Zalai Hírlap, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-01 / 126. szám
1931. június 1. ZALAI HÍRLAP 2588000 forit értékű árú terven felül, növekvő fizetőkészség, szilárduló munkafegyelem — Verseny-eredmények a nagykanizsai Gépgyárban — Az októberi események súlyos és válságos gazdasági helyzetbe sodorták annyi más vállalattal egyetemben a Nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyárat is. A vállalat rendkívül nehéz pénzügyi helyzetbekerült a sztrájkok alatt jogtalanul kifizetett bérek miatt A pénzügyi bajokat még súlyosbították a nagyfokú termeléskiesések, az anyag, valamint a befejezetlen munkák felhalmozódása. Ezek a káros tényezők már-már a tönk szélére juttatták az üzemet. Február hónapban még nagyon sötétek voltak a jövő kilátásai. A gépgyárkommunistái és vezetői hosszú napokon és éjszakákon keresztül töprengtek, hogy olyan lehetőséget találjanak, amellyel meg lehet szüntetni a hajókat és rendbe lehet hozni az üzem rosszra fordult helyzetét. Itt is, mint országunk más területein, a bajból való kijutásnak a kezdeményezői és megszervezői elsősorban a kommunisták voltak. A Gépgyár MSZMP-szervezetének tagjai és vezetősége megbeszélte, elemezte a bajok forrását, valamint javaslatot tett azok megszüntetésére. A pártszervezet vezetősége bizalommal fordult azokhoz, akik a nehéz helyzeten segíteni tudnak a munkásokhoz. Javaslatot terjesztettek be a vállalat vezetősége elé, s ebben megjelölték azokat a lehetőségeket, amelyekkel elsősorban meg lehet szüntetni a gazdasági problémákat. «Munkaversenyt kell hirdetni a termelés fellendítése érdekében»- hangoztatták a kommunisták. A vállalat vezetősége megfogadta ezt a tanácsot és kidolgozta a verseny gyakorlati tervét , valamint a győzteseknek jelentős céljutalmat tűzött ki. Március elsejével megindult a verseny, s az eredmények napról napra növekedtek. Végül is a hó végére, — a verseny eredményeképpen — 1 688 000 forint értékű áruval teljesítették túl a tervet. De még ezt az eredményt is túlszárnyalták 988 000 forint értékkel. Végeredményben tehát a márciusi terven felül 2 588 090 forint értékű árut termeltek. Azt hiszem, nem kell különö-sebben megmagyarázni, hogy a népgazdaság vérkeringésében és helyzetében milyen nagy jelentőséggel bír ez a két és félmilliós terven felüli árutöbblet. Az üzem gazdasági helyzetében pedig gyökeres változást hozott és biztató reményeket nyújt a jövőre nézve. A munkaverseny eredményeképpen megnövekedett a vállalat fizetőképessége, lecsökkent a befejezetlen munkák állománya, és már hitel-visszafizetést is tudtak eszközölni. A vállalat helyzetének a javulása mellett jól jártak a versenyben résztvevők is. Az első díjat, 10000 forintot a 2-es számú lakatosüzem nyerte. Ezt az összeget az üzemvezető a munkások között osztotta szét. Ezen felül Büki Béla, mint a legjobb eredményt elért üzem vezetője 1000 forint jutalomban részesült Ez az üzem 1 159 090 forinttal szárnyalta túl a tervet és 657 000 forinttal a versenyben megszabott programot. A második díjat, 7500 forintot a javítóüzem kapta meg. Itt még Kugler Sándor üzemvezető gépészmérnök kapott 1000 forint jutalmat. A javítóüzem tervét 1 246 000 forinttal, a versenyben megszabott értékhatárt 565 000 forinttal teljesítette tú. A verseny annyira szoros