Zalai Hírlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

Papok igazsága Tudom, hogy ez a cím szorosan vett filozóf­ai értelem­ben nem eléggé precíz. Mert, ugye, az igazság ál aláz­06 t6­­mögött az ember mindig egy-egy társadalmi asz­ály igazságát keresi, már­pedig a pápák rendje a legvérmesebb túlbecsléssel sem vádolható azzal, hogy számukat a »­termelés­ben­« elfoglalt helyüket illetően osztálynak számt­anárak. Mégis ezt a címet használom, hisz a kizsákmányolok gaz­sága, mint általános fogalom, feltétlenül a brancshoz tarto­zó kisebb csoportok által vallott érdekigazságok összetevődésé­­ből alakul ki. Az egyszerű népnyelv ezt bölcsebb tömörséggel így f°jezi ki: holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Nemcsak a feudális úriszékre hivatkozom. Legnyíltabban, legdurvébban termé­szetesen a földesúri »igazságszolgáltatás» mutatta meg, hogy a­ kizsákmányoló rendszerben parasztnak sohaem lehet igaza az urakkal szemben. A modern idők bíráskodása már nem ilyen egysíkúan és minden esetben kimutathatóan szerzett érvényt ennek az elv­nek. Túlzás lenne azt mondani, hogy például a harmincas években minden pert a gazdagabbak, a hatalmon levők javára döntöttek el. Előfordult, hogy a látszatot me­gőrz­e­dő, kisebb jelentőségű ügyekben, vagy amikor már semmiképpen sem lehetett elferdíteni, megcáfolni a tényeket, h­a mariig ideig­lenesen a szegényebb, a kisember javára billent és elma­rasztalták a gazdagot, csorbát szenvedett az urak igazsága. Nem NpN­­H azonban félteni őket. Végül mégis csak az ő igazságuk kerekedett felül. Ezt bizonyítja a kehidaiak hajdani plébánosának, Vass Ferenc úrnak az esete is, akit a harmincas évek táján elég súlyos váddal citáltak a bíróság elé. Vass Ferenc — az akkori idők hírhedt Vass miniszterének érdesegy öccse — a kilencszázas évek elejétől csaknem n­égy évtizedig gyűjtögette a garasokat (no és persze a pengőket is) a kehidai plébánián. Hirtelenében nem tudnám kifejezőbben ábrázolni tevé­kenységének lényegét. Azt mondják az idősebbek­, hogy a me­gye, de talán az ország legzsugoribb embere volt, aki szakács­nőjével — a hajdani Linka nénivel együtt — összeharácsolta volna a fél világot. Beszélik, hogy a nagy gazdaság, sok föld, állat, stb. mellett reggelenként a szeperából készí­tetett magá­nak kávét, baromfit csak vész idején fogyasztott, sőt azt is meg­ette, hogy a pestisben elhullott sertését kényszervágás­a hivatkozva, kimérette a faluban. A falu dolgozói mit sem sejtve, órák alatt széthordták a húst, és csak másnap tört ki a botrány, amikor a romlott, tűzlő hústól súlyos mérgezést kaptak. fi­filhábsintó esetnek megyeszerte híre ment, sőt csaknem országos ügy lett belőle,­­ különösen akkor, amikor a járásbíróság feljelentések ellenére se akarta vád alá he­lyezni a tömegmérgezést okozó, zsugori plébánost. (Akkoriban nem volt ajánlatos egy valódi «echt« m­niszter közve­le" ■ o­­h­mával kikezdeni.) Masa Vass — a miniszeri fivér — több­ször egymásután f°lhívfa az igzágszogáltatá­s embereit az ügy »tárgyil­agos« elbírálására , sőt bizalmi emberét személye­sen küldte le a súlyos bűncselekmény elusolására.