Vörös Zászló, 1972. augusztus (24. évfolyam, 180-205. szám)
1972-08-01 / 180. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam 181. (6421) szám________ ________1972. augusztus 1. kedd_____________| Ara 30 báni EGYES KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK VEZETŐINEK USÍH TALÁLKOZÓJA 1972. július 31-én a Krím-félszigeten baráti találkozóra került sor szocialista országok kommunista és munkáspártjainak vezetői között, akik rövid szünidőt töltöttek a Szovjetunióban. A találkozón részt vettek: T. Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, Bulgária NK Államtanácsának elnöke, G. Husak, a Csehszlovákiai KP KB főtitkára, E. Honecker, az NSZEP KB első titkára, Zs. Cedenbal, a MFNP KB első titkára, a Mongol NK Minisztertanácsának elnöke,, E. Gierek, a LEMP KB első titkára, N. Ceausescu, az RKP főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Kádár J., a MSZMP KB első titkára, L. X. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, N. V. Podgornij, az SZKP KB Politbürójának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének elnöke. A találkozó során gyümölcsöző véleménycserét folytattak a szocialista és kommunista építés menetéről és a szocialista államok sokoldalú együttműködésének további fejlesztéséről. Úgyszintén megvitatták aktuális nemzetközi kérdéseket. A kommunista és munkáspártok vezetőinek találkozóját a teljes kölcsönös megértés és nézetazonosság jellemezte az összes megvitatott kérdésekben, s szívélyes, baráti légkörben folyt le. A találkozón részt vettek: K. F. Katusev, az SZKP KB titkára, A. A. Gromiko, K. V. Ruszakov, az SZKP KB tagjai, A. I. Blatov, az SZKP KB felelősbeosztású aktivistája, R. Frelek, a LEMP KB Titkárságának tagja, M. Balev, a Bolgár KP KB tagja, C. Mitea, az RKP KB tagja, W. Eberlein, az NSZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja. Az SZKP KB ebédet adott a találkozó részvevőinek tiszteletére. Be kell fejezni a héten az aratást! Döntő hetébe lépett az aratás — írtuk éppen egy hete, ám mint bebizonyosodott, túl bizakodóan. Azelőtt való héten a sok eső komoly akadályt jelentett az aratás ütemének növelésében, méltán bízhattunk hát, hogy a kedvező időjárás jótékonyan befolyásolja majd a teljesítményeket. Sajnos, az igazolás csak részbenkövetkezett be, sok szövetkezetben valóban fokozódott a munka üteme, ám ugyancsak nem kevésben, lassan haladt, így a nem egészen 40 százalékról egy hét alatt alig 66-ra nőtt a learatott búza aránya. Legyünk ezúttal hát elővigyázatosabbak, mert úgy tűnik, a helyszíni tudósítsainkban jelzett hibák nem éppen egyediek, s kiküszöbölésükkel sem foglalkoznak a kivánt módon. A 66 százalék mindenekelőtt, tekintve, hogy jó volt az idő , a munkaszervezési fogyatékosságokra enged következtetni. Míg húsz egynéhány egységből az aratás befejezését jelentették,több tucatnyi gazdaságban még felét sem aratták le a búzának. Mi több, az apoldi Archita-i, Crió-i, nádasi, héjasfalvi és más egységekben nem több mint 25—35 szálékban végeztek az aratással. Mit tanácsoljunk a kullogó szövetkezeteknek? Talán, hogy minden erőt vessenek be az aratás meggyorsítása érdekében? Semmi értelme. Ehelyett inkább azt kérdezzük, hogyan értelmezik a jelzett és az itt nem említett tsz-ek, meg gépesítő állomások vezetői az egész évi munka iránti felelősség problémáját? Vagy talán — ne mondjunk sokat — két héttel az aratás megkezdése után is találnak elfogadható indokokat a 20—30, vagy akár 40 százalékos teljesítményekre? Összegezőnkben időzzünk el még egy megyei adat fölött: a szövetkezetekben learatott gabonát mintegy 