Zalai Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-19 / 220. szám
1939. szeptember 19. Hogyan lássanak az új pártvezetőségek munkához Néhány nap múlva a párt valamennyi alapszervezetében lezajlik a vezetőségválasztó taggyűlés. Új elvtársakkal kiegészített új vezetőségek látnak munkához, tarsolyukban olyan útravalóval, amely nemcsak megkönnyíti, de meg is javíthatja egész tevékenységüket. Ezzel az útravalóval a vezetőség és az egész pártalapszervezet munkáját értékelő taggyűlés látta el azokat a kommunistákat, akiket a tagság bizalma az élre állított. S most a további út sokban azon múlik, hogy mennyire lesznek, képesek hasznosítani azt, amit ez a taggyűlés nyújtott számukra. Bármilyen szervezet, vagy kollektíva egész tevékenységére rányomja bélyegét, hogy a vezetőség mennyire áll feladatának magaslatán, mennyire képes a tagságot irányítani, egy-egy cél érdekében összefogni, mozgósítani. Természetesen a pártalapszervezetükben sincs másképp. Az eredmények, vagy hibák gyökere itt elsősorban a vezetőség tevékenységében található meg. Az őszinteség, az elvégzett munka reális értékelése, a kommunista bírálat és önbírálat elve érvényesült a beszámolók elkészítésénél, s a vezetőség munkájának bírálatánál. Ez az elv vezette a kommunistákat a taggyűlésen is, amikor elmondták, hogy melyek voltak az alapszervezetben pozitív, s melyek negatív tényezők. A taggyűlés kijelölte az elkövetkező napok tennivalóit és ezt határozatban rögzítette. De a szavak, a legőszintébb jóindulat és akarat sem ér semmit, ha nem realizálódik a gyakorlatban, ha a szavakat nem követik a tettek. S most erre van szükség. Tettekre az elhangzottak nyomán, hogy a magunk fészkében, s ezen keresztül az országban is előbbre haladhassunk. Mindez elsősorban attól függ, hogy az új pártvezetőségiek hogyan látnak munkához. Az újonnan megválasztott pártvezetőségeknek, legyenek benne akár régi, akár új tagok, elsődleges és legfontosabb teendője a taggyűlésen elhangzottak alapos és ismételt értékelése. Ez az a kiinduló pont, melyen el kell indulniok, ha javítani akarják — a mindenütt ezt akarják — a vezetőség és az alapszervezet munkáját. A pártvezetőség, amikor a taggyűlésen elfogadott határozat alapján részletesen kidolgozza a pártszervezet munkatervét, helyesen teszi, ha még egyszer figyelembe veszi a gyenge pontokat. Ezek elemzéséből már látják, hogy a pártélet mely területét kell erősíteni, s mindjárt arra a kérdésre is választ kapnak, hogy milyen módon lehet a hibákat megszüntetni. Különösen a nagyobb alapszervezetekben alaposan mérlegelték a pártcsoportok tevékenységét. Az utóbbi azért fontos, mert a pártcsoportokban teljesítik megbízatásaikat a párttagok. A párcsoport munkájának alkotó része az agitációs munka. S erre az elkövetkező hónapokban rendkívül szükség lesz. Tehát akkor, amikor az új vezetőség számbaveszi a kongresszusi felkészülésének ezt a frontját, érdemes és szükséges éppen a taggyűlés tapasztalatai alapján kijelölni a feladatokat. Hasonló kiinduló pontot kell keresnie a pártvezetőségnek minden más kérdésben. A párttagság ideológiai, politikai felkészültségének elemzése sok kommunistában felkeltette a felelősségérzetet. S a lelkesedést most aprópénzre lehet váltani. A vezetőségválasztó taggyűlés olyan jelentős segítséget adott az új vezetőség kezébe, mely politikailag és erkölcsileg