Záhony Körzeti Átrakó, 1985 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
ZÁHONY KÖRZETI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZÁHONYI MÁV ÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1985. JANUÁR HÓ A körzet Beszélgetés Gerőcs Számvetésre készülünk. Februárban az üzemi pártértekezlet ad számot az elmúlt öt év munkájáról, s szabja meg a feladatokat a következő ötéves ciklusra. Ennek kapcsán kértük meg Gerőcs Istvánt, az üzemi pártbizottság titkárát, hogy válaszoljon néhány, az egész kollektívát érintő kérdésre. — Milyen volt az utóbbi időszak gazdasági, irányításbeli fejlődése? Ehhez hogyan igazodott a pártirányítás a maga eszközeivel? — Roppant változatos képet kapunk, ha az utóbbi öt esztendő munkáját értékeljük. Engedtessék meg, hogy a részletekbe a ne menjek bele — erre hivatott pártértekezlet, amely egyszerre elemzi a gazdasági munkát és a magunk belső ügyeit. Ami viszont mindenképpen kikívánkozik: az átrakókörzetre korábban a fokozatos mennyiségi fejődés volt a jellemző. Ez a tendencia — ami az átrakásra, elszállításra váró árutömeget illeti — tulajdonképpen megállt, illetve igen kis mértékben változik. Helyette előtérbe kerültek a minőségi vonások, amelyek egyre inkább meghatározzák egész munkánkat. Csakis a gazdaságosság tükrében szabad vizsgálni megtett fejlődésünket. S éppen az előbbiekből fakad, hogy ennek a változásnak az irányításban is meg kellett mutatkoznia. Korábban egyedül a pártbizottság volt az, amely az egész körzet tevékenységét átfogta. Ennek olyan következménye is volt, hogy a gazdasági és társadalmi szervek elkülönült érdekeinek ütközésekor egyedül az üzemi pártbizottság tudott helyben egyeztetni. Az üzemigazgatóság megszervezése, illetve önállóságának fokozott kiépítése, valamint a területi szakszervezeti bizottság létrejötte pozitívan változtatott ezen a helyzeten. A leadott jog- és hatáskörökkel változott a bizalmiak helye és szerepe is az irányításon belül. Feladatunk volt, hogy ezt a helyes és általunk is szorgalmazott folyamatot erősítsük. — A sok változás nem járt megrázkódtatásokkal? — Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a felelősség fokozott növekedéséhez, a nagyobb önállósághoz minden szinten felnőttek az ott dolgozó vezetők és beosztottak. Nem ment könnyen sok minden, hiszen Eperjeskén az állomásokat vonták össze, Komoró és Tuzsér szintén közös irányítás alá került, a főnökségek kapcsolataiban is változások következtek, de az üzemigazgatóságon belül az osztályszervezet kialakítása több személyi döntést is eredményezett. Ezért ha azt mondom, hogy a sok és szinte folyamatos átszervezés nem okozott komolyabb megrázkódtatást, akkor érzékeltetnem kell azokat az erőfeszítéseket is, amelyek arra irányultak, hogy a közös cél érdekében lehetőleg minden érintettnek megnyugtató megoldást kellett találni. Ebben jó partnernek bizonyultak az egyes alapszervezetek, pártvezetőségek, amelyek a maguk sajátos eszközeivel segítették ezt a munkát. — Mennyiben erősödött a pártmunka, milyen jellemzői vannak az utóbbi évek tevékenységének ? — Ha csak annyit nézünk, hogy öt év alatt 270 új taggal gyarapodtak alapszervezeteink, s javarészt tehetséges és fiatal munkásokat vettek fel a párt soraiba, máris elégedettek lehetünk. (Bár meg kell jegyezni, hogy az eltávozások, nyugdíjazások miatt kisebb mértékben nőtt az irányításunk alatt levő területen a párttagok száma.) Ám ettől sokkal fontosabb, hogy nőtt párttagjaink ideológiai-politikai képzettsége. A pártvezetőségek is ebben az időben erősödtek meg, jöttek létre, amint példa erre a pályafenntartási főnökség és az üzemigazgatósági központ. Mindez azt eredményezte, hogy nőtt az elvi-politikai irányítás színvonala, a gazdasági és pártvezetés között minden szinten olyan kapcsolat alakult ki, amely lehetővé teszi az igényes politikai irányítómunkát. Ennek haszna megnyilvánul a dolgozók közérzetében, az üzem fejlődésében. — Ennyi változás után milyen feladatok vannak a jelenlegi helyzetben? — Nem túlzok, ha legfontosabbnak azt tartom, hogy a következő időszakban szintén szilárdítsuk meg minden elért eredményeinket, s időben alkalmazkodjunk az új dolgokhoz. Már látszik, hogy az átrakókörzet munkájában gyökeres változás nem várható, nyilvánvaló, hogy továbbra is a minőségi, gazdaságossági szempontok maradnak előtérben. Ezeket szolgálják a még folyamatban levő beruházások is, de mindnyájan tudjuk, hogy a meglevő eszközeink jobb kihasználásánál szintén van javítanivaló. A stabilizálás azt is jelenti, hogy a különböző irányítóposztokon igen sok fiatal szakember kapott bizalmat — s igen megnyugtató, hogy többségük becsülettel