Vörös Zászló, 1967. szeptember (19. évfolyam, 205-230. szám)
1967-09-17 / 219. szám
A jövő évi bőséges termésért körültekintőbb szervezésre, hatékonyabb ellenőrzésre van szükség ésm rajonbam Igaz, hogy a csíkiak már évek óta tartják a „rekordot“ a búzatermesztésben, s hektárhozamuk az idén is jóval túlhaladja a tartományi átlagot. Viszont az is igaz, hogy alaposan megkéstek ebben az esztendőben a betakarítással, ami veszélyezteti a jövő évi búzatermést. Tengernyi tennivaló gyűlt össze. Egyes helyeken még aratják a zabot, legtöbb termelőszövetkezetben javában folyik a cséplés, a sarjú betakarítása, sőt, a napokban megkezdték a burgonya kiszedését és a vetést is. Ennyi munkát idejében és gyorsan elvégezni csakis az eddiginél sokkal ésszerűbb szervezéssel, hatékonyabb ellenőrzéssel, irányítással és a munkaerő jobb mozgósításával lehet. Nagyrészt ettől függ most a jövő évi termés sorsa. Jól tudják ezt a vajon termelőszövetkezetet, hisz ez évi gazdag termésük is azt igazolja, hogy ha idejében teszik földbe a magot, az eredmény nem marad el. Hogyan állnak a jövő évi termés előkészítésével? Sikerül-e a soksok más munkával párhuzamosan a vetést is idejében elvégezni? Van-e biztosíték arra, hogy nem maradnak le a burgonya, a cukorrépa betakarításával, és hogy ez a munka nem gátolja majd a vetést? György Antal mérnök, a rajoni mezőgazdasági tanács elnöke és Hajdú Albert, az MTSZ rajoni szövetségének elnöke bizakodóak. Szerintük a csíki termelőszövetkezetek tagjai most is helytállanak és minden munkát idejében befejeznek. Igaz — mondják —, hogy az aratással és csépléssel megkéstek és még most is 80—90 gép dolgozik állandóan, de az is igaz, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben már készen állnak a vetésre. Elkészültek a vetési tervek, kijavították a szükséges gépeket és felszereléseket, kihordták a trágyát, biztosították a műtrágya és a vetőmagszükséglet nagy részét. A gép- és traktorállomás gépkezelői eddig több mint 2190 hektáron végeztek vetőszántást és a monasági, kászonújfalusi, csicsói, madarasi szövetkezetekben hozzá is kezdtek a vetéshez. Szerintük tehát minden biztosíték adva van, hogy a jövő évben is gazdag legyen az aratás. Van-e alap a bizakodásra? Részben igen. De az eredmények nem szabad, hogy elbizakodottá tegyék sem a rajoni szerveket, sem pedig a termelőszövetkezetek vezetőségeit. Mert még sok a tennivaló a vajonban. Nem elég az, hogy tervet készítenek és abban előirányozzák a teendőket, meghatározzák az egyes munkálatok megkezdésének határidejét. A terv csakis alapos szervezési és irányító munkával valósul meg. Mit mutatnak az eddigi tények? Azt, hogy a terv sok helyen csak papíron marad, íme néhány beszédes példa erre vonatkozóan: a terv szerint minden termelőszövetkezetben szeptember 10-ig el kell készíteni a napi ütemtervet; a vetésre kerülő hevés és kalászos területet szeptember 10-ig kellett felszabadítani; szeptember 12-ig pedig a szükséges vetőmagot biztosítani; szeptember 15-ig minden szövetkezet piros buletinnel kellett rendelkezzen. És hogy áll a helyzet? Vegyük sorra. Nem minden szövetkezetben készítettek tervet. A csíkszentgyörgyi szövetkezetben szeptember 12-én délben még nem öltött formát. Herman mérnök és a szövetkezet elnöke épp akkor próbálta elkészíteni, hogy a délutáni vezetőségi és alapszervezeti ülésen megvitathassák. És hogy a terv nem vált