60 százalékban csépelték ki. Gondoljuk, nem kell külön hangsúlyozzuk, hogy a betakarítás csak a gabona fedél alá kerülésekor tekinthető befejezettnek. A cséplési teljesítmény növelésének egy fő akadálya a jelek szerint a hordás nem kielégítő üteme. Az összes szállító, eszközök helye jelenleg a búza hordásánál van, még ott is és akkor is, ha a szállítás üteme meghaladja a cséplését, mert az osztagban biztosabb helyen van a gabona, mint a tarlón kalangyokban. Mit várhatunk ettől a héttől? A jó termés a múlt heti teljesítménynél többre kötelez. Azaz, nem lesz elég az aratási arány újabb 25—30 százalékos növelése. Kitűzött cél csak a befejezés lehet. Hasonlóképpen számottevő növekedést kell elérjenek a cséplésnél és főleg a hordásnál. 1. A ludasi helyiipar dolgozóinak vállalása Az idei évből eltelt hét hónapban elért termelési eredményeik alapján A LUDASI HELYIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓI ismételten felmérték lehetőségeiket, és arra a megállapításra jutottak, hogy szocialista hazánk két nagy ünnepének méltó köszöntésére az eddig elért terven felüli 1 millió lejt az év végéig további 3 millió lejjel egészíthetik ki. Kiegészített vállalásuk gyakorlatilag azt jelenti, hogy az év végéig 2 millió téglával, 2 millió lej értékű bútorral gyártanak többet és mintegy 1,3 millió lej értékű fémmegmunkálással teljesítik túl a tervet. VIDÉKI VÁROSAINKBAN IS Munkába álltak a társadalmi ellenőrök A kereskedelmi-társadalmi ellenőrző csoportok kiképzésében a megye legtöbb városában az elméleti felkészítőt a gyakorlati munka követi. Régenben huszonnégy kereskedelmi egységet, Ludason pedig huszonhét üzletet ellenőriztek. Élénkül a vásárhelyi kereskedelmet ellenőrző csoportok tevékenysége is. Mind Régenben, mind Ludason a hivatásos kereskedelmi ellenőrök is bekapcsolódtak az első ellenőrzésekbe, hogy gyakorlati útmutatást, szakmai tanácsot adjanak a vállalatok, intézmények dolgozóiból létrehozott csoportok tagjainak. V könnyűipari berendezéseket gyártó vállalatban A Minisztertanács határozata a minimális tarifáris fizetések emeléséről —A Román Kommunista Párt Országos Konferenciájának a fizetések emelésére vonatkozó döntései értelmében a Minisztertanács határozatot bocsátott ki, amely a következőket irányozza elő: 1. — A minimális tarifáris fizetést 1972. szeptember 1-től havi 1000., lejben állapítják meg, vagyis 25 százalékkal emelik az 1970. májusában megállapított 800 lejes minimális tarifáris fizetéssel szemben. A 801 és 1000 lej közötti tarifáris havi fizetéseket átlag 13,2 százalékkal emelik a tarifáris fizetési csoportoktól váltakozóan, mégpedig olyképpen, hogy a legalacsonyabb tarifáris fizetésű személyzet fizetését nagyobb arányban emelik. E fizetésemelésben hozzávetőleg 1 160 000 alkalmazott részesül. 2. — Annak érdekében, hogy biztosítsák a tarifáris fizetéseknek a személyzet szakképzettségi fokának arányában történő további differenciálását, a kis fizetések jelenlegi emelésétől az összes fizetések 1973-ra előirányzott, emeléséig terjedő átmeneti időszakban bizonyos kiigazításokat eszközölnek az 1000—1180 lej közötti fizetéseken is, de az e kategóriához tartozó személyzet tulajdonképpeni fizetésemelésére, valamint a többi alkalmazottak fizetésemelésére az ötéves terv első szakaszának megfelelően, 1973-ban kerül sor. 3. — A jelen határozat rendelkezéseinek alkalmazása céljából az 1972. szeptember 1 és december 31 közötti időszakra a fizetési alapot 1130 millió lejjel egészítik ki, ami évi viszonylatban 3390 millió lejes többletnek felel meg. 4. Azok az alkalmazottak, akiknek