lehetővé teszi, hogy hosszú időn keresztül ébrentartsák a kommunisták felelősségtudatát. Alaposan mérlegre kívánkozik minden pártvezetőségben az a bírálat, mely feléjük elhangzott. A jó irányító munka, s a tagság bizalma azt követeli, hogy a rosszat, a hibát mindenütt szüntessék meg. Erre lehetőséget egyrészt a tagság bírálata ad, másrészt, az új erőkkel való felfrissítés. Mindkét tényező biztosítja, hogy az irányító és szervező munka jobb legyen, mint valaha, okat számít a párttagság és a tömegek előtt a pártvezetőség emberi magatartása is. A legtöbb alapszervezetben erről is hallatszottak bíráló megjegyzések. S ha most a vezetőség a taggyűlés után napirendre tűzi, egymásközt megvitatja, az esetek többségében törvényszerű lesz a változás, javulás. Természetes, hogy a vezérfonalat az új vezetőség munkájának a taggyűlés határozata adja meg. Ezért nélkülözhetetlen a taggyűlésen elhangzottak tanulmányozása. De erre nemcsak most kell gondolni, hanem az remélhetőleg hosszú évekre iránymutató lesz nemcsak a vezetőség, hanem az egész tagság részére. Az új vezetőség új lendülettel, az egész tagság összefogásából fakadó támogatással maga mögött lát munkához. Tőlük többet vár a tagság, s többet a párt. Hogy ezt megadhassák, a meglévőre, az eddigi jóra kell építeniök és az építés terveit ott találják meg a legutolsó taggyűlésük jegyzőkönyvében. Csak éppen élni kell vele. Október 5.: LEVELEZŐ HÉT Ez idén is megrendezi — október 5. és 11-e között — a levelező hetet a Magyar Posta. Október 9-e ugyanis az Egyetemes Postaegyesület megalapításának évfordulója. A levelező hét az írásbeli kapcsolatok létrejöttét, ápolását, a megszakadt érintkezések újrafelvételét s ezzel általános emberi és művelődési célt is szolgált ezért igen számottevő tényező a béke szolgálatában is. A levelező hét alkalmából külön alkalmi bélyeget bocsát ki a posta, amely a levélnek mint a nemzetközi kapcsolatok eszközének gondolatát fejezi ki. A bélyegek október 4-én jelennek meg. Ez időben az ország nyolc postahivatala alkalmi bélyegzőt használ. A berendezés rendelkezésre áll A szálló jövendő gazdái, a vendéglátók, fölötte borúlátóak. — Az építkezés jelenlegi menetéből ítélve — mondotta Pápai Ferenc igazgató — egyáltalán nem látjuk biztosítottnak, hogy a szálló december 31-re megnyithassa kapuit. S ez nem a belkereskedelmi minisztériumon múlik. A belkereskedelmi Paprika-vetőmagot termelnek a zalabesenyői botfai kertészetben a Kilenc évvel ezelőtt, 1950-ben 30 holdas kertészetet létesített Zalabesenyő határában az Andráshidai Állami Gazdaság. Amikor 1951-ben létrejött a Nagykapornaki Állami Gazdaság, ők vették át a területet A nagykapornaki gazdaság az elmúlt évben — rendkívül kis területe miatt — felszámolásra került, birtokán a Pölöskei és az Andráshidai Állami Gazdaság osztozott. A zalabesenyőbotfai kertészet az andráshidaiaknak jutott. Paradicsomot, paprikát uborkát káposztát, salátát, s más konyhakerti növényeket termelnek a 30 holdon. A kertészetnek nagy szerep jut Zalaegerszeg zöldségellátásában. Terményei az állami gazdaságok boltjába, és a MÉK elárusító helyeire kerülnek. Negyvenezer csomó zöldhagymát exportra is szállítottak. A kertészetben vetőmagtermelő kísérlet is folyik. A Keszthelyi Kísérleti Gazdaság megbízásából 1100 négyszögölön termelik az úgynevezett «keszthelyi felálló«, vastaghúsú