Zalai Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
4 . KÖZGAZDASÁG, GAZDASÁGI ÉLET ! Százmillióval többet a MEZŐGÉP S terve A közelmúltban készült el a Felsőbagodi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat terve az elkövetkező öt esztendőre. A középtávú terv készítését egy előterv papírra vetése előzte meg. Ebben vázolták az elképzeléseket, majd ennek részletes kidolgozásához fogtak hozzá a gazdasági és pártvezetés irányítása mellett minden munkaterület dolgozói. E tervről adott tájékoztatást a vállalat igazgatója, Bóka Pál. — Hogyan alakul a vállalat termelése? — Az elmúlt évben 178 millió forintos termelési értéket értünk el. Ezt 1975-re 280 millióra kívánjuk emelni. Ez 58 százalékos növekedést jelent. — Ezzel párhuzamos a nyereségterv is? — Az idén, 1970-hez viszonyítva, 60 százalékkal magasabb nyereséget akarunk elérni, s erre a reális lehetőségeink adottak. Az elmúlt évi 11 milliós nyereség a 178 milliós termelési érték után nem a legjobb. Az iparágban a 10 százalékos nyereség a jellemző, s ehhez igazítottuk ötéves tervünket is. Ennek értelmében 1975-ben a 280 milliós termelési értékből 28 millió forint nyereségre számítunk. — Hogyan gazdálkodnak a bérekkel? — A múlt évi bérszint 24 337, az idei 24 798 forint. Az 1970. évihez viszonyítva a tervidőszak végére 15—16 százalékos bérszínvonal-növekedést tervezünk. Ebben az összegben a részesedési alapból kifizetett jutalom, prémium és természetesen maga a nyereségrészesedés összege nincs benne. Az összes bérjellegű kifizetés tavaly 30 millió forint volt, s ez 1975-ben 36 millió 370 ezerre emelkedik. — Hogyan alakul a létszám? — A jelenlegi 1375 foglalkoztatottunk 1355-re csökken öt év alatt. Ezen belül azonban 100—150 fővel növekszik a munkások száma az alkalmazotti állomány rovására. — Milyen meggondolás alapján terveztek így? — Felduzzadtnak találjuk az alkalmazotti létszámot, s mivel a X. kongresszus a termelés intenzív növelését irányozta elő, mi a párthatározat értelmében kívánunk cselekedni. A termelésnövekedésünk 80 százalékát termelékenységből biztosítjuk. Természetesen ebben a kényszerítő körülmények is közrejátszanak, hisz mi is munkaerő-gondokkal küzdünk. A múlt évben egy főre 120 000 forint termelési érték esett. A munka hatékonyságának növelésével, elsősorban további gépek beállításával, célgépek beszerzésével és gyártmányainknál a nagyobb szériákra való áttéréssel elérjük, hogy 1975-ben minden munkásunk évi 205 ezer forint értéket termel. . — Hogyan oszlik meg a fejlesztésre tervezett 20 millió forint? — Épületre 8 milliót terveztünk. Ezen belül szociális létesítmény megvalósítására 3,5 milliót fordítunk, a többi műhelycsarnokok rekonstrukciójának költségeit fedezi. Ilyen munkára Letenyén, Türjén, Csesztregen kerül sor. A fennmaradó 12 millió forintért gépeket szerzünk be. Forgácsoló gépeket és berendezéseket 5,5, sajtoló, lemezmegmunkáló eszközöket, műszereket, kisebb célgépeket és a belső szállítást elősegítő targoncákat 6,5 millió forintért tervezünk beszerezni. Az amortizációból képződő 5 millió forintért is új gépeket vásárolunk. Hová kerülnek a gépek? — A gépesítést két helyen, Felsőbagodon és Csesztregen szorgalmazzuk. Ezek a gyáregységek lesznek a gépesítés központjai, s egyben az alkatrészgyártásé is. — Edényén marad az autóbusz-felújítás? — Igen. Sőt, a mezőgazdasági dolgozók kulturáltabb munkába szállítása érdekében fokozzuk e gyáregységünk kapacitását. Jelenleg évi 200— 240 autóbuszt tudunk felújítani. Ezt lényegesen növeljük. Nagykanizsán viszont a tehergépkocsi-felújítás kap fő hangsúlyt. Bizonyára megtervezték, hogy 1975-ben a 280 milliós termelési érték hogyan oszlik meg. Gépeket és berendezéseket 130 millió, forintért gyártunk. Elsősorban a kenderbetakarító gépcsaládot, az altalajlazítókat, a tejgépcsaládot és azokat a mezőgazdasági, vagy élelmiszeripari gépeket gyártjuk, amelyeket addig még kidolgoznak a műszaki fejlesztőink. — A többi? — Felújítást, javítást 100 millió forintért végzünk. Autóbusz, tehergépkocsi és hengerfej. Ezek a fő profilok. A maradék 30 millió forint is