volt, hogy az eredetileg 5000 forintos kiírt második díjat az igazgató a verseny végén emelte fel a jó eredmények láttán. Ezer forintos jutalmat kapott még a karbantartó részleg kollektívája, mert lelkiismeretes munkájukkal és folyamatos javításaikkal biztosították a termelés menetét. Ennek kétszeresét kapták a raktár és a rakodócsoport dolgozói, amiért biztosították a zavartalan anyagellátást Az erf»dm£rmvf*1 íj yrmihan nL A gazdasági helyzet ugyan javult valamit, és megállt a gyár a lejtőn, de az első negyedévet mégis közel 800100 forintos veszteséggel zárták. (A január és február havi gyenge termelési eredményeket még a márciusi kiváló eredmények sem tudták teljes egészében korrigálni.) Ezért már a márciusi időszak alatt feldolgozták a második negyedévi verseny feltételeit. Ez a versenyszakasz már széleskörű és megalapozottabb, nagyobb súlyt helyeznek az egyéni teljesítményekre is. Az áprilisban megindult második negyedévi versenynek is láthatóak már az eredményei. Április hónapot 350 000 forintos nyereséggel zárta a vállalat, továbbá április 17. óta folyamatosan fizetőképes, s május hónapban már — az árkiegyenlítés kivételével — nem vették igénybe az állami támogatást. A vállalat vezetősége szerint — amennyiben a most meglévő termelési eredményeket tartani, illetve még fokozni tudják — az evévi mérleg jóváhagyása után, minden munkásnak kifizethető lesz a maximális, azaz egyhavi nyereségrészesedés. A tények azt bizonyítják, hogy a Gépgyár megfelelő úton halad. Hogy mi tette ezt lehetővé? Elsősorban a kommunisták bátor és kezdeményező felhívása a versenyre. A Gépgyár dolgozóiban — amint azt az eredmények mutatják — lehet bízni Hiába akarták és akarják a rosszszándékú ellenforradalmi elemek a gyár dolgozóit szembeállítani a munkáshatalommal. A becsületes munkások leszámoltak azokkal, akik a zavart és a fejetlenséget szították és a már márciusban megkezdett munkaversenyükkel hitet tettek a szocializmus ügye mellett. A munkaverseny sikerét elősegítette annak realitása és megfoglhatósága is. Nem voltak nagy frázisok, nem voltak óriási, színes munkaversenytáblák, üres «szappanburborékfogadkozások», hanem szorgos munka és tények. Olyan tények, amit még a legrosszabb szándékú ember sem tud megcáfolni vagy elferdíteni. A munkaverseny kifejlődését előre lendítette az is, hogy az — a jutalmazáson keresztül — elsősorban a fizikai munkásokat serkentette. Az kapta a jutalmat, aki valóban megérdemelte és megtermelte az árut. Naiyon helyes az igazgatóság álláspontja abban a kérdésben is, hogy a jutalmakat az üzemvezetők osztják ki. Ők tudják valóban, ki dolgozik jól, ők tudják, ki érdemli meg legjobban. Arról nem is beszélve, hogy ez a módszer szilárdítja és erősíti az üzemvezetők tekitélyét, ami bizony azelőtt a felső vezetés bürokratikussága miatt eléggé meg volt nyirbálva. Hiba volt viszont, hogy a márciusi verseny megszervezéséből a szakszervezet nem vette ki kellőképpen a részét. Csupán az egyéni agitációra és propagandára szorítkozott. A második versenyszakasznak azonban ott vannak a munkaverseny feltételek, valamint az eredmény értékelési rendszer kidolgozásában is, így áll a munkaverseny ügye a Gépgyárban. Minden biztató remény és feltétel megvan ahhoz, hogy a második negyedévet már