Záhony Körzeti Átrakó, 1985 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

ZÁHONY KÖRZETI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZÁHONYI MÁV ÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1985. JANUÁR HÓ A körzet Beszélgetés Gerőcs Számvetésre készülünk. Feb­ruárban az üzemi pártértekez­let ad számot az elmúlt öt év munkájáról, s szabja meg a fel­adatokat a következő ötéves cik­lusra. Ennek kapcsán kértük meg Gerőcs Istvánt, az üzemi pártbizottság titkárát, hogy vá­laszoljon néhány, az egész kol­lektívát érintő kérdésre. — Milyen volt az utóbbi időszak gazdasági, irányí­tásbeli fejlődése? Ehhez ho­gyan igazodott a pártirá­nyítás a maga eszközeivel? — Roppant változatos képet kapunk, ha az utóbbi öt eszten­dő munkáját értékeljük. Enged­tessék meg, hogy a részletekbe a ne menjek bele — erre hivatott pártértekezlet, amely egy­szerre elemzi a gazdasági mun­kát és a magunk belső ügyeit. Ami viszont mindenképpen ki­kívánkozik: az átrakókörzetre korábban a fokozatos mennyisé­gi fejődés volt a jellemző. Ez a tendencia — ami az átrakásra, elszállításra váró árutömeget illeti — tulajdonképpen megállt, illetve igen kis mértékben vál­tozik. Helyette előtérbe kerül­tek a minőségi vonások, ame­lyek egyre inkább meghatároz­zák egész munkánkat. Csakis a gazdaságosság tükrében szabad vizsgálni megtett fejlődésünket. S éppen az előbbiekből fakad, hogy ennek a változásnak az irányításban is meg kellett mu­tatkoznia. Korábban egyedül a pártbizottság volt az, amely az egész körzet tevékenységét át­fogta. Ennek olyan következmé­nye is volt, hogy a gazdasági és társadalmi szervek elkülönült érdekeinek ütközésekor egyedül az üzemi pártbizottság tudott helyben egyeztetni. Az üzem­­igazgatóság megszervezése, illet­ve önállóságának fokozott ki­építése, valamint a területi szakszervezeti bizottság létre­jötte pozitívan változtatott ezen a helyzeten. A leadott jog- és hatáskörökkel változott a bizal­miak helye és szerepe is az irá­nyításon belül. Feladatunk volt, hogy ezt a helyes és általunk is szorgalmazott folyamatot erő­sítsük. — A sok változás nem járt megrázkódtatásokkal? — Nagyon lényegesnek tart­juk, hogy a felelősség fokozott növekedéséhez, a nagyobb önál­lósághoz minden szinten felnőt­tek az ott dolgozó vezetők és beosztottak. Nem ment könnyen sok minden, hiszen Eperjeskén az állomásokat vonták össze, Komoró és Tuzsér szintén közös irányítás alá került, a főnöksé­gek kapcsolataiban is változások következtek, de az üzemigazga­tóságon belül az osztályszervezet kialakítása több személyi dön­tést is eredményezett. Ezért ha azt mondom, hogy a sok és szinte folyamatos átszervezés nem okozott komolyabb megráz­kódtatást, akkor érzékeltetnem kell azokat az erőfeszítéseket is, amelyek arra irányultak, hogy a közös cél érdekében lehetőleg minden érintettnek megnyugta­tó megoldást kellett találni. Eb­ben jó partnernek bizonyultak az egyes alapszervezetek, párt­vezetőségek, amelyek a maguk sajátos eszközeivel segítették ezt a munkát. — Mennyiben erősödött a pártmunka, milyen jellem­zői vannak az utóbbi évek tevékenységének ? — Ha csak annyit nézünk, hogy öt év alatt 270 új taggal gyarapodtak alapszervezeteink, s javarészt tehetséges és fiatal munkásokat vettek fel a párt so­raiba, máris elégedettek lehe­tünk. (Bár meg kell jegyezni, hogy az eltávozások, nyugdíja­zások miatt kisebb mértékben nőtt az irányításunk alatt levő területen a párttagok száma.) Ám ettől sokkal fontosabb, hogy nőtt párttagjaink ideológiai-po­litikai képzettsége. A pártveze­tőségek is ebben az időben erő­södtek meg, jöttek létre, amint példa erre a pályafenntartási főnökség és az üzemigazgatósá­gi központ. Mindez azt eredmé­nyezte, hogy nőtt az elvi-politi­kai irányítás színvonala, a gaz­dasági és pártvezetés között min­den szinten olyan kapcsolat alakult ki, amely lehetővé teszi az igényes politikai irányító­munkát. Ennek haszna megnyil­vánul a dolgozók közérzetében, az üzem fejlődésében. — Ennyi változás után milyen feladatok vannak a jelenlegi helyzetben? — Nem túlzok, ha legfonto­sabbnak azt tartom, hogy a kö­vetkező időszakban szintén szilárdítsuk meg minden elért eredményeinket, s időben alkal­mazkodjunk az új dolgokhoz. Már látszik, hogy az átrakókör­zet munkájában gyökeres vál­tozás nem várható, nyilvánvaló, hogy továbbra is a minőségi, gazdaságossági szempontok ma­radnak előtérben. Ezeket szol­gálják a még folyamatban le­vő beruházások is, de mindnyá­jan tudjuk, hogy a meglevő eszközeink jobb kihasználásánál szintén van javítanivaló. A sta­bilizálás azt is jelenti, hogy a különböző irányítóposztokon igen sok fiatal szakember ka­pott bizalmat — s igen meg­nyugtató, hogy többségük be­csülettel megállta helyét —, ám