zöldpaprikát, amely — az eddigi kísérletek szerint — ezen a vidéken kitűnően bevált, s bőséges, jó minőségű magot ad. Az andráshidaiaknak rendkívül gazdaságos a termelése. A nem egészen egy kis holdon termett paprika közel egy mázsa magot biztosít, ami 25 000 forint bevételt jelent a gazdaságnak. A mintegy 45—50 mázsát kitevő »húsa« ezen felül kitűnően értékesíthető tartósításhoz. ZALAI HÍRLAP Ifjú pedagógusok tanácskozása Nagykanizsán A nagykanizsai járás legtöbb falujában fiatal tanítókkal, tanárokkal gyarapodtak a tantestületek az általános iskolákban. Számszerint negyvennégy 19— 20 éves pedagógus lépett először katedrára szeptember első napjaiban. Még csak most ízlelgetik a tanítás örömeit, nehézségeit. A nagykanizsai járási KISZ-bizottság és a járási tanács művelődési felügyelőségének kezdeményezésére ma délelőtt tanácskozást tartanak a járás fiatal tanítói. A tanácskozáson megvitatják a munkájukat akadályozó nehézségeket, problémáikat, valamint az is szóba kerül, hogy miképpen segítsék a falusi ifjú kommunista alapszervezetek munkáját, hogyan illeszkedjenek bele a falu társadalmi életébe, megmozdulásaiba, milyen formában segítsék a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A tanácskozáson részt vesznek a megye, a járás és Nagykanizsa művelődésügyi vezetői is. Mi lesz a Controlled? Hanyagok az alvállalkozók, s miattuk veszélyben a határidő betartása Lehet, hogy nálunk most már szokássá válik a szállodaépítkezések befejezésének a halogatása? Ez a kérdés akaratlanul is felvetődik, olvasván a Népszabadság cikkét a budapesti Royal és a Gellért szállók építésének lassú menetéről, és párhuzamot vonva ezek és a nagykanizsai Centrál szálló építésének helyzete között. A Centrál építése annyival előnyben áll a budapesti építkezésekkel szemben, hogy Kanizsán még nem történt határidő túllépés. Ez az előny azonbanorvadóban“ van, s a jelenlegi helyzet alapján félő, hogy a szálló nem állhat majd a közönség szolgálatára december 31-én, mint azt eredetileg élvették, s az illetékesek ígérték, minisztérium, illetve a mi részünkről már minden intézkedés megtörtént, hogy a szálló és a hozzátartozó étterem, cukrászda, bár felszerelése és berendezése elkészüljön vagy beszerezhető legyen. Valóban, a bútorok, szőnyegek, függönyök, csillárok, felszerelési tárgyak, ágyneműek már mind, mind jó ideje raktárakban várakoznak arra, hogy használatba kerüljenek. A héten pedig hatszázezer forint értékben megvásárolják a konyha-, cukrász- és hűtőgépeket is. Hosszul esik azonban az építkezés színhelyén látni a vontatott munkamenetet. Farkas József építésvezető, Pávlicz Lajos munkavezető és Ruttkay Tibor, a Beruházási Bank éppen itt tartózkodó revizorának a társaságában jártuk végig az épületet. Az emeleti szobákban már kifestették a falakat, jó ütemben halad a parkettázás, kőműves munka pedig jóformán nincs is. — Amit nekünk kell elvégezni, azzal különösebb baj nincs és nem is lenne, ha ... — mondotta Farkas építésvezető. Ezután a «ha» után következett az, ami bosszantó. A kötbértől nem épül fel A szellőző berendezések felszerelését július elsején kellett volna megkezdeni. A szellőző berendezések egyes gépei, tartozékai időben meg is érkeztek. De az É. M. Általános Szerelő Vállalat — Bp. VII. ker. Madách Imre u. 7. szám — szakemberei, hogy így mondjuk, még «ide sem szagoltak». Az építők