nyereségesen zárják. Ehhez nem kell egyéb, csak folytatni a munkát azzal a lendülettel és akarattal, ahogy azt a verseny elindította. Tímár Ede Köves utca községfejlesztési alapból Pusztaszentlászló két legsárosabb utcáját, a Haladás és a Petőfi utcát a község lakói kikövezték. Mintegy 120 000 forint értékű munkát végeztek el közösen, s igaz a közmondás: evés közben jön meg az étvágy, elhatározták, hogy hasonló eszközökkel a Béke utca jelentősebb részét is kikövezik. A község lakói hálásan emlékeznek meg a bázakerettyei üzem vezetőiről, akik számukra is szoros munkaidőben hengerrel siettek a szentlászlóiak segítségére. Követendő a példa, nemcsak az állami beruházás jelentheti a község előrehaladásának alapfeltételét, hanem a községi összefogás is segíthet Balatoni kirándulás Lázas készülődés után szerdán reggel fél hatkor népesítettük be két Ikaruszunkat. Hat órakor teljesült 115 leányka vágya, búcsút intettünk jó szüleinknek, s elindultunk a magyar tenger felé. A nap is felmosolygott a kemendi várhegy mögül a vidám gyermeksereg láttán, ahogy haladtunk a Zala völgyében. A türjei dombtetőn a XII. században alapított ősi templom-műemlék integetett felénk, a festői mihályfai út tengelyében koronaként ült a sümegi vár. Benzinparipánk kifáradt, rohammal vettük be a várat. ,J„adrágfékkel” ereszkedtünk le a városba, a Kisfaludyházhoz, majd a világhírű Maulberisch városába. A múzeum, freskóihoz. Kocsinkból fel-feltűnt Csobánc, fülemben csengett a szép vers: „Ülj mellém a kandallóhoz, fel van szítva melege, Csobáncvárról édes-kedves, halljad ím egy agg rege.. Merengésemből az uzsai modern, gépesített bazaltbánya és a halastó rendszere ébresztett fel. Vidám nótaszóval szálltunk le Tapolcán, a tufahegyek mélyén megbújó tavasbarlangba. Utána a szigligeti várromról tekintettünk körbe a Balatonon, amint délről „átöleli” Somogyország, nyugatról a keszthelyi partok, északról a Bakony nyúlványai. A Római-forrásnál üdítettük fel magunkat, majd begördültünk Keszthely ősi s egyéb műemlékek megtekintése után a kikötőt és a strandot csodáltuk meg. Hévíz gyógyvizében friss erőt nyertünk, majd újra benépesítettük buszunkat, a Zala felé vettük az irányt, s áthaladva rajta, ismét megyénkbe érkeztünk. A zalaapáti magaslaton összefoglaltuk a napi tanulmányokat. A sima baki műúton már szinte siklott velünk a tüzesszemű Ikarusz, hamar elértük a fényárban úszó olajfinomítónkat. A pontos tervezés és napirend szerint 21 óra 10 perckor vidám nótaszó és csatakiáltással érkeztünk meg jóanyánk ölelő karjai közé. Volt mit mesélni, annyit láttunk, annyit tanultunk e szép napon. Nem kellett alvásba ringatni. Álmomban újra átéltem a felejthetetlen, élményekben gazdag utat. Életrekeltek a hős várvédők. Homlokomat illették a szigligeti múzsák s mintha eljöttek volna búcsúzni a Kisbalaton madarai: pacsirtaszó ébresztett. (Pedig csak rádiónkban szólt a „Pacsirta dal”.) Szememet végre felnyitva egészen éreztem, hogy nem álom volt, valóság. Megcsodáltunk, megszerettünk, magunknak vallunk minden szépségedben, romantikádban, ölelő hegyeiddel, üde forrásaiddal, hullámos, aranyhídú testeddel, felejthetetlen, szép Magyar Tengerünk. Szabó Mária, a zalaegerszegi Ady iskola VII. A. osztályának tanulója A petrikeresztúriak határozott segítséget