valósággá, látszik is a szövetkezetben. Nagyon lemaradtak a csépléssel, a föld felszabadításával, vetésre való előkészítésével. Ottjártunkig a 251 hektár vetésterületből mindössze 49 hektáron végeztek szántást. De vajon szerte meg kell gyorsítani a föld vetésre való előkészítését is. Az adatok szerint az elővetemény mintegy 4400 hektáron pillangósok, kalászosok és más korán lekerülő növények. És mennyit szántottak fel? Azt láttuk. Többet csinálhatna tehát a 250 traktor. A rajoni szervek azzal érvelnek, hogy nagy részük csépel, de ki akadályozza meg őket abban, hogy megszervezzék a hosszabbított műszakot, sőt az éjjeli váltást is? A vetőmaggal a helyzet a következő: a termelőszövetkezetek nagy része saját terméséből fedezi a szükségletet, ami hiányzik, csere útján szerzik be. A vetőmag nagy része, mintegy 94 tonna már napokkal ezelőtt megérkezett a Csíkszeredai gabonaátvevő központba. Csütörtökön délig azonban csak 20 tonnát vittek el a dánfalvi, taplocai, bánkfalvi, mindszenti és más termelőszövetkezetek. Vajon mire várnak a kászonaluzi, kozmási, szentsimoni és a többi egységek vezető tanácsai? Még rosszabb a helyzet, ami a vetőmag minőségét illeti. Kezdjük talán azzal, hogy szeptember 12-ig még 12 termelőszövetkezet nem küldte be a vetőmagot ellenőrzésre a tartományi laboratóriumba. És úgy látszik, hogy akik beküldték, azok közül is egyesek csak azért tették, hogy „átessenek rajta". Mert mi mással magyarázható például az, hogy a rajon legjobb szövetkezete, a csíkszentimrei mintegy 70 tonna vetőmagmennyiségre kapott fekete buletint? Vajon Cimpean Ilie mérnök, Balló Gyula elnök tiszta lelkiismerettel postázták-e a vetőmagot? Ugyanezt a kérdést tehetjük fel a madéfalvi, valamint a rákosújfalusi MTSZ mérnökének és elnökének is, akiknek szintén fekete buletint kézbesítettek. Elismerést érdemel, hogy a rajonban biztosított a talaj táperejének feljavításához szükséges műtrágya-mennyiség. A hiba csak az, hogy nem minden esetben kerül „zökkenőmentesen“ a földbe. Ezt bizonyítja a mindszenti eset is. Amikor Szabó Lajos elnököt megkérdeztük, hogyan állnak az őszi vetés előkészítésével, örömmel újságolta, hogy a 200 hektárból 120 hektáron már napokkal ezelőtt elvégezték a vetőszántást. És miért nem vetnek? — Mert nem jutunk hozzá egy műtrágyaszóró géphez. Anélkül pedig nehezen lehet elhinteni azt a 300 kiló műtrágyát, amit hektáronként számítunk felhasználni. Ezért halogatják tehát a vetés megkezdését ebben a szövetkezetben. És mindez a rajoni párt és állami szervek, valamint a GTA vezetőségének szeme előtt, a várostól alig néhány kilométerre történik. Nem vonjuk kétségbe a csíkiak nagy tapasztalatát és azt az elhatározásukat, hogy a jövőben tovább növelik a búzatermesztésben szerzett hírnevüket. A fenti hiányosságok azonban — meggyőződésünk — akadályozzák célkitűzéseik valóraváltását. NAGY Ferenc DÉZSI Ödön I. Kora reggel a vasúti jegypénztár előtt. Elég gyorsan megy a jegyadás, de sokan vagyunk, és kedvetlenek. Mostanában reggel öt óra után nincs világosság, a reggel hűvöse ruhánk alá férkőzik, még az álom ízével gondolunk az elkövetkező napra. Senki sem beszél, így mindnyájan csodálkozva kapjuk föl a fejünket, amikor harsány hang száll a fejünk fölött: — Szevasz, Kari, hát te hová utazol? A kérdező most nemrég érkezhetett, a megszólított valamivel előttem áll. Kelletlenül fordul meg, az udvariasságnak