a tarifáris fizetése az emelések vagy a kiigazítások nyomán meghaladja az ingyenes szállításra jogosító fizetéshatárt, továbbra is , élvezik ezt a jogukat, a jelen határozat alkalmazása előtt meghatározott feltételeknek megfelelően. Úgyszintén 1800 lejről 2200 lejre emelik azt a határt, ameddig a két szülő tiszta jövedelmét figyelembe véve az általános iskolai és művészeti iskolai növendékek, valamint a tanító- és óvónőképző pedagógiai intézetek tanulói ösztöndíjat élvezhetnek és 2100 lejről 2500 lejre azt a határt, ameddig a felsőfokú oktatásban ösztöndíjat juttatnak. ★ A minimális tarifáris fizetés emelése a gazdaságban és a kis fizetések elsődleges növelése kifejezésre juttatja, hogy a párt és az állam állandó gondot fordít a lakosság anyagi és kulturális életkörülményeinek javítására. Ezek az intézkedések is arra mozgósítják majd a dolgozók tömegeit, hogy teljesítsék és túlszárnyalják a Román Kommunista Párt 1972 július 19—21-i Országos Konferenciáján jóváhagyott dokumentumokból adódó feladatokat a jelenlegi ötéves terv előirányzatainak határidő előtti teljesítése, Románia Szocialista Köztársaság gazdasági-társadalmi fejlesztési ütemének gyorsítása érdekében. X Davis-kupa 1972 Péntektől az elődöntőben Románia-Ausztrália Még négy nap és Bukarestben a Progresul pályán hazánk teniszcsapata a Davis-kupa elődöntője keretében megkezdi nagyjelentőségű mérkőzését Ausztrália válogatottja ellen. A harmadik alkalom, hogy hazánk csapata részt vesz, értékében a világbajnoksággal felérő verseny elődöntőjében. A Davis-kupa századunkkal együtt született. A világháború éveit kivéve rendszeresen megrendezték. Románia csapata először 1922- ben vett részt a Davis-kupában. Az első sikert 1959-ben érte el, amikor bejutott a harmadik fordulóba. Csapatunkban ekkor játszott először a fiatal Ion Tiriac. Társa Gheorghe Viziru volt. 1966-ban színre lép Ilie Nastase, aki Ion Tiriac-kal együtt új korszakot nyit teniszsportunk történetében. A román csoda — így nevezik a szaklapokban — válogatottunk ezt követő teljesítményét a Davis-kupában. 1969-ben válogatottunk bejutott a döntőbe, mint az első kelet-európai csoport, amely részt vett a kupa sorsát eldöntő utolsó felvonásban. Ezen a találkozón válogatottunk 5—0 arányban vereséget szenvedett. Az eredmény túlzott, az amerikai csapat minden tagjának keményen meg kellett izzadnia a mi-.,n imális különbséggel megszerzett játszmagyőzelmekért, annak ellenére, hogy mint vendéglátók ők választották meg a pálya talaját s a nekik kedvező, a mi teniszezőinknek szokatlan, nagyon gyors aszfaltpálya mellett döntöttek. A román csapat döntőbe jutását csodának, meglepetésnek nevezték, de nem volt véletlen. Ezt igazolta válogatottunk elkövetkező sikersorozata. Két év múlva, 1971-ben a kupa döntőjében az USA csapata újból Románia együttesével állt szemben. Ezúttal győzelme még nehezebb volt, Nastase és Tiriac ragyogó játékkal mindössze 3—2 arányban szenvedett vereséget a kupa védőjétől. Válogatottunk előtt most újból nyitva az út a döntő felé és ha sikerül kivívnia ezt, akkor nagy esélyei vannak a kupa megnyerésére is, hiszen ezúttal ő lenne a pályaválasztó. Csapatunk elődöntőbeni ellenfele Ausztrália válogatottja, nagy hírnévnek örvend. Ausztráliát a „tenisz országának“ nevezik és joggal hiszen másfélmillió leigazolt teniszezővel rendelkezik. Ausztrália 1907-től vesz részt a Davis-kupa küzdelmeiben. Akkor Ausztralazia néven indult és négyszer egymás után megnyerte a kupát, majd 1914-ben és 19- ben újból birtokába vette az értékes serleget. 1922 után háromszor jutott be még a döntőbe, majd eltűnt a nemzetközi porondról. 