várnak Úgy véltük, a Mózer-tárgyalás megkezdésével pontot tettünk a petrikeresztúri ellenforradalmi csoport ügyének végére. Nem így történt. Nyolc család felfelé ívelő életének derékbatörése, a termelőszövetkezet összezúzása, a jelen s a jövő gondja írásra késztet. Néhány gondolat nyílt, egyenes kimondása a közvélemény elé kínálkozik. Két ízben olvashattak lapunkban már a petrikeresztúri ügyről, s hogy újra az olvasó elé lépünk, több oka van. Nézzük őket: Ninett termelőszövetkezet Üres, ásítozó némaság minden, az istállók, a pajta, az új sertésfiaztató, az egész porta. Mintha 1945-ben látnám a kifosztott uradalmakat. Március végén a kulák beköltözött a termelőszövetkezetnek juttatott házba .. .Uralják az egész portát. Krumpliültetvény, néhány öntelten tollászkodó (pardon) kulák tyúk és kakas, az egyik fa alatt a gépállomás hármas ekéje zavarja csak a halotti sivárságot. Október 28-án kezdődött... Akkor rohant rájuk a Gérceiek által felbújtott téboly. Az értelmi szerzők, az igazi bűnösök csendben húzódtak meg a hőzöngők mögött. Nyíltan porondra lépni még korainak vélték. — Végezzetek velük!... Akasszátok fel őket!... A lábuknál fogva, hogy tovább szenvedjenek!... — s otthon*»-tírba 7QVártak a A vihar lassan elült, s a petrikeresztúriak hiába várták, hogy bíztató szavakat mondó pártfunkcionáriusokon kívül a legilletékesebb, a járási tanács mezőgazdasági osztálya segítségükre siessen. Németh elvtárs, az osztályvezető, »Nem érek rá« válasszal utasította el a segítséget kérő szavakat. (Nem tudunk hát tényleg szakítani a régi vezetési gyakorlattal? Igaz, kényelmesebb odamenni, ahol »jól mennek a dolgok«, — ez viszont emberség dolga is, nem csupán száraz hivatali kötelesség.) Márciusra járt már, amikor elszámoltatni »kiszálltak« a mezőazdasági osztályról. Öt hónapig feléjük sem néztek! Jól van ez így? S Petrikeresztúron »rendre folyt« tovább az élet. A megfélemlített tsz-tagok eladták a kincseket érő állatállományt, keseregve nézik a szépnek ígérkező vetést, hiszen közös aratásra készültek, ezt az utat próbálgatták éveken át, s amikor már minden jól ment volna ... fogalmuk sincs, hogyan tovább...? Mondhatnák most sokan, s az élet is adott példát arra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom igaz hívei minden, vihar ellenére együtt maradtak, küzdöttek, megvédték a közös vagyont. Ez így igaz is, de engedheti kommunista lelkiismeretünk, hogy a most még botladozókat, s e botladozásokból eredően hosszú éveket éltesz»Vírvni «VaríSVat. mamniVra A községi tanács ideiglenesen kezelésbe vette az épületeket, ezzel együtt mintegy 80 —90 hold tartalékföld is gazdátlanul maradt. Hogy mit kezdenek vele? Ők sem tudják. Elképzelés sincs, s a kiútkeresés is lassú, vontatott. A községi tanács új elnöke, Győrfi elvtárs becsületes jószándékát nagyban akadályozza hogy ismeretlen, új munkát végez, s bizony vajmi kevés segítőtársra talál. Ki-ki a maga módján igyekszik saját igazát bebizonyítani előtte, s a rendeletek kusza tekervényeiben nehezen tart csak lépést a követelményekkel. Tévedés ne essék, nem Győrfi elvtárs személye kifogásolt, inkább az a mód, ahogy segítik, igazabban szólva, ahogy nem segítik. Ami a házingatlanok visszajuttatását illeti, ilyen s olyan paragrafusra hivatkozva, a jobban