természetesen ezt jelentették az építésügyi minisztérium illetékeseinek, s bejelentették a kötbérigényüket is. A vitában kétségtelenül a Centrál építőinek lesz igazuk és az alvállalkozók majd kötbért fizetnek. De ettől azonban még nem lesz kész a munka. Probléma az acéllemezes radiátorok felszerelése is. A budapesti Radiátorgyár túlterhelt. Az építkezéshez azonban mindössze ötven darab radiátorra van szükség. Nem olyan számottevő mennyiség ez, hogy ne lehetne biztosítani. Igaz ugyan, hogy a gyár a IV. negyedévre vállalta a kérdéses radiátorok leszállítását December 31 is még a negyedik negyedhez tartozik, s ha akkor érkeznek meg a radiátorok, az bizony késő lesz. — Ha októberben megkapnánk a radiátorokat — közölte Pávlicz Lajos munkavezető —, akkor ez nem akadályozná a határidő megtartását. A radiátorok nélkül azonban nem tudjuk rendbe tenni a helyiségeket, s miattuk elmarad sok munka. Hasonló a gond az elektromos kapcsoló táblákkal. A budapesti Vas és Szerelvényellátó Vállalat — jóllehet az építők már a múlt esztendőben megrendelték — csak 1960 első negyedére igazolta vissza a kapcsolótáblák szállítását E táblák költsége mindössze kilencvenezer forint. S most mégis az a furcsa helyzet adódott be, hogy e kilencvenezer forintos tétel miatt nem lesz üzemeltethető jó ideig egy közel ötmilliós beruházás. Talán ha a Vas- és Szerelvényellátó Vállalat kommunistáival beszélnének a beruházók, meg lehetne oldani ezt a problémát is. S október közepére a kapcsolók a helyükre kerülhetnének. Segítsen a megyei tanács is A bárhelyiséggel kapcsolatban az építők azt javasolták, hogy végezzék el ezt a munkát is, hiszen az építkezés arányaihoz képest jóformán csekély többletről van szó. A belkereskedelmi minisztérium is emellett van és vállalja a berendezést. A megyei tervosztály azonban ellenzi ezt a munkát. Jó lenne ezt a kérdést is kedvezően eldönteni, mert néhány év múlva többe kerül majd e munka befejezése és kétséges, hogy a belkereskedelmi minisztérium majd akkor is vállalni tudja a berendezést. Tavaly az építők hibájából már elúszott mintegy 400 ezer forint a Centrál építésénél, mert nem tudták ezt az összeget felhasználni év végéig Vigyázni kell, ez ne ismétlődhessék meg az idén is, csak más vonalon. — Ha az építők és a beruházó szerv összefog, akkor a Centrálnak december 31-re meg kell nyílnia — véleményezte a problémákat Ruttkay Tibor, a Beruházási Bank revizora. Az építők azt mondják, meg is tesznek mindent, s be akarják tartani a határidőt. A megyei tervosztály tehát segítse őket abban, hogy a hiányzó anyagok, illetve szerelési munkák az illetékes budapesti szervektől biztosítva legyenek. TÍMÁR EDE Előkerült milliók Az idén a termelőszövetkezetekbe állt zalai parasztok — amellett, hogy jól, hozzáértéssel s biztató eredményességgel tanulták a szövetkezeti gazdálkodás tudományát — több mint kétmillió forint értékű közös építkezést, beruházást végeztek teljesen a maguk tehetségéből, saját erejükből. Az állami kölcsönökhöz viszonyítva országosan Zalában a legszámottevőbb a saját erőforrások hasznosítása. Rádón 50 férőhelyes növendékamarhaistálló épült a helyi anyagok célszerű felhasználásával, teljesen saját erőből. A munka értéke meghaladta a százezer forintot. Zalaszentmihály szövetkezeti faluban a parasztok önerejétől végzett építkezés, tatarozás és átalakítás meghaladja a 800 