1939-ben újra hallatott magáról Ausztrália csapata, amikoris Philadelphiában az USA együttesének legyőzésével , újból az ötödik földrészre vitte a Daviskupát. A második világháború után ismét Ausztrália a favorit: 1946 és 1968 között minden döntőben részt vett s 15-ször hagyta győztesen el a játékteret. Az ausztrál válogatott összesen 22- szer győzött a kupadöntőben, teljesítményét csak az USA válogatottjának sikerült túlhaladnia 24 győzelemmel. Az utóbbi években, mivel a nagy versenyzők professzionistákká váltak, Ausztrália csapata visszaesett. De még most is kiváló játékerőt képvisel, még most is az élvonalba tartozik, hiszen a fiatalok, akikből a csapatot összeállították, kezdenek felzárkózni a régi nagyok teljesítményéhez. A csapatban jelenleg Mal Anderson, Colin Dibley, Ross Case, Geoff Masters és John Cooper kaptak helyet. Az utóbbi testvére Adsley Coopernek, az 1958-as wimbledoni győztesnek. Az utóbbi két nap a hírügynökségek távirataia román és az ausztrál teniszezők sikereiről számoltak be. Düsseldorfban a nemzetközi versenyen Ilie Nastase között, a párosban pedig ugyancsak ő McMillan-nal együtt végzett az első helyen. A hollandiai Hilversumban megrendezett nemzetközi versenyen a férfi egyest az ausztrál John Cooper nyerte, a férfi párosban pedig az ausztrál Ross Case—Geoff Masters kettős legyőzte az ugyancsak ausztrál John Cooper—Colin Dibley párost. Tehát háromnapos nagy mérkőzésre van kilátás augusztus 4-től. Bízunk csapatunk kiemelkedő teljesítményében, abban, hogy megteszi a döntő lépést a nagyon óhajtott serleg megnyeréséhez. III. FEJEZET A fő sajátos rendelkezések nemzetgazdasági ágak és tevékenységek szerint 70. SZAKASZ. — A jelen törvény II. fejezetében előirányzott és az összes tevékenységi területekre vonatkozó fizetésszabályozásokat megfelelőképpen alkalmazzák nemzetgazdasági ágakra, alágazatokra és tevékenységekre a sajátosságuk által megkövetelt módosításokkal és kiegészítésekkel, tekintetbe véve főként az alábbiakat! A. GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK a) Az iparban 71. SZAKASZ. — A fizetési rendszer alkalmazásának az iparban különösképpen ösztönöznie kell: — a termelési terv teljesítését és túlszárnyalását értékben és természetes egységekben, a kijelölt választékban; — a termékek minőségének szüntelen javítását, összhangban a megrendelők fokozódó igényeivel és a külpiaci versenyképesség feltételeivel; — a munkatermelékenység gyors ütemű növelésének biztosítását, a termelés és a munka szervezése modern módszereinek előmozdításával és a műszaki haladás széles körű bevezetésével; — a termelőkapacitások intenzív és extenzív kihasználását a gépek és berendezések teljes megterhelésével, a rendelkezésükre álló idő minél teljesebb kihasználásával, a második váltás általános bevezetésével és a harmadik váltás kiterjesztésével; — a fajlagos fogyasztások további csökkentését és az anyagforrások magas fokú hasznosítását, műszakilag megalapozott fogyasztási normák akalmazásával; — a szakmai képzettség emelését, a szakkáderszükségletnek az ágazat követelményei szintjén való biztosítását és a munkaráfordítás ésszerűsítéséről való gondoskodást; — az összes anyagi eszközökkel való leghatékonyabb gazdálkodást a rentabilitás növelése és a nyereség volumenének gyarapítása céljából. 