megállta helyét —, ám náluk még évek kellenek ahhoz, hogy minden szempontból megfeleljenek a követelményeknek. Rájuk hárul a szervezésben, a feladatok végrehajtásában az a bizonyos finomítás, ami a körülményekhez való legjobb alkalmazkodást jelenti. S ha most nem szégyenkezhetünk elért eredményeinkért, akkor a jövőben még inkább okunk lehet arra, hogy minden, itt dolgozó vasutas büszke legyen a záhonyi körzet teljesítményeire. Ebben természetesen sokat számít, hogy a pártszervezeteink irányításával mennyire marad meg az újra való törekvés mindenkinél. A jelenlegi szellemi keretek között kell dolgozni, azonban csak az érdekeltségi rendszer jobb kihasználásával, előre látó intézkedésekkel várhatjuk el a következő időszakban tevékenységünk elismerését. — Az üzemi pártértekezlet feladata, hogy kimunkálja a következő időszak főbb tennivalóit. Mindez azonban nemcsak a kommunisták ügye, a végrehajtás valamennyi, a körzetben becsületesen dolgozó ember feladata. Milyen magatartás szükséges ahhoz, hogy mindez a gyakorlatban is érvényesüljön? — Ahhoz, hogy a pártértekezlet sikeres legyen, olyan célokat szükséges megszabni, amelyek jól orientálják valamennyi dolgozónkat. Ennek biztosítéka az eddig végzett munkában, abban az őszinteségben és nyitottságban rejlik, ami jellemző az utóbbi években tevékenységünkre. Ebben a szellemben szeretnénk olyan pártértekezletet tartani, amely a reális értékelés mellett megfelelő iránymutatást ad párttagnak és pártonkívülinek — fejezte be Gerőcs István. Változások után felnőtt a feladatokhoz Istvánnal, az üzemi pártbizottság titkárával Szerkezetileg elkészült az év végére a fedett kézi átrakócsarnok a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. (Gaál Béla felvételei.) Emelkedő export Mennyiségi rekordok az 1984-es esztendőben Kevesebb tömegáru • Forgalmi nehézségek - Javuló minőségi mutatók Az 1984-es esztendő minden bizonnyal úgy kerül be az átrakókörzet történetébe, mint amely újabb mennyiségi rekordok elérését hozta. Mindezt úgy, hogy lényegében mindig megfelelt a körzet a szállítási, átrakási feladatoknak. Bár még nincsenek végleges adatok, azonban máris látszik, hogy a magyar importtervet túlteljesíti a körzet, beérkezett mennyiség a tranzitatal együtt meghaladja a 12 millió tonnát. (A tranzitszállítások az 1980-as csúcshoz képest erőteljesen visszaestek, az egy évvel korábbi mennyiségtől is elmaradtak.) Folytatódott az áruösszetétel eltolódása a munkaigényesebb áruk felé. Néhány tömegáruból több ezer tonnával kevesebb érkezett, így említhető a fa, műtrágya, cement, míg jóval több érc és vegyes áru átrakására kellett felkészülni. Az év utolsó felében igen megnőtt az export- és tranzitkiszállítások üteme. Mindez tervhez közeli teljesítést tett lehetővé. Ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a Szovjetunióba irányuló áruforgalom több, mint 6 százalékkal emelkedett az előző évhez viszonyítva. Mind a magyar exportcikkek, mind a tranzitáruk nagyobb mennyisége hagyta el a határt az év végével. Az exportszállítások és a tranzitküldemények gyors eljuttatása érdekében sikeres volt a meglevő rakodókapacitás kihasználása a normálból széles nyomtávú kocsikba történő rakodásnál. Ennek nyomán a tervezett mennyiséget 17 százalékkal túlszárnyalva mintegy 720 ezer tonna áru került a határon túlra. Az év végére néhány áruforgalmi nehézség zavarta az ütemes tevékenységet. Egyrészt a Jugoszláviába irányuló áruk fogadása nem volt zavartalan a megrendelő részéről, másrészt a hazai áruknál különböző ércek és karbamidműtrágya szállítása, illetve fogadása okozott gondot. Mindez azt eredményezte, hogy a kelleténél több rakott széles nyomtávú kocsi tartózkodott a körzetben. Az üzemviteli mutatóknál az év végén is javulásról lehet számot adni. A minőségi tényezők a legtöbb területen javultak. Külön örvendetes, hogy a normál kocsik tartózkodási ideje átlagosan mintegy 9 órával csökkent. A széles kocsik tartózkodásánál ugyancsak komoly a több, mint egynapos megtakarítás. Az utazóknak kedvező, hogy a személyvonatok menetrendszerűsége javult. Egyetlen romló tényező tapasztalható: az áruösszetétel megváltozása, valamint az elmaradt vasércszállítások miatt a teherkocsik statikus terhelése egy tonnával csökkent. Összességében az 1984. évi teljesítmények azt is mutatják, hogy érdemes volt közvetlenebb ösztönzőket kitűzni az egyes szolgálati helyeknek, mert ez is hozzájárult az eredményesebb munkához. A záhonyi mozdonyjavító csarnokban a nagy tapasztalattal rendelkező szerelők mellett tanulók is dolgoznak. Az egyik dízelmozdonyon szelephézagot állít P. Kovács László, Kádár Sándor és Kulcsár Géza.