megfelelő mértékben elmosolyodik, biccent, de csak ennyit mond. — Szevasz. Megyek Ludasra. — Terep? — Nem, ott dolgozom. — Ne marháskodj — mondja a másik és őszinte csodálkozás érződik a hangján. — De hát te Vásárhelyen voltál, mi történt? Nem tetszett az állás? Jól jön ez a kis beszélgetés, elűzi közvetlen gondjainkat, van mire figyelni, gyorsabban telik a várakozás. Nem így az előttem állónak. Szemmel láthatóan nincs ínyére az állandó kérdezősködés, szeretne minél hamarabb véget vetni neki. Mindenesetre igyekszik továbbra is kedélyes hangot megütni : — El kellett menni, öregem, egészségi okokból. — Hogyhogy? — Az orvos korai felkelést írt előhízás ellen. Derültség fut végig a soron. A másik azonban pontos tényeket akar: — Ott hagytad a drága meleg helyedet? A fizut? Reggel menni, este jönni? Vagy valami balhét csináltál? A másik most már komolyan ideges: — Kifúrt a főmérnök, édesapám. Érted? Ennyi az egész. — Kicsoda?! — ordít a másik, mert barátja már megvette a jegyet és a peron felé tart. Az visszakiált egy nevet. Itthon utána néztem a dolognak. Az a bizonyos főmérnök valóban létezik. És nem ez az egyetlen ember, aki ott kellett hagyja miatta az állását. Engem is figyelmeztettek, ügyeljek, mert... Nos, ügyelek. Nem írom ki a nevét. N. Ludasi ,,gyorsbüfé“. Lejárhatott a délelőtti műszak, talán fizetésosztás is volt, jó sokan álldogálnak a söntés előtt. Jó a hangulat, vidám kiáltások, élcelődések röppennek errearra, hogy úgy mondjam, most valahogy nem érzek tipikus kocsmahangulatot. A pult előtt sorbanállók között, a csizmák, bakancsok között szinte elveszve egy kislány szorong, kezében háromdecis üveget és valami aprópénzt markol. A sorbanállók közül az egyik munkaruhás férfi egyszer csak észreveszi, lehajol hozzá: — Hát te mit csinálsz itt, prikulics? — Apukám küldött... — A Görbe Stefi lánykája — szól föl magyarázólag a mellette és mögötte állóknak. Aztán újra a kislányhoz fordul. — Mit veszel? — Hét lejért vodkát... aszonta hét lejre kértem. — Megint elment anyád? — El. — Mikor? — Most vagy három napja. — És azóta iszik? Munkába se volt? A kislány már nem válaszol, lehajtott fejjel áll. Csend lesz, csak a távolabbi asztaloktól hallatszik zajongás. A munkaruhás ember sorra kerül, egy pillanatig gondolkozik, majd azt mondja: — Egy liter rumot, főnök úr, üvegestől. Kézenfogja a kislányt, int a barátainak, akikkel jött és elindulnak kifelé. Az ajtóból hallom még: — Most fog utoljára inni azért a bestiáért. Bárcsak igaza lenne ... 111. önkiszolgáló. Csoszogunk műanyagkosarainkkal. Cukor, liszt, kenyér, konzerv. Először igen-igen megtömött kosarát veszem észre. Jóformán mindenből vett, ami csak kívánatos volt a polcokon. Aztán őt magát is megnézem, és mintha érteném a vásárlás méreteit. Fiatalasszony, májfoltos arccal, jól előrehaladott állapotban. Ahogy lassan kúszik előre a sor, ő tovább nézelődik, meglát egy-egy konzervújdonságot, néhány másodpercig forgatja, már-már visszatenné, de nem tudja megállni, kosarába ejti. A számológép még meszsze csattog, csúcsforgalom van. A fiatalasszony előtt egy öreg néni áll. ő is nézelődik, vásárlási szándék nélkül, inkább időtöltésből. Aztán meglátja maga mögött a fiatalasszonyt, végignéz rajta, majd hatalmasan megrakott kosarán. Megcsóválja fejét, és meg is szólal: „Ejnye, ejnye, hát miért nem áll előre?