72. SZAKASZ. — (1) Az ipari egységekben, mindenütt, ahol lehetséges és gazdaságilag indokolt, alkalmazni kell az akkordfizetési formát. Az ipari egységek kollektív vezető szerveinek kötelessége állandóan gondoskodni a termelés és a munka megszervezésének, a végzett munka mérési és nyilvántartási formáinak tökéletesítéséről, megteremtve ezzel a szükséges feltételeket ahhoz, hogy biztosítva legyen a végzett munka mennyiség és minőség szerinti legmegfelelőbb javadalmazása és az egyre jobb munkaeredmények elérésének az ösztönzése. (2) Azokban az egységekben, amelyeknél a tervezett termelés túlszárnyalása különleges nemzetgazdasági érdek, mint például a szén és a fémtartalmú ércek kitermelése, az acél, a hengereltáruk stb. termelése, alkalmazható a differenciált progresszív akkord fizetési formája. Ebben az esetben a fizetés növelési koefficiense elérheti az 1,2-t, s ezt differenciáltan állapítják meg a realizált termékek fontosságának, valamint a mennyiségi termelési feladatok túlszárnyalása szintjének arányában. (3) Annak a személyzetnek a számára, amely a tevékenység sajátossága következtében rezsiben kapja a fizetést, a vállalatok kötelesek pontos munkafeladatokat kijelölni, normák szerint megalapozottan meghatározni e személyzetkategóriához tartozó alkalmazottak szükséges számát. Ott, ahol a munkafolyamat a berendezések vagy a készülékek felügyeletéből és kezeléséből áll, mint például a vegyipari berendezések kezelése, villamosenergia-termelés stb., kezelési zónákban, a személyzet számában vagy más munkamérési formákban kifejezett munkanormákat kell kijelölni, a végzett tevékenységnek megfelelően. (4) A tevékenység hatékonyságának növelése céljából egyes ipari egységekben olyan beszerzési formákat alkalmaznak majd, amelyeknél a mennyiségi feladatok realizálásával arányban járó fizetés növekszik vagy csökken, egyes olyan külön mutatók teljesítési fokától függően, mint a termékek minőségi színvonala, vagy a nyersanyagok és a segédanyagok norma, szerinti fogyasztása. 73. SZAKASZ. — (1) Egyes ipari ágazatokban és tevékenységekben, a termelés, a berendezések bonyolultságától a készített termékek technikai színvonalától és fontosságától vagy az általános munkakörülményektől függően, a munkások számára a fizetési tarifatáblázatok több fizetési szint szerint differenciáltak. A gépipari hálózat AO szintje felhasználható a tervezett béralap keretében a Gépipari Minisztérium alárendeltségébe tartozó vállalatok összes munkásainak legfeljebb 30 százalékánál. (2) A munkatermelékenység fokozottabb növelésének ösztönzése céljából az akkordban dolgozó gép- és fafeldolgozó-ipari munkásoknak 5 százalékkal nagyobb tarifáris fizetés adható, mint a rezsiben dolgozó munkásoknak. (3) Az (1) bekezdés szempontjai alapján differenciált rendszerint a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzetnek, valamint az ipari egységek vezető személyzetének a tarifáris fizetése is. (4) Az energetikai egységekben azok a munkások, akik jogosultak a nagy és komplex, fontos berendezések bizonyos munkahelyein dolgozni, az ágazat tarifatáblázatában előírt fizetésnél 5 százalékkal nagyobb díjszabás szerinti fizetésben részesülhetnek. 74. SZAKASZ. — (1) Az ipari egységekben azok között a mutatók között, amelyektől a tarifáris fizetések teljes folyósítása függ, kötelező módon ki kell jelölni a következőket: — az árutermelési tervnek vagy az eladott és bevételezett árutermelés tervének a realizálása: ne lépjék túl az 1 000 lej értékű árutermelésre számított tervezett kiadásokat. (2) A villamosenergia-ágazat egységeiben az árutermelési tervre vonatkozó mutató helyett a tarifáris fizetések teljes folyósításának feltétele a villamos központok esetében az lesz, hogy tiszteletben tartsák az országos energetikai rendszer rendelkezésére bocsátott áram napi grafikonját és kiküszöböljék azokat a hibákat, amelyek fennakadást okozhatnak a fogyasztók áram- és hőellátásában — vagy a villamosenergia-eladás tervének teljesítése — a villamoshálózati vállalatoknál. 