ezer forintot, ötven férőhelyes sertésfiaztatót, 150 férőhelyes szabadszállásos növendékistállót, szerszámos kamrákat, takarmánytárolókat stb. építettek egyetlen fillérnyi állami kölcsön nélkül. A napokban kezdik — ugyancsak saját erőből — az újabb 50 férőhelyes borjúnevelő építését. E munka értéke megközelíti a 350 ezer forintot. . Poloskán 250 ezer forintot fordítottak — anyagban, kézi s fogaterőben — a szövetkezeti parasztok egy régi, elhanyagolt téglagyári szárító szín átalakítására. Az épület felújításával 500 hízó sertés részére nyertek szálláshelyet. Az Alízmajori üzemegységben több mint 30 ezer forintos költséggel régi pajtákból építettek szarvasmarhaistállókat. Bagolán ugyancsak a parasztok erejéből, leleményességéből létesített nagy istállókban helyezték el az egész közös j oszagallományt. Pusztaszertilászlón holnap kezdik a nagy istálló alapozását. 158 ezer forint hitelt az állam ad, a további költségeket a parasztok állják. Több mint 100 ezer forintot. Zalacsányban régi bontás-téglából biztosítottak építőanyagot. S saját erdejükből teremtettek faanyagot is. És hány községben megtörtént, hogy a ház körüli kertek, lugasok javításához beszerzett faanyagot használták fel, hordták össze a parasztok új jászlók, karámok, sertéskifutók stb. építéséhez, mert sürgősen kellett! Milliós erő, tehetség szabadul ma fel szövetkezti falvainkban. Arra, hogy hizlaldáikat építsen, máról holnapra egész gazdálkodását megváltoztassa, napról napra azt tegye, ami a leghasznosabb, még a legtehetősebb paraszt módjából sem futotta. Majd valamenynyi magánparaszti gazdaságban maradt meg évről évre valami olyan elszórődott erő, parlagon hagyott képesség, melyet a kisbirtokon sohasem lehetett hasznosítani. Megyénk több ezer szövetkezeti parasztja egyesek által sohasem reméltben mentességgel, buzgalommal, s sok nagy paraszti tett ígéretét megcsillogtató hozzáértéssel igazgatja a közös dolgát. Építkeznek, jószágokat mustrálnak, takarmányszabványokat tanulmányoznak, gépeket vásárolnak — cselekednek. Ahol szaporábban és magabiztosabban dologhoz látott a vezetőség, már mind kevesebb gond útján boldogulnak a tennivalókkal, ahol pedig gyengébb, bizonytalanabb volt a vezetők szava — ott még több a bonyodalom. De egyre kevesebb lesz. Legtöbb új termelőszövetkezetünknek erőssége, büszkesége a parasztok önerejéből létesített szép istálló, silótelep, karám és hizlalda. Jobb és olcsóbb a faluból előteremteni mindazt, ami ott megterhelő. Az egyik zalai szövetkezetben kiszámították: 30—40 százalékkal olcsóbban jutnak célszerű közös épületekhez, ha a maguk erejéből építkeznek, mint amikor minden egyes tégláért az állam segítségéhez, a hitelhez nyúlnak. Jó segítség a hitel, a nagy, merész vállalkozásokhoz ugyancsak érdemes igénybe venni. De nem sokkal egyszerűbb olcsóbb és természetesebb a falu javára hasznosítani mindazt a sok kéznél levő, elhagyatott épületet s más anyagot, amelyet más egyébre amúgy sem lehet már felhasználni? Egyszerűbb és igazságosabb is. Igaz, kényelmesebb a városi kőművesek által épített szép nagy istállót birtokba venni, mint azt önerőből felépíteni. Kényelmesebb, de nem mindenütt célszerűbb. És nem is olcsóbb. Tanulságos itt a bagolai parasztok példáját megemlíteni. Ők a maguk erejéből építettek fel mindent. Nem palotákat csináltak, de jó, egészséges, tágas istállókat. S