Vörös Zászló, 1969. augusztus (21. évfolyam, 180-206. szám)
1969-08-11 / 189. szám
Hazánk kommunistái, egész népünk teljes egyetértését fejezi ki a Román Kommunista Párt politikájával Maros megye dolgozóinak az RKP X. Kongres, Nicolae Ceausescu elvtárshoz intézett táviratai Ezekben, a hazánk és népünk számára történelmi jelentőségű napokban a dolgozók figyelme és gondolata a kommunisták nagy tanácskozása, a kongreszszus felé irányul. Munkások, parasztok, értelmiségiek, öregek és fiatalok, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek jó munkát, sok sikert kívánnak a kongresszus munkálatainak, s egy emberként vállalják, hogy minden alkotó energiájukat a- pártkongresszus határozatai sikeres valóra váltásának szolgálatába állítják. A kongresszusnak, Nicolae Ceausescu elvtársnak küldött táviratok egybehangzóan juttatják kifejezésre a városi és falusi dolgozók fenntartás nélküli egyetértését a párt politikájával. ,A segesvári Nicovala, a Tírnava Confectii üzemek munkaközössége, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottsága, a Megyei Statisztikai Igazgatóság, a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetsége, a nyárádszeredai tanügyi káderek, a páznánfalvi MTSZ tagjai és más munkaközösségek táviratukban kinyilvánítják határtalan szeretetüket és bizalmukat a Román Kommunista Párt, annak Központi Bizottsága és személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs iránt. Egyöntetűen támogatják Nicolae Ceausescu elvtárs újraválasztását a párt főtitkári tisztségébe, ezáltal is kifejezésre juttatva nagyrabecsülésüket és tiszteletüket Ceausescu elvtárs, a párt és az állam kiváló vezetője, a dolgozók ügyének következetes harcosa, a lánglelkű hazafi és internacionalista iránt- A megyénkből küldött táviratok méltatják a párt vezetésével a szocialista építés esztendeiben a gazdasági, társadalmi és kulturális élet minden területén elért kimagasló eredményeket. „Tudatában vagyunk annak — hangzik a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának távirata —, hogy összes győzelmeink a Román Kommunista Párt tudományos, marxista-leninista politikájának, a párt célkitűzései és a nép érdekei közötti egységnek az eredményei. Sikereink a tömegekkel való elszakíthatatlan kapcsolatban gyökereznek, abban az összeforrottságban, amellyel országunk összes dolgozói — nemzetiségre való tekintet nélkül — a párt Központi Bizottsága mögé felsorakoznak. A Román Kommunista Párt X- Kongresszusa és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója kiváltotta lelkes, alkotó légkörben, Maros megye dolgozói kimagasló eredményeket értek el. Az év első hét hónapjában 102,1 százalékra teljesítették a helyiipar össztermelési tervét és közel 10 millió lej értékben termeltek terven felül." A Marosszentkirályhoz tartozó Náznánfalva mezőgazdasági termelőszövetkezetének kommunistái és összes tagjai a pártkongresszushoz intézett táviratukban kifejezték odaadásukat a párt marxista-leninista belcs külpolitikája iránt- „Büszkék vagyunk arra és biztonsággal tölt el bennünket az a tudat, hogy országunkat, szocialista nemzetünket pártunk biztos kézzel vezeti a civilizáció magasabb csúcsai felé— hangsúlyozzák. — Engedtessék meg, hogy termelőszövetkezetünk román és magyar kommunistái, egész tagsága nevében forró üdvözletünket küldjük a Román Kommunista Párt X. Kongreszszusának és teljes sikert kívánjunk munkálataihoz. Biztosítjuk a kongresszust, a párt legmagasabb fórumát, és személyesen önt, szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy mi, román és magyar szövetkezeti dolgozók testvérien összefogva harcolunk a kongresszus által elfogadandó nagyszerű program valóra váltásáért-“ A kongresszushoz intézett táviratok híven tükrözik, hogy hazánk egész népével együtt, megyénk dolgozói is magukénak vallják a párt politikáját, s szorosan felzárkózva a párt köré, készek