75. SZAKASZ. — A nem helybeli személyzet, amely kutató és geológiai munkálatoknál, hidrológiai, topográfiai tanulmányok végrehajtásában, egyes új vagy fejlődésben lévő kőolajipari egységekben, illetve hasonló feltételekkel rendelkező egységekben folytatja tevékenységét és nem térhet naponta vissza lakhelyére, pótlékot kaphat, amelynek nagysága differenciált a munkálatok fontosságától és a személyzet kategóriától függően, a törvény mellékletei előírásainak megfelelően. Akik ilyen pótlékot kapnak, nem részesülhetnek ugyanakkor kiszállási napidíjban, illetve kiküldetési juttatásban. 76. SZAKASZ. — A bányaipari egységekben a munkaalakulat vezetéséért járó többletet váltásonként fix összegben adják, s e többlet a munkálatok típusától, a munkaalakulat nagyságától és az alakulat vezetésének felelősségi fokától függően váltakozik, a törvény mellékletei előírásainak megfelelően. 77. SZAKASZ. — A tisztségek jegyzékét és a fizetési osztályokat, valamint az ipari személyzet bérezésére vonatkozó többi sajátos szabályozást a törvény mellékletei rögzítik. B. AZ ÉPÍTÉSBEN-SZERELÉSBEN 78. SZAKASZ — Az építő-szerelő egységek személyzete munkajavadalmazásának biztosítania kell főként e személyzet érdekeltetését a kivitelezési ütem gyorsításában, hogy a munkálatokat határidőben vagy határidő előtt adják át, hogy gépesítsék a termelési folyamatokat és iparosítsák az építkezést, a munkatermelékenység növelése és az önköltség csökkentése, valamint a munkák minőségének javítása céljából. 79. SZAKASZ. — Abból a célból, hogy mozgósítsák az egész személyzetet az építési-szerelési termelés növeléséért és a kivitelezési idő lerövidítéséért, az építő-szerelő egységekben kiterjesztik a globális akkordban való fizetési formát, vállalási szerződés alapján. A globális akkordban való bérezési formát objektumok, objektumrészek vagy szakmunka-részek szerint alkalmazzák, egy alakulat, egy csapat, építőtelep és építőtelepcsoport viszonylatában. Ilyen bérezési formában dolgozhatnak mind a munkások, mind a műszaki, gazdasági, más kivitelező szakszemélyzet és a tisztviselő személyzet is, valamint az építő-szerelő egységek vezetősége is. Amikor a globális akkordbér formáját olyan munkacsapat, építőttelep vagy építőtelep-csoport szintjén alkalmazzák, amelyeknek több objektumot kell elvégezniük különböző átadási határidőkre, a vállalási szerződésben az illető egység tervének megfelelően irányozzák elő az objektumok kivitelezését. A vállalási szerződésben előirányozhatják, hogy a munkálatok sürgősségétől, a végrehajtási határidőktől és a helyi feltételektől függően, a munkálatok összegének megállapításánál alkalmazott egységes árakat bizonyos időszakok és mesterségek szerint módosíthatják az illető építőtelep betervezett béralapja keretében; ez a módosítás legfeljebb 15 százalékos többletet vagy csökkentést tehet ki. 80. SZAKASZ. — Az építőmunká-sok díjszabás szerinti fizetését két fizetési szinten A és B szinten differenciálják, azoknak az objektumoknak a fontosságától függően, amelyeken a nemzetgazdaság fejlesztése érdekében dolgoznak. Az A szintet a terv szerinti béralap határain belül, az Ipari Építkezések Minisztériumának alárendelt egységek összes építőmunkásainak legfeljebb 30 százalékánál alkalmazhatják. A munkatermelékenység növelésének fokozottabb ösztönzése céljából az akkordban dolgozó, építőmunkásoknak öt százalékkal magasabb tarifáris bért adhatnak, mint a rezsiben dolgozó munkásoknak. A műszaki, gazdasági, más kivitelező szakszemélyzet és tisztviselői személyzet fizetését a III. ágazati csoport szerint állapítják meg a különleges és I. fokú vállalatok számára és a IV. ágazati csoport szerint a többi egység számára. 