Zalai Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-04 / 233. szám
4 HATVAN ÉV — HATVAN KÉP Az első teherautó 1928-ban megjelent az első szovjet gyártmányú teherautó, jelezvén, hogy a szovjet állam biztosan halad a maga választotta úton. Ipari fejlődését semmiféle bojkott sem tudta többé megakadályozni. Az űrkorszak kezdete Húsz éve, 1957. október 4-én a szovjet tudomány végrehajtotta az emberiség történetének egyik legnagyobb és legfontosabb kísérletét. Pályára vezéreltek egy 83,6 kilogramm súlyú műszerezett fémgömböt, amely másodpercenként 8 kilométeres sebességgel keringeni kezdett a Föld körül. A Szputnyik—1, a Föld első mesterséges holdja új korszak kezdetét jelenti, a Földre teremtett ember legendája örökre szertefoszlott Az első lépés A Szputnyik—1 felbocsátása nem véletlen vagy szerencse, hanem történelmi szükségszerűség volt. Oroszországban már 1680 óta foglalkoztak rakétákkal és orosz volt K. E. Ciolkovszkij (1857—1935), a rakéták mozgását megszabó klasszikus egyenlet megalkotója. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a „rakétatechnika atyja” újult erővel látott munkához, s keze alól egész sor világhírű űrhajó konstruktőr és rakétaszakember került ki. Az 1957-es korszakteremtő esemény nem véletlenül következett be. Az első szputnyik egy mindent átfogó előre lefektetett komplex űrhajózási program kezdő lépéseként került a világűrbe. A világűr, a Hold és a bolygók felkutatásában általában az egész űrhajózási program megindításában a fokozatosság elve érvényesült Húsz év krónikája Az előre kidolgozott űrhajózási terv a következőképpen valósult meg: 1957. Szputnyik—1, az első mesterséges hold. 1957. Szputnyik—2, az első élőlény a világűrben. 1958. Szputnyik—3, az első kozmikus laboratórium. 1959. Luna—1, a Föld vonzóerejének első legyőzője, az első mesterséges bolygó. (A második kozmikus sebesség elérése!) 1959. Luna—2, eltalálja a Holdat. Földi tárgy idegen égitesten! 1961. Gagarin, Vosztok—1, ember Föld körüli pályán, a kozmikus elszigeteltség végleges megszüntetése. 1964. Voszhod—1, több ember a világűrben, több személyes űrhajó. 1965—1971. Venera, Luna és Mars rakéták megközelítik a Holdat, és a két szomszédos bolygót, fékezve leszállnak, automatikusan mozognak, mintát vesznek, egyesek viszszatérnek a Földre, az első mesterséges holdak a Vénus, a Mars ás a Hold körül. 1971. Az első miniatűr űrállomás (Szaljut—1). Az Egyesült Államok Apollo-programja a szovjet rakétatechnika kezdőlépéseiből nőtt ki, míg végül 1969-ben két embert juttattak a Holdra. Hét űrhatalom Az űrkorszak eddigi kb. 2500 kísérletéről még dióhéjban sem írhatunk. Megemlítjük a Szovjetunió híres Kozmosz mesterséges holdcsaládját, a sorozat tagjainak száma jóval meghaladta a 900-at. Az űrkorszak első esztendeiben még további öt nemzet kapta meg az űrhatalom jelzőt. Saját konstrukciójú rakétával mesterséges holdakat bocsátott fel sorrendben: Franciaország, Japán, Kína Anglia és India. Ezek az országok ma körülbelül ott tartanak, ahol a Szovjetunió járt 1957-ben. Az egyik legfontosabb eredmény az 1970-ben megkezdett tárgyalások eredményeként a szovjet—amerikai űrkutatási együttműködési szerződés aláírása, majd az ezt követő közös kísérlet a világűrben. A fontos vállalkozást 1975 júniusában Szojuz és Apolló űrhajók összekapcsolása jelentette. A világűr-barátkozás mindenki őszinte örömére tovább folytatódik és feltehetőleg 1980. táján létrejön az amerikai űrsikló és a szovjet Szaljut-űrállomás összekapcsolása. Kozmikus felnőtt Századunkat sokszor nevezték az aviatika korszakának, vagy a földrajzi teljesség századának. Megkockáztatunk egy ellenvéleményt: az új korszak 1957-ben kezdődött, az ember azóta kozmikus értelemben véve is felnőtté vált, elvben bármikor elhagyhatja a Földet és ha a technikai részletkérdéseket megoldja, eljuthat a Naprendszer bármely égitestére. Gauser Károly ZAJAI HÍRLAP . Csillagosok, Magyar Hadifoglyok a szocialista forradalomban AZ ELSŐ imperialista világháború idején az Oroszországban fogságba került magyar katonák száma meglehetősen magas volt. Dr. Mürtnich Ferenc egykori magyar internacionalista, hazánk Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányának volt elnöke 500 —600 ezerre becsülte az orosz fogságba került magyarok számát. A fogságba került magyar katonák nagy többsége a nincstelen zsellérek, mezőgazdasági cselédek, szegényparasztok soraiból került ki Az ipari munkások közül behívott, majd fogságba kerülő katonák tekintélyes