minden tudásukat, energiájukat forrón szeretett hazánk — a szocialista Románia szüntelen haladásának, felvirágoztatásának szolgálatába állítani. A pártszervezet növekvő felelőssége az ideológiai nevelőmunka irányításában Jakab István, Marosvásárhely municípium pártbizottságának titkára Ezekben a napokban minden kommunista, az egész ország figyelme a Román Kommunista Párt X-ik Kongresszusa felé irányul, amely meghatározza a szocializmus építésének általános politikai irányvonalát 1975-ig és a távlati előirányzatokat 1980-ig. E pártprogram fő célkitűzése az ország műszaki-gazdasági alapjának bővítése és tökéletesítése, hazánkban a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése. A Nicolae Ceausescu elvtárs által előterjesztett, rendkívül gazdag tartalmú jelentés, valamint számos hozzászólás kiemeli a politikai nevelő tevékenység, a tömegek szocialista tudata fejlesztésének fontosságát, mint a kongresszuson elfogadásra kerülő országfejlesztési program valóra váltásának egyik döntő tényezőjét. A szocialista társadalom építése a széles tömegek tudatos tevékenységének az eredménye. E tevékenység és ennek hatékonysága nagymértékben függ a tömegek politikai, kulturális és tudományos színvonalától. Mint az ideológiai front egyik dolgozója, különösképpen értékelem Nicolae Ceausescu elvtársnak a kongresszus emelvényéről adott nagy jelentőségű útmutatásait. „Felfogásunk szerint a szocialista nevelés — mondotta pártunk Központi Bizottságának főtitkára —, a szocialista tudat magában foglalja egyrészt az alapos ismeretét mindannak, ami a jelenkori kultúra, tudomány és technika világában értékes, a szakma tökéletes ismeretét, másrészt pedig pártunknak a világról és a társadalomról vallott filozófiai nézetének — a dialektikus és történelmi materializmus — elsajátítását, a fejlett állampolgári magatartás kialakítását“. Ezen útmutatás értelmében a nevelőmunka kettős célja a politikai színvonal emelése az általános műveltség gyarapítása. Csak e két tényezőt egységbe ötvöző nevelőmunkával válhat minden kommunista határozott politikai harcossá, aki ugyanakkor megfelelő általános ismeretekkel rendelkezik és fogékony minden iránt, ami új és a fejlődést szolgálja. Marosvásárhely municípium pártbizottsága, az üzemi és intézményi pártbizottságok és alapszervezetek alaposan fel kell hogy készüljenek az 1970-es állami terv és az új ötéves tervből reánk háruló gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális feladatok megoldására. A fentiek szellemében gyökeresen meg kell javítanunk ideológiai tevékenységünket, fel kell számolnunk a még elég gyakran előforduló egyoldalúságot, a különböző idézetek és tézisek szimplista ismétlését vagy magyarázatát. Szem előtt tartva a modern, sokoldalúan fejlett ipar követelményeit, fokozni fogjuk a dolgozók szakmai, technikai, tudományos és gazdasági ismereteinek gyarapítását. A municípium iparának fejlődése, új egységek létrehozása, a meglévők bővítése és korszerű felszerelésekkel való ellátása és ezeknek gazdaságos kihasználása feltételezi a magas fokú műszaki és általános ismeretekkel rendelkező munkást, aki tökéletesen ismeri mesterségét és kiváló minőségű terméket állít elő, mind kisebb költséggel. Ugyanakkor megfelelő figyelmet fordítunk a dolgozóknak a kommunista etikai elvek alapján történő nevelésére, az idegen, maradi felfogások elleni harcra. A pártszervezetek, követve a kongresszus útmutatását, még jobban ápolni fogják a tömegekben a haza, a párt és a nép iránti határtalan szeretetet, a román nép és az együttélő nemzetiségek egységét és testvériségét. Nagy feladatok várnak a pártszervezetekre a politikai- ideológiai oktatás terén is. A pártpropagandának választ kell adnia az élet, a szocialista építés által felvetett kérdésekre, hozzá kell járulnia a párt politikájának ismertetéséhez és népszerűsítéséhez, a kommunisták látókörének