Vörös Zászló, 1959. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1959-02-01 / 26. szám
Az I.-i bánya 900 tonna szénnel tartozott az államnak. A lemaradás „külső okoknak tulajdonítható“ — mondották az illetékesek, s a szénfejtés napokon át alig haladt valamennyit. Az alábbi írás lényegében a bírálatról, a kommunista bírálatról szól, amely ez esetben is segített, és egy emberről, egy rajoni párttitkárról, aki a kátyúba jutott szekeret kiemelte a tétlenség sarából. A történet igaz, a riporter csak részletkérdésekben engedte „szabadjára“ képzeletét. Közvetlen modorú, vidám embernek ismertem, aki pillan natok alatt fel tud oldani minden idegenkedő tartózkodást. Tekintete olyan volt, mint a frissen festett szén a nappali a fényben: játékosan csillogó. S de maga, mint egy jól megmunkált szobor, amely azért tetszik az embernek, mert a művész nem pepecselte kínosan poncossá minden vonalát. Most maga volt a merev szótlanság: keménnyé mélyült ráncok az arcon, keskenyre szorított ajkak, révedező, szomorkás tekintet. Csak néha szőtt: — Csapjon közibük, öreg. Ilyenkor Takács bácsi, a sor tör sandítva főnökére nézett. S ha enyhültek Derzsi arcvonásai, megtartotta a sebességet, ha nem: mélyebbre nyomta a gázpedált. A hatos bánya körül rémes sártenger fogadott. És a kapus. Szalutált Derzsinek, s felvilágosította: még van tíz perc a sitt végéig. Bementünk a hálóba. Szép tiszta szoba volt, a messziről járó bányászok részére. Az egyik ágyon térdig sárosan, gumicsizmás ember feküdt. Derzsi gondolkodás nélkül költötte fel, s ahogy mondani szokás, a sárga földig leteremtette. Hát nem szégyelli magát, azt mondja, így kell becsülni a nép vagyonát? A bűnös álmosan habogott, Derzsi meg szapulta: na, majd magára szabadítom a mosóasszonyokat. Akkor meglátjuk hová dugja a csizmáit... Alacsony, sáppadtasarcú, középkorú emberke jött a szobába. — Derzsi elvtárs, jó szerencsét kívánok, az emberek, az elvtársak... A titkár szembenézett vele, s indulásunk óta először véltem felfedezni szemében az anynyira ismert pajkos mosolyt. De csak egy pillanatra, mert tekintete azonnal elborult, mihelyt megszólalt. — Petrenczei, a technikai vezető — súgta felém menet közben —. Majd befutunk neki egy kicsit... Nem értettem, mire céloz, de nem is firtattam a dolgot. Ha ő nem akarja megmondani, úgy se mondja meg. Szó nélkül követtem tehát. A gyűlésterem zsúfolásig tömve volt. A bányászok a sittből egyenesen idejöttek. Kezük-arcuk fekete volt, mint a korom, csak ajkuk piroslott nedvesen, s ingük álól látszott ki, a nyak körül, egy-egy fehér csík. A gyűlést minden teketória nélkül nyitotta meg az alapszervezet titkára, egy öreg, szikkadtarcú,, ezüstitajú bányász. — Elvtársak, én, utat javasolom, tartsuk meg a mai gyűlést a ... kovácsműhelyben. Száz kérdő szempár nézett vele szembe. Mit jelentsen ez? — kérdezték meglepetten egyik a másiktól. De magyarázkodásra nem maradt idő, mert Derzsi, meg az öreg titkár, mire felocsúdtak az emberek, már valahol az udvar közepén dagasztották a sarat nagy hévvel, mint akik meg vannak győződve, hogy ahol fényes, ott egyenes. A kovácsműhely tele volt, mire odaértem. Különös, sistergő zajában szinte koppantak Derzsi éles szavai: — Elvtársak.’ Hetek óta terven alul termel a bánya. Tartozunk az államnak jónéhány tonna szénnel. Ha kérdezte az ember, mi a baj, a válasz mindig ugyanaz volt: nem mi vagyunk a hibásak, mi igazán megtettünk mindent, de a gyárak... Hát ez mind szép. De mi lesz a szénnel? Néhány pillanatig szinte farkasszemet, nézett a körülötte álló bányászokkal. Tekintete tele volt keserű szemrehányással, amazoké tanácstalan kérdések özönével Látszott rajtuk, tennének valamit, dehát... Ekkor Derzsi levetette kiskabátját, szó nélkül felkapta az üllő mellé készített kalapácsot, szétnézett, mintha keresne valakit, majd rászólt a technikai vezetőre: — Jöjjön csak, Petrenczei elvtárs, tartson alá. A meglepődött emberke azt se tudta, mit csináljon előbb, homlokát törölje, vagy elkapja a feléje nyújtott izzó vasdarabbal a fogó nyelét. Végül is nem volt választása. Takács bácsi, aki mindenki tudta nélkül előkészített mindent, odavonta, s Derzsi már ütötte is a vasat. Néhány percnyi kíváncsi hallgatás, s a bányászokból szinte egyszerre tört ki a felismerés: — Sinszeg... igyekeztem szembekerülni velük. Látni akartam az arcukat, tekintetüket. Mintha minden kalapácsütés után, minden szétfröccsent sziklaboly nyomán több és több fény költözött volna tekintetükbe. Szinte együtt csaptak le Derzsi kalapácsával minden darab engedelmessé puhított vasra. Most már értettem, miről van szó: hiányzottak a sínszegek, s a fejtésekben nem tudták meghosszabbítani a sínpárokat. Emiatt termelt a bánya terv alatt... Csak néhány szeget kovácsolt Derzsi, de Petrenczeiről valósággal patakzott a verejték, s az idő múltával egyre ügyetlenebbül tartott alá a kalapácsnak. Egy öreg bányász ugrott mellé, hogy kimentse a technikai vezetőt. Derzsi azonban váratlanul abbahagyta a munkát. Ingeujjával megtörölte gyöngyöző homlokát, cigarettára gyújtott, mohon leszívta az első füstöt, s kissé re kedtes hangon megszólalt: — Ez volt az első napirendi pont. Kinek van hozzászólása elvtársak? A műhelyben sitt csend támadt szavai nyomán. Csak a szemek beszéltek gyönyörű szabatos nyelvükön. S nem lehet leírni, mi ragyogott abban a pillanatban a bányászok szemében. öröm? Pironkodás? Minden ember arcán ott feszült a megelégedés jókedve, csak Petrenczei mozgolódott, törülközött félszegen, mint aki érzi, mondania kellene valamit, de nem talál szavakat. Mély ,dörmögő hang mentette ki zavarából: — No, védjék egészségünkre„. Az egész műhely megtelt nevetéssel. Mindenki kacagott, tele szájjal, önmagam, is,szom, szedjen is, a technikai vezetőn is. Petrenczei meg köhécselt, topogott továbbra is, míg bele nem kiáltott valaki a hirtelen támadt zajba: — Elvtársatt Én azt hiszem’. ... Szóval, mire várunk? Gyerünk lássunk munkához! Egyszerre mozdult meg azte egész gyűlés. Egyetlen szó, minden vita nélkül. S Derzsi szemébe, mint egy varázsütésre, visszatért a gyermekes, meleg mosoly. BLÉNESI ERNŐ Növekedik, erősödik mezőgazdaságunk szövetkezeti szektora Januárban új sikerek születtek Több mint 2700 család lépett be a kollektív gazdaságokba és társulásokba 8600 hektárral növekedett a szövetkezeti gazdaságok földterülete (Folytatás móoldatról) láttán a kollektív gazdaság tagjaivá váltak Falati loan, Neamot loan, Chenger Valentin, Tudorán ige és Lapu loan gazdák, akik eddig társult tagok .)cflta£L Hasonló hírek érkeztek tartományunk más községeiből és falujaiból is. Mindezek részleteredmények, de hogy jobban láthassuk, milyen jótékonyan érezteti hatását a szövetkezeti gazdaságok eredményeire és a pártszervezetek által végzett politikai szervezőmunka, hadd álljanak itt a tartományi összesítő számadatok is. Csupán január hónapban a meglévő kollektív gazdaságokba és társulásokba összesen több mint 2000 család lépett be, több mint hétezer hektár földterülettel. 