jelentős, hisz ezért az MTZ és a Szuper traktorokhoz gyártunk alkatrészeket. — Terveztek exportot is? — önálló exportjogunk nincs, illetékes külkereskedelmi szerveinken keresztül öt év alatt 50 millió forint értékű gépet szeretnénk külföldi piacon elhelyezni. Az említett gépgyártási termékeink közül a legreményteljesebb az altalajlazító exportképessége. Bóka Pál vaskos iratköteggel az asztalán mondta mindezt el. Ennyi számot nem is lehet fejből tudni, s végezetül a lapok közt tallózva még megemlít valamit. — Sok mindenről tudnék még beszélni, hisz azt is kidolgoztuk, hogy melyik év, melyik negyedében hol, menynyi nyersanyagra, energiára van szükség. Mégis mást említek : dolgozóink lakásgondjának enyhítésére 1,5 millió forintot fordítunk. Ebből 30—50 ezer forint kölcsönt biztosítunk a lakásépítkezésre vállalkozóknak. — A terv kész. Meghatározza egy vállalat ötéves munkáját. Hogyan reagálnak azonban a piaci viszonyok mozgására? — Rugalmasan. Nem tekintjük dogmának a tervet. Nem is tekinthetjük. Elképzelhető, hogy például az altalaj-lazítóra a Szovjetunióból nagytételű megrendelést kapunk. Akkor valamelyik gyáregységünket átprofilozzuk, s a gyártmány szolgálatába állítjuk. A tröszt is előírhat módosításokat. Alapjaiban azonban a terv a meghatározó. M. F. Több munkalehetőség a nőknek Az KVM felmérése és irányelvei Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium széleskörű felmérést készített az építésügyi ágazatban foglalkoztatott nők gazdasági és szociális helyzetéről. A téma mintegy 65 000 asszonyt és lányt érint, bár az építőipari dolgozóknak mindössze 12,2 százaléka nő Ezen belül háromszor annyian dolgoznak alkalmazotti beosztásban, mint fizikai munkásként. Viszont az építőanyagipari dolgozóknak majdnem 40 százaléka nő, s közöttük háromszor annyi a munkás, mint az alkalmazott. A házgyári hálózat üzemeiben létrehozott kedvezőbb, állandóbb feltételek több munkalehetőséget teremtettek a nőknek. Ennek eredményeként egy év alatt 16,8 százalékkal emelkedett a munkásként dolgozó nők száma. Miután az építőipar férfi munkaerőforrása már lényegében kimerült, a negyedik ötévestervben különösen sürgető népgazdasági követelmény hogy kedvező munkakörülmények megteremtésével tegyék lehetővé a vállalatok a nők nagyobb arányú foglalkoztatását. Ennek leghatékonyabb módszere a gépesítés, a műszaki fejlesztés és a könnyűszerkezetes építésmód kiterjesztése. Fontos feladat a nők szakmai képzettségének növelése, amely egyúttal módot nyújt keresetük emelésére is. Sok még a tennivaló a kereset „egyenjogúság” érvényesítésében is. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a vizsgálat alapján irányelveket dolgozott ki az építő- és építőanyagiparban dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetének javítására és foglalkoztatásuk kiterjesztésére. Az építők szakszervezetének elnökségével egyeztetett irányelvek felhívják a vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetőit, hogy vizsgálják felül és foglalják jegyzékbe azokat a munkahelyeket, amelyeket nők tölthetnek be. Megvizsgálják a nők részmunkaidőben történő foglalkoztatásának és a — bizonyos szakmákban — a bedolgozói rendszer bevezetésének lehetőségeit. Gépesítési s a műszaki fejlesztési terveket készítenek a három műszakban dolgozó nők számának csökkentésére és a nők szakmai továbbképzésének növelésére. ZALAI HÍRLAP VILÁGGAZDASÁG A KLM holland légiforgal- mi társaság repülőgépe ked-den megtette az első utat Európából Japánba — Szibérián keresztül. A gép az Amsterdam—Moszkva—Tokió út ■ vonalon repült. A holland légiforgalmi társaság ezentúl az AEROFLOT szovjet légiközlekedési vállalattól bérelt ILJ-62 repülőgépeken bonyolítja le hetenként egyszer a repülést ezen az útvonalon. A most megkötött egyezmény értelmében a Szovjetunió évente 20 ezer tonna gyapotot szállít Indiába. Ezt a gyapotot az Indiai textilgyárakban feldolgozzák és textilkészítmények alakjában Szovjetunióba re-exportálják. „Lódzban éveken keresztül több nehéz, elintézetlen vagy félig elintézett probléma gyűlt össze, mint Lengyelorságban bárhol másutt. A