szélesítéséhez, az önálló gondolkodás kialakításához. Nem feledkezünk meg az új párttagok neveléséről sem. A municipiumi pártszervezet tagságának létszáma a IX. és X. kongresszus közötti időszakban 6352-vel gyarapodott. Az új és az összes párttagoknak a marxi-leniai tanokkal való felvértezése, a párt politikájának és a belső pártélet normáinak alapos megismertetése egyik fő feladata a pártszervezeteknek. Az elkövetkező időszakban az ideológiai nevelőmunka központjában a X. pártkongresszus dokumentumainak, elsősorban a Központi Bizottság Nicolae Ceausescu elvtárs által előterjesztett jelentésének tanulmányozása kell hogy álljon. A nevelőmunka összes formáinak és eszközeinek azt a célt kell szolgálniuk, hogy minden kommunista és minden pártonkívüli dolgozó alaposan megismerje e nagy jelentőségű dokumentumokat, a belőlük fakadó feladatokat, és azok ismeretében tudatosan harcoljanak megvalósításukért, hozzájárulva ezzel a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséhez szeretett hazánkban, Románia Szocialista Köztársaságban. AZONOS HULLÁMHOSSZON Gálfalvi Zsolt Magától értetődővé vált számunkra, hogy az ország társadalmi életének legmagasabb fórumán, a Román Kommunista Párt kongresszusán az irodalom és művészet kérdései is ott szerepelnek a társadalmi tevékenység minden területét átfogó, alaposan elemzett és megvitatott problémakörök közt. Ebben a megtisztelő és sokra kötelező figyelemben félreérthetetlenül kifejezésre jut az irodalom és művészet társadalmi fontossága a szocialista építés kiteljesedésének körülményei között. A szocialista humanizmus eszméitől áthatott irodalmi alkotás napjainkban szerves része az egész nép életének. A X. kongresszust megelőző, a Központi Bizottság által kibocsájtott Tézisek körül kibontakozott eszmecserében irodalmunk legjelentősebb képviselői hallatták szavukat. Nyilatkozataikból, cikkeikből egyértelműen kiviláglott, hogy alkotóink teljes mértékben egyetértenek azzal a politikával, amelyet pártunk folytat, s amely mindenekelőtt a IX. kongresszus történelmi jelentőségű határozatai nyomán új, a teremtő munka számára kedvező légkört teremtett a szocialista Romániában• A X. kongresszus első napján elhangzott jelentésben Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt Központi Bizottságának főtitkára, az ideológiai tevékenység soron lévő feladatait elemezve meszszemenő figyelmet szentelt az irodalom és művészet kérdéseinek. Arról beszélt, ami nekünk, alkotóknak, a legsajátabb gondunk: olyan irodalmat kell továbbfejlesztenünk, amely napjaink valóságából ihletődik, ezernyi szállal kötődik a nép életéhez, eljut azokhoz, akiknek szánjuk, az olvasók állandóan növekedő táborához és legnemesebb eszményeink jegyében hatékonyan formálja tudatukat. Az a felhívás, amely a kongresszus szónoki emelvényéről elhangzott, minden időtálló és valóban nagy irodalom alapvető feltételét fogalmazza meg. Nem lehet esztétikailag magasrendű az az alkotás, amely nem hozzáférhető az olvasók számára, nem lehet eredményes az irodalmi alkotómunka, ha az író és az olvasó érzékenysége, felvevőképessége nincs azonos hullámhosszra kapcsolva. A kiszélesedő szocialista demokrácia, a párt politikája biztosítja az alkotás igazi szabadságát, azt a szabadságot, amely a nép érdekében, a nép javára érvényesül. Ez a szabadság mindenekelőtt felelősségtudatra kötelezi az írót, arra, hogy tehetségét a nép szolgálatába állítsa. Nem zárkózunk el a világirodalom semmilyen termékenyítő áramlata elől, a kifejező eszközök sokszínűségére, változatosságára, az alkotó személyiségek sokoldalú kibontakozására törekszünk. Semmilyen kísérletezés, semmilyen újítás nem lehet azonban menlevél az elvont, értelem nélküli művek számára. Az az alkotás, amely nem hozzáférhető, saját magát teszi értéktelenné, haszontalanná. Senki sem várja az irodalomtól, hogy a szó köznapi értelmében hajtson