“ — kérdi halkan. A nő elpirul. — Tessék csak hagyni, bírom én jól. De a nénikével nem lehet vitázni. Ellentmondást nem tűrő mozdulattal a kosár után nyúl, elveszi, majd megböki az előtteállót. Odaadja a kosarat, és a fejével hátrafelé int. Az illető megfordul, bólint, majd továbbadja a kosarat. A kosár pedig lassan bandukol előre, van, aki az első pillanatban nem érti, miről van szó, aztán hátrafordul, bólint és a kosár megy előre. A pénztárnál aztán pipacspirosan táskájába tesz mindent a nő, fölemeli a fejét, meg szeretné köszönni, de külön-külön mindenkinek nem lehet, hát csak végigmosolyog a soron. Végeredményben emberek vagyunk.. Szűcs Kálmán riportja IVilág proletárjai, egyesüljetek! ! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA I ■■MnnnnmmBMMH XIX. évfolyam, 219 (4907) szám 1967. szeptember 17. vasárnap Ara 25 báni A IV. oldalon — BEFEJEZTE MUNKÁLATAIT A TESTVÉRVÁROSOK VILÁGKONGRESSZUSA — MÁSODIK HETÉBEN A FORD AUTÓGYÁRAK DOLGOZÓINAK SZTRÁJKJA — AMERIKAI ATOMHAJÓK LÁTOGATNAK JAPÁNBA A marosvásárhelyi Metalotehnica vállalat mintegy 6.000 négyzetméteres munkacsarnokkal bővül, melynek átadására év végén kerül sor. Képünkön az épület födémszerkezete látható Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta India Köztársaság nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára szombaton, 1967. szeptember 16- án bemutatkozó kihallgatáson fogadta Amrik Singh Mehtat, India Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét Románia Szocialista Köztársaságban. Ez alkalommal szívélyes megbeszélést folytattak. Suleyman Demirel, Törökország miniszterelnökének látogatása Szombat délelőtt Suleyman Demirel török miniszterelnök és felesége Ihsan Sabri Caglayangil külügyminiszterrel és feleségével, valamint más török hivatalos személyekkel, repülőgépen rövid látogatásra a tengerpartra utazott. A török vendégeket elkísérte Alexandru Boaba kőolajipari miniszter, Vasile Sandru külügyminiszterhelyettes és Ion Drinceanu, Románia Szocialista Köztársaság ankarai nagykövete. Konstanca repülőterén a török miniszterelnököt szívélyesen üdvözölte Petre Nicolae, a városi néptanács elnöke és más helyi hivatalos személyek. Dobrudzsai népviseletbe öltözött fiatal lányok virágot nyújtottak át a vendégeknek. A vendégek látogatást tettek Konstanca város néptanácsánál, ahol a néptanács elnöke rövid leírást adott a városról és a tengerpartról. Ezután a konstancai mecset megtekintésére került sor. A vendégeket itt Iacub Mehmet mufti, a romániai muzulmán vallásfelekezet vezetője fogadta. A vendégek felkeresték a Régészeti Múzeumot a maga évezredes emlékeivel. Az ismert konstancai kultúrintézmény meglátogatása után a török miniszterelnök köszönetet mondott Vasile Canarache professzornak, a múzeum igazgatójának, hogy a gazdag kiállítási tárgyak útján megismerhette e román táj ősrégi múltját. A gépkocsisor ezután a murfatlani szőlészeti állomásra vette útját. Itt Nicolae Barbu mérnök, a Mezőgazdasági Főtanács alelnöke és Petre Tomoroagu mérnök, az állomás igazgatója üdvözölte a török vendégeket. A török miniszterelnök igen sokra értékelte azt, ahogyan a tudományos kutatómunkát a modern technikával egybekapcsolva, sikerült intenzív módon hasznosítani a dobrudzsai földet, aminek meggyőző példája Murfatlar. A vendéglátóknak egyre nagyobb sikert kívánt munkájukhoz. Ezután gépkocsival Mamaiát és Eforia Nordot tekintették meg. Az Eforia Nord-i