81. SZAKASZ. — (1) Az építőszerelő egységekben a díjszabás szerinti fizetések megállapítását feltételező mutatók között kötelező módon feltüntetik; — a szerződéses határidőre történő átadást a munkálatok vagy a kapacitások teljes vagy részleges üzembe helyezése, amint azt az állami és főosztályi terv előirányozta, a munkálatok előírt minőségének betartásával, az építési-szerelési globális térmegvalósítása. (2) A szerződéses határidőre át nem adott munkálatok befejezése feltétele annak, hogy az adott építőtelepek teljes egészében folyósítsák a tarifáris fizetéseket az év következő hónapjaira is, egészen a munkálatok átadásáig. Az építőtelep-csoportoknál, a vállalatoknál (*■* ezek felettes szerveinél, továbbá egyes építőtelepeken, amelyeknek nagyobb számú munkálatot kell határidőre átadniuk az év folyamán, a tarifáris fizetések csökkennek abban a hónapban, amelyben nem tartották be az átadási határidőt, s utóbb a közvetlenül felettes központi szerv állapítja meg, a konkrét feltételektől függően, azt az időpontot, amelytől kezdve, a szóban forgó munkálatokért ismét folyósítják a teljes fizetéseket. (3) Az építés-szerelés terv szerinti globális termelésnél mutatkozó nem teljesítések miatt visszatartott összegeket teljes egészében visszafizetik, ha a lemaradásokat az év végéig teljes egészében behozták. (4) A munkálatok vagy kapacitások teljes vagy részleges üzembehelyezését illető szerződéses határidők mutatójának nem teljesítése miatt a tarifáris fizetések csökkenése folytán visszatartott összegeket nem fizetik vissza. 82. SZAKASZ. — (1) Az olyan beruházási objektumoknak a tervben előírt határidőnél előbb történő átadásáért, amelyeknél a beruházási alapok immobilizációs időszakának csökkentésével fokozott gazdasági hatékonyságot érnek el, jutalmak folyósíthatók a kivitelező és kiszolgáló, a technológiai berendezéseket és építkezési elemeket szállító, a tervező és megrendelő egységek személyzetének, amely ténylegesen hozzájárult ezeknek az objektumoknak a megvalósításához. A prémiumalapot az általános költségelőirányzattal szemben megvalósított megtakarítások 50 százalékáig terjedő részéből, valamint az illető termelési kapacitás határidő előtti üzembe helyezése nyomán megvalósított nyereségek 50 százalékáig terjedő összegből létesítik. A jutalomalap legfeljebb 50 százaléka lehet az elért gazdasági hatékonyság értékének, de nem haladhatja meg a beruházási érték egy százalékát. Jutalmakat csak azoknál a beruházási objektumoknál folyósíthatnak, amelyeket legalább két vagy három százalékkal a tervezett időszak előtt adtak át, azzal a feltétellel, hogy betartották a munkálatok minőségét. (2) Az építő-szerelő építőtelepek terv szerinti évi béralapjánál megvalósított megtakarításokért, az illető építőtelepek személyzete, amely közvetlenül hozzájárult a megtakarítások eléréséhez, a megvalósított megtakarítások 25 százalékig terjedhető részéből létesített alapból részesül prémiumban. A prémiumalapot azzal a feltétellel létesítik, hogy a munkálatokat határidőre és a minőség betartásával adták át, megvalósították az önköltség-csökkentést és a terv szerinti nyereséget. (Folytatás a 2. oldalon) TERVEZET TÖRVÉNY a munka mennyiség és minőség szerinti javadalmazásáról az állami egységekben — Folytatás lapunk vasárnapi számából —