városban messzemenően éreztették hatásukat az átgondolatlan gazdasági koncepciók és döntések. Most aztán rendkívüli erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy érezhetően előre lehessen haladni a nehézségek leküzdésében” — írta „A nehézségek leküzdése” című cikkében a 700 ezer lakosú Lódz város helyzetével foglalkozva a Trybuna Ludu. — A lódzi gyárak több mint fele rekonstrukcióra szorul — folytatja a lap. Különösen elévült és kihasznált a város fő iparága, a textilipar gépparkja. A termelés hajszolása miatt az utóbbi években gyakran elfeledkeztek a dolgozók életkörülményeinek javításáról. — A város legnagyobb gondja most a lakáshiány, a rossz közlekedés és a vízhiány. A legsürgősebb feladat ezek megoldása. A Reinisch-Westfalische Elektrizitätswerke által alapított Gesellschaft für Elektrischen Strassenerkehr-nek a Düsseldorf melletti Kettwigben kiadott jelentése szerint ősszel az elektromos meghajtású városi autók öt prototípusával megkezdik a kísérleteket. Az új autó, amely gyakorlatilag zajtalan működésű lesz és nem szennyezi a levegőt, óránként 80 kilométeres maximális sebességet ér el. A gépkocsi akció-rádiusza 100 kilométer lesz és emiatt korlátozódik gyártása főként autóbuszokra és szállító járművekre. A jelenleg használatos akkumulátorokat kétezerszer történő feltöltésre teszi alkalmassá. Lengyelországban a mostani ötéves tervben megkezdik több modern autósztráda építését. Elsőként a Varsó-Lódz- Katowice, majd a Katowice- Krakkó-Zakopane és a Gdansk-Sopot-Gdynia autóút készül el. Az útépítési programot fokozatosan kibővítik. Mindez szorosan összefügg a járműipar gyorsított ütemű fejlesztésével, egyebek között az olcsó, a szélesebb rétegek számára hozzáférhető „Syrem” kiskocsi korszerűsített típusa 1973-ra tervezett sorozatgyártásának megkezdésével. ★ Washingtonban befejeződtek a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bank és a jugoszláv küldöttség tárgyalásai annak az egyezménynek megszövegezéséről, amely szabályozza • Jugoszláviának nyújtandó és a koszovói „Ibar” hidromeliorációs rendszer építésére szolgáló 45 millió dolláros kölcsön felhasználását. Az angol pénzügyminisztérium közlése szerint Nagy- Britannia arany- és devizatartalékai márciusban 1945 óta a legmagasabb szintet érték el és a hónap végén 1382 millió font sterling értéket képviseltek. Keddtől péntekig Londonban a Németh Demokratikus Köztársaság külgazdasági hivatalának és a brit gyáriparosok szövetségének képviselői a két ország 1971. évi árucsereforgalmáról tárgyaltak. A megbeszélés során megállapodás jött létre az árucsereforgalom további növeléséről. A téglaipar gondja A kihordók még nyáron is fáznak — Nincs munkás, áll a gyár? — Magad uram, ha szolgád nincs! A tavalyi árvíz miatt bekövetkezett téglahiány az idén még fokozódott. A szükséges kétmilliárd kétszázmillió tégla helyett a tégla- és cserépipar vállalatai előreláthatóan csak kétmillárdot tudnak biztosítani, maximális kapacitáskihasználás mellett. Miért ez a lemaradás? Megértéséhez kissé vissza kell kanyarodni az elmúlt évekhez. A tégla iránti keresletben legelőször 1963 táján volt visszaesés; ekkor kapott lábra az a szemlélet, hogy a nagy- és középblokkos építkezések csaknem teljesen kiszorítják a téglát, mint építőanyagot. Ebben az időben az országban hatvan téglagyár állt le. Azóta persze kiderült, hogy az igények csökkenése ellenére, továbbra is jócskán szükség van téglára. A visszaesés után a kereslet emelkedett, de különösebb probléma nem volt, a tégla- és cserépipar ki tudta elégíteni az igényeket. 1968-ban csökkent az építkezési kedv, ismét visszaesett a kereslet. Az érvénybe lépő gazdasági reform próbaéve nemcsak ezen a téren tette óvatosabbá a vállalatokat. Szigorúbbá vált a készletgazdálkodás is, egyik vállalat sem akart azért kamatot fizetni, mert következő évi építkezéséhez téglát tárolt. Sok millió tégla maradt ekkoriban a gyárak nyakán. Amikor a vállalatok „kiismerték" az új gazdasági mechanizmust, rájöttek, mit lehet és mit nem, ismét megugrott a kereslet, s ez az irányzat azóta is tart. Egyre több a magánépíttető, a társasházak egy része is téglából épül, ráadásul jött a tavalyi árvíz, s kiderült, milyen nagy szükség lenne a leállított téglagyárakra. De nemcsak több működő téglagyárra lenne szükség, hanem munkásokra is. A szakma tavaly is csaknem tíz százalékos létszámhiánnyal küszködött. Az idén nemcsak azért súlyosabb a helyzet, mert csak a kollektív szerződésekben rögzített túlóramennyiséget szabad felhasználni, hanem azért is, mert talán éppen a tavalyi „nagy hajtás” miatt sokan kiléptek a gyárakból. Az új toborzás alig hozott eredményt. Nagy volt a többi vállalat konkurrenciája. Sokan hagyták ott a téglagyárakat. Néhány vállalatnál, például a Hajdú-Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál üzemek indulása vált kétségessé a krónikus munkaerőhiány miatt. Pedig egy nap alatt betanulható női munkával 1800—2200, férfi munkával 2000—2600 forintot lehet keresni; a kemencébe behordok 2500—3000, a kihordok 2500—5000 forintért dolgoznak. A pénz tehát nem kevés, de a munkakörülmények ... A kemencéhez közeli dolgozóknak a legnehezebb. A kihordó munkások hatalmas hőingadozásnak vannak kitéve. A kiégett tégla környezetének hőmérséklete mintegy 60 fok. Itt rakják meg a talicskát téglával, majd innen a szabad levegőre mennek. Ilyenkor, idény elején 50—60 fok, nyáron 30—40 fok a hőmérsékletkülönbség. Ráadásul a munka idényjellegű. Télen az emberek máshol helyezkednek el, legtöbbjük, ha tud, ott is marad. A munkások tehát menekülnek a régi, ötven—hatvan éves téglagyáraktól. Hogyan lehetne ott tartani őket? A munkakörülmények javításával, műszaki fejlesztéssel. Ehhez persze idő és temérdek pénz szükséges. De ha a teljes rekonstrukcióra várni is kell, a vállalatok tehetnek erőfeszítéseket a munkakörülmények javítására; például a szállítás automatizálásával megszüntethetik a nehéz fizikai munka egy részét. S mit lehet tenni akkor, ha nem áll rendelkezésre elegendő munkaerő az üzeminduláskor? A Hajdú—Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat azoktól az építőipari ktsz-ektől kért munkaerőt, amelyek rendelését — a munkaerőhiány miatt — nem tudták teljesíteni. Ezekkel a munkásokkal (s természetesen a vállalat műszaki irányításával) akarnak téglát gyártani az építőipari szövetkezetek részére. Hasonló akciót kezdeményezett a debreceni KISZ-bizottság, mivel a városban sok KISZ-társasház felépítéséhez is hiányzik a tégla. „Magad, uram, ha szolgád nincs!” — mondja a régi szólásmondás, s néha érdemes ma is alkalmazni. Gőz József Vagy az érdeklődés a magyar termékek iránt a lyoni vásáron Befejezéshez közeledik a lyoni nemzetközi vásár, amelyen Magyarország a legnagyobb külföldi kiállítóként szerepel. Farkas Zsuzsa, a magyar kiállítás igazgatója kijelentette: " A magyar kiállítás iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. A látogatók száma már a vásár első öt napján meghaladta a háromszázezret. Célunkat elértük, sikerült felkelteni az érdeklődést a magyar ipar termékei iránt. A könynyűipari áruk közül különösen nagy sikere van az ARTEX iparművészeti cikkeinek, nemcsak francia, hanem olasz és svájci cégekkel is tárgyalások indultak, amelyeket Budapesten folytatnak majd. Általános érdeklődés mutatkozott a TECHNOIMPEX által kiállított cipőipari műszerek iránt is. A lyoni cipő- és bőripari kutatóintézetben hétfőn magyar szakemberek bemutató előadást tartanak majd, nemcsak francia, hanem más közös piaci országok bőripari szakemberei előtt. A műanyagipari gépek és a Dutra-traktor ugyancsak széleskörű figyelmet keltett. A magyar pavilont látogató közönség valósággal elkapkodta a Corvina kiadásában megjelenő francia nyelvű magyar művészeti, idegenforgalmi és szakácskönyveket. A lyoni lapok részletesen beszámolnak a magyar kiállításról és cikkeikben méltatják a két ország közötti gazdasági kapcsolatok növekvő lendületének jelentőségét. Jelentős segítség a lakosság magasabb színvonalú élelmiszerellátásában az elmúlt évben megnyíltmegyei élelmi szeripari minőségellenőrző Intézet. A képen Kovács Ottó, az intézet munkatársa szeszipari mintákat vizsgál. 1971. április 8.