hozzáértők, így a tanács titkára is, a jelenlegi helyzetből való kiút helyett azon tűnődik: évekkel ezelőtt hol hibáztak, hogy az épületek nem lettek államosítva, enélkül kerültek a termelőszövetkezet kezelésébe. Szükség van néha arra, hogy eltépelődjünk, megfontoltuk, hol, mikor, mit, miért csináltunk rosszul. Szükség van erre azért, hogy a fejlődésünket, előrehaladásunkat gátoló akadályokat könnyebben, biztosabban háríthassuk el az útból, de nem azért, hogy a jelenlegi követelményeknek megfelelő fejlődést egy pillanatra is megtorpantsuk. Októberben a Gérceiek nem most, fél évvel az események után a megfélemlített faluban nehéz egyetlen lépést is előremenni, talán nem is szükséges bizonygatnom; elsősorban az ő bűnük, ők akkor nem kímélték az embert, gazdaságot, jelent és jövőt. Amit tettek, kizárólag és egyedül is saját jól felfogott érdekükben cselekedtek. ... hogy tévedtek? Legyen az ő gondjuk, az ő bajuk, ne mások feje fájjon emiatt. Nekünk elsősorban a volt s a jövő termelőszövetkezet tagjainak élete legyen a legfontosabb. Ennek érdekében kell félretenni azt a békülékeny politikai vakságot, ami eluralkodott a községben. Félretenni, hiszen nem nehéz bebizonyítani, hogy a Gérceiek búnikok Lehet, sokan csodálkoznak, talán merésznek, talán túlzottnak tartják ezt a határozott kijelentést. Vitatkozzunk hát, hadd sorakoztassam fel a falu véleményéből, s saját ismereteimből összegyűjtött érveimet. Igazuk van azoknak, akik azt mondják: emberként kell elbírálni, disztingválni kell Igazuk vanazoknak, akik pártfogásba veszik Gércei Pétert (egyike a szerteágazó Gércei családnak), a 20 holdas parasztot. Életében soha alkalmazottat nem tartott. Földjén maga dolgozott. De mi van az idős Gércei Péternével s gyermekeivel. Hetven-hetvenöt hold föld urai voltak. A kör-Éveken át két konvenciós cselédet tartottak. A faluban is ismert Májszter Lajos bácsi 29 és fél évig volt egyfolytában náluk, s mellette mindig volt más is. Igazuk van, akik amellett szólnak, hogy megosztották a földeket, hogy felajánlották az államnak ... Hat felé oszlott a föld, amikor már forró volt a talaj... amikor már gond volt a sok föld ... Aztán elhelyezkedtek. Jobbnál jobb állásokba ... s most, amikor már nincs beszolgáltatás, amikor újra — ahogy mondják — «érdemes» a földben gazdálkodni, kérik vissza. A földet, a házat, a gazdasági épületeket, s ehhez nem átalják most azt is kérni, hogy évekre visszamenően a termelőszövetkezet bérletet fizessen(!?). Attól sem riadnak vissza, hogy vezetőkre, funkcionáriusokra hivatkozva, »jobb belátásra« bírják a községi tanácsot. Ezt tették Miilei István országgyűlési képviselővel is. Szerintük Millei elvtárs megígérte, visszakapnak mindent. A képviselő szerint ebből egy szó sem igaz. S nekünk minden okunk megvan arra, hogy Miller elvtársnak, s ne a Gérceieknek higygyünk. Lehetne még az érvek sokaságát sorakoztatni, talán végtelennek tűnő hosszú sorokban is... Az elmondottak azonban, úgy vélem, elegendők ahhoz, hogy belássuk: tenni, cselekedni kell a legrövidebb időn belül, józan megfontoltsággal, kommunista határozottsággal, hiszen ez nemcsak a volt termelőszövetkezeti tagok, hanem az egész falu érdeke. 