Európa szállóban Petre Nicolae, Konstanca város néptanácsi elnöke ebédet adott a vendégek tiszteletére. Az ebéden a házigazda és a török miniszterelnök pohárköszöntőt mondott a Románia és Törökország közötti baráti kapcsolatok és együttműködés további fejlesztésére. A tengerparti látogatás során sok helybeli lakos és idegen turista melegen köszöntötte a török vendégeket. (Agerpres) Tapasztalataink kölcsönös, jobb megismeréséért Az RKP aktivista-küldöttségének ez év augusztusában a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának meghívására a Mongol Népköztársaságban tett látogatása kiváló alkalom volt egymás alaposabb, kölcsönös megismerésére, a Román Kommunista Párt és a Mongol Forradalmi Néppárt közötti testvéri kapcsolatok szüntelen fejlesztésére. „Országunk — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára — a sokoldalú gazdasági, politikai és kulturális együttműködés testvéri kapcsolatait tartja fenn a Mongol Népköztársasággal. Ezek a kapcsolatok a társadalmi rendszer közösségén, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc közös eszményein alapulnak". A Mongol Forradalmi Néppárt aktivistáival való találkozás, az eszmecserék, a néhány nap alatt a Mongol NK különböző ipari és mezőgazdasági egységeinél tett látogatások ismételten megerősítették ennek a megállapításnak a helyességét. Küldöttségünket mindenütt elvtársi melegséggel fogadták. Küldöttségünket N. Jagvaral, a Politbüró tagja, az MFNP KB titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának alelnöke, B. Shamsuren, a Politbüró póttagja, az MFNP KB titkára fogadta, és találkozó Scínteia 7464-es számából NICOLAE VEREȘ, az RKP KB tagja, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány pártbizottságának első titkára lett az MFNP KB mezőgazdasági osztályának aktivistáival is. A látogatás során a pártaktivisták, a munkások, parasztok és értelmiségiek ismertették velünk a szocialista rendszer felépítésében, a mongol nép anyagi és kulturális életszínvonala emelésében szerzett tapasztalataikat, és részletesen kifejtették jövendő terveiket. Darhan-ban — ebben a fejlődő ipari városban — és Suhe Bator-ban, Selenghi tartomány székhelyén, megbeszéléseket folytattunk a városi és tartományi pártbizottságok vezetőségi tagjaival. A vita hasznos tapasztalatcserét jelentett. A Mongol NK dolgozói a gyakorlatban megvalósították a pártnak a termelőerők minden eszközzel való gyors fejlesztésére irányuló politikáját és jelentős sikereket értek el az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztése terén. A mai népi Mongólia gyökeresen különbözik a forradalom előtti Mongóliától. Az ipari össztermelés csupán a legutóbbi (1961—1965-ös) ötéves terv időszakában 1,6-szeresére emelkedett 1960-hoz képest. A mezőgazdaság is jelentősen átalakult. A mezőgazdasági szövetkezetek létesítésének 1959-ben történt sikeres befejezése az ország történelmében először biztosította a lehetőséget a mezőgazdaság tervszerű és távlatokban való ferjesztésére. A mezőgazdasági össztermelés az utóbbi ötéves terv alatt (1961— 1965) 29,7 százalékkal növekedett, így nemcsak a belső szükségleteket, hanem a kivitelt szolgáló tartalékokat is biztosítani lehetett. Jelentős sikereket értek el a nemzetgazdaság fő ágát képező állattenyésztésben is. Az állatállomány fejlesztésére vonatkozó ötéves tervet 104 százalékra teljesítették. Az állatok