hasznot. Az emberi érzelem- és gondolatvilág gazdagítása, nemesítése, az emberről és az életről szerzett ismeretek bővítése azonban nem képzelhető el a valóságtól elzárkózó művek útján. Természetesen, az irodalom és művészet társadalmi funkciója sajátos módon érvényesül, de éppen e sajátos esztétikai minőség hatékonyságához szükséges az a közérthetőség, amely az igazi művészetnek mindig sajátja volt és az is marad. A Ceausescu elvtárs által előterjesztett jelentés újra figyelmeztet: a szocialista művészet csak a valóság hiteles, mélyreható, elmélyült ábrázolása útján teljesedhet ki. Pártunk politikájának alapvető vonása, hogy a valóság, a tények számbavételére, elemzésére épül. Az író hivatása ugyanígy a hűség a valósághoz, a nép életének mindennapos problémáihoz. Arról kell írnunk, ami százezreket, milliókat foglalkoztat, és úgy, hogy ezekhez a százezrekhez és milliókhoz el is jusson szavunk A valóság, a szocialista építés valósága a maga fény- és ármsr oldalaival, konfliktusaival szót kér magának az irodalomban és a művészetben. Műveink csak úgy állhatják ki az idő próbáját, csak úgy juthatnak el a magunk teremtette holnapokig, ha gyökereiket napjainkba, a ma valóságába bocsájtják. SÜTŐ ANDRÁS ELVTÁRSNAK, a Maros Megyei Pártszervezet küldöttének, a X. pártkongresszuson elmondott beszéde TISZTELT ELVTÁRSAK! Az írónemzedék, amelyhez tartozom, már pályafutása kezdetén szívvel-lélekkel egybeforrt a nép életével és törekvésével, hazánk társadalmi és politikai harcaival, a Román Kommunista Párt politikájával Azok között az emberek között, akik bennünket neveltek és belénk oltották az első életeszményeket, nem ismertük még sem a hírhedt elefántcsonttornyot, sem az önelidegenedés érzését, sem a fanatikus idillizmust, sem pedig „az emberi lény abszurditásának egyetemes pesszimizmusát“. Ezzel szemben belénk oltották a felelősségérzetet sorsuk, a társadalmi valóság iránt, amelyet csak egyetlen lehetséges szemszögből tekinthetünk forradalmi módon, mégpedig úgy, hogy minél emberibb és a nép évszázados álmaihoz minél közelebb álló valósággá változtassuk. így tehát soha sem gyötrődtem a célnélküli művészet kínjaiban, s nem ismertem a szavakkal való értelmetlen játszadozás örömeit sem-- Megismertem viszont a társadalom átalakulásának nagyszabású folyamatát, annak a negyedévszázadnak a történetét, amelynek eredményeit oly szemléltetően tárta fel Nicolae Ceausescu elvtárs jelentése. Éppen ezért számomra az irodalom kérdése az egyénnek a közösséggel való kapcsolatát jelenti, a tömegek sorsának átélését egyetlen sorsként, amelyet magányos lépcsőfoknak tekintünk, de amely elválaszthatatlanul kapcsolódik elődeim, elődeink életének lépcsőfokaihoz, így tehát mindannak, amit e magas fórumon tárgyalunk, különleges jelentősége van problémáink megoldása szempontjából. A művészet rendeltetéséről és jövőjéről folytatott mindennapi vitáinkban éppen a nélkülözhetetlenül szükséges kapcsolatokat keressük az irodalom és az élet, a költészet és a nép törekvései, a drámairodalom és a nép legmélyebb mondanivalói, a műfajok és a hiteles életábrázolás, a művészi színvonal és a közérthetőség, a gondolkodási szabadság és a megértett történelmi szükségszerűség — a szabadságfogalom egyetlen helyes értelmezése — között Mindezek közül, elvtársak, a legfontosabbnak tartom az író kapcsolatát a valósággal, amelyben él, pontosabban művészi fogékonyságát e realitás iránt. És ha az író nem mond le szellemi erőfeszítéseinek egyedüli értelméről, arról, hogy a társadalmi haladásnak hasznára váljék, hogy az ember nemesítésen munkálkodjék, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül éppen azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a párt tesz, s amelyek végső fokon művészi gondolatainak univerzumát jelentik. Ami engem illet, írásaimban, soha sem kívántam és nem is tudtam elkerülni a társadalmi