675 család januárban 7 mezőgazdasági társulást alakított. Különösen szépek az eredmények Keresztúr rajonban — ahol január hónapban befejezték a rajon teljes szövetkezetesítését —, Udvarhely, Erdőszentgyörgy és Régen rajonokban. Ez utóbbi rajonban egyébként a hónap folyamán 4 mezőgazdasági társulás alakult 252 családdal és más 251 család lépett be a meglévő szövetkezeti gazdaságokba. Amint a fentiek is bizonyítják, a szövetkezeti gazdálkodás mind nagyobb és nagyobb teret hódít tartományunkban is, új egységek születnek, gyarapodik a meglévők taglétszáma s hadd tegyük hozzá ehhez még azt, hogy a meglévő kollektív gazdaságok és mezőgazdasági, valamint állattenyésztési társulások mind jobban megszilárdulnak. Nem kétséges, hogy mindez tovább egyengeti a szövetkezeti gazdálkodás térhódításának és végleges győzelmének útját. Kereskedelmi vállalataink ez évi terveiből önkiszolgáló üzletek létesülnek H ötven elárusítással egybekötött kiállítás • 7900 köbméter jeget tárolnak a nyárra Év elején vagyunk, sok háziasszony kíváncsi ilyenkor arra, milyen lesz az idén az ellátás. Röviden csak így válaszolhatunk: még a múlt évinél is jobb. S hogy ez nem üres szóbeszéd, azt az Aprozár helyi kereskedelmi vállalat példája is bizonyítja, mely az idén a múlt évinél 1000 vagonnal több zöldség- és gyümölcsfélét hoz forgalomba. A kereskedelmi dolgozóknak a vásárlók készséges, civilizált módon való kiszolgálása mellett mindent el kell követniük azért, hogy a kereskedelmi vállalatok tervét ne csak teljesítsék, hanem túl is szárnyalják. Ehhez a legfőbb feltétel — a bőséges áruellátás —biztosított A kereskedelmi szervek tanulmányozzák a vásárló közönség igényeit s ezt figyelembe véve, a helyiipari vállalatok, kisipari termelőszövetkezetek technikusaival megbeszélik, milyen árut várnak a dolgozók ezektől a vállalatoktól s gondoskodnak arról, hogy az üzletekben forgalomba is hozzák ezeket a termékeket. Az idén az eddiginél fokozottabban gondolkodnak, hogy a raktárakban lévő árufajtákból az üzletekben is legyen. A kiszolgálás minőségének javításáért, az áru jó bemutatásáért tartományunk kereskedelmi vállalatai az idén közel 50, elárusítással egybekötött kiállítást rendeznek. A helyi kereskedelmi vállalatok vezetői az illetékes kereskedelmi szakemberekkel együtt tanulmányozzák olyan üzletek létesítésének lehetőségét, ahol a vásárlók önmagukat szolgálják ki. Az idén minden tartományban legalább 2 ilyen üzletet kell létesíteni. A tartományi néptanács kereskedelmi osztályához az ilyen jellegű üzletek létesítésére vonatkozó javaslatokat az illetékeseknek február 1-ig kell benyújtaniuk. A kereskedelmi vállalatok vezetői ezenkívül azt is tanulmányozzák, hogyan lehetne kiszélesíteni az áruházhoz való szállítását. A jobb piaci felhozatal érdekében a piacigazgatóságok gondoskodnak, hogy az állami kereskedelmi vállalatok mellett az állami, kollektív és társas gazdaságok minél rendszeresebben és minél nagyobb árumennyiséggel jelenjenek meg. A kereskedelmi vállalatok ez évi terveiből nem hiányzik az új egységek létesítése sem. Marosvásárhelyen például új express-falatoző létesül. Tekintélyes pénzösszeget fordítanak a kereskedelmi hálózat kisgépesítésére is. Hűtőszekrényekkel és más korszerű berendezésekkel látják el az üzleteket, melyek, az elmúlt évektől eltérően, az idén korán felkészülnek a nyári nagy forgalomra. A für-dő- és üdülőtelepeken az üzlethelyiségek, vendéglők javítását április 15-ig be kell fejezni. De a nyári előkészületek nemcsak ennyiből állanak. Tartományunk állami kereskedelmi vállalatai közel 8.000 köbméter jeget tárolnak a nyárra. Marosvásárhelyen 5 jégelosztót létesítenek s a fagylalt-elárusítók számát is növelik. Sok, aprónak tűnő dologról számoltunk be. Jelentőségüket igazán csak akkor fogjuk felmérni, amikor a tények, a számok a gyakorlatban is megvalósulnak s az ellátás csakugyan, még a múlt évinél is jobb lesz. Marosvásárhelyen a városi néptanács épületével szemben átalakított helyiségben néhány nappal ezelőtt nyílt meg a 3-as számú gyógyszertár. A Marosi Textil erősíti megrendelőit, hogy férfiöltönyök, felöltők,télikabátok, női kosztümök, kabátok, felsőruhák, férfi és női fehérneműk, különféle gyerekruhák, sapkák bármelyik osztályon 3O°/C-ás előlegfizetés ellenében megrendelhetők a szöv. anyagából. Gyors és pontos kiszolgálás