­­ A terebélyesedni kezdő országos botrány veszélye végül is jobb belátásra bírta a magas rangú protektort, — nem gör­dített akadályt a bírósági eljárás útjába, de intézkedett, h­gy a közröhejbe fulladó bírósági komédia megfelelő »ítéletet» hozzon, — tehát —­­már eleve biztosította a felmentést. A miniszteri párnás ajtók mögött kifundált Rusmus a járás­bíróság tárgyalótermében csaknem elakadt. A plébános ügyvédje — érthetően — azt igyekezett bi­zonyíta­n, hogy az állatot élve, egészségesen vágták le, a tömeges húsmérgezés a plébániától függ­etlenül, valószínűleg a hirtelen melegre for­dult időjárás hatására következett be. Ezt a teóriát természetesen bízón­­tani kellett... Látszatra mi sem volt könnyebb ennél. Két tanú kellett — két «elfogu­latlan, pártatlan«­ tanú —, így hát felíratták a D’édámia szolga­­legényét és kocsisát. A szolga legf'ry vall­omásával nem is volt baj. Az előzetes, szájbarágott szöveg alapján nagy pim­­­kodva — és a hamis eskü okozta zavarral küszködve — mégis­csak azt vallotta, hogy a disznót egészségesen szúrták le. M?!3 LS3k 8!5V tanú kellett tehát, és a vád máris cáfolva van. A vallomás után egycsapásra megváltozott a plé­bános úr magatartása. Arcáról azon gyomban eltűnt a bűn­tudat szorongása, és percről percre maga­biztosabb fölényesség­gel figyelte a tárgyalás menetét. (Nem csoda. Egy tanú kellett és az éppen a tulajdon kocsisa volt.) A kocsis izzadó homlokkal állt a tek­intetes bíróság elé. Izzadt, mert becsületes ember lévén, irtózott a hazugságtól Kiváltképp azután, hogy két ujját a keresztre helyezve meg kellett esküdnie a vallomásáéi előtt. A bíró kérdésére elmondotta, hogy ő­­ segített a kér­déses disznó leölésében. Emelkedett hangon tette fel a bíró a kér­dést: Élt-e a disznó, amikor leszúrták, vagy sem? Hallgatás. A bíró segíteni akart. — Hallotta a disznó visítását? Verejték ült ki a mi emberünk homlokára. Aztán némi hatllgams mán nagy kínlódva kinyögte: — Tekintetes bíróság. Arra, hogy élt-e, visított-e a disznó, nem tudok válaszolni, mert én... azt tulajdonképpen nem is hallhattam. Én ... én a disznó hátsó lábát fogtam ... így esett a hírhedt tárgyalás, amelyen rége is a terhelő adatok nem utolsósorban a becsületes kocsis vallomása alapján — el kellett ítélni a zsugori plébánost. Természetesen formális ítélet született — és biztos, ami biztos —, azt is rögtö­n , felfüggesztették. Elvégre a papok igazsága az urak igazsága, akkor még erősebb volt, mint a­­szegényeké. A népnek legfeljebb egy haszna volt az egészből: a tár­gyalás alapján egy újabb ízes adoma keletkezett az egyszerű papkocsisról, — aki a hátsó lábat fogván, nem hallotta meg a disznó visítását... Vasvári Ferenc Új mederbe terelték a Pavle-folyót A Delvina sík­ságon nagyarányú talajjavítási mun­kálatokat fejeztek be. Elkészült a Pavle-folyó 9 kilo­méteres új meder­szakasza, amely egyszersm­ind­en­­korra elejét veszi a folyó gyakori áradásainak. A Blavle-folyó eddig a butrinti tóba öm­lött, az új meder­szakasz a tenger felé tereli el vizét. Korszerű szovjet gépek segítségével 6 hónap alatt be­fejezték ezt a nagy munkát, amelynek eredmé­nyeként 6900 hek­tár termőföldet hódítottak vissza a természettől és 6700 hektár, víz­ben szegény föld rendszeres öntözé­sét tették lehető­vé. Ezeken a föl­deken nagyüzemi gyapot- és rizster­melést kezdenek, illetve új narancs- és citromfa ültet­vényeket telepíte­nek. ZALAI IH*I * ] ISSI. december L. Tudomány és tech­nika A béke és a haladás szolgálatában Szkobelcin akadémikus cikke a modern fizika néhány problémájáról — VÖ*I€Í< 1* — A tudomány és technika területén a legújabb események azoknak a kulcspo­zícióknak a feltárása volt, ame­lyek megnyitották ez utat az atomenergia felszabadí­ása és gyako­lati a­ka­lmozása előtt. Közism­rt, mekko­r jelentő­ségűek v­oltak az atomfizika történetében az atommagok bombázás útján való hasításá­ra vonatkozó kutatások, az atommagokat különleges löve­dékekkel, például a hidrogén a deu­tr­um, a hélium atommag­jaival bombázták. A harmin­cas évek elején különleges ver­seny indult meg azzal a céllal, hogy az atomfizikai laborató­­riumot az ellá­suk után eszkö­zökké­, amelyik minél napybb energiára képesek e »lövedé­keket« felgyorsítani. 