kérdéseknek azt a nagy akadályát, amely éppen azon az úton állt és áll, amelyen az írónak is el kell haladnia; ezen az úton kell mennie a társadalommal, az osztállyal, a nemzettel, a nemzetiséggel együtt, amelyhez tartozik és amelynek törekvései hatják át abban az álmában, hogy művészi személyiségét kiteljesíti, jól tudván, hogy ez a személyiség annál erőteljesebbé, annál sajátosabbá válik, minél többet vesz át a közösség küzdelmeiből, történelmi mozgalmaiból. Természetesen, mindnyájan jól tudjuk, hogy a művészet magányos munkát jelent, hogy nem alkotunk közösségben, a regényeket nem írjuk brigádokban, amint ezt hajdan egy rajoni kulturális aktivista elképzelte, amikor azt a kérdést szegezte nekem, vajon mi, írók, magányosak maradtunk-e, vagy pedig mi is termelőszövetkezetbe tömörültünk. Ennek a magányos munkának az értelmét azonban éppen az adja meg, ha mélyen átéljük emberi közösségünk létét, azét a korszakét, amelyre rá akarjuk ütni munkálkodásunk pecsétjét. Hangsúlyozni kívánom, hogy ennek az irodalommal szemben támasztott követelménynek semmi köze a múlt kifakult, kivénhedt dogmáihoz. A IX. kongresszus új korszakot nyitott meg országunk szellemi életében is, új erőket tett szabaddá minden műfajban azzal, hogy visszaállította az igazi lenini normákat a pártéletben, azzal, hogy kiszélesítette és elmélyítette a szocialista demokráciát, a IX. kongresszus kedvező légkört teremtett egy, a szó szoros értelmében korszerű irodalom felvirágzásához. Ezekben az években megkezdték pályafutásukat hazánkban ragyogó tehetségű ifjú nemzedékek, amelyeket szoros kapcsolatok fűznek a román nemzet, hazánk együttélő nemzetiségei, egész népünk törekvéseihez. Közöttük, természetesen, vannak egyesek —ahogyan Eugen Barbu elvtárs mondotta beszédében —, akik sportot űznek abból, hogy légmentesen zárt palackokban a jövő óceánjába dobják kézirataikat. E kérdésnek a tisztázásához azonban kevésbé nyújt segítséget a túl szigorú hangnem; sokkal inkább segítségünkre van a bíráló és építő szellem, főleg az a szellem, amely megnyilvánult az értelmiségieknek a párt vezetőségével és személyesen Nicolae Ceausescu elvtárssal sorra került találkozóin. Ami engem illet, nem értek egyet annak a művésznek a magatartásával, aki becsukja szemét napjaink eseményei előtt, s a távoli jövő óceánja után sóhajtozik. Nem szeretem az egy-egy baleset, utáni kerékpár- vagy motorhűtőroncsokból, illetve az ócskavasból összeállított képzőművészeti alkotásokat, nem szeretem az ahhoz a zajhoz hasonló zenét, amelyet a kereskedők okoznak az üzletek redőnyeinek lehúzásával. Lehetséges, hogy a mi fiatal nemzedékünk konkrét esetében, igazi tehetségek esetében ez nem sport, hanem az önkeresés vajúdása. Az ifjú tehetségnek hosszú utat kell megtennie — sok meddő utánzásban fecsérelődhet el ereje —, amíg megtalálja az igazi hangot, amíg megérti, hogy minél kevesebbet utánoz, annál inkább hasonlítani fog önmagához. Hogyan állapítsuk meg, milyen magatartást követel tőlünk egy olyan sokrétű folyamat, mint a szellemi megnyilvánulás folyamata? Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben, a realitás tekintetében, legyen az akár művészet, gazdaság, vagy akár egy társadalom egész sajátos komplexuma, a párt a szabad, alkotó vita, a kölcsönös megértés, a valóság konkrét tanulmányozása szellemét ajánlja, az emberi, alkotó szellemét. Biztos vagyok abban, hogy ezen az úton szellemi életünk még határozottabban fogja szolgálni a szocializmus eszméit, még biztosabban találja meg igazi rendeltetését. ELVTÁRSAK! Minthogy anyanyelvemen, magyar nyelven írok, érthető, hogy mindaz foglalkoztat, ami országunk nemzetiségeinek életéhez kapcsolódik. Ismét megelégedéssel hallgattam meg a jelentésnek azokat a részeit, amelyek megállapítják, hogy a Román Kommunista Párt marxista-leninista szellemben oldotta meg a nemzetiségi kérdést. Ez valóban egyike