része szakszervezeti tag volt, sokan részt vettek a szociáldemokrata párt munkájában. A fogságba esett tisztek körében a tartalékosok voltak többségben. A hadvezetés igyekezett megóvni a hivatásos tiszti állományt. A hivatásos tisztek közül viszonylag kevesen szolgáltak közvetlenül az első vonalban. Amozgósításkor behívott tartalékos tiszteket — néptanítókat, középiskolai tanárokat, magántisztviselőket, ügyvédeket, újságírókat stb. — osztották be szakasz-, század-, de előfordult, hogy zászlóalj parancsnoknak is. A tartalékos tisztek között sokan haladó értelműek voltak, sőt — mint például Kun Béla, Ligeti Károly, Faragó Dezső és mások — a polgári életben részt vettek a munkásmozgalomban, a szociáldemokrata párt, a Galilei Kör tagjai voltak. VÉGEREDMÉNYBEN a fogságba esett magyar katonák magas arányszáma, szociális helyzete és összetétele, a tartalékos tisztek legjobbjainak politikai állásfoglalása, világnézete a későbbiekben mind meghatározó szerepet játszott abban, hogy Oroszországban a magyar hadifoglyok körében forradalmi mozgalom jött létre. Az oroszországi vasútépítéseken, üzemekben, bányákban és a mezőgazdaságban munkára parancsolt hadifoglyok olcsó munkaerejét a cári hatóságok, a tőkések, földbirtokosok számtalan esetben igyekeztek felhasználni a helyi orosz, illetve más nemzetiségű — ukrán, üzbég, tatár stb. — ipari és mezőgazdasági dolgozók jogos bérköveteléseinek a letörésére. Csakhogy a hadifoglyok jórészében a hazai osztályharcokban kialakult proletárszolidaritás érzése érvényre jutott az otthontól távoli, sajátos körülmények között is. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy mind több és több helyen már 1915 végén, a rossz élelmezés, az igazságtalan elszámolás, a szükséges ruházat hiánya miatt, valamint a helybeli orosz és más nemzetiségű ipari és mezőgazdasági munkásokkal való szolidaritásból a hadifoglyok megtagadták a munkát. AZ OROSZORSZÁGBAN kialakult forradalmi helyzet, amely 1917 februárjában a cárizmus megdöntéséhez vezetett, jelentős méreteket öltő mozgalmat alakított ki a hadifoglyok körében. Erős szocialista csoport jött létre például a tomszki táborban. Ennek a csoportnak magyar tartalékos tisztek, katonák, birodalmi németek, osztrákok és csehek voltak a tagjai. A tomszki csoportot 1916 őszétől Kun Béla vezette. Ebben a csoportban tevékenykedett dr. Münnich Ferenc és Seidler Ernő is. Amikor Tomszkba megérkezett a cárizmus megdöntésének híre, Kun Béla kórházban feküdt betegen. Onnan írt levelet a tomszki OSZMP helyi szervezete elnökének, amelyben kifejtette, hogy a magyar szocialista hadifoglyok készek forradalmi együttműködésre az orosz elvtársaikkal. Kun Béla hamarosan a tomszki kormányzósági pártbizottság tagja lett A cár elűzése, a februári polgári demokratikus forradalom azonban nem váltotta valóra sem Oroszország elnyomott népeinek, sem a hadifoglyoknak a reményeit. Az ideiglenes burzsoá kormány folytatta a háborút, s a hadifoglyok rossz helyzetén sem kívánt javítani. LENIN, jóformán már a háború első napjaitól, jelentős szerepet tulajdonított a hadifoglyokkal való szövetség kérdésének; a hadifoglyokkal való szoros osztályharcos kapcsolatok megteremtésére buzdította a bolsevikokat. A bolsevikok hadifogolypolitikáját a Pravda 1917. június S/16-i számában A. Kol- tan táj fejtette ki a párt megbízásától részletesen. Együttérzéssel írt a hadifoglyok nehéz helyzetéről, szenvedéseikről, majd az ideiglenes kormánynak a cári hagyományokat követő rossz hadifogoly-politikáját bírálta élesen. Legsürgetőbb teendőnek jelölte meg, hogy a bolsevik pártszervezetek és a szovjetek mindenhol vizsgálják meg a hadifoglyok életkörülményeit, s avatkozzanak be a hadifogolytáborok életébe, könnyítsenek a hadifoglyok sorsán. AMIKOR OROSZORSZÁG munkásai, parasztjai Lenin és a bolsevikok felhívására fegyverrel a kézben kivívták a proletárhatalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom felkelői között ott voltak a külföldi származású vörösgárdisták — közöttük számosan a magyar hadifoglyok is. Több dokumentum, sok-sok visszaemlékezés bizonyítja, hogy a magyar hadifoglyok közül egyesek, vagy csoportok Petrográdon, Moszkvában, Tverben, a Donyec-medencében, Szibériában, Távol-Keleten és még máshol önfeláldozóan küzdöttek a szocialista forradalomért. A Kolozsvári Hírlap 1918. január 2-i számában például (saját tudósítójától) riportot közölt a forradalmi eseményekről. A riportban megszólaltattak egy már hazatért honvéd tüzértisztet, aki részt