1944-ben V. I. V­ikszler szov­jet tudós (s valamivel később az amerikai McMillan) fele­­dezte az »önműködő fáziskiál­lás”» elvét. Ennek ez r ívnek ez alapján a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és más országokban szivurot­ovok, fa­­zotrovok (szivkrociklotronok) és más gyorsítók­önyvek, s ez­zel az atomfizika fejlődésének új korszakába lépett. A tudomány nagy esemé­nyének számított a dubnoi gi­gászi szinkrofazotron üzembe­helyezése. Ez a részecskegyor­sító méreteit és a részecskék­­kel között energia nagyságát tekintve felülmúlja az Egye­sült Államokban épített két más hasonló unikális berende­zést. Ez év áprilisában a gyor­sítóban sikerült a részecskéket (protonokkal) 10 milliárd elekt­ronvolt energiára gyorsítani. Ez csúcseredmény. Az atomfizika modern gyor­sítókkal való ellátása lehetővé tette a tudomány számára, hogy mindenoldalúan tanulmá­nyozza azokat a mik­ro­ság új területén végbemenő jelensé­geket. Ebben a világban sajá­tos törvények uralko­dv­ak­, amelyek nem illeszkednek bele általános fogalmaink kereté­­be. A különböző fajta — telí­tett és semleges részecskék — mezonok, hiperinok, stb. világa ez. E részecskéket a tudomá­­nyos irodalom ma már a «kü­lönös« részecskék, valamint »­anti-részecsk­ék« néven jelöli. Beszélünk például »anti-p­roto­­nokról». (Az anti-protonok a közönséges protnoktól villamos töltésük előjelében különböz­nek.) a mikrovilág e részecskéi '* változékonyak s «éle­tük» tartama elenyésző, egye­seké a másodperc milliomod része, másoké enn­él még száz­szorta vagy ez m­­ent rövidebb. A fény sebességét megközelítő sebességgel száguldó részecs­kék megfigyelős azonban úgy találja (s ezt kísérlettel már sokszor ellenőrizték), hogy a részecskék élete repülésük fo­lyamán a relativitás elmélete által előre meghatározott tör­vényeknek megfel­­ően meg­­hossza­bbodik. E részecskék közül sokról még nem egészen világos, hogy milyen helyet foglaltak el a világnak abban az új fizikai képében, amelyet majd a jo­b­­b­n ala­kítanak ki. Az eddigi megfigyelések egész sor olyan kérdés felvetésére vezetnek, amelyek a mikrovilág jelensé­geire vonatkozó alapvető elgon­dolásaink fundamentumét érintik. Jó el az óriási, modern gyor­­sírók építése előtt a metovok­ és haverosok keletkezését a koz­mikus sugárzás megfigyelésé­­nél fedez­ik fel. Az elemi koz­mikus kisugárzás részecskéi a természetben, jobban mondja a kozmik­us tér messzi mélysé­geiben k­letkeznek, ahonnét a legegyszerűbb elemek atom­magjai — főleg kolosszális energiára felg­i­r­ult protonok — érkeznek Földünk atmoszfé­­rájába. A kozmikus kisugárzás részecskéit felhasználó kutatás lehetőségei azon­ban rendkívül korlá­osak, mv­el e részecskék áramlásának intenzitása felsi. A kozmikus sugarak kutatásá­nak szerrpét a katonai felderí­tés i­dera­ive­k teljesítéséhez, a gyorsítók sz­r­pét pedig az pdeterm­muió front tüzérségé­­­nk feladataihoz hasonlíthat­juk. A szovjet tudomány igen nagyi mértékben hozzájárult a kozmikus sugarak tanulmányo­zásihoz. A fizikusok nagy kol­­lev­ívája (Sz. N. Ve­nov, N. A. Dobr't'in, G. T. Zace-i”, stb.) olyan eredeti berendezéseket szerkesztettek, amelyek lehető­vé tették a kozmikus sugarak rész­csk­­ ál er­a váltott jelen­ségek tanulmányozását.