Zalai Hírlap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

MTI, nalomb­er 28. Határőr község címmel tü­ntették ki Szentgyörgyvölgyöt (Folytatás az 1. oldalról.) gyár fegyveres testületek min­den tagját a fegyveres erők napja alkalmából. A beszéd után Domokos Gyula ezredes, a nagykani­zsai határőrkerület parancs­noka ünnepélyesen átadta Né­meth Istvánnak, a községi kö­zös tanács elnökének a határ­őr község cím elnyerését bi­zonyító Emléklapot. Az ünnepélyes aktus után Németh Károly elvtárs emel­kedett szólásra. Beszédének elején a résztvevők nagy tap­sa közepette átadta a község lakóinak az MSZMP Központi Bizottsága, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány ■üdvözletét. Hosszantartó, lel­kes taps és ováció fogadta be­jelentését arról, hogy Kádár János elvtárs is elküldte sze­mélyes köszöntését, jókívánsá­gait a község lakóinak. Németh elvtárs ezután a többi között a következőket mondotta: — Az a tény, hogy ma ha­tárőr községgé avatjuk szent­­györgyvölgyöt, jelképe annak a sok éve folyó önzetlen mun­kának, amelyet a község la­­kói, úttörőktől az öregekig vé­geztek és végeznek államhatá­runk e szakaszán.­­Ez az ün­nep jelképe a határt őrző ka­tonák és tisztjeik, valamint a község lakossága összefogásá­nak és egységének. Jelkép a mai ünnepség azért is, mert kicsiben, országunk egy falu­jában mutatja dolgozó né­pünk és fegyveres erőink szo­cialista hazánk iránti hűségét, egységét és közös munkáját. A szocializmus minden hívé­nek közös érdeke és felelőssé­ge is, hogy kölcsönös bizalom­mal, egymást segítve és meg­becsülve építsük, védelmez­zük a szocialista hazát. A ha­za védelme minden állampol­gár szent kötelessége. Az al­kotmánynak e szavai valóság­gá lettek itt, a határmenti körzetekben. A határőrizet lényegét, cél­ját­ ismertetve hangsúlyozta Németh elvtárs: — A mi országunk nyitva áll, a mi határaink nyitottak minden becsületes ember előtt, aki meg akarja ismerni hazánkat, népünk életét. Bizo­nyítja ezt a növekvő idegen­­forgalom, az, hogy szocialista és tőkés országokból egyaránt nagyon sokan keresik fel ha­zánkat és egyre több honfitár­sunk utazik külföldre. Akit becsületes szándék vezet, az tudja, hol vannak a Magyar Népköztársaság törvényes ka­pui. A becsületes szándékkal hozzánk látogatókat úgy fo­gadjuk, ahogy vendégszerető népünkhöz illik. Tőlünk távol áll a más népek, nemzetek iránti gyűlölködés, mi nem más népek rovására, hanem a magunk munkája alapján aka­runk boldogulni, magunk által alkotott törvényeink szerint élünk, azt másokra kény­szen­teni nem akarjuk. Viszont né­pünk nyugalmát, törvényein­ket és határainkat megsérteni büntetlenül senkinek sem en­gedjük. Államhatárunk min­den szakaszát katonafiainkkal együtt szocialista hazájukat, népüket szerető magyar dol­gozók őrzik. Követendő példaként emel­te ki azoknak a dolgozóknak a helytállását, akik a határ­őrizetben eredményeket értek el és felhívta a mai gyerekek figyelmét, hogy ilyen dolgos szocialista hazánkat szerető és féltő felnőttek legyenek ők is. A fegyveres erők napja al­kalmából tolmácsolta pártunk és kormányunk megbecsülését a fegyveres testületek tisztjei­nek és katonáinak, majd mél­tatta azt a fejlődést, amelyet hazánk és Zala megye a szo­cialista építés során elért. Be­­szédét így fejezte be: — Ha körülnézünk a világ­ban, jól látjuk, hogy vannak szép számmal ellenségeink, de vian sok barátunk, vannak testvéri szövetségeseink, akik­re mindig számíthatunk, akik­­kel együtt