Zalai Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
1980. Január 12. 820 ezer hektárral kevesebb Hogyan bánunk legfőbb nemzeti kincsünkkel? Sajtótájékoztató a földvédelemről a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban A MSZMP XI. kongresszusán elfogadott Programnyilatkozat a társadalom egészének figyelmét ráirányította a termőföld fokozott védelmére és hasznosításának jelentőségére. A Programnyilatkozat kimondta: „A föld a Magyar Népköztársaságban — a tulajdon formájától függetlenül — nemzeti kincs.” Az elmúlt mintegy öt év alatt miként gazdálkodtunk egyik legfontosabb nemzeti kincsünkkel, a termőfölddel? Erről a témáról tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. Soós Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára, aki többek között elmondotta: a mezőgazdasági termőterület nemzeti kincs jellegét mutatja, hogy értéke egész nemzeti vagyonúnknak több mint 18 százaléka. Jogos tehát az aggodalom amiatt, hogy hazánkban is— mint valamennyi iparosodott országban — szinte megállíthatatlanul csökken a mezőgazdasági termőterület. Hazánkban ez a csökkenés a felszabadulástól napjainkig 820 ezer hektárt tesz ki. A téli Balaton Ne a legjobb termőterületet Az államtitkár kifejtette, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban épülő új létesítmények területigénye miatt a termőterület csökkenésével reálisan a jövőben is számolni kell, a csökkenés folyamatát azonban feltétlenül lassítani szükséges, s főleg azt kell elérni hogy ahol arra lehetőség van, ott ne a legjobb minőségű földeket vonják ki a mezőgazdasági termelésből, s a szükséges területnél többet ne vegyenek igénybe. Ahol pedig eddig az igénybevétel nagyobb volt a szükségesnél, ott a kihasználatlanul álló területeket alkalmassá kell tenni mezőgazdasági művelésre, vissza kell állítani a termelésbe. Az elmúlt esztendőkben a párt XI. kongresszusa szellemének megfelelően számos állami intézkedésre került sor. E rendelkezések közül elérte hatását a földrendezési jogszabályok módosítása, ami a szocialista nagyüzemek területének optimális kialakítását is elősegítette. A jogszabály adta lehetőséggel élve a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok mintegy százezer hektár földet cseréltek egymással, s közel tizenötezer hektárt magánszemélyekkel. Egy másik jogszabály a tartós földhasználatról intézkedett; kimondja, hogy a nagyüzemi művelésre nem alkalmas állami és szövetkezeti földet mezőgazdasági termelés céljára magánszemély a tulajdonossal közel azonos feltételek mellett használhat. Az intézkedés következtében jelentősen megnövekedett a termelési biztonság a magánszemélyek által hasznosításra átvett állami és szövetkezeti földeken de az e rendelkezés biztosította lehetőség — s az egyéb előnyök — ellenére a tartós földhasználat lassabbanterjed a szükségesnél, holott a zártkertben 10 ezer hektárt meghaladó terület áll rendelkezésre. Térítési kitelezésig Az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján 1980. január 1-én újabb jogszabályok léptek életbe amelyek közül feltétlenül figyelmet érdemel, hogy a földtörvény értelmében, ha feladatszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozó állami szervezetek és szövetkezetek a földet felróható okból nem művelik meg, térítést kötelesek fizetni. Öszszege aranykoronánként ezer forint, ami egy hektár átlagos minőségű (20 aranykoronás) föld esetén 20 ezer forint. (Az elmúlt két esztendőben a földhivatalok 58 mezőgazdasági üzemet köteleztek térítés fizetésére.) E rendelkezés nem vonatkozott a mezőgazdasági termeléssel feladatszerűen nem foglalkozó, szervekre (vízügy, közlekedés) — a módosítást követően viszont őket is érinti. A gyakorlati tapasztalatok egyértelműen azt igazolják hogy a mezőgazdasági termelésből való földkivonást indokolt tovább szigorítani és a területfelhasználókat arra ösztönözni, hogy értéktelenebb földket vegyenek igénybe. A most életbe lépett rendelkezés a mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló vízügyi beruházások céljára felhasználásra kerülő területekért a térítéstől részben vagy egészben mentesíthet. 