­ ­§ kozmikus sugarak !e­ á­­lentik ezt a fonalat, amely a modern fizikai kutatá­sok két pólusát — a mikrovilá­­got ,s a kozmoszt — összek­ap­­csolják. A legutóbbi időkig a kozmosz jelenségeinek tanulmányozása a csillagászat és az aszt-, o szik­a kereté­re szorítkozott. Napja­inkban erre a terü­letre új mó­don és sokkal mélyebben hatolt be a fizika. Új tudomány kel­t­­kezik — a rádió-csillagászat. A rádió-és lx­g­uia eredményei azon alapulnak, hogy a leg­újabb rád­­ótechnikai eszközök segítségével megnyílt a lehe­tőlég a világmindenségből rá­­diókisugá­rások for­májában hozzánk érkező sajátos »tan­gók» és «zörejek« «meghallga­tására». A Szovje­unióban rá­­dióteleszkópok útján megfigye­léseket vég­znek és új, mére­teit tekintve egyedülálló ilyen berendezést építenek. A kozmosz problémái napja­inkban a modern fizik­a egyik irányának problémáiként je­lentkeznek. A fiziiía viszonylag nemrég adva val-Szi arra a kérdésr.. mi a Nap es a csillagok ener­­gi­ájain.* fi­rrus-. h­a mar tud­ja. , iv.gy ez a jovias az utóm­­(joooan. mondva may-) energia, tustrsouM-n a­­ iz-Kuson, ae termes­etesen a lua.ma­y es tjetiuika maj ágának képvise­lői közös ruUi.i—mi ru,,- u;-ő sike,e,\ei értén­ek földi viszo­nyok közepette megvalostolják azt, ami lenyeg­ben a v.imatur m.sterséges nap. Ez az ered­­j meny iu,jt.o­.n a nepe . ere­m­­­­ben az események tragikus ala­­­­kuUiSxica,, kapca, i— is. A könnyű eremen termonukleáris szintézise révén létrehozott mesterséges napnak az a r n­det.d­ése___ hogy óriási terü-sz.en kiégessen mindent, a.in él. Az úgynevezett hidrogén­­bombáról van szó. Mint ismeretes, a szov­jet kor­mány a nép széles tömegeinek támogatásával minden lehetőt­­ meg­esz ann­ak érdekében, hogy " kedve­s nemz­e­közi­lég'-tr. te­remtve, az emberi szellemnek ezeket a vívmányait az embe­riség javát szo­gáló békés fel­használás medrébe terelje. Lehet, hogy a földet l né­pesítő tömegek béke­ágya ösz­­szekapcsolható a közelmúlt nagyzerű eseményével, a mas­teri ges­ho­d felbocsátásával.­­ Remél­ik, hogy a műhold új korszakot jelent a népek k­zöt­­ti együttműködés fejlődésében is.­­ Napjaink tudományos elő-él halalásírak legnagyobb sike­rei — az a momene­g­lika, a gi­gászi részecskegyorsító, az elektronikus számológépek, a m­estersé­ges h­­a — a nagy al­kotó kollektívák együttes mun­kájának, valamint számos tu­­dmányos együttes eredmé­nyeinek köszönhetők.­­ A mesterséges hold hírnök, s már puszta létével az egész­­ világnak ékes­z 'lóan beszámol­­ azokról a P'nd­­ívü­l fel­­telek­ről, amelyeket ezen eredmé­nyek érdekében a Szovjetunió­ban megter­mtettek, azokról a lehetőségekről, amelyeket az új vívmányok érdekében a szo­jet tudomány számára a Szovjet­unió ötödik évtizedének kü­­s­szöbén biztosítottak. ­ MEGVALÓSULÁS HAJNALÁN Két műhold már a Föld körül kering. Az egyik már él ..lénye is vitt mag­ával. E képünk a Hold közelségében ábrázolja a rakétát, a benne ülő emberre­. Ez még cs­ő kép. A való­ság is azonban egyre közeleg . . . Rati­oztv talajt­ulaló üdüi­nt­el Szém&igyiek lendraséra Geos­zikusokból ál­l munka­közösség érkezett Lupényra, hogy egy korszerű ru.iraktív talajkutató berendezés segít­ségével koksz-sí­k­ra akalmas új szénréteget tárjon fel. A kőolajipar, kutatók és a bányászok, egyv. mű..ödise, a korszerű talajku­­tó bere­de­­zések közös felhasználása ér­dekében már tav iy megkezdő­dött. 1956 ban ú­j módszert dol­goztak ki a széntelep­­ feltá­rására a kőolaj e­melésre.