3. Tegnap déli 12 órakor megnyílt a vásár s június 10-ig minden nap reggel 8 órától este 8 óráig tekinthető meg. Tíz pontban foglaltuk össze a Vásárra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. 1. Mindenki gondoskodjék útrakeléskor a vásárigazolvány előzetes beszerzéséről. Kaphatók a MÁV és a MALÉV jegypénztárainál, s az IBUSZ vidéki fiókjainak kirendeltségeinél, valamint számos város és község tanácsánál. Az igazolványok ára darabonként 10 forint. 2. A vásárigazolvány birtokában a vidéki látogatók a MÁV vasútvonalain s a MAHART dunai hajójáratain 50 százalékos, a MÁVAUT járatain 25 százalékos, a MALÉV belföldi repülőjáratain 20 százalékos menetdíjkedvezményt kaphatnak. A Vásár látogatója jogosult még a Vásár tartama alatt Budapestről kiindulva egy 33 százalékos kedvezményű tetszőleges vidéki állomásra utazni és visszatérni a fővárosba. (Lásd a vásárigazolvány 3. oldalát.) Az igazolvány ezenkívül a Vásár egyszeri díjmentes meglátogatására is jogosít. 3. A menetdíjkedvezmények a fővárosba való felutazásnál június 10-én déli 12 óráig vehetők igénybe, míg visszautazásnál május 31-ének 16 órájától június 13. éjjeli 24 órájáig tart a kedvezmény lehetősége. 4. A vásárigazolványok érvényességéhez az kell, hogy az igazolványokat a) elutazáskor az indulási állomásnál, b) Budapesten a Vásár bejáratánál, c) visszautazáskor a fővárosi indulási állomáson lebélyegezzék. 5. A vidéki látogatók megérkezésük után szállásról goncskodhatnak a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal központi irodája (Lenin körút 30 ), vagy ugyanennek a hivatalnak a Vásáron található kirendeltsége útján. 6. A Vásár látogatói résztvehetnek a Vásár tárgysorsjátékában, amelynek számos értékes nyereménye lesz. A sorsjegyek darabonként 3 forintért kaphatók a Vásár területén. A sorsjegyek húzása június 10-én délután 4 órakor lesz. A nyerőszámokat a Népszabadság és a Népakarat június 12-i vagy 13-i és az Esti Hírlap június 13-i vagy 14-i számában teszi közzé a vásárrendezőség. 7. A Vásár tartama alatt a Magyar Légiközlekedési Vállalat körrepüléseket rendez a Vásár, illetve a főváros felett A mintegy 10 perces, 40 km-es légi útra jegyek kaphatók a MALÉV Vörösmarty tér 5. sz. alatti és az IBUSZ József nádor tér 12. sz. alatti irodájában. Felnőttek 30 forintot fizetnek a jegyért és ebben benne van oda-vissza a Vörösmarty tér és a Ferihegyi repülőtér között közlekedő autóbusz menetdíja is. 8. Ugyancsak a Vásár tartama alatt a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal autóbusz körsétákat rendez a fővárosban és a festői szépségű budai hegyvidéken. A mintegy két és fél óráig tartó körséta során külön idegenforgalmi vezetők tájékoztatják az utasokat a fontosabb látnivalókról. Az autóbuszjegy ára 20 forint. 9. A Vásáron naponta ötször, vasárnap nyolcszor nagyszabású divatbemutató lesz, amelyen a fővárosi és vidéki ruházati vállalatok, divatszalon nők, a legkényesebb ízlést is kielégítő nyári és őszi női ruhamodelljeiket fogják felvonultatni. 10. A Vásár alkalmával ezúttal első ízben szerepel a kiremaszkop nevű filmbemutató újdonság, amely 17 méter szélességű vásznon jelenteti meg az eddig még nem látott nagyfilmek néhány darabját. Egyebekben a Vásár területén ez évben is közvetít üzeneteket a Magyar Rádió naponta három adásban. Hasznos tudnivalók a Budapesti Ipari Vásár vidéki látogatói számára