száma 1960- hoz képest 15,4 százalékkal emelkedett, elérve a 24 milliót. Szűzföldek feltörése révén jelentősen növekedett a szántóterület és ezzel párhuzamosan a hektáronkénti búza-, burgonya- és zöldséghozam. A legutóbbi ötéves terv időszakában a gabonatermés 38 százalékkal, s a burgonyatermés 31 százalékkal növekedett, a zöldségtermés pedig megkétszereződött. Fontos eseményt jelentett a mongol állam életében a Mezőgazdasági Szövetség ez év júliusában megtartott II. kongresszusa, amely megvitatta és jóváhagyta a Mongol Népköztársaság Mezőgazdasági Szövetkezetei Szövetségének létesítését és szervezeti szabályzatát, valamint a (Folytatás a 4. oldalon) F—‘ | „Kastélylakók ’ ! díszbemutatója sor az Arta moziban a ..Kastélylakók“ c. új hazai film diszbemut* Hétfőn délután 7 órakor kerül Itatójára. A bemutatón részt vesz az alkotók egy csoportja, közöttük Sütő András állami díjas, a film forgatókönyvének írója, Gheorghe Turcu rendező. Chilon Ioan gyártásvezető, Gh. Viorel Todan I operatőr, Marcel Anghelescu, Colea Rautu és Kőszegi Margit, a film szereplői. Kedden este, ugyancsak a fenti vendégek részvételével, Gerngeszegen tartják meg a film díszbemutatóját. Mint ismeretes, a film számos jelenetét itt forgatták. I Románia kerékpáros körversenye Constantin Grigore érkezett elsőnek Marosvásárhelyre MAROSVÁSÁRHELY. A. Berger, az Agerpres különtudósítója közli: Borús, őszi időben, s időnként szemerkélő hideg esőben folyt le Románia kerékpáros körversenyének 5. szakasza a Brassó és Marosvásárhely közötti 170 kilométeres országúton. A díjjal jutalmazott hajrák, a kapaszkodók és a versenyzők kitörési próbálkozásai biztosították a küzdelem erős iramát. Ezt igazolta a 41 kilométernél magasabb, jó óraátlag. Emil Rusu, a sárga mez viselője magabiztosan versenyzett, s mint a befutás után kijelentette, bizalommal tekint az időfutamos döntő versenyszakasz elé. A tegnapi versenyszakasz első szökési kísérletét a Novák, Malcev, Kazmierczak trió hajtotta végre. A három versenyző az 50. kilométernél előretört és egy perces előnyre tett szert, de a 72. kilométernél a mezőny beérte a szökevényeket. A segesvári hajrát Kazmierczak nyerte, míg a hetyri magaslatra a fiatal Salajan érkezett fel elsőnek. A továbbiak során Dieter Michein tört ki, de szökési kísérletét senki sem támogatta. Ezért 30 másodpercnyi előny szerzése után lemondott a további előretörésről, így is megnyerte a balavásári és ákosfalvi díjakkal jutalmazott hajrát. Marosvásárhelyen nagyszámú néző jelenlétében az esőtől felázott úton sok versenyző vett részt a véghajrában. A jó formában és helyzetben lévő Constantin Grigore halad át elsőnek a célvonalon, megelőzve a gyors Borschelt. A versenyszakasz eredménye: I. C. Grigore (Románia I.), aki 4 óra 08 . 17 mp idő alatt tette meg a 170 kilométeres távot (óraátlag 41,080 km); 2. Borschel (NDK), 3. Stausholm (Dánia), 4. Ciumeti (Románia II.), 5. Groen (Hollandia), 6- Prinsen (Hollandia) azonos idővel. A szakaszgyőztes C. Grigore elnyerte az Előre szerkesztőségének díját. Az egyéni összetett versenyben E. Rusu (Románia I.) vezet a holland Prinsen, Ziegler (Románia II. ), a csehszlovák Zelenka, stb. előtt. A csapatversenyben Románia II. csapata áll az élen, majd Románia I. csapata és a Német DK következik. Ma a 6. szakaszban Marosvásárhely Ákosfalva között 30 kilométeres egyéni indítású időfutam-verseny lesz.