meg a két küldöttség részéről és teljes nézetazonosság az összes megvitatott kérdésekben. I. A Román Népköztársaság küldöttsége és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége megelégedéssel állapítják meg, hogy a két állam baráti kapcsolatai és együttműködése minden téren kifejlődött és megerősödött, különösen a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság 1950 szeptember 25-i közös nyilatkozatának aláírása után. A két állam kapcsolatai az egyenjogúság és a szocialista nemzetköziség lenini elvein alapulnak. Ezek a kapcsolatok összhangban vannak mindkét állam érdekeivel és a béke megszilárdításának, az európai népek biztonságának ügyét szolgálják. A két országnak a népi demokratikus rendszer megerősítésében, népgazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében elért sikerei lehetőséget nyújtottak arra, hogy kölcsönösen testvérileg segítsék egymást a szocializmus építésében. Mindkét kormány egyöntetűen osztja azt a véleményt, hogy e barátság megerősödése, a szocilista országok együttműködése és megbonthatatlan egysége szilárd biztosítéka a két ország haladásának, nemzeti függetlenségének és állami biztonságának. II. A Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság külpolitikája a világbéke megőrzésére és a nemzetközi biztonság megerősítésére irányul. Ez a külpolitika teljes összhangban van az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveivel. A Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, a többi szocialista országgal egyetemben, tevékenyen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, amely különösen a négy nagyhatalom genfi értekezlete után bontakozott ki és amely teljes mértékben megfelel valamennyi nép érdekeinek. A két kormány, a jelenlegi nemzetközi helyzetet megvizsgálva, megállapította, hogy a NATO-ban résztvevő országok agresszív imperialista körei az utóbbi időben fokozták a békének és a nemzetközi feszültség enyhülésének aláaknázására irányuló akcióikat. Annak ellenére, hogy az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli agressziót visszaverték — s ez nagy sikere a béke erőinek —, a Közel- és Közép- Keleten továbbra is feszült a helyzet. Az amerikai imperializmus, amely a Közel- és Közép-Kelettel kapcsolatos igazi szándékait illetően félre akarja vezetni a népeket, egyre inkább egy új gyarmati politika sugalmazójának bizonyul. Az amerikai imperializmus, az „Eisenhower-doktrinával“ és az Amerikai Egyesült Államoknak a bagdadi agressziós paktum katonai bizottságához való csatlakozásával, a Közel- és Közép-Kelet népeit az amerikai monopóliumok érdekeinek akarja alávetni. Ez a politika veszélyezteti az arab államok függetlenségét és a nemzetközi biztonságot és súlyosbítja a nemzetközi helyzetet. A béke és a biztonság megerősítése a Közel- és Közép-Keleten megköveteli az arab népek szuverenitásának és függetlenségének tiszteletben tartását, beleértve azt a jogukat is, hogy maguk rendelkezzenek gazdasági kincseikkel. A két kormány rokonszenvezik az egyiptomi kormány magatartásával és továbbra is támogatja a szuezi kérdés — Egyiptom szuverén jogainak megfelelő — rendezésére irányuló erőfeszítéseket. Kifejezik azt az óhajukat, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján tovább fejlesszék együttműködési kapcsolataikat az arab országokkal. A két küldöttség megállapította teljes nézetazonosságát a magyarországi ellenforradalmi felkelés tekintetében, amelyet a magyar reakció a nyugati agresszív körök támogatásával szervezett meg. Ezek a körök csapást akartak mérni a béke és a szocializmus ügyére, vissza akarták állítani elvesztett pozícióikat Magyarországon, ki akarták szakítani ezt az országot a szocialista országok családjából és európai háborús tűzfészekké akarták alakítani. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére a Szovjetunió testvéri segítséget nyújtott a magyar nép egészséges erőinek az ellenforradalmi felkelés leveréséhez. A Szovjetunió és a proletár nemzetköziséghez hű népi demokratikus országok segítségével a magyar nép sikeresen megvédte demokratikus és szocialista vívmányait. A magyarországi események az agresszív imperialista köröknek arra irányuló mesterkedései, hogy éket verjenek a szocialista országok közé régi uralmi pozícióik visszaállítása céljából, ismételten arról tanúskodnak, hogy a szocialista tábor országainak legfőbb kötelessége megerősíteni testvéri egységüket, amely biztos záloga országaik szocialista építésének és a világbéke megvédésének. Mindkét kormány a jövőben is minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy nagy barátjukkal és szövetségesükkel, a Szovjetunióval az élen megerősítsék a szocialista tábor megbonthatatlan egységét. A két küldöttség megbeszélései során megkülönböztetett figyelmet fordított az európai kérdésekre. (Folytatás a 3. oldalon)