összefogásukkal, leleményességükkel annyi pénzt takarítottak meg, hogy az több mint fél éven át fedezi a gazdák munkaegységenkénti 18—20 forintos készpénzrészesedését. Ez a pénz már a zsebükben van. Tartalék! Érthető, hogy több jó reménységgel s sokkal nagyobb biztonsággal néznek a holnap elé, mint azoknak a falvaknak a népe, ahol az egész nyarat tétlenségben töltötték, s most mindent az államtól várnak. A magyar paraszttól idegen a közömbösség és a dologtalanság is. Egyes helyeken most mégis olyan istállókba kötötték be - jobb híján - a jószágokat, amelyek alig valamirevalóbbak, mint a tegnapi egyéni parasztok korszerűtlen épületei. E falvak határában is mindenütt jelölik az új majorokat, a korszerű tanyaközpontokat. De most ide az induláshoz, az első lépésekhez, a holnapi közös munka lendületének megteremtéséhez néhol sokkal több kiállás volna szükséges, több igényesség a jó szövetkezetért, több fejtörés az előkerült milliók okos hasznosítására. S mindez elsősorban a vezetőktől. A langyos, tessék-lássék emberek itt nem boldogulnak. Előbb-utóbb megunják őket az egyenes beszédet s e szorgalmas munkát kedvelő parasztok. Milliók kerülnek ma elő szövetkezeti falvainkban. Több mint tizenöt gazdaságban hoztak a mai napig létre — kőművesekből, ácsokból s más, a szerszámok forgatásához értő emberekből — építő brigádokat. Falazzák ők az új istállókat, javítják a régi épületeket, kultúrházakat, irodákat s lakásokat, rendezik a gazdaságot. Saját majorjaikat - saját portájukat, így van rendjén. Ez, egyedül ez ad becsületet a közösség valahány létesítményének. A szívvel, törődéssel, teljes tudással végzett munka. Valamennyi termelőszövetkezetben elkészülnek a korszerű közös épületek. De ott, ahol a parasztok erejük nagyobb részével segítik azt hamarabb! ÁGOSTON LÁSZLÓ Önkiszolgáló bőrdíszmű bolt nyílt és további hasonló rendszerű üzletek nyílnak Nagykanizsán Tegnapelőtt reggel új színfolttal gazdagodott a nagykanizsai kereskedelmi hálózat. Megnyitották a Sztálin úton az önkiszolgáló bőrdíszmű boltot, melyet a Kiskereskedelmi Vállalat rövid idő alatt rendezett be. Ízléses üzlet fogadja a vásárlót, kedvére válogathat a sok ár között, mert ebben az üzletben csaknem mindent lehet kapni, ami a bőrdíszmű-kereskedelemben forgalomba került. A helyiségben higanygőzös világító test szórja sugarait, most kapott gumipadlót is. Az átalakítás körülbelül 30 000 forintba került. Számítások szerint egy hét múlva a Vorosilov út kezdetén az önkiszolgáló illatszerbolt is megnyílik. Most végzik rajta az utolsó simításokat. Külön érdekessége lesz a boltnak az egész falat beborító, ferdén elhelyezett tükör, e mögül kapja a fűtést a helyiség. Itt is fénycső világít majd. Ebben a hónapban ugyancsak átalakítják az Eötvös téri, jelenleg félöv,kiszolgáló rendszerű élelmiszerboltot teljesen önkiszolgálóra. Év végén pedig az új olajmunkás bérházban exkluzív nőiruha üzlet is megkezdi az árusítást. Rövidesen négy kiskereskedelmi üzlet portálja kap neonvilágítást, összhangban a boltok külső színével. Ha sikerül megvalósítani, akkor még két újdonságot tartogatnak a kiskereskedelmi szervek a város lakosságának: illatszerboltok nyílnak meg. Egyikben csak az Opera, másikban csak a Favorit készítményeket hoznák forgalomba. Mondhatnánk azt is, hogy ezek már hasonlítani fognak a kozmetikai cikkeket árusító szalonokra