pártunk jelentős eredményeinek. Ez jelenti a haza összes állampolgárai jogegyenlőségének biztosítását, a beruházásoknak a megyék közötti harmonikus beütemezését, az állam állandó gondoskodását a szociális és kulturális szükségletekről, vagyis az egyenlőség anyagi alapjának biztosítását, ami döntő jelentőségű feltétel e tekintetben jelenti egyben a nemzetiségek kultúrájának fejlesztését, az anyanyelvű állami oktatást, a tudomány és a művészet, az irodalom felvirágoztatását. Éppen ezért állandóan azon igyekszünk, hogy tisztán tartsuk a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének forrását. Ez a testvériség a közös harcban született meg és folytatása a nagy gondolkodók és alkotók, elsősorban egy Balcescu vagy Petőfi Sándor törekvéseinek, azon történelmi alakokénak, akik mindig találkoztak a jövő boldogabb, szabad életének, egy olyan életnek a felkutatásában, ahol nincs többé sem nemzeti elnyomás, sem pedig az ember ember általi kizsákmányolása. Utalni szeretnék arra, amit Nicolae Ceausescu elvtárs mondott az e testvériségről való gondoskodásról. A helyi párt- és állami szerveknek a feladatuk, hogy a jövőben is biztosítsák a Román Kommunista Párt marxista-leninista nemzetiségi politikájának maradéktalan valóra váltását, őrködjenek az alkotmányosság tiszteletben tartásán, s ugyanakkor neveljék a néptömegeket a román nép és az együttélő nemzetiségek egységének és testvériségének szellemében“. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszaka, amely a román nemzet minőségileg magasabb fokra emelését jelenti, ugyanezt a folyamatot biztosítja az együttélő nemzetiségek számára is. A társadalmi-kulturális felemelkedés e folyamatában és ugyanakkor az igazi testvériség megszületésében a minőségi ugrás akkor teljesedett ki, amikor hazánk véglegesen felszabadult a népi hatalomért és a szocialista építésért vívott közös harcokban. E döntő pillanat arra a viharos napra emlékeztet, amikor a hegyek tektonikus mozgása következtében sok ezer tonna bazalt zúdult alá, s a föld hatalmas mélyedésében, száz és néhány évvel ezelőtt, egy kristálytiszta tó, a Gyilkostó, erdélyi tájaink egy újabb természeti szépsége keletkezett. Negyedévszázados történetünk legmélyebb értelmét fürkészve, e legenda szimbólumaként 1944. augusztus 23-ra gondolok, amikor a komor sziklákhoz hasonlóan megkezdődött a régi rendszer összeomlása, s nyomában, a történelem forrásait egybegyűjtve, új emberi szépség, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének tisztavizű tava jött létre. (Taps). Ma, negyedévszázaddal a haza felszabadulása után, az óriási lépések után, amelyeket a párt vezetésével a mai napok csúcsaiig megtettünk, a régi összeomlásának és az új élet megszületésének az értelme még ezerszeresebben gazdagabbá vált mindannyiunk szívében. (Taps). ELVTÁRSAK! Az elmúlt napokban, amikor riportügyben megyénk, Maros megye egyik kis falujában jártam, az utcán megszólított egy öreg paraszt: „Azt hallottam a rádióban, hogy a kommunisták kongresszusán ismét Nicolae Ceausescu elvtársat akarják megválasztani a párt főtitkárának. Szeretnék én is szavazni, de én nem vagyok kongresszusi küldött, mert nem vagyok párttag. Akkor hát mi, akik nem vagyunk párttagok, hogyan és hol szavazhatunk rá?“ Az öreg meglepetésszerű kérdésére később gondolatban válaszoltam, mondván, hogy országunk kommunistáinak ez az egyöntetű akarata nemcsak a párttagokat öleli fel, hanem valóban az egész népet, románokat, és magyarokat, németeket és szerbeket és a más nyelvű embereket, parasztokat, munkásokat, értelmiségieket, fiatalokat és öregeket. Románia Szocialista Köztársaság egész családját. (Taps). E család szerény tagjaként én is csatlakozom akaratához, s egyben kijelentem, hogy mindenben egyetértek pártunk bel- és külpolitikájával, a ragyogó programmal, amelyet e történelmi jelentőségű kongresszus fog kijelölni. (Taps).