­ al­kalmazott g­ofizikai mód­sze­­rek segítségével. Az új mód­szer alkalmazása a régi talaj­­kutatási m­űszer­hez képest 53 százalékos költség- és je­lentős időmegtakarítást ered­ményez. Az első rádióaktív talajkuta­­tási műveleteket a luréryi, urikányi és pet­ilai bányákban hajtották végre. A kedvező eredmények arra késztették a kutatókat, hogy ezt a módszert más bány'k­a is kif v­ess­ék. Most már Do­mán­ v és A­ urán is folynak rádióaktív ta’ajku­­tatások. A konszerű ge'f'zikm ku­­tatómód',z~n ek a ka’ma ásával a pefrilai 5.113 as k'da cs­on­­dában m°rál1apftották a sz­'m­­rét egek e'helye­k dé ét é'vas­tagsági, s a többi ' e et szer­kezetét és elrendeződését. A pl-'e’-ti ta­j'­utató vá”a lat gemi-'ziVai k t-*a ’abora^riu­­mának mu«k-’közössége a' ed­digi tavaszt lat k a’atrán ta-­T’.n’mávvaz'ra a meglevő ké­szülékeik atVnlm-’ á'^ak lehe­tőségét a cammcsu’árzár és a reutire vk:'-ncsátó anyagok fel­használásával. Ha alacsony a vérnyomása... irta: Dr. il.­­"'. Azt mindenki tudja, hogy az orvos mindez­ekelőtt vér­nyomást mér. De azt kevesen tudják, hogy a vérnyomást ren­geteg körülmény befolyásolja, és az orvos által esetleg közölt számokból a laikus keveset ért. Mert az aranyszabály, amely szerint a normális vérnyomásunk pontosan ann­yi, mint éveink 10%-zal növelt száma, már régen nem érvényes, n­em beszélve arról, hogy az ember vérnyomása állandóan változik. Általában a szisztolés és a diaszisztolés vérnyomást mérik. E két érték közül mindegyik egyformán fontos. Legtöbbször azonban csak az egyiket jegyezzük meg, mégpedig a nagyob­bikat és beszélgetéseink során mindig ezt is em­erjük, például ilyenformán: «Túl magas, illetőleg túl alacsony a vérnyo­másom.« Pedig a vérnyomás minden tevékenységnél — fekvésnél, állásnál, munkánál, nappal vagy éjszaka l­árandóan vál­tozik. Sőt kell is, hogy változzék! Ez éppen annak a jele, hogy vérkeringésünk­ helyesen alkalmazkodik mindenkori tevé­kenységünkhöz. Például vérnyomásunknak tíz óréig érdhaj­í­­tás után feltétlenül emelkednie kell. Ezért nincs jelents­ége annak, hogy ha a reggeli és délutáni mérés eredménye között nagy az eltérés. Nemcsak a magas, hanem az alacsony vérnyomást is túlbecsülik. Sokan vannak, akiknek legnagyobb vérnyomása egész életükben nem emelkedett 120 vagy 130 imm fölé, de aggastyán, korukban sem panaszkodtak, szinte sohasem voltak betegek. Az is igaz, hogy sohasem jártak kezelésre «alacsony» vérnyomás miatt. Ám valóban van alacsony vérnyomás, amelyről az állandó fáradtság, álmosság, karikás szemek, leilang, l­ eág me­lett szívpanaszok is jelentkeznek. Ez az általános kimerültség jele. A tüneteket nagyon gyakran izgalom, túlzott rákötis- és ká­­véfogyasztá­s, állandó túlfáradás és kevés alvás okozza. E tüneteket feltétlenül kezelni kell. De tevesen helytelen a ke­zelést elkezdeni anélkül, hogy megkísérelnénk megszüntetni a tüneteket kiváltó okokat. Ha ugyanis megszűnnek a kime­rültséget előidéző körülmények, legtöbbször megszűnik maga a kóros állapot is. Kórosan alacsony vérnyomás esetén sok viaminra, táp­­láló és erősen fűszerezett étetre van szükség, be kell télies­é szüntetnünk a dohányzást és kávézást, naponta legalább t­­z órát kell aludnunk. Jól bevált a mellékve'ehorm­ofika ^és, továbbá a magas’ati napbesugárzás és a sok rpográf e friss, levegőn. Gyakran a tisztán lelki ^eze’és is­memik a közve*’en pszichoterápia megröv­’díti a terínésza*e’lem­éS' SPain­tot. Ezzel szemben sokat árthatnak, tehát kerdsük a »házi« kezelést (A «Basler Nachrichten*i-b5l)

Next