vett a forradalomban. A tiszt mondotta: „Mindenki tudta, hogy a Kerenszki-uralom elsöprésére szervezett bolseviki mozgalom elsősorban a háborús párt ellen tűzte ki a vörös zászlót. A békevágy annyira elhatalmasodott az emberek lelkében, hogy a foglyokat nem tekintették ellenségnek. Szabadon járhattunk Pétervár utcáin. A béke forradalmának forró sikere megcsapta a mi lelkünket és mi is részt akartunk venni a háborús szellem elsöprésében. Több tiszttársammal jelentkeztünk a bolsevikiek forradalmi bizottsága előtt, s felajánlottuk szolgálatainkat. Az ajánlatot elfogadták, s így történt meg, hogy a Téli Palota lövetésnél a forradalmi csapatok egyik ütegének én voltam a parancsnoka." A szocialista forradalom felszabadította a hadifoglyokat, a szovjet kormány Oroszország lakóival egyenlő polgárokként ismerte el őket. A hadifoglyok tömegeiben helyeslő, egyetértő visszhangot váltottak ki a szovjethatalom intézkedései, mindenekelőtt a békéről, a földről és a termelés ellenőrzéséről megalkotott dekrétumok. MERT A DEKRÉTUMOKBAN foglaltaknak a megvalósítása egybeesett a hadifoglyok döntő többségének az érdekével Tímár Ede (Folytatjuk.) 1077. október . 60. Évforduló tiszteletére „És itt felidézhetjük azt is — jogos nemzeti büszkeséggel —, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméire 60 évvel ezelőtt a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek azonnal és jól reagáltak: a cári Oroszországba hadifogolyként került magyarok csaknem százezres tömegben léptek be az akkor alakuló Vörös Hadsereg soraiba, a vörös partizán osztagokba és harcoltak fegyverrel a forradalom győzelméért.” (Kádár Jánosnak a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán elhangzott beszédéből.) Akkor és ma Néhány számadat 60 év fejlődéséről ... 1917. október 25-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéje. Kerenszkij, az ideiglenes kormány miniszterelnöke íróasztali naptárának letépett lapjára írta: „Kenyér félnapra...” Az ezután következő polgárháború és külföldi intervenció szinte teljesen tönkretette Oroszország amúgy is gyenge gazdaságát. 1920-ban annyi vasat termeltek, mint a tizenhetedik—tizennyolcadik század fordulóján. A világ ipari termelésében Oroszország 0,5 százalékkal részesedett, ez százszor kisebb volt, mint az Egyesült Államoké. A huszadik század elején ,ha nem változott volna a társadalmi berendezés, az írniolvasni tudást Oroszország európai részében 120, a Kaukázusban és Szibériában 430, Turkesztán vidékén pedig 4600 év alatt tudták volna elérni. .. Az ország a nemzeti katasztrófa küszöbén állt. Most pedig hasonlítsuk össze a számadatokat 1917-től 1977-ig. „Kenyér félnapra...” 1976- ban takarították be az ország történelmében a legnagyobb termést — 224 millió tonna gabonát 258 millió lakosra. Vastermelés a tizennyolcadik század szintjén.. . 1976 tavaszán az SZKP 25. kongreszszusán megállapították: még több lett azoknak a termékeknek a száma, amelyek gyártásában a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, érchez, cementhez és számos más termékhez csatlakozott az acél, a műtrágya. A Szovjetunióban termelték 1976-ban a legtöbb nyersacélt a világon: 147 millió tonnát. Imni-olvasni tudás... Most száz fiatalember közül — éljenek az európai részben, vagy Türkméniában '— 97-nek tízosztályos középfokú végzettsége van. A szovjet kormányzat évei alatt több mint negyven nép kapott saját ábécé-t. A diákok száma 17-szeresére, a könyvkiadás 30-szorosára növekedett. (APNEES) Üdülés a tengeren A szovjet állampolgároknak joguk van a pihenéshez, az egészségvédelemhez. Ezt többek között a gyógyító- és gyógyító-megelőző intézmények hálózatának bővítésével biztosítják — mondja ki az új szovjet alkotmánytervezet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt Oroszország 60 szanatóriumában mindöszsze 3000 férőhely volt. A magukat gyógyíttattók kétharmada földbirtokos, nemes, burzsoá volt, a többiek kisebb hivatalnokok. A gyógyintézményeket igénybevevők között egyetlen munkás, vagy paraszt sem volt. A forradalom után az üdülők és szanatóriumok a nép tulajdonába mentek át. Az országban évről évre több a szanatórium, az üdülő, a gyógyszálló. Befogadó képességük ma több millió fő. A tavalyi adatok alapján az olyan világhíres fürdőhelyeken, mint Pirunda, Szocsi, Jalta, Krím, Truszkavec, 66 százalékban munkások, kolhozparasztok, kívülük pedig tisztviselők, háborús rokkantak, veteránok, egyetemi hallgatók, nyugdíjasok pihennek. (APNEES) Anyukával a tengeren!