náluk még évek kellenek ahhoz, hogy minden szempontból meg­feleljenek a követelményeknek. Rájuk hárul a szervezésben, a fel­adatok végrehajtásában az a bi­zonyos finomítás, ami a körül­ményekhez való legjobb alkal­mazkodást jelenti. S ha most nem szégyenkezhetünk elért eredményeinkért, akkor a jö­vőben még inkább okunk lehet arra, hogy minden, itt dolgozó vasutas büszke legyen a záho­nyi körzet teljesítményeire. Eb­ben természetesen sokat számít, hogy a pártszervezeteink irányí­tásával mennyire marad meg az újra való törekvés mindenkinél. A jelenlegi szellemi kere­tek között kell dolgozni, azon­ban csak az érdekeltségi rend­szer jobb kihasználásával, elő­re látó intézkedésekkel várhat­juk el a következő időszakban tevékenységünk elismerését. — Az üzemi pártérte­kezlet feladata, hogy ki­munkálja a következő idő­szak főbb tennivalóit. Mindez azonban nemcsak a kommunisták ügye, a vég­rehajtás valamennyi, a kör­zetben becsületesen dolgozó ember feladata. Milyen magatartás szükséges ah­hoz, hogy mindez a gya­korlatban is érvényesüljön? — Ahhoz, hogy a pártértekez­let sikeres legyen, olyan célokat szükséges megszabni, amelyek jól orientálják valamennyi dol­gozónkat. Ennek biztosítéka az eddig végzett munkában, abban az őszinteségben és nyitottság­ban rejlik, ami jellemző az utóbbi években tevékenysé­günkre. Ebben a szellemben szeretnénk olyan pártértekezle­tet tartani, amely a reális érté­kelés mellett megfelelő irány­mutatást ad párttagnak és pár­­tonkívülinek — fejezte be Ge­rőcs István. Változások után felnőtt a feladatokhoz Istvánnal, az üzemi pártbizottság titkárával Szerkezetileg elkészült az év végére a fedett kézi átrakócsarnok a Kelet-magyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat kivitelezésében. (Gaál Béla felvételei.) Emelkedő export Mennyiségi rekordok az 1984-es esztendőben Kevesebb tömegáru • Forgalmi nehézségek - Javuló minőségi mutatók Az 1984-es esztendő minden bizonnyal úgy kerül be az átra­kókörzet történetébe, mint amely újabb mennyiségi rekordok el­érését hozta. Mindezt úgy, hogy lényegében mindig megfelelt a körzet a szállítási, átrakási fel­adatoknak. Bár még nincsenek végleges adatok, azonban máris látszik, hogy a magyar import­tervet túlteljesíti a körzet, beérkezett mennyiség a tranzit­a­tal együtt meghaladja a 12 mil­lió tonnát. (A tranzitszállítások az 1980-as csúcshoz képest erő­teljesen visszaestek, az egy év­vel korábbi mennyiségtől is el­maradtak.) Folytatódott az áruösszetétel eltolódása a munkaigényesebb áruk felé. Néhány tömegáruból több ezer tonnával kevesebb érkezett, így említhető a fa, mű­trágya, cement, míg jóval több érc és vegyes áru átrakására kellett felkészülni. Az év utolsó felében igen megnőtt az export- és tranzit­kiszállítások üteme. Mindez tervhez közeli teljesítést tett le­hetővé. Ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a Szovjetunióba irá­nyuló áruforgalom több, mint 6 százalékkal emelkedett az előző évhez viszonyítva. Mind a ma­gyar exportcikkek, mind a tran­zitáruk nagyobb mennyisége hagyta el a határt az év végé­vel. Az exportszállítások és a tran­­zitküldemények gyors eljuttatá­sa érdekében sikeres volt a meglevő rakodókapacitás ki­használása a normálból széles nyomtávú kocsikba történő ra­kodásnál. Ennek nyomán a ter­vezett mennyiséget 17 százalék­kal túlszárnyalva mintegy 720 ezer tonna áru került a határon túlra. Az év végére néhány árufor­galmi nehézség zavarta az üte­mes tevékenységet. Egyrészt a Jugoszláviába irányuló áruk fo­gadása nem volt zavartalan a megrendelő­ részéről, másrészt a hazai áruknál különböző ércek és karbamidműtrágya szállítása, illetve fogadása okozott gondot. Mindez azt eredményezte, hogy a kelleténél több rakott széles nyomtávú kocsi tartózkodott a körzetben. Az üzemviteli mutatóknál az év végén is javulásról lehet szá­mot adni. A minőségi tényezők a legtöbb területen javultak. Külön örvendetes, hogy a nor­mál kocsik tartózkodási ideje át­lagosan mintegy 9 órával csök­kent. A széles kocsik tartózko­dásánál ugyancsak komoly a több, mint egynapos megtaka­rítás. Az utazóknak kedvező, hogy a személyvonatok menet­rendszerűsége javult. Egyetlen romló tényező tapasztalható: az áruösszetétel megváltozása, va­lamint az elmaradt vasércszál­lítások miatt a teherkocsik sta­tikus terhelése egy tonnával csökkent. Összességében az 1984. évi teljesítmények azt is mutatják, hogy érdemes volt közvetlenebb ösztönzőket kitűzni az egyes szolgálati helyeknek, mert ez is hozzájárult az eredményesebb munkához. A záhonyi mozdony­javító csarnokban a nagy tapasztalattal rendel­kező szerelők mellett tanulók is dolgoznak. Az egyik dízelmozdo­nyon szelephézagot állít P. Kovács László, Kádár Sándor és Kulcsár Géza.

Next