legy­őzhetet­lenek vagyunk. De a mi munkánkat, elvtársak, nekünk kell elvé­gezni. Traktorosnak és tanár­nak, állattenyésztőnek és szö­vőnőnek, tanácselnöknek és megyei vezetőnek, de még a kisiskolásoknak is: okosabban, átgondoltabban, családjáért, önmagáért népéért, nemze­téért több felelősséggel, na­gyobb akarással. Pártunk Köz­ponti Bizottsága, a kormány nevében kérem, ilyen szellem­ben dolgozzanak, védjék, őriz­zék határainkat, népünk biz­tonságát tová­bbra is olyan ön­tudatos hazafisággal, ahogy eddig tették. Németh Károly elvtárs nagy érdeklődéssel kísért és lelkes tapssal fogadott beszéde után Domokos Gyula ezredes ki­tüntetést és jutalmat adott át a határőrizetben kitűnt dolgo­zóknak. A Közbiztonsági Érem ezüstfokozatát kapta Szép Kál­mán tsz-dolgozó. Kiváló Ha­tárőr jelvénnyel tüntették ki Kumin Ferenc, Fodróczi Fe­­rencné, Sebők Jenő, Cseke Je­­nő, Németh István, Kiss Kál­mán, Kósa Dezső és Molnár Zoltán szentgyörgyvölgyi la­kosokat. Hárman oklevelet, hárman pénzjutalmat kaptak. Az ünnepség további részé-­­­ben a község társadalmi és gazdasági szerveinek képvise­lői szalagokat kötöttek a nagy­­kanizsai határőr kerület csa­patzászlajára, a kerület kép­viselői pedig a szentgyörgy­völgyi úttörők csapatzászlaját szalagozták fel. Befejezésül Németh István, a szentgyörgyvölgyi közös ta­nács elnöke mondott beszédet és emlékzászlót adott át a ha­tárőrs katonáinak. A feleme­lő hangulatú ünnepség Kumin Ferenc zárszava után az In­­ternacionáléval ért véget. A gyűlést követően a község díszebédet adott a vendégek és a kitüntetett dolgozók tisz­teletére. Az ebéden pohárkö­szöntőt mondott Busa János, a 3 lenti járási pártbizottság el­­­­ső titkára és Böröcz István,­­ az MSZMP határőrségi párt-­­ bizottságának első titkára.­­ A szentgyörgyvölgyiek ün­­nepe délután sport- és kultúr-­­ műsorral folytatódott. Szép Kálmán tsz-raktáros, aki új határsértést hiusitott meg. Mellén a Közbiztonsági Érem ezüst fokozata. (Kiss Ferenc felvételei.) Domokos Gyula ezredes átnyújtja a határőr község elnye­rését tanúsító emléklapot Németh Istvánnak, a községi közös tanács elnökének. ZALAI HÍ­RLAP A Fegyveres Erők Napja alkalmából kiváló önkéntes rendőröket tüntettek ki Ünnepségek, megemlékezések, sportrendezvények megyeszerte A rendőrség — feladata jel­legéből adódóan — a dolgozó nép széles rétegeire támasz­kodva végzi munkáját, bizto­sítja az ország közrendjét, az állampolgárok személy- és va­gyonvédelmét. Tevékenysé­gükben nincsenek egyedül. Munkájukat az ön­kéntes rendőrök tízezrei segítik. Ezért határozott úgy a Belügy­minisztérium, hogy 1971-től minden évben, a fegyveres erők napja alkalmából, erköl­csi és anyagi elismerésben kell részesíteni azokat az ön­kéntes rendőröket, akik már tíz, vagy tizenöt éves szolgá­lati idővel rendelkeznek. Az első ilyen jellegű ün­nepségre vasárnap délelőtt került sor a zalaegerszegi Dó­­zsa-klubban. Zalaegerszeg vá­­ros és a zalaegerszegi járás nyolcvankilenc, törzsgárda­­tagnak számító önkéntes rend­őrét Futó Imre alezredes, a járási rendőrkapitányság ve­zetője köszöntötte. Az ünnep­ségen jelen voltak a Belügy­minisztérium képviselői, a fő­kapitányság és a kapitányság vezető tisztjei, az önkéntes rendőröket delegáló nagyobb ipari üzemek igazgatói. — önkéntes rendőreink ál­dozatkész munkáját ma már a lakosság széles tömegei is elismerik és szükségesnek tartják — mondotta többek kö­zött Futó Imre rendőr alezre­des. Az utóbbi tíz évben lét­számuk megkétszereződött, a csoportok munkája megalapo­zottabbá vált, politikai, szak­mai ismereteik nőttek. A hi­vatásos rendőrökkel együtt eredményesen harcolnak a közbiztonság szilárdításáért, törvényeink betartásáért és betartatásáért. A járási rendőrkapitányság vezetője számokkal, adatok­kal illusztrálta, hogy az eltelt egy évtized alatt az önkéntes rendőrök hány körözött sze­mélyt, bűnözőt, határsértőt fogtak el, hány esetben tettek szabálysértési bejelentést. A köszöntő elhangzása után került sor a kitüntetések és jutalmak átadására. Nyolc­­vanheten kapták meg az ön­kéntes rendőri szolgálatért ki­tüntetés ezüst, ketten az arany fokozatát. A kitüntetettek ne­vében Pass Jenő mondott kö­szönetet. Ezt követően a ren­dező szervek vendégül látták a meghívottakat. Délután a Dózsa-pályán sportrendezvé­nyekre, rendőrkutya-bemuta­­tóra került sor, este pedig tű­zijáték zárta az egésznapos programot. ★ Hasonló ünnepségre került sor szombaton délután Zala­­szentgróton, vasárnap Nagy­kanizsán és Lentiben. Szent­­gróton tizennégyen, Lentiben harmichatan, Nagykanizsán hatvanheten kaptak kitünte­tést. A megyében összesen 202 tízéves és négy tizenötéves szolgálati idővel rendelkező önkéntes rendőrt köszöntöttek és tüntettek ki arany és ezüst jelvénnyel, s nyújtották át ré­szükre az ezzel járó pénzösz­­szeget. Fokozódó törődés, megbecsülés Egy nőkérdéssel kapcsolatos értekezlet hozzászólásaiból A minap egy rendkívül mozgalmas értekezletet tar­tottak Nagykanizsán. Külön­féle vállalatok pártalapszerve­­zeteinek nőfelelősei gyűltek össze a városi pártbizottságon, hogy meghallgassák a nőkér­déssel foglalkozó februári ha­tározat, illetve az 1013-as kor­mányrendelet megszületése óta eltelt időszak kanizsai ta­pasztalatait. A mozgalmassá­got az jelentette, hogy a be­számoló után csaknem minden megjelentnek akadt valami mondanivalója. Mindenki tu­datni akarta, hogy az ő válla­­laté­nál jelenleg hogyan állnak a nőkérdéssel. íme, egy csokor a hozzászólásokból: * Egyesült Izzó: — Nálunk már nincs hat forinton aluli bér ... Az egye­dül álló anyák, illetve a több­­gyermekesek az elmúlt hónap­ban 500—1000 forintig terjedő segélyt kaptak. Persze tud­juk, hogy a segélyek olykori folyósítása nem tekinthető a nők anyagi helyzete végső rendezésének. Éppen ezért tűzte napirendre vállalatunk az általános, nagy bérrende­zést. Egyre több női vezetőt neveznek ki nálunk, ami jó dolog. Probléma is akad per­sze. Üzemünk kétműszakos jellegű, s nehéz felszámolnunk a gyermekes anyák túlórázta­tását. A gond végső megoldá­sát elsősorban a géppark to­vábbi bővítésében látnám. Ostyaüzem: — Örömmel mondhatom el, hogy nálunk is rendezték az alacsony bérű nődolgozók fi­zetését. S még egy fontos do­log történt: megszüntették az éjszakai műszakot. Vasipari Vállalat: — Én már kevésbé öröm­teli dolgokról számolhatok be, legalábbis az esernyőüzem vi­szonylatában. A béremelés ügye sajnos húzódik. Egyéb­ként is van egy olyan tapasz­talatunk, hogy a gazdasági ve­zetés a bérrendezések előtti tárgyalások során nem igényli a nőbizottság elnökének véle­ményét, javaslatát. Szerencsé­re az asszonyok között jó az összetartás. A hangulat azon­ban most nem a legjobb. Va­lamiféle létbizonytalanság uralkodott el közöttük a foko­zatos létszámleépítés miatt. S jóllehet, áthelyezik őket egy másik üzembe, mégis kedvet­lenek, s ez a tény befolyásolja őket a termelő munkában is. Finommechanikai Vállalat: — Vállalatunknál az utób­bi időben lényegesen javul­tak a bérek. A nőik átlagke­resete 1400—1500 forint körül mozog. A kollektív szerződés egyébként rögzíti, hogy 1200 forinton alul nálunk nem ke­reshetnek. Nagy öröm az is,­ hogy megszűnt a gyermekes nők túlóráztatása, a nagycsa­ládosok szociális juttatásokat kapnak. A terhes anyákat gázmentes helyen foglalkoz­tatjuk, s a gyermekgondozási segélyt élvezők újbóli munká­ba állásakor ugyanazt a fize­tést, ugyanazt a munkakört kapják, mint korábban. Baj viszont, hogy kevés a női szak­­munkás. Persze ez elsősorban a vállalatnál folyó munka jel­legéből adódik: itt a legtöbb munkafolyamatot betanított munkások végezhetik. — Mi nem panaszkodha­tunk, hogy kevés a női veze­tőnk. Az utóbbi időben szá­mos női boltvezetőt neveztek ki vállalatunknál. És hogy to­vább folytassam a sort: a sze­mélyzetisünk is nő, s úgy­szintén a könyvelési osztály­vezető. A terhes anyák ná­lunk is nagy megbecsülésnek örvendenek, a pult mögé őket már nem állítjuk, a cso­magolásnál, vagy egyéb köny­­nyebb munkakörben foglal­koztatjuk őket. ■& Kommentár nélkül adjuk közre a hozzászólásokat. Vall­janak maguk e mondatok ar­ról a fejlődésről, amely az utóbbi időben a nők helyzetét jellemzi. II. L Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. 5 A nyári mérleg: négymillió turista A Balatonnál vasárnap ve-s fölényes koraőszi kiránduló idő fogadta a turisták ezreit. A közlekedési szervek vasár­nap még gyakrabban indítot­ták a járatokat, hétfőtől azon­ban már a hajózás is áttért az őszi-téli menetrendre. A Balatonnál — ha nem is­­ tartottak hivatalos idényzá­rást — vasárnap végered­ményben befejeződött a sze­zon. Az idegenforgalmi szer­vek összesítései szerint mint­egy négymillióra tehető azok­nak a száma, akik hosszabb­­rövidebb időt töltöttek el az idei szezonban a magyar ten­ger partján. A szakszervezeti és a vállalati üdülőkben több mint háromszázezren nyaral­tak. A szállodák és a kempin­gek befogadó képessége időn­ként kicsinek bizonyula s az elmúlt évhez képest tovább nőtt a vendégforgalom. A ví­­kendforgalom a legmelegebb időjárású hétvégeken szintén meghaladta a háromszázezret. A balatoni hajókon kétmil­lió ember utazott, s további egymillióan váltottak menet­jegyet a kompokra. Egy nap a hétből és Hét Egy napot szeretnék dicsér­ni a hét műsorából, a szerdát és a Hét műsorát vasárnapról. Szerda volt az, amikor zavar­talan elégedettséggel ülhet­tük végig ,az estét a tévé előtt s ez a Hét volt az. Ami­kor azt mondhattuk: ez igen, ezt a műsort ilyennek képzel­tük! Az általában is igen magas színvonalon készült, izgalma­­san­ érdekesen megcsinált A tenger titkai című népszerű­tudományos francia filmsoro­zat különösen megkapó 10. ré­sze, Az elefántfókák szigete került szerdán az esti műsor­ban elsőnek képernyőre. Alig­ha akadt néző, akit ne bilin­cselt volna le e hírből is alig ismert, egzotikus állatfaj éle­tének Cousteau kapitánytól és munkatársaitól megszokott pontosságú, a játékfilmet meg­szégyenítő mozgalmasságú raj­za. Humor és szörnyűség, tu­dományosan objektív leírás és vidám geg váltakozott a ké­peken, ahogy egyre mélyebb­re hatolt a film a fantasztikus, szinte valószínűtlen hústor­­nyok megismerésében és meg­ismertetésében. Amit végül nyitva hagyott, hogy tudni­illik mikor és mit esznek ezek a „mesebeli” állatok, az csak érdeklődésünket fokozta. A Fehér éjszakák című ri­portfilm volt a szerda este következő műsora. Csenterics Ágnes — nem ismerjük a ne­vét! — írta és rendezte a fil­met a leningrádi balettfeszti­válról, s ha új, kezdő munka­társról van szó, annál inkább gratulálni kell neki. Korrekt, jó ritmusban közbevágott ri­portjaival egyrészt feloldotta a témában mindig fenyegető, az ismétlődő kettősök okozta egyhangúságot, másrészt kö­zelebbről megismertetett a szovjet balett művészeivel, mint emberekkel is. A Szovjetunió—Észak-Íror­­szág labdarúgó-mérkőzés má­sodik félidejének közvetítése a Telesportnak a sportkedve­lők számára nyújtott ajándéka volt. Nem rajtuk múlott, ha­nem a játékban résztvevő két csapaton, hogy a közvetítés nem sokat árult el arról hogy miért olyan népszerű világ­szerte a labdarúgás. A szerda est fénypontja­ kö­vetkezett ezután , rejtélyes okból 22:25 órai kezdéssel. A Magyar tudósok sorozatban dr., Germanus Gyula profesz­­szorral, világhírű keletkuta­tónkkal készült riportfilmet mutatták be. A nyolcvan éven felül is példátlanul fiatalos orientalistának, az arab világ és az izlám bizonnyal legna­gyobb európai ismerője, a zöldturbános hadzsi a maga bájos, közvetett modorában hozta közel hozzánk tudomá­nyát és ismertetett meg ben­nünket változatos, kalandokat sem nélkülöző életével. Amíg beszélt, úgy éreztük, mintha a tőle ismert keleti egyetemen lennénk: mi hallgatói körül­­üljük a tanárt és beszélgetünk vele. A meg-megújuló ripor­teri kérdéseket legszívesebben el is hagytuk volna, mivel elég földhözragadtak voltak ahhoz, hogy kizökkentsenek. A fiatal riporternő, úgy tűnt, még nem elég érett ilyen fel­adatra. Azt a „tiszteletlen” öt­letet, hogy a professzor elszó­lását nem vágták ki a film­ből, mindenesetre jónak, ked­vesnek tartjuk és csatlako­zunk a vele jelzett jókívánság­hoz. Helyes lenne, a riportfil­met rövidesen ismét mű­sorra tűznék, olyan időben, amikor fiatalok tömegesen nézik a tévét, hisz­en ha van élet, amely az ifjúság számá­ra példaadó, romantikusságá­­ban elragadó lehet, dr. Ger­manus Gyuláé az. A vasárnapi Hét műsora a véletlenek szerencsés össze­játszása következtében lett a megszokottnál jobb, gazda­gabb. De ez mit sem von le az elismerés értékéből. Az SZKP főtitkárának budapesti láto­gatása, miniszterelnök-helyet­tesünk hazaérkezése mellett olyan két tervszerűen előké­szített remek riportot láttunk, mint Megyeri Károlyé, ami a mátravidéki szüret ürügyén és Sugár Andrásé Londonból, ami a nyugati valutaválság kapcsán készült. Az előbbi szőlőtermelésünk legfontosabb problémáit ölelte fel, az utób­bi pedig bepillantást, mégpe­dig meghökkentő bepillantást, nyújtott a nyugati pénzvilág számunkra oly idegen, furcsa világába. Maradt is ez a világ továbbra is idegen és furcsa. Legalább olyan furcsa, mint egy lord, akit Baloghnak hív­nak, s olyan idegen, mint a bank, ahol" 50—100 millió fon­tok, dollárok vásárlásáról, el­adásáról egy kérdő tekintet és egy felbólintás alapján má­sodpercek alatt döntenek. (Plá­ne, ha meggondolom, hány pa­pírt kell kitölteni és meddig kell sorbaállni a bankban, hogy az ember mondjuk há­romezret kapjon. Forintban.) Apropos. Ennyi pénzhez két­ségtelenül leggyorsabban a Kicsoda-micsodában lehet jut­ni. Különösen, hogy Réz Ádám játékvezető és a kétszemélyes zsűri önbizalma láthatólag alaposan megrendült a múlt­kori hiba következtében. Most görcsös erőfeszítéseket tesz­nek, hogy a versenyzőket át­segítsék a buktatókon, olyany­­nyira, hogy már-már maguk is begörcsölnek. Kedves Réz Ádám, nehogy aztán most ön is lemondjon! Fel a fejjel. Az eddig ismert játékvezetők kö­zül ön a legjobb! H. 8.

Next