50 év helyett 30 A módosítás újdonsága az is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a nagyüzemileg nem hasznosítható földspolt szőrű puli rohan a hajóállomás mólóján. A végére érve nem sokat tétovázik, nekirugaszkodva elrúgja magát a parttól. Okos puli. Tudja, hogy be van fagyva a víz. Bár az is lehet, hogy ostoba és csak tempózni akar néhányat. Gazdája mindenesetre a parton marad. Ő mást tud ... Száz kilóját valószínűleg nem bírja még el a jég. Közelebb a parthoz azért megpróbálja. Egy lépés, két lépés, három lépés megy ez. Aztán veseszakító esés következik. Kár érte a kutyafáját. Két idétlen tinédzser vihogni kezd, mint a fakutya. Apropó, fakutya. Tavaly volt itt egy úr, akinél kölcsönözni lehetett fakutyákat Most nincs. Vajon miért? Tavaly melegedő is volt, tavaly letolták a havat a jégről, tavaly kivilágították este a keszthelyi öböl egyik vízitelepének környékét, tavaly, tavaly. Hol van már a tavalyi hó! — Az illetékesek szerint még nem kezdődött el a szezon — mondja egy parton álló szülő. Bár ezt inkább a gyerekeiktől kellene megkérdezni, akik lehet, hogy itt korcsolyáznak. Nosza rajta. — Szerinted mióta lehet korcsolyázni a Balatonon? Jó, jó szombat óta, dehát melyik szombat óta? Így már világos, a múlt szombat óta, vagyis 4—5 napja. jeiket a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak, továbbá kívülálló állampolgárok részére legfeljebb 15 éves időtartamra haszonbérbe adhatják. (Tsz-tagok esetében nem számít be a háztáji területbe.) Az eddigi rendelkezések szerint mezőgazdasági termelés céljára legkevesebb ötven évre vehettek igénybe földet tartós használatra az állampolgárok. A terület alsó határa négyszáz négyszögöl fölött volt. A tapasztalat azt bizonyítja (Zala megyei példák is bizonyítják), sokan soknak tartották az ötven évet, hiszen csak saját életükre szándékoztak berendezkedni valamilyen termelési tevékenységre, de soknak tartották a területet is (négyszáz négyszögöl kézi művelése meglehetősen nagy feladat). Éppen ezért az új rendelkezések az ötven évet 30-ra, a terület alsó határát pedig 222 négyszögölre szállították le. B. G. Most kérdezzük meg a tizenéves hokisokat, akik rezzenetlen arccal állják a köréjük sereglő kicsik kerekszemű pillantásait. Pontos adatokkal szolgálnak: A jégvastagság 17—8 centiméter. Úgy ötven méterre lehet bemenni a parttól. Azon túl már nem ajánlatos, mert recseg — kipróbálták — a jég alá szorult víz pedig két méter. Nyár óta változatlan. A jégen egy pár éppen szabadon választott kürt mutat be. Ritmus, harmónia, zene van a mozdulataikban. Mindehhez jó aláfestés a szél, ami most nem fúj, hanem éppen Dennis Roussos-sal barátkozik valakinek a magnójában ... — Szia, szia. Ahogy elnézem, ti vagytok itt a menők. Régóta kocsolyáztok? — Itt nőttünk fel a Balaton partján. Szégyen lenne, ha nem tudnánk korizni. Nem? — így a fiú. A lány nem szól, egyelőre csak a levegőt szedi minden mennyiségben, nagyon kifutották magukat. Hja, a dicsőségért meg kell szenvedni. — Ha a Regőczy—Sallai páros a száz százalék, mennyire tudtok korcsolyázni? — Semennyire — válaszolják és elszáguldanak. Ebben maradunk. Fakutyázókat keresünk. Kint a parton van néhány szolgálaton kívüli faaggastyán, de a jégen csak egyetlen egy. Az is pirul szégyenében, mert senki nem ül rá. Tolják, fel és alá. Kint a parton kisebb csoportokban folyik a társalgás. Elcsípünk egy mondatfoszlányt, hej az én időmben, a fakorcsolya volt a módi. Nem akarunk neveletlenek lenni, de régen lehetett... Az éltesebb hölgy e rövid nosztalgia után fiatalos lendülettel korcsolyázni kezd, erre mi annyira megrökönyödünk, hogy elmosolyodik. A sok fiatal pedig csak bámulja, bámulja, mintha a discóban valaki figurás tangót táncolna. Megkérdeztük őket, válaszuk: a jégen látványosabb a figurás ... — Fiacskám, én már rég megmondtam neked, hogy sohasem lesz a lányunkból műkorcsolyázó — fakad ki a parton ácsorgó egyik férfi. — Ugyan, mert ment kéthárom métert és elesett? Nézd meg most, már csinált egy egész kört és nem esett el. Valamikor el kell kezdeni — szól a feleség. Mellettünk egy fiatalos nő — suttogva elárulja — arra vár, hogy besötétedjen. Senki ne gondoljon rosszra, akkor majd ő is megpróbál egy-két kört tenni rég nem használt pengeéles „jáművein”. Visszasétálunk a móló felé. A puli már sehol. Most egy aranyszínű spániel vizsgálgatja a jégviszonyokat. Rövidlátó szemeivel a távolt fürkészi. Nem sokat láthat, viszont javít kedélyén a színes forgatag. Hangosat belevakkant a levegőbe. A jég többször visszaveri a hangot, aztán lassan felfalja a Szigliget irányából érkező köd. Gombocz Tibor Hízik a jég — mondják a halászok. Hosszúszárú csizmáikkal pedig nagyot dobbantanak a stég mellett. Az istenért sem eresztenék el a kezükben szorongatott csáklyát, nehogy belemerüljenek ebbe a hatalmas befagyott koktélba. Túlságosan is kijózanító lenne. Beállt a Balaton , így mondta a rádió. Új életet kezd a tó. Korcsolyázó fiatalok a nemrég befagyott Balaton jegén ZALAI HÍRLAP FILM KONVOJ avagy zenés western — megállíthatatlan Mack-ekkel SamPeckinpah állítólag a Konvojig vagy tucatnyi westernt forgatott. Aztán egyszer az United Artistnél azzal fogadták: próbálna meg némiképp újítani kliséin, kulisszáin és összehozták a Mack teherautógyár reklámszakemberével. Az együttműködésből megszületett az ötlet: elhozták a mába a Vadnyugat fenegyerekeit, s kamionsofőröknek álcázták őket. Talán így született a konvoj, amely megmaradt westernnek, de kiegészítették „a modern kor követelményei” szerint olyan új kellékekkel, mint a mosdatlanszájúság, a nyers sex, s a nők teljes egyenrangúsága — az adott és kapott pofonok tekintetében. Ilyen eszközökhöz persze egy régi western rendező semmi pénzért sem nyúlt volna. Sam Peckinpah azonban nem finnyás és a Mack-gyár sem volt szűkkeblű — már ami a költségeket illeti. Vonulnak is a gyár tehergépkocsijai majd két órán át a vásznon, s a néző ámulattal csettint a termékek e széles választéka láttán. Van itt Mack üzemanyag-, épületelem-, gyümölcs-, bútor-, ruházati és ki tudja még mennyifajta áru szállítására. Ezer színben, ezer formában, ahogyan csak a kedves vevő parancsolja. Ráadásul meg van itt magyarázva alaposan, hogy nincs, ami gát lehetne előttük. Nemhogy egy poros út, egy hirtelen kanyar, egy ház, egy másik autó, de még a gépfegyver sem lehet akadály, haegyszer a Mack megindul... Egy pillanatra — csak úgy tessék-lássék — egy GMC márka is feltűnik, de hát ez a cég nyilván kevesebbet fizetett. Különben a főhős a Gumikacsának becézett kamionlovag, amolyan igazi korlátolt, becsületes, jósvádájú, keményöklű és természetesen legyőzhetetlen western-figura, számlálatlan, ám sikerrel kipróbált kliséből gyúrva, akárcsak hasonszőrű társai, na és az ellenfél, a Mocsok Lyle-ként emelgetett korrupt, aljas, bosszúálló stb. seriff. Patikamérlegen kimért fekete-fehér jellemek csatáznak egymással Arizona és Új-Mexikó országútjain és kocsmáiban. Van itt romantika, ökölpárbaj, üldözés... és folytassuk? A romantikát a Love Story egykori hősnője, a ma is vonzó Ali MacGraw — mint Melissa, a könnyűvérű fotóriporter — lopja a filmbe és Gumikacsa, azaz Kris Kristófferson viharos. Konvoj-beli napjaiba. Az ármány képviselője Ernest Borgnine, a hajdani kitűnő Marty, aki a hagyományos western szuperparipája helyett most találékony módozatokon tönkretett luxuskocsikkal üldözi a derék Mack-eket. Az igazi főszereplők persze, sokkal inkább a láthatatlan kaszkadőrök, akik a konvoj bravúros gépkocsijeleneteiben tündökölnek, megizzasztva az operatőrt. Na és Chip Davis dübörgő zenéje, William L. Norton naturális hűséggel fordított szlengjei, nemkülönben az újra pazar — s helyenként a Motoregér című sorozat stílusával élő — magyar szinkronszínészek adják hozzá a magukét a konvojhoz. Amelyet persze pillanatra sem szabad komolyan venni: ízig-vérig üzleti célú, szórakoztató történet. Ahol ennél többre merészkedik és például filozofálgat Peckinpah, ott rögvest kiderül, hogy éppoly zavaros az eszmevilága, akár honfitársaié a valóságban. T. A. Javult a lakossági ellátás Jó évet járt a salakomári áfész A megyei tanács kereskedelmi és a járási hivatal termelés- és ellátásfelügyeleti osztálya novemberben vizsgálta a zalakomári áfész tevékenységét. Megállapította, hogy 1978. januárjától — ekkor egyesült a galamboki szövetkezettel — kiegyensúlyozottan, dinamikusan fejlődött a körzet lakosságának áruellátása, s egyre szélesebb körű igényeket elégít ki az áfész. Ezért a felügyeleti szervek a szövetkezet valamennyi dolgozóját elismerésben részesítették. A vizsgálat tapasztalatainak összegezéseként arra hívták fel a vezetőség figyelmét, hogy továbbra is törekedjenek a lakossági igények mind megfelelőbb kielégítésére, az áruválaszték bővítésére, korszerű kiszolgálási formák bevezetésére és felvásárlási tevékenységük fokozására. Mindez hogyan sikerült az elmúlt évben? Erről érdeklődtünk Kiss Simon elnöktől és Péter János kereskedelmi osztályvezetőtől. Véleményük szerint össztevékenységük megfelelő ütemben javult, alapvetően jobban szolgálja a szövetkezet közel háromezer tagjának érdekét. Volt azonban olyan ágazat, amely előrelépés helyett további és újabb gondokat okozott. Felvásárlási tevékenységükben jelentős kiesést okozott egyes mezőgazdasági termények vártnál rosszabb hozama, illetve az, hogy a háztáji ét kisegítő gazdaságokban termelt zöldség és gyümölcs minősége kevésbé felelt meg a felvásárlás követelményeinek. A silányabb minőségű áru alacsony felvásárlási ára pedig arra ösztönözte a termelőket, hogy saját céljaikra, például háziállatok etetésére használják fel a gyümölcsöt. Így aztán a tervezett 45 vagonnyi helyett, mindössze 16 vagonnal sikerült felvásárolniuk. A szövetkezet tevékenységének döntő részét a kiskereskedelmi forgalmazás biztosítja. Tavaly 180 millió forintos árbevételének kétharmad részét tette ki. Működési területe 13 községre terjed ki, több mint 12 ezer ember ellátását biztosítják. Az újonnan átadott egységekkel együtt 48 boltot üzemeltetnek, az elmúlt évben forgalmuk 5 százalékkal nőtt. Az alapellátás körülményein javítandó, a bolthálózat alapterületét 11 százalékkal, 468 négyzetméterrel növelték. Az összes forgalom 40 százalékát önkiszolgáló rendszerű üzletekben bonyolították le, s a meglévő egységeket folyamatosan alakítják át. Míg 1978-ban az élelmiszerek forgalma nőtt nagyobb mértékben, tavaly a ruházati cikkek forgalmának növekedési üteme emelkedett jelentősebben. Az egy lakosra jutó vásárlás megközelítette a tízezer forintot. Az áruellátás általános gondjaitól azonban az áfész sem volt mentes. A hiánycikkek listája különösen a nyári hónapokban volt terjedelmes. Az időszakosan hiányzott alapvető élelmiszerek — zsír, étolaj, konzervfélék, lisztesáruk mellett többek között olcsóbb pamutárukból, s alsóruházati cikkekből, vasműszaki áruféleségekből nem tudták kielégíteni a megnőtt keresletet. Szinte állandó jelleggel hiány volt tűzhelyből, kályhából, elektromos háztartási gépekből, építőipari cikkekből. A téli hónapok előtti tüzelőanyag igényt sem tudták kielégíteni. Nagyobb mértékben — 11,2 százalékkal — emelkedett az elmúlt évben a szövetkezet vendéglátásának forgalma; 27 egységben megközelítette a 23 millió forintot. Hamar népszerűvé vált a 7-es főút mellett tavaly átadott Kamion-falatozó, amelynek havi forgalma már eléri a 150 ezer forintot. Jelentősen nőtt a melegétel, a kávé és üdítő ital forgalom. Miháldon új egységet nyitottak, felújították a galamboki eszpreszszót, a zalaújlaki italboltot összességében az elmúlt év alatt 266 négyzetméterrel nőtt a vendéglátás szolgálatában álló alapterület. Ipari szolgáltatások területén — építő és karbantartó részleg, szervizüzem, szeszfőzdék — tavaly 8 millió forintos árbevételt értek el. Tevékenységük eredményeként az előzetes számítások szerint 4 millió forint körüli nyereséggel zárták az elmúlt évet a Zalakomár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél.