Vörös Zászló, 1958. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1958-10-26 / 252. szám
teljes földterülettel Szentimre Udvarhelyhez tartozik, házai egészen a várost szegélyező dombokig nyúlnak. Inkább falu, mint város benyomását kelti. A korareggeli órákban fejkendős szentimrei aszszonyok sietnek tejeskannáikkal a völgyben fekvő városba. Nagy ritkán egy-egy áruval megrakott, hosszú székely szekér is legördül a meredek úton. Körülbelül 105, mezőgazdálkodással foglalkozó család lakja Szentimrét. 1952-ig mindenki úgy próbálta itt az életet, ahogy a kisparaszti gazdálkodás lehetőségei megengedték, többnyire csak önmaguknak termeltek. — így volt ez 1952-ig, de akkor huszonhaton összefogtunk és nyolcvanhat hektár területen közös gazdaságot alakítottunk — emlékezett vissza Jakab Sándor, a társulás 50 év körüli, beszédes elnöke. Jó interjú alanynak bizonyult, mert szinte kérdezés nélkül mondta el, hogyan indultak, hová jutottak és mit tervezgetnek. Mind a huszonhaton teljes földterülettel közös gazdaságot alakítottunk. A nyolcvanhat hektár területen minden munkát közösen végeztünk. Sajnos, ez nem tartott sokáig. Már a második esztendőben, bár társulásban voltunk, majdnem egyénileg gazdálkodtunk. A szántáson és a vetésen kívül minden ment a régi rendjén. Igaz ugyan, hogy a gabonát közös asztagba hordtuk, azonban megjelöltük: „ettől, eddig — az enyém“. Láttuk, hogy ez így nem jó, mert kevesen gondolnak a közös alap megteremtésére . 1956 őszén úgy döntöttünk, hogy minden munkát együtt végzünk és 1,5 ha föld termését a közös alapra fordítjuk. Az idén már három hektár termését szánjuk erre a célra. Igaz, hogy kevés, mindössze 6000 lej értékű S''közös alap, de kevesen is voltunk. 1957 végén aztán új tagokat vettünk fel, de elkövettük azt a hibát, hogy nem teljes földterülettel fogadtuk be őket. Volt is emiatt elég vita. Arra törekedtünk, hogy az új tagok teljes földterülettel lépjenek be társulásunkba. És jöttek a magángazdálkodók, mert látták, hogy bármit tesznek, akkor sem tudnak annyit termelni egy hektáron, mint mi. Esztendőről esztendőre három, négy mázsával több búzát arattunk egy hektárról, mint ők. Cukorrépából elértük a két és fél vagonos, sőt a háromvagonos hektáronkénti átlagot is s ez nem kicsi dolog a mi vidékünkön. Szóval belátták ezt a kintiek és ezért jöttek be teljes földterülettel. Ma már 101 család van együtt és 246 ha földről örökre eltűntek a mezsgyék. Már csak Márton Ferenc, Hadnagy Lajos, Székely József és Mihály Eszter gazdálkodik egyénileg, de rövidesen ők is közénk állnak, mert erősen fontolgatják s akkor együtt lesz Szentimre minden családja és minden talpalatnyi földje. — Milyen terveket szőnek? — Még ebben az évben — önerőnkből — beállítunk hét hektár gyümölcsöst. Vásárolunk 100 juhot, erre már meg is kaptuk az állami kölcsönt. 1959-ben felépítjük a közös szarvánt... — Hány hektáron termesztenek zöldségfélét? úgy hallottam, hogy erősen igénylik az udvarhelyiek. Az elnök itt megakadt. Elgondolkozott és kitérően válaszolt: -- A mi asszonyaink nem értenek a zöldségtermesztéshez. — Merné ezt állítani az asszonyok előtt is? — Nem merném ilyen határozottan, de eddig kevesen foglalkoztak zöldségtermesztéssel. — Küldjenek valakit tanfolyamra, nem kell messzire menni, itt élnek a város tövében. — Látja, erre nem is gondoltunk. Pedig... hm... Tudja, hogy nem is volna rossz. Itt folyik el a Nagyküküllő s van öt, hat hektár olyan földünk is,ahol öntözéses kertészettel foglalkozhatnánk. A zöldségfélékre valóban nagy szüksége van a városnak, alig kerülne valamibe a leszállítása s évenként lenne vagy 150—200.000 lej hasznunk. Tudja mit? Megbeszélem a vezetőséggel, megvitatjuk a tagsággal is... Ehhez még csak annyit fűzök hozzá: Jó lenne, ha már a jövő esztendőben hozzákezdenének a zöldségtermesztéshez, mert igen igen szükséges mind a társulás, mind a város ellátása szempontjából. dgy— Az új lakónegyedben már építik az utcákat, sok boldog család lakik itt, s még többen költöznek be ez évben az új, korszerű otthonokba. Ez mai kép, de sokan emlékeznek arra, — ez a kép az albumból hiányzik —, hogy tegnap még romok, pusztulás nyomai uralkodtak ezen a helyen. Sok munkásgyermek tanul a Papsullarian középiskolában. Elsajátítják a tudást, hogy hasznos és művelt dolgozói legyenek országunknak. Ez sem maradhat ki mai képesalbumunkból, mert Marosvásárhely iskolaváros is, ahol a munkások gyermekei készülnek az életre, arra, hogy a szocializmus holnapi építőivé váljanak Felépült a korszerű autójavító műhely csarnoka. Az egyetem fiataljai is igyekeznek, hogy minél nem is olyan régen közöltük Marosvásárhely Nemsokára a munka zajától lesz hangos a ma alaposabban elsajátítsák a hivatásuk gyakori belső taxijának fényképét, s akkor kimaradt a még csendes gépcsarnoksához szükséges tudományt. Albumunknak ezt mai taxi képe. Érdemes összehasonlítani a beta képét a galenikai gyakorlati órán készítettük. Sőt, óriási különbség. Bi!* ® ASL, as csaiE«iLiOzman 9*4^91 «az ui B*4e»zd»m«dny«s z«*a sS'B«!»z A kolozsvári Herbák János művek nagy jelentőségű kezdeményezése országos visszhangra talált. Mi sem természetesebb ennél, hiszen hazánk dolgozói szívesen csatlakoznak minden olyan mozgalomhoz, mely szocializmust építő országunk erősítését s a dolgozók fokozódó jólétének nemes ügyét szolgálja. Márpedig, ha megvalósítjuk a jelszót: „minél többet, minél jobbat, minél olcsóbbat“, „egyetlen milligramm felhasználható anyag se menjen kárba“ azaz, ha a lehetőségek tudományos felmérésével és szívvel-lélekkel csatlakozunk a Herbák-művek kezdeményezéséhez, nem kétséges, hogy országépítő munkánk meggyorsításához járulunk hozzá. Tartományunkban a Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár, a Simó Géza bútorgyár dolgozói karolták fel elsőkként a kezdeményezést. Hozzájuk csatlakoznak szövetkezeti egységeink, köztársasági érdekeltségű és helyi ipari vállalataink dolgozói. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy egyes termelő, illetve kiszolgáló ipari egységek vezetői, alapszervezetei és szakszervezetei nem ismerték fel e nagyhorderejű mozgalom jelentőségét, vagy ha felismerték is, úgy vélik, hogy vállalatukban vagy egyáltalán nincs, vagy csak kevés lehetőség van a kezdeményezéshez való csatlakozásra. A marosvásárhelyi Autószállító Vállalat (IRTA) ez utóbbiak közé tartozik. Igaz, nem közvetlen termelőegység az IRTA. A vállalat vezetősége, pártalapszervezete és szakszervezete adminisztratív intézkedésekkel, politikai neveléssel, a szocialista verseny fellendítésével s a százezres mozgalom kiszélesítésével próbálja előrelendíteni ezt az egységet, és valljuk meg — nem eredménytelenül. A megnövekedett kocsiparkhoz viszonyítva javult a műhelyben dolgozók minőségi munkája, csökkent egyes üzemanyagok túlfogyasztása s érezhetően javult a dolgozók, illetve vállalatok kiszolgálása. Mégis, számtalan kiaknázatlan terület van ebben a vállalatban. Ne mondjunk egyebet, mint azt, hogy jelen pillanatig a vállalat több mint 800.000 lejjel lépte túl az önköltségi árat az előirányzathoz viszonyítva. Szinte minden hónapban gumi, olaj, motorina túlfogyasztást jelentenek egyes egységek. A benzin elhasználás normatíváit sem tartja be minden gépkocsivezető. S ezenkívül sok tennivaló akadna a kocsipark kihasználásában is, nem egy elkerülhető üresjárat terheli az önköltséget. A vállalat vezetősége műszaki és szervezési intézkedéseket foganatosított, a fenti hiányosságok elkerüléséért. Szeptember hónapban főalkatrész javítóműhelyt létesített Marosvásárhelyen, ahol elvégezhető az olajfogyasztás csökkentését célzó motorgyűrűzés. Szigorúbb és operatívabb nyilvántartás vezetését tette kötelezővé, hogy a túlfogyasztásokat idejében megállapíthassák és azonnal intézkedjenek. Mindezen intézkedések azonban nem oldják meg a helyzetet, a vállalat dolgozóinak az eddiginél fokozottabb hozzájárulására is szükség van. A dolgozók támogatásának értékesítésére pedig nagyszerű lehetőséget nyújt a kolozsvári Herbák-művek kezdeményezése. Csakis az ő hozzájárulásukkal lehetségesek az alig észrevehető, de milliókra rugó, kallódó tartalékok feltárása és értékesítése. Ezért véljük károsnak az IRTA vezetőségének, alapszervezetének és szakszervezetének passzív magatartását e kezdeményezéssel szemben. A vállalat szempontjából legnehezebb időszak az utolsó negyedév. De a rossz idő s az objektív nehézségek ellenére is be kell hozni a lemaradást mind az ország hasonló vállalatai között folyó versenyben, mind a belső mutatószámok teljesítésében. A Herbák János művek kezdeményezésének felkarolása óriási erőt tesz értékesíthetővé, a fenti cél érdekében, az IRTA-nak is csatlakoznia kell tehát a mozgalomhoz. V. M. POSTÁNKBÓL. A SZÜNTELEN FEJLŐDÉS ÚTJÁN GIDÓFALVA határában pirosra festett táblán fehér betűk hirdetik: GIDÓFALVA SZOCIALISTA KÖZSÉG. A község minden dolgozó földműves családja tagja a Vörös Csillag kollektív gazdaságnak. De látszik is ám még a falu képén is, hogy jó módban élő emberek lakják. Csak ebben az évben 17 kollektivista épített új lakóházat, nem beszélve a különböző gazdasági építkezésekről: istállók, színek, új kutak stb. Ebben a faluban sohasem volt postahivatal, de 1957-ben, a néptanács segítségével az is létesült. Ebben az évben pedig, szeptember 10-én beszerelték a telefonközpontot, 6 előfizetővel: iskola, kollektív gazdaság, szövetkezet, néptanács, malom és egészségügyi rendelő. Aki a felszabadulás előtt járt falunkban és most ismét ellátogatna ide, rá sem ismerne. Elhagyatott falunkból szép, virágzó község lett, amire igen büszkék vagyunk. FULA GYÖRGY néptanácsi alkalmazott MIND TÖBB RÁDIÓ AMI A MÚLTBAN még álomnak is igen szépnek tűnt volna, ma valóság és — úgyszólván — megszokott dolog. Naprólnapra több azoknak a munkásoknak a száma, akiknek szabad idejét a saját rádiójuk sugározta műsor teszi kellemesebbé. Kézdivásárhelyen például 5 nap alatt 40 rádiót vásároltak a dolgozók. A sok egyéb között ez is beszédes bizonyítéka annak, hogy népi demokratikus rendszerünkben minden a dolgozókért történik. NAGY ZOLTÁN, az USL dolgozója AZ UDVARHELYI GÉPÁLLOMÁS AZ ŐSZI KAMPÁNYBAN AZ ŐSZI MEZŐGAZDASÁGI munkák során Udvarhely és Keresztúr rajonokban 8 traktorbrigád, 8 brigáelvezető, 8 pontator és 56 traktorista kapcsolódott be a szocialista versenybe, őszi tervüket a két rajonban eddig 50 százalékban teljesítették. A terv eddigi teljesítésében a II. traktorbrigád jár az élen 61, s utána a III. brigád 56 százalékos teljesítménnyel. Az L brigád 55 százalékos eredményt ért el. Kitűntek a munkában Mihály Pál 88, Lázár Lajos 69, Mártné Dénes 68 százalékos tervteljesítéssel. A verseny értékelésekor pénzjutalomban részesültek Péter Lajos brigádvezető, Vass Márton pontator és Máthé Kálmán traktorista. A szárhegyi és Csíkszeredai gépállomások 5, illetve 3 traktort küldtek segítségül az őszi munkákhoz az udvarhelyi gépállomásnak, s e valóban elvtársi segítségért